Az ​utolsó vendég 33 csillagozás

Megan Miranda: Az utolsó vendég

A ​Maine állambeli, festői szépségű Littleport mindig olyan volt, mintha két város lenne: egyfelől ideális nyaralóhely a gazdagoknak, akiknek hatalmas házai az óceán partján pompáznak, másfelől egyszerű kikötőváros, amelynek lakói a nyaralókból és a turistákból élnek.
Ritkán esik meg, hogy mély barátság szövődjék egy helybéli és egy nyaraló lány között, de a littleporti Avery Greer és a nyarakat ott töltő Sadie Loman hamar összebarátkozik. A két lány majdnem egy évtizeden keresztül a nyarak minden percét egymás társaságában tölti – amíg Sadie-t holtan nem találják.
A rendőrség öngyilkosságnak minősíti az esetet, ám Avery arra lesz figyelmes, hogy a kisvárosban többen is őt hibáztatják a halálesetért. Valaki többet tud, mint amennyit elárul, és Avery elszántan küzd, hogy tisztázza a nevét, mielőtt rosszakarói eltorzítják a tényeket és az igazságot.
Megan Miranda a New York Times bestsellerszerzője. Az utolsó vendég, amely Reese Witherspoon könyvklubjának… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2020
454 oldal · ISBN: 9789634338031 · Fordította: Varga Bálint
>!
Libri, Budapest, 2020
454 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634337089 · Fordította: Varga Bálint

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ProKontra P>!
Megan Miranda: Az utolsó vendég

Az utolsó vendég az első könyvem volt Megan Mirandától, de biztos, hogy nem az utolsó. Annak ellenére, hogy nem voltam tökéletesen kibékülve minden mozzanattal, mégis megvett magának. Megvolt benne a rejtély, a komor atmoszféra, a lassan építkező történet, amiket én kifejezetten szeretek egy regényben. Soha nem lehet tudni, hogy milyen befejezést kapunk, ebben az esetben az író bármilyen eszközt használhat.
Megan Miranda bevezetett egy történetbe, ahol megmutatja az gazdagság árnyoldalait, az osztálybeli különbségeket, amik élesen megmutatkoznak az emberek jellemén, önzés, kicsinyesség. Ahogy a karakterek kidolgozásában maximalista volt az írónő, olyan élénken és gyönyörűen mutatja be a tájat, a környezetet, Littleport házait, amelyek mindennek ellenére egy morózusabb réteget, egyfajta szomorkás légkört adtak a történetnek, ami csodálatosan passzolt a mondanivalójához.
Nagyszerű munkát végzett, mert bármennyire is próbáltam rájönni a rejtély megoldására, nem sikerült kitalálnom azt. Minden információt úgy adagol, hogy egyre kíváncsibb lesz az olvasó, de nem mélyül el benne annyira, hogy idő előtt elárulja a titkot.
Azonban voltak olyan részek, amikkel nehezen boldogultam, nem igazán tudtam élvezni. A múlt és jelen közötti ugrások időnként kissé kaotikussá váltak, ami nem vált előnyére Az utolsó vendég kötetnek. Az elején még ügyesen lavíroz a két idősík között, lerántva ezzel több kisebb-nagyobb rejtélyről is a leplet, de ahogy haladunk előre úgy fáradt el. Természetesen ez szubjektív vélemény, amely nem feltétlen fog másnál is így lecsapódni.
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2020/11/10/megan-miranda-az-utols…

>!
Libri, Budapest, 2020
454 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634337089 · Fordította: Varga Bálint
15 hozzászólás
pjutko P>!
Megan Miranda: Az utolsó vendég

Igazi jó kis nyári kikapcs volt ez a könyv! Két idősíkon futó kis krimi, thriller-jegyekkel: kis borzongás, sok titok és apránként adagolt infók egy öngyilkosságnak beállított halálesetről. Tulajdonképpen egy ún. döglött akta a korábbiakban, amit a későbbiekben Avery tisztáz, mivel ő is gyanúba keveredik.
Bár voltak számomra kicsit zavaros gondolatok benne, mégis a végén elkerekedett párszor a szemem meglepetésemben :)
Itt semmi sem az, aminek látszik, olvassátok!

wzsuzsanna P>!
Megan Miranda: Az utolsó vendég

(…) Nagyon szeretem az olyan történeteket, különösen krimik és thrillerek esetében, amikor a szerző apránként adagolja az információkat, és csak a kötet legvégére áll össze az olvasó számára a teljes kép. Nos, ebben a regényben nem volt hiba ebből a szempontból, ugyanakkor én a könyv végén úgy éreztem, hogy sok területen túlságosan félre lettem vezetve. A szerző belenget rengeteg olyan szálat, vagy akár csak egy érzést, ami alapján azt hisszük, teljesen más végkifejlete lesz a cselekménynek, ehhez képest pedig én legalábbis nagyon más magyarázatot és lezárást kaptam, mint amire számítottam. Szerintem egy ilyen könyvnél nagyon kétesélyes tud lenni a hatás: az olvasó vagy mérges lesz amiatt, hogy vakvágányra vitték, vagy pedig külön értékelni fogja, hogy nem volt számára kiszámítható a csattanó. A mérleg nálam végső soron a második felé billen, azt hiszem, ez még mindig a jobbik eset, mintha a kötet felénél pontosan lehet tudni, mi fog kiderülni a legvégén.
A könyv nagyon olvasmányos, gyorsan lehet vele haladni, és egy-két eseménytelenebb részt eltekintve végig mozgalmas a cselekmény is. Avery karaktere szerintem nagyon jól el lett találva, én legalábbis végig bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy benne mennyire bízhatok meg, és hogy vajon a Sadie-vel való barátsága milyen természetű volt valójában. A kötetben szereplő további szereplők közül Sadie apját tartottam a legérdekesebbnek, sajnáltam, hogy belőle nem kaphattam kicsit többet, mert amúgy jól sikerült figura lett. Összességében úgy érzem, hogy nagyszerű választás ez a könyv, ha valaki egy könnyedebb, nem túl véres és erőszakos krimit szeretne olvasni, az én ízlésemnek jobban feküdt volna másfajta csattanó vagy végkifejlet, de ettől függetlenül nem vagyok elégedetlen. Sőt, valószínűleg előbb-utóbb az írónő másik könyvét is leveszem végre a polcról. :)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/10/az-utolso-vende…

szofisztikáltmacska>!
Megan Miranda: Az utolsó vendég

Az utolsó vendég egy könnyedebb kis krimi/thriller keverék, amit a műfajjal ismerkedők is élvezettel fognak olvasni, mert izgalmas és ami a legfontosabb: kikövetkeztethetetlen a végéig. Tökéletes kikapcsolódás sok izgalommal és emlékezetes atmoszférával.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.hu/megan-miranda-az-utolso-vendeg/

Lobo P>!
Megan Miranda: Az utolsó vendég

Miranda most nem trükköz annyit az elbeszélés fonalával, mint a Minden eltűnt lány esetében, de itt is ugrálunk ide-oda az időben. Mert ott van a buli éjszakája, amikor Sadie meghalt és az egy évvel későbbi nyár, amikor Avery nyomozgat és újabb részleteket fed fel arról az éjszakáról, meg a múltjáról és a Sadie-hez fűződő kapcsolatáról. Fokozatosan világossá válik, hogy a gazdagok úgy gondolják, a pénzen mindent meg lehet venni, nem csak telkeket, de embereket is és titkokat lehet halmozni, dolgokat eltusolni. Avery pedig hiába gondolja, hogy sokat tud, lát és élt már át, még mindig nagyon naív tud lenni (na jó, a végén azért kiderül, hogy van pár dolog amit elhallgatott az olvasó elől és azért megvan a magához való esze). Kutakodása során megismerkedhetünk a városka lakóival, képet kaphatunk arról, hogy látták őt és Lomanéket a helyiek, miért tartózkodtak egy idő után tőle és miért is terjed könnyedén róla is rengeteg olyan pletyka, aminek a fele se igaz.
Mivel nincs sok szereplője a történetnek, az ember folyamatosan gyanakszik mindenkire, még olyanokra is, akik tényleg csak futólag tűnnek fel és a végén persze kiderül, hogy már az elején kaptunk egy jó kis nyomot mi is, csak Averyhez hasonlóan nem figyeltünk eléggé. De ez épp elég volt ahhoz, hogy Miranda fenntartsa az érdeklődést és a végén a megoldás eléggé fejbe vágjon.
Jól felépített és olvasmányos regény volt Az utolsó vendég, ami annyira talán nem formabontó, mint a szerző első regénye, de igazán korrekt és szórakoztató volt.
Részletesen:
http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2020/10/20/megan-mir…

Csokiskeksz>!
Megan Miranda: Az utolsó vendég

Kellően baljóslatú volt, és feszes tempóban íródott. Nem is értünk rá egyébre, mint egy évvel egy tragédia után loholtunk a bizonyítékok nyomában, ami egyre másra zsákutcába jutott.
Kihalt tengerpart, veszélyes sziklák, titokzatos szereplők.
Maradt bennem egy -két kérdés, ezért nem kapta meg az öt csillagot.

BBetti86 >!
Megan Miranda: Az utolsó vendég

Gyanús lehetett volna, hogy miért a Libri adja ki ezt a kötetet, ha eddig Miranda az Agavénál volt. Nem gondoltam mélyebben bele, így menet közben foghattam a fejem, hogy eddig ez a leggyengébb Megan Miranda-történet, amihez szerencsém (?) volt.

A történet hősnője Avery, aki egy kis nyaralóvároska lakója. Megszokott itt, hogy a szegény helyiek és az itt nyaraló gazdagok nem keverednek. Mégis, Avery kamaszként barátságot kötött Sadie Lomannel. A család támogatta is a lányt, még állásuk is nála lett, mint a házuk gondnoka. Hagyomány a fiataloknál, hogy megrendezik a szezon végén a plusz-egy partit. Abban az évben azonban tragédiába torkolltak az események: Sadie holtan került elő, állítólag öngyilkos lett és az óceánba fulladt. Avery nem így gondolja, és egy évvel később, amikor megint összegyűlnek az emberek, és a kezébe akad Sadie eltűnt telefonja, a barátnője gyilkosa után ered.

Keressek rá egy szavas jellemzést? Zavaros. Mivel a logikus történeteket szeretem, nekem ezzel már meg is van ítéletem. Alapvetően két idősíkon zajlanak az események, amelyek jól el vannak különítve, mégis túl gyakran éreztem úgy, hogy furák, nem helyén és idején valók az éppen leírt események. Nem élveztem sem a thriller elemeket, sem a karakterábrázolásokat. Nem egyszer olyan érzésem volt, hogy valami nagyon nem stimmel magával a történettel.

Egyrészt, már maga Avery indítékai zavarosak nekem. Miért is kezd el nyomozni, mi hajtja? Elmondva el van, hogy mennyire jó barátja volt Sadie, de gyakorlatban ezt nem érzem igaznak. Vannak köztük szálak, de akik túl közel vannak, sértik is egymást. Nekik is megvolt a maguk rejtett problémája – pl. spoiler Olyan szinten nem éreztem őket igazi barátoknak, hogy egy ponton az is megfordult a fejemben, hogy ez egy Oidipuszi-nyomozás lesz, ahol a végén kiderül, hogy Avery a gyilkos, csak nem emlékszik.

Avery nyomozása sem lett izgalmas. Azt kiéreztem a szövegből, hogy a szerző igyekszik feszültséget generálni, de nem érzem, hogy sikerrel járt volna. Maximum azt sikerült némileg megfognia, hogy milyen ellentét van a nyaralók és az állandó lakosok között. De ezt sem vitte túlzásba, ifjúsági regényben is olvastam már ezt a kisvárosi feszültséget jobban átadva.
A végeredmény se tetszett. Vagyis, hogy ki a tettes és miért. Nehezen és szinte véletlen jut el oda Avery, arról nem is beszélve, hogy előkészítés nélkül jön a megoldás. A semmiből feltűnik egy új szál, amivel aztán mindent megmagyaráznak. Ezt túl kényelmes megoldásnak érzem, nem is szeretem, ha egy thriller végére ilyen kerül.

A kapcsolati rendszerek szerelmi téren még rosszabbak, mint Avery és Sadie története. Kicsit olyan érzetem volt, mintha helyenként egy tini történet bontakozna ki. Avery nem kedveli Parkert, Sadie bátyját, de amikor a lány tiltaná tőle, megszerezné és flörtöl vele. Nyomorult Connor nem értem kit szeret és mikor. Van olyan szerelmi jelenet benne, ami tulajdonképpen abból indul ki, hogy mennyire nem találják a hangot, nem akarnak egymástól semmit – akkor minek kötnek ki egy ágyban, hogy aztán mindketten úgy tegyenek, mintha nem történt volna semmi? A vége is ugyanilyen kurta-furcsa a kapcsolatok terén.

A szereplők között egy szimpatikus sem akadt, még Avery sem. Az indítékaik zűrösek és nem egyértelműek, mindenki tesz ellenszenves dolgokat. Bár nem egyértelmű, hány évesek a szereplők – huszonévesek –, roppant kamaszosan viselkednek sokszor. Hiába tudom, hogy már önálló emberek, munkával és múlttal, nem egyszer megfordult az is a fejemben, hogy simán elhinném a sztorit, ha 16-17 évesek lennének.

Sokkal jobb történetet vártam, ez most nem tetszett.

Szarvas_Vica P>!
Megan Miranda: Az utolsó vendég

Szeretem az olyan thrillereket amik nem rugaszkodnak el a valóságtól és akár meg is történhetnének az életben. Ez a könyv is ilyen és emiatt igazán hátborzongató. Nagyon hamar elolvastam, mert egyszerűen nem tudtam letenni, reggel amint felébredtem, már a kezemben is volt, hogy folytathassam. Lassan épül, nem rohan sehová a sztori de így tökéletes a hangulata. Tetszett az is, hogy két idősíkon folyik a történet.
Lényeg a lényeg! Nekem tetszett ez a könyv! Tök jó kikapcsolódást nyújtott.

emma07>!
Megan Miranda: Az utolsó vendég

Azért ahhoz is kell ám tehetség, hogy 450 oldalon keresztül pörgessük a semmit.

1 hozzászólás
Chris>!
Megan Miranda: Az utolsó vendég

Nagy várakozással vettem a kezembe ezt a könyvet, hiszen Megan Mirandának ez már a harmadik, magyarul megjelent regénye, ráadásul az első kettőt az Agave Kiadó adta ki. (Igaz, azokat még nem olvastam, de itt várakoznak a polcomon – mondjuk, most kicsit hátrébb kerültek a sorban.) A borító és a tördelés (viszonylag szellősebb sorok, amiről az első pillanatban lehet tudni, hogy gyorsan haladós lesz) abban a hitben ringatott, hogy egy viszonylag könnyedebb, mondhatnánk úgyis, hogy inkább nőknek szóló thrillerről van szó, de az igényesebb fajtából. Hát tévedtem. A regény első fele összevissza ugrál az időben, néha bekezdésről bekezdésre változik, hogy a főhős gondolatai merre kalandoznak el, ezért az első 100 oldallal nagyon lassan haladtam, mert folyamatosan vissza kellett lapoznom, meg újra olvasnom, hogy képben legyek. A helyzet ezután sem változott sokat, de egy idő után elengedtem ezt a dolgot, olvastam folyamatosan és igyekeztem képben maradni. De az az igazság, hogy csak azért fejeztem be a könyvet, mert sosem hagyok félbe olvasmányt, és ez inkább csak becsületbeli ügy volt, nem azért tettem, mert annyira izgultam vagy érdekelt volna, hogy mi a rejtély megoldása. Rengetegszer kalandoztak el a gondolataim, és persze, egy krimit/thrillert így nem érdemes olvasni, hiszen az folyamatos koncentrációt igényel, de, ahogy fentebb írtam, minél előbb túl akartam lenni rajta. Szóval, ez megint egy olyan könyv, ami egyrészt csalódás volt, másrészt pár hónap múlva csak arra fogok emlékezni, hogy olvastam, de hogy mi volt a története, arra már biztosan nem. Kár érte.


Népszerű idézetek

BBetti86 >!

A jelek szerint a sikernek két összetevője van, e kettő: nem félni mindent kockáztatni egy lehetőségért.

451. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Riley Sager: Akarsz velem játszani?
Dot Hutchison: A nyár gyermekei
Karen M. McManus: Tartsd meg a titkot
Gillian Flynn: Éles tárgyak
Lois Duncan: Locked in Time – Időbe zárva
Alafair Burke: Egy feleség dolga
Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz