Just ​in Case – Sorsbújócska 73% 45 csillagozás

Meg Rosoff könyve nem egy egyszerű könyv. Kicsit szürreális, kicsit abszurd, és hogy őszinte legyek, nem is egykönnyen barátkoztam meg vele.

David, akarom mondani Justin elgondolása teljesen agyament volt, képzelgései irreálisak, viselkedése teljesen zavarodott. Azt gondoltam: ez egy őrült! Ezt nem olvasom el!
De Rosoff olyan csodás, élvezetes stílusban szőtte egymáshoz a történet szálait, a mondatok sokaságát, hogy muszáj volt tovább olvasni és még tovább… És aztán egyszer csak azt vettem észre: szeretem ezt a könyvet. Értem én Justint, értem Agnest, csodálom Petert és a húgait. És leginkább nagyon, de nagyon jól szórakozom a Sors kegyetlenül őszinte és szarkasztikus humorán!

Sokan hasonlítját ezt a regényt Salinger Zabhegyezőjéhez, ami részben helytálló is: egy önmagával hadilábon álló, identitásában és az életben tökéletesen bizonytalan fiú útkeresését írja le. Első szerelmének csalódásait, a barátokra találás rögös útját, de legfőképpen azt a folyamatot, amely során lassan, nagyon lassan, őrült sok szenvedés árán rájön arra, miért és kiért érdemes élni, és legfőképpen hogyan.

Egy rendkívül zavarodott fiú elméjének kivetülése ez a könyv, így aztán szürreális megnyilvánulásai teljesen helytállóak.

Szerelmi szála nem erőltetett, a romantikát szinte teljes mértékig nélkülözi, dehát nem is azon van itt a hangsúly. Agnes csupán egy lány, aki megszánja a fiút, ugyanakkor meglátja benne az érzékeny kamasz lelkületet, egy élethelyzetet, életérzést, amit művészi vénája mindenáron meg akar örökíteni. Nem akar ő semmi rosszat, de támogatását Justin teljesen félreérti, kétségbeesve kapaszkodik a szeretetbe, amit valaki kifejez iránta.

És itt jön képbe a könyv azon momentuma, ami számomra teljesen érthetetlen és irreális volt: a szülők teljes háttérbe vonulása. Mert ugyan melyik szülő hagyná, hogy a 15 éves fia egy teljesen ismeretlenhez költözzön??? Melyik szülő az, aki napokig nem keresi a gyerekét? Melyik szülő az, aki nem fordul azonnal szakemberhez, ha észreveszi, hogy a fiának őrült nagy problémái vannak?? Én nem ismerek ilyen szülőket! És ez bosszantott és végig ráztam a fejem miatta. Rosoff teljesen magára hagyta Justint, mondhatni eltávolította a szülőket az „útból”, csakhogy én úgy érzem, ezt nem igazán volt hihető és reális….

A könyv cselekményvezetése lineáris, túl nagy fordulatokat, nagy akciójeleneteket nem tartalmaz, sokkal inkább a lelki folyamatok ábrázolására törekszik – és ez ragyogóan sikerül is neki. Mondatai választékosak, mégis fiatalosan modernek.
A Sors néhány mondatos megnyilvánulásai humorosak, kegyetlenül őszinték, felettébb szórakoztatóak – a könyv legjobb részei.

Összességében azt mondanám, hogy bár nagyon zavart és furcsa ez a könyv, mégis rendkívül eredeti és éleslátó. Olyan könyv, amit vagy megszeret valaki, vagy elutasít és a sarokba hajít. Én az előbbiek közé tartozom ….

Bővebben a linkeknél!

Nem csalódtam Rosoffban, tudott mást, és mégis hasonlóan különlegeset írni, mint a Majd újra lesz nyár.
Ha úgy nézem, valóban elborult egy regény ez, kattant főszereplővel, aki menekül a Sors elől, és irracionális és abszurd dolgokat gondol meg tesz. Másfelől viszont az az érzésem, hogy valamilyen szinten, valamilyen, akár szimbolikus értelemben, ez egyszerűen csak egy sajátos történet a felnőttéválásról. De egészen máshogy, mint amihez szokva van az ember. Rosoff szinte fájdalmasan őszintén ír, de közben érzésekkel, hangulatokkal, képekkel mutat meg nagyon sok mindent, nem kimondva, nem szájbarágva. Ezért meg is értem, hogy nem mindenki tudja be- vagy elfogadni. Az első regénye is tabudöntögető volt, de csak azért, mert olyasmikről szólt, amikről beszélni, amikkel foglalkozni kell, és nem azért, mert tabut dönteni menő. Most is olyan. Lehet, hogy mindez csak a fiú fejében játszódott le (ki nem érezte úgy kamasz korában, hogy a szülei mintha ott sem lennének, mintha nem tudnának vele mit kezdeni?!), de akármilyen szürreálisan mutassa is be, amiről ír, attól még igazat ír. Megfelelő szempontból igazat, jelen esetben egy fura fiú szempontjából.
És Rosoff megint meg tudott lepni, rém váratlan, kíméletlen (és mégis jól előkészített) húzásai vannak, és sajátos humora, és sokkal több empátiája és jobb megérzései, mint sok pedagógusnak vagy bárkinek, aki tanulta, hogyan kell a gyerekekkel bánni. Szerintem legalábbis.
Beraktam két regényt a Ha tetszett ez a könyv… rovatba, a Vágyak évadját Celia Rees-től és a Rokon lelkek társaságát William Nicholsontól, mert mindkettőnek rokona, de David Almond írásait is említhetném. Csupa olyan könyv, ami megosztja az olvasókat, de nekem nagyon sokat jelent. Tudom, hogy 15 évesen is szerettem volna ezt a könyvet, de akkor nem értettem volna annyira, túl bizarr lett volna. Most meg, túl 38-on, azt érzem, hogy többet mond, mint sok szépirodalmi mű.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-06…

Olyan régen volt már a zabhegyező, hogy annak hangulatához egyáltalán nem mértem. Önmagában egy nagyon jól összeállított, szövevényes, humoros, érzelmekkel, kérdésekkel teli regény volt, ahol a sors közbeszólásai engem emlékeztettek a könyvtolvajbeli halálra. Idefentről remek és furcsa a kilátás.

Nem tudooooom, jó volt ez, olvashatja magát, csak nem tudom, egyszerre nem elég és túl sok és a sokaságában sem elég. Mintha eszembe jutna egy sztori és nem dolgozom ki, csak leírom aztán jaú lesz az úgy. Nem tudom, valami ilyesmi a baj vele.
De közben meg szerettem is.
Teljesen össze vagyok zavarodva.

Kár, hogy a végére átment egy lányos nyifi nyafiba. A sors mellőzése mínusz egy csillag, nem is értem miért nem használta ki jobban az írónő.

Ez a könyv valahogy jobban megtalált, mint a Majd újra lesz nyár. Tetszett az egész, a filozofikus gondolatmenetek, a totálisan irreális képzelgések és a kamaszkori szorongás. A Sors jelenléte izgalmas módon színesítette a cselekményt. (Stílusban ez kissé a Könyvtolvajra hajazott, de mivel abból csak a filmet láttam, csak halkan jegyzem meg.) Charlie bölcs szavai pedig elemi erővel hatottak rám. Érdekes kérdések fogalmazódtak meg bennem a karaktere kapcsán. Vajon tényleg ilyesmikre gondolnak a gyerkőcök, mielőtt verbálisan adnának hangot véleményüknek? Talán ez előző életük tapasztalata, ami semmivé foszlik egy bizonyos korban, hogy új életükben ismét megtanulhassák a lét új igazságait? Mindenesetre az egyik legjobb karakter a regényben, vitán felül. Remélem sok jó történet kerülhet még a kezembe Meg Rosoff tollából!

Értékelés: 7/10
Az én ízlésemnek túl filozófikus volt a könyv, bár, az is lehet, hogy a Majd újra lesz nyár tette túl magasra a mércét. Egy biztos, ezek után is rávetem majd magam Rosoff új könyveire – remélem az Európa Könyvkiadó elhoz majd még párat magyarul.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban azoknak, akik szeretik az írónő stílusát, és imádnak hosszasan gondolkodni egy könyvön, az életről, a sorsról, életről és halálról. Nekik szerintem nagyon fog tetszeni a Just in Case.

http://media-addict.hu/2014/05/20/konyvkritika-meg-roso…

Alapvetően olvasmányos. Elég izgamas volt a történet, hogy hamar végigjussak rajta.
A történet szépen ívelt, szépen megválaszolja azt a problémát, amivel az egész bonyodalmat indította. Ami számomra irreális, hogy egy 15 éves fiú szülei hogyan hogyan tudtak így nem foglalkozni a saját gyerekük életével.

Érdekes könyv a kamaszkor minden nyűgével, irrealitásával. Örültem volna, ha ezt a könyvet akkor olvashatom. A fél csillag levonás csak azért, mert a Majd újra lesz nyár jobban tetszett:)

A téma jó lett volna, de a kivitelezés már annyira nem tetszett. Mindenből volt benne egy kicsi… a tinikor nehézségeiből, furcsa képzelgésekből, szerelemből, haragból, irigységből, barátságból, de úgy igazán egyiket sem dolgozta ki. A Sors közbeszólásai eleinte A könyvtolvaj Halálának megjegyzéseit juttatta eszembe, de aztán ez a szellemesség is elmaradt, és míg A könyvtolvajban a Halál alázattal végezte a munkáját, addig itt a Sors fölényeskedő és zsarnokoskodó volt. Ez nem igazán tetszett…