Majd ​újra lesz nyár… 372 csillagozás

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár… Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Elizabeth ​a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”

„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”

„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”

Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan… (tovább)

Eredeti mű: Meg Rosoff: How I Live Now

Eredeti megjelenés éve: 2004

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Európa, Budapest, 2013
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796620 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
>!
Animus, Budapest, 2007
198 oldal · ISBN: 9789639715240 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Enciklopédia 1


Kedvencelte 79

Most olvassa 18

Várólistára tette 235

Kívánságlistára tette 163

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
schesztiஐ P
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Vannak könyvek, amik az egyszerűségükkel válnak kegyetlenné, elgondolkodtatóvá, széppé… nekem ez a könyv ilyen volt.

Egy 15 éves gyerek kezd el mesélni, kicsit furcsán, kicsit érthetetlenül, kicsit felületesen, de a könyv végén egy sérült felnőttet engedünk el, egy sérült, de hihetetlenül bátor, erős és szerethető kis felnőttet.

Nem akar meghatni, nem akar sajnálatot vagy szánalmat ébreszteni, Daisy csak mesél. Néha kedves-viccesen, néha kicsit cinikusan, néha fájdalmasan. Egy összetört világról egy kicsit összetört lány.
És én végig vártam a nyarat, de csak háború volt és halál olyan sokáig, hogy félni kezdtem, ahogy fogytak a lapok.

Nincs mindenre válasz, egyáltalán, rengeteg mindenre nincs, de a végére valahogy nem is a kérdések számítottak. Csak az élet.

Nagyon örülök ennek a könyvnek, döbbenten látom, hogy már 2007-ben is megjelent, mégis egész eddig elkerültem. Hiba volt.

>!
Black_Angel
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Ez a könyv nekem nagyon tetszett. Régóta el szerettem volna olvasni, mert a filmet már láttam, és valahogy sehogy sem ment ki a fejemből a történet.
Számomra nagyon megindító volt ez az egész.. hiszen aktuális mindaz a politikai háttér a könyvben a való életre is (sajnos..).
Teljesen hihető módon volt lefestve elém, ahogy Daisy elmesélte, hogyan élte át ezt a háborút, hogyan győzte le a kis démonjait, és találta meg a szerelmet.
Egyszerre volt szörnyű és gyönyörű. Szétszedett, majd összerakott újból.
Belegondoltam, hogy én ilyen helyzetben mit tennék, mennyire tudnék reálisan gondolkozni, terveket szőni, célt kitűzni..
Én imádtam ezt a könyvet

2 hozzászólás
>!
WindStorm P
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Ha nem voltál még háborúban, és kíváncsi vagy, mennyi idő alatt lehet hozzászokni ahhoz, hogy elveszítesz mindent, ami tiéd és amit szeretsz, akkor elárulom, hogy egy szemvillanás alatt.

Óriási bajban vagyok, mert nem tudom eldönteni, hogy jó könyv -e, vagy túl magasra tettem a mércét. Úgy gondolom, a második opció.
Én nagyon szeretem a háborús könyveket, de ez…
Az írásmód az elején valami borzalmas, tényleg mintha egy 15 éves írta volna. Viszont a végére, ahogy Daisy is „felnő”, úgy ez is javul vele együtt.
A történet érdekes, az elképzelés is jó, és a megvalósítás is az lenne, ha pl. egy Ruta írta volna. (Ez csak a saját véleményem.)
A háborúról sajnos nem sokat tudhatunk meg, sem a halálesetekről, hogy mit, miért, kik és merre-meddig. Én ezt kifejezetten hiányoltam. A másik ami roh…dtul zavart az a szerelmi szál! Jézusom…

Viszont, hogy soroljak fel pár pozitívumot: voltak benne undorító, lelkileg nehéz részek, amelyeken elgondolkoztam, hogy én túlélném -e. Nem.
Talán igaz, ha azt írom, hogy ez a regény inkább az érzelmekre épült. Milyen érzés szabadnak, gazdagnak lenni, aztán egy pillanat alatt menekülni, félni és egyedül maradni a nagy világban. <- ez mentette meg az egészet.

>!
Európa, Budapest, 2013
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796620 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
>!
Algernon +SP
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Nem tudom hova tenni.
Vannak könyvek, amit együltőhelyben illene olvasni, mert akkor csap teljes erővel földhöz, döbbent rá a sorok közötti sivár valóságra, a háború vetette árnyékokra, hogyan szedi szét az embert.
De így, hogy apránként, ízlelgetve olvastam, és szörnyülködtem, még a kötet becsukása után napokkal is ott kavarognak a fejemben a gondolatok, az iszonyat, az elborzadás, a drukkolás, a szomorúság, a reménytelenség, a kilátástalanság – ez mind ott van a csendben, ami két fejezet között úrrá lesz rajtam.
Nem magyaráz túl, nem ad válaszokat, csak elmondja, milyen volt ott lenni. És Te is ott voltál velük. Ezért már megéri elolvasni.

2 hozzászólás
>!
Trudiz P
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Ezt a könyvet egy kihívásnak, és @gybarbii-nak köszönhetem. Kedvencem lett. :)
Egy mondhatni hétköznapi, könnyed kezdést követően belecseppentett egy más világba… Egy utazás Angliába, az unokatesókhoz.
Fokozatosan, felkészítve a negatív események sorára haladt előre, lebilincselően. Kaland, felfedezés, szerelem és háború is tarkította a történetet. Az érzéseket kifinomult érzékkel, élményszerűen érzékeltette.

>!
vmonika_
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Hm. Igazából…nem is tudom, mit írhatnék. Olyan csendesen megrázó ez a könyv. Nincsenek benne annyira nehezen emészthető dolgok, ahogy olvassa az ember, talán fel sem tűnik annyira. Csak most, így a könyv becsukása után érzem, hogy elfog valami furcsa melankolikus hangulat, és ha belegondolok, a könyv hangulata is ilyen volt.
Ami először nagyon meglepett, az az, hogy a főszereplő lány egyidős velem. Hogy jól tudta-e átadni egy tizenöt éves lány érzéseit az írónő? Talán. Daisy annyira más személyiség mint én, hogy nem igazán tudom. De valahogyan mégis szimpatizáltam vele, tetszettek a szarkasztikus megnyilvánulásai, az, ahogyan hozzáállt a dolgokhoz.
A másik pedig, amin először talán fennakadtam, az a könyv stílusa volt. Párbeszéd, de még sokszor leírás és kevés volt benne…Olyan volt, mintha Daisy itt ülne velem szemben, és elmesélné nekem ezt az egész történetet, és őszintén mondom, nem tudom, hogy tetszett-e az a stílus. Mindenesetre különleges volt. Az egész könyv az volt.

10 hozzászólás
>!
nat
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Mindig magával ragadnak (és általában halálra is rémisztenek burkolt komolyságuk miatt) azok a könyvek, ahol egy gyerek szemszögéből, E/1-ben van elmesélve a történet, ráadásul úgy, mintha ténylegesen ő mesélné, a saját szavaival, és nem az író tenne egy gyenge kísérletet erre. Szerintem itt tökéletesen sikerült visszaadni egy 15 éves lány gondolatait. Az elején még el is nevetgéltem néha rajta, aztán később már nem volt mint nevetni. Ezt a részt hitelesnek éreztem. Igazából azt is, amit megtudtunk erről a háborúról, konkrétan annyit, amennyit a főszereplő lány megtudott róla.
Egész jó könyv volt, bár nem hibátlan.

>!
Moncsycsy
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Volt egyszer egy könyv.
Volt egy könyv, amelyikkel minden alkalommal találkoztam a könyves boltban, amikor még kisebb voltam. Minden alkalommal odamentem hozzá – talán a cím vonzott ennyire? Vagy a történet? – végül mégsem vettem meg. Nem is tudom miért. Talán úgy gondoltam, hogy számomra túl félelmetes háborús regényt olvasni, esetleg a nem túl derűs befejezéstől féltem. Sok-sok évvel később egy véletlen folytán találkoztam egy film előzetesével, első látásra elvarázsolt. Romantikus történet a III. Világháború idején? Mindenképp nézős kategória.
Később egy kicsit utána is néztem, miről is szól pontosan a How I Live Now és hirtelen ott termett a könyv.Meglepődésemet csak tetézte, hogy a könyvet nemrég kiadták egy új borítóval – ami ráadásul sokkal jobban tetszik a többséggel ellentétben – így eldöntöttem, most már tényleg el fogom olvasni. És egyáltalán nem bántam meg…
Daisy E/1 kissé bizarr narrációja egy élmény volt. Egyáltalán nem zavart, hogy háborús könyv létére, alig tudunk meg valamit az ellenségről. Így is tele volt reménytelenséggel, meg amúgy is… kit érdekel a háború, ha dúl a hétmérföldes szerelem? Daisy legalább őszinte volt. A többiek karaktere nagyon jó volt, a történet izgalmas és megható a kevés párbeszéd ellenére és nem is tudom. Több dolog most nem jut eszembe, talán csak egy. Szerintem ez a regény tökéletes lenne kötelező olvasmánynak. Minden benne van, amit jól ki lehet elemezni, ráadásul teljes mértékben letehetetlen olvasmány… :)
Bővebben és értelmesebben a blogomon, hamarosan.

>!
Ekesgyb
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Hogy őszinte legyek, a könyvvel való találkozásom egy szerencsés véletlen.
Amikor ment a blogturnéja, akkor kerestem rá, megnéztem a film bemutatóját, és akkor azt gondoltam, hogy egy újabb megfilmesített könyv, ami hidegen hagy.
Elkerültem a gimibe, szereztem egy legjobb barátnőt, aki múltkor kitalálta, hogy ő ezt el akarja olvasni. Hát üsse kő, gondoltam, olvassuk el. A kötet átkerült a „majd” kategóriába…
Tegnap valami újat kerestem, valami rövidet. Ott volt ez a könyv.
Az első pár fejezet után azt gondoltam, hogy ez is egy az érdekes hangvételű könyvek közül és hogy ez engem nem fog lekötni – nagyobbat nem is tévedhettem volna. Imádtam. Kiléptem a komfortzónámból, és jól tettem. Borzongatott, feldobott, elszomorított. A befejezés pedig számomra váratlan volt. Meg Rosoff hatalmasat alkotott!

>!
ggizi P
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Nagyon érdekes volt ez a könyv. Megvoltak a maga lassú, de jól észrevehető átmenetei, amikor a történet átkerült egy érezhetően sötétebb érzelmi síkra. Az irigyelni való, gondtalan angol vidéki élet hétköznapjaiból szép lassan és fokozatosan fordultak át a történések a III. világháború gyötrelmeibe.

Daisy alakja nekem nagyon szimpatikus volt, ahogy felvette az élet aktuális ritmusát és folyamatosan alkalmazkodott az adott helyzetekhez. És a társai is szerethetőek voltak, bár azzal a különleges spirituális vonallal nemigazán tudtam mihez kezdeni.
A végét meg kimondottan szerettem, annyi mindent sejtetett a múltról és a jövőről.

Az írónő stílusa is nagyon magával ragadó volt. Nagyon közvetlen és laza volt, mintha csak a tizenötéves kori legjobb barátnőm mesélte volna el az egészet.


Népszerű idézetek

>!
Manni

Szerintem a világ nem értékeli eléggé, hogy mennyi mindent sikerül végül nem kimondanom.

82. oldal

>!
Manni

Lassan azért kezdek rájönni, hogy sokszor azokra érdemes odafigyelni, akik nem járatják folyton a szájukat.

40. oldal (Európa)

>!
Manni

Nem mindig rajtunk múlik, milyen véget érnek a dolgok.

144. oldal

>!
Anita91

Ha nem voltál még háborúban, és kíváncsi vagy, mennyi idő alatt lehet hozzászokni ahhoz, hogy elveszítesz mindent, ami tiéd és amit szeretsz, akkor elárulom, hogy egy szemvillanás alatt.

116. oldal

>!
Manni

Egy kicsit berágtam azokra a kémfilmekre, amikben a pasinak bekötik a szemét, és bedobják a kocsiba az ülések közé, és aztán hazatalál, mert emlékszik egy tyúk hangjára meg két bukkanóra az úton, meg egy kutyára, amelyik D-dúrban ugatott. Most már saját tapasztalatból is állíthatom, hogy ez baromság. Ki hitte volna?

76. oldal

>!
zsiina

(…) ha az ember egyszer észreveszi, hogy nézik, nagyon nehéz nem visszanéznie.

>!
mandarina

Hosszú ideig nem szólaltunk meg, csak hallgattuk az ablakon pergő esőcseppeket. Edmond lába az enyémnek támaszkodott, és egy érzés röpködött közöttünk őrülten cikázva, mint a szobában rekedt madár.

>!
apple_pie

Egyúttal azon töprengtem, hogy lehet egy másik embert jobban szeretni, mint önmagadat. Amikor már nem az izgat, hogy egy háború közepébe csöppentél, és lehet, hogy meg fogsz halni, hanem az, hogy az a másik életben maradjon.

84. oldal

>!
zsiina

(…) rá kellett jönnöm, hogy akár tetszik, akár nem, történhetnek váratlan dolgok.

>!
Anita_Nánási

Végig ugyanaz maradtam, és végig ugyanarról fantáziáltam: kettőnkről. Hogy együtt élünk, valahogyan. Ennyi. A részleteket nem képzeltem el. A részletek nem érdekeltek.

205. oldal, 2. rész, 4. fejezet (Európa, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

James Dashner: Lázkód
Suzanne Collins: Futótűz
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
John Green: Csillagainkban a hiba
Lois Lowry: Nyáron történt
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!
Gayle Forman: Ha maradnék