A ​fiú a házból (Fiú 1.) 85% 197 csillagozás

Imádom Meg Cabotot. Talán ő az egyik író, akinek sikerült velem megszerettetni a könyvek világát. Szinte az összes könyvét olvastam, és majdnem mind a kedvenceim közé került.

Ez nem egy hagyományosan megírt könyv, hiszen e-mail formában íródott, ami nagyon jól illett ehhez a történethez.
A moly-os címkék alapján, romantikus regényről van szó, de én még szívem szerint kiegészíteném a humor és a krimi címkékkel is. Hihetetlenül szórakoztató, szinte falja az ember az oldalakat.
A romantikus és szórakoztató oldala mellett találkozhatunk egy krimis vonallal is, ami izgalmassá is teszi a cselekményt.

Annak ellenére, hogy nem először olvasom a könyvet, néhol még mindig hangosan felnevettem, néhol meg izgatottan olvastam, hogy na most vajon mi lesz.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet. Legyen az illető fiú vagy lány, 14 vagy 90 éves.

Ez a könyv valami elképesztő,az írónő pedig egy zseni. *-* Az egész történetet e-mailek formájában tárja az olvasó elé. Az elején elképzelni se tudtam,hogy akkor én most ezt hogyan fogom érteni. Őszintén,az első oldalakon rengeteg kétely volt bennem ezzel kapcsolatban,de a lapok pergésével a bizonytalanságom is szép lassan eltűnt. Keveredett benne a humor a romantikával és egy kis krimi-szállal ami igazán üdítően hatott a könyvre. A 4,5* pedig csak azért,mert nem tudom a többi milyen lesz. :))

Aranyos volt, bolondos, de enyhén bugyuta is. Nem tudnám igazán megfogalmazni, hogy miért, hiszen megvolt benne minden, ami egy chick-lit-ben kötelező elem, de mégsem hozta azt a felszabadult érzést, amit az ilyen könyvektől elvárok. Egy olvasásnak jó volt.

Az egyik kedvenc Meg Cabot könyvem!
Megunhatatlan klasszikus :-)

Totálisan lerágott csont, kiszámítható minden lépés és az ember mégis csak azt veszi észre, hogy már mennyi mindenen túl van, képes teljesen elfeledkezni az időről.
Mivel nem olvastam fülszöveget, így kicsit másra számítottam, de elég jól össze lehet rakni a képet néhány üzenet elolvasása után. Na, meg azt is, hogy Mel nem túl szimpatikus személyiség, legalábbis nekem. Voltak pillanatok, amikor kezdtem meglátni pozitív tulajdonságait, aztán gyorsan lerombolta. Ellenben a mubkahelyén lévő körlevelezés egy-egy szaftosabb témáról vicces volt. George leveleit is nagyon szerettem, valahogy nem tudtam egészen komolyan venni, nem is kellett szerintem. A férfiúi oldalon Jasonnel szimpatizáltam, valahogy a többiekkel annyira nem jöttem ki.
Összességében tetszetős olvasmány volt. :-)

Szeretem ezt a könyvét. Ez volt első olyan regényem, ami nem hagyományos könyv, mert e-mail-ekből áll. :) Ezért akkor még nekem nagyon különleges volt. :D
Az összes karakter nagyon szerethető, maga a történet meg nagyon vicces. :)

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy még mindig vannak olyan Cabot-könyvek, amiket nem olvastam. :)
A történet nagyon szórakoztató és könnyed, viszont a tettes kilétére az utolsó oldalakig nem jöttem rá. A szereplők változatosak, színesebbé teszik a könyvet. Stacy és Jason egyszerűen elképesztőek, ahogy a második részben is. Nincs olyan dolog, amiben ezek ketten meg tudnak egyezni. :D John nagyon aranyos, Mel pedig elég talpraesett. Amikor éppen megoldódni látszott minden – ezen csodálkoztam is, mert elég sok volt még a könyvből –, akkor jöttek a problémák. Igazi Meg Cabot-féle felépítés. Ezek után kíváncsi vagyok a harmadik részre. :)

Miért maradt ez ki eddig? Humoros, pörgős, elképesztően aranyos történet, minden szereplő tökéletesen el van találva. Ebből kellene film is! :D
Furcsa, hogy a Ki nevet a végén?-t előbb olvastam, mert már félig-meddig ismertem a szereplőket, de azt hiszem, most azt is újraolvasom, hogy teljes legyen az élmény.

Imádom Meg Cabot sajátos stílusát. Megunhatatlan.
Eleinte furcsálltam, hogy csak e-mailekből áll az egész könyv, bár később hozzászoktam.
Ezek után kíváncsi vagyok a többire is :)

Ezt a könyvet csak azért olvastam el, mert egy kihíváshoz szükséges volt. Na meg mert gyerekkoromban nagyon szerettem Meg Cabot könyveit. (Mondjuk ez pont nem gyerekeknek való :D)
Mivel az egész könyv e-mailezésekből áll, ezért nem jött át az idő múlása a könyvben. Mert természetesen az sincs a levelezések mellett, hogy mikor íródott. Ez eléggé zavaró volt. Szóval mikor hirtelen beközölték, hogy eltelt három hónap a szereplők találkozása óta és John megakarja kérni Mel kezét, akkor azért kiakadtam :D
Összességében ez egy olyan könyv volt, amit nem bántam volna, ha kimarad az életemből. Nem volt rossz, de jó sem volt. Tuti, hogy olvasok majd még olyan Meg Cabot könyveket, amiket gyerekként imádtam, és tudom, hogy most is szeretni fogom őket. Ez sajnos nem ilyen volt.