A ​tizenkét éves felnőtt 7 csillagozás

Méhes György: A tizenkét éves felnőtt

ELŐSZÓ HELYETT
Súly alatt nő a pálma – hirdeti a régi bölcsesség. Valóban, úgy mondják, ha követ helyeznek a pálmafa koronájára, a súly nyomása alatt magasabbra, egyenesebbre nő a törzs.
Emberrel sincs másként! – A jellem próbája az, hogyan viseli el valaki a nehézségeket: összeroppan, vagy kiegyenesedik a sors csapásai alatt.
Ilyen próbát kell kiállnia a regényem hősének, akire tizenkét esztendős korában, felnőttek erejéhez mért felelősség hárul: meg kell védenie három kistestvérét.
Háborús időkben, a második világháború végén, embertelenség és emberséges helytállás korában játszódik le a regény.
Szerzője, aki átélője és tanúja volt a kornak, szükségesnek érzi, a fiatal olvasók által inkább tankönyvből ismert nagy történelmi folyamaton túl, a részletek, a hétköznapok ábrázolását: azt, hogyan éltünk mi e „történelemelőtti” korban.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ion Creangă, Bukarest, 1980
260 oldal · Illusztrálta: Soó Zöld Margit

Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Uzsonna
Méhes György: A tizenkét éves felnőtt

Egy embertelen kor történéseire, eseményeire láthatunk rá egy 12 éves fiú szemével, aki egy nap alatt válik felnőtté. Láthatjuk, hogy a politika hogyan teszi rá a kezét a kisemberek életére, hogyan próbálja céljai érdekében befeketíteni azok becsületét, és hogy mennyire nem volt fontos senki magánélete, magántulajdona, érzése. A történet főhősének rá kell ébrednie, hogy nemcsak neki érthetetlenek és félelmetesek ezek a dolgok, hanem bizony a felnőttek is bizonytalanok, tanácstalanok, és bizony ők is gyakran félnek. Saját bőrén kell megtapasztalnia, hogy nem is olyan egyszerű felnőttnek lenni.
E kor minden borzalmát (nyilasuralom, zsidóüldözés, bombázások stb.) megismerhetjük e történeten keresztül, elképzelhetjük, átérezhetjük azok szörnyűségeit.
Ennek ellenére látunk sok-sok emberséget is, amely megmelengeti a szívünket.
Ugyanakkor látjuk azt is, hogy a gyerekek akkor is jókat játszottak, megvoltak az akkori idők aktuális játékai is (pl. légi sziréna hangjának utánzása), de akkor is volt lövöldözős játék, csak nem a gépek előtt ültek a gyerekek. Egyik kedvencem az évismétlő vagány fiú, aki könyvmoly!!: órán mindenféle lektűrt olvas, mert nem hajlandó figyelni, ugyanis állítása szerint, ahhoz, hogy ő hivatásos focista legyen, nem kellenek az ott tanított tudományok.
Szépen, egyszerűen mesél most is Méhes György, félcsillag levonás részemről is a túl fekete-fehér ábrázolásért.

6 hozzászólás
>!
Galambdúc
Méhes György: A tizenkét éves felnőtt

Már az olvasása közben elhatároztam nagy vehemenciával, hogy ennek a könyvnek reklámot fogok csinálni. Hogy milyen sikerrel, az már más kérdés, nem a népszerű olvasmányok sorát szaporítja, azt tudom. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a könyvtárban én vagyok az első és egyetlen olvasója 1980 óta, amit még az elektronikus rendszer használata előtti, könyvben ottfelejtett tikett is igazol szűzi tisztaságával. Na de annál nagyobb örömmel vettem birtokba én!
Méhestől az utóbbi időben több könyv is megjelent újra, azokat nem ismerem, csak néha beléjük botlok könyvesboltok kirakataiban, erre az ifjúságinak titulált regényére az egyik kihívásom szerkesztése közben bukkantam merő véletlenségből. Ha vannak olyan könyvek, melyek középpontjában az emberség és tisztesség a központi motívum, hát akkor ez azok sorában méltó helyet foglal el. Igaz, érheti az a vád, hogy túl egyoldalúan mutatja be a történelmet, de a háború borzalmait és benne mégis a szépet és jót egy naiv gyerek szemszögéből látjuk, aki szülei letartóztatása után egyedül gondoskodik a kisebb testvéreiről és fogja össze a széthullásra ítélt családot. És a stílus. Ez az a fajta egyszerűség, amit mindig torkom elszorulva olvasok és olyan jó, mert közben azt érzem, ez valami olyan, ami tiszta, ami hiteles, ami belőlünk is megmutat valamit, mindegy, melyik korban élünk és halunk. A nyelve is sallangoktól mentes, csak néztem, mikor sosem látott-hallott szavakba ütköztem: bakalódik, csiszlik, gubics, állingál, összepotyol, lapotya. Csemege hajdani, porosodó nyelvész-énemnek.
A címe is telitalálat, fél csillagot azért vontam le, amit már említettem, túl nyilvánvaló a fekete-fehér ábrázolása. (ha rászánod magad, hogy elolvasd, érteni fogod)

7 hozzászólás
>!
dianna76 P
Méhes György: A tizenkét éves felnőtt

Aranyos, és egyben szomorú, elgondolkodtató.
könnybe lábad az ember szeme az emberek jóságán, ahogy segítenek a gyerekeknek.
Könnybe lábad az ember szeme az emberek gonoszságán, ahogy ártatlan gyermekeknek tesznek keresztbe.
Betekintést nyújt a 44-es történelembe, a szörnyűségekbe, emberek meghurcoltatásába.
Minden embernek, beleértve a gyerekeket is 12 év felett, el kéne olvasnia. Sajnos nem teszik!

„Akkor még, gyermekfejjel nem tudhattam, hogy a becsületes emberek a legfontosabb dolgokban egyféleképpen gondolkoznak. Egyformán tudják, mi a jó, mi a rossz.”


Népszerű idézetek

>!
dianna76 P

Tulajdonképpen csak most kezdtem gondolkodni azon, milyenek is az emberek.
Idáig úgy hittem, ha jó és illedelmes vagyok, engedelmeskedem és hangosan köszönök, akkor az emberek is jók és kedvesek lesznek hozzám.
Csak most kezdtem megsejteni, hogy a világ nem annyira egyszerű, mint ahogy én hittem. Sőt, a világ gyakran érthetetlen, és nincs aki megmagyarázza nekem, aki megfejtse rejtvényeit. A felnőttek titkolóznak, vagy talán ők sem tudják a választ. Olyan embereket, mint édesanyám és édesapám elhurcolják…

117. oldal

>!
dianna76 P

Csak ekkor jutott eszembe, hogy én tulajdonképpen nem is féltem. A kicsiket féltettem. Én kell őket megvédelmezzem, vigyáznom kell reájuk. Nem maradt idő arra, hogy magam miatt is aggódjam.

213. oldal

>!
dianna76 P

Anélkül, hogy meg tudtam volna fogalmazni, homályosan kezdtem érteni, hogy nem az emberek szavai után induljak, hanem arra figyeljek, miképpen cselekszenek…

139. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sally Grindley: Kiloccsant víz
Tatay Sándor: Bujdosásunk története
Fekete Gyula: A fiú meg a katonák
Aimée Sommerfelt: Miriam
Arsen Diklić: Tanya a kisréten
Aleksander Minkowski: Kardvirág és Oroszlán
Beczássy Judit: Marika
Uri Orlev: Sziget a romok között
Lev Kasszil – Maksz Poljanovszkij: Vologya utcája
Kiss Dénes: Kányadombi indiánok