Tinibálvány 82% 248 csillagozás

Aranyos történet volt. Jenny karaktere kidolgozott volt és fejezetről fejezetre ismerhettük meg őt, a Ki-oktatóban végzett munkáját, a barátait és magát Luke Strikert. A sztárt, akiért mindenki oda volt. Érdekes volt látni Jen szemével, hogyan viselkedik egy sztár. Valamint, ahogy kialakul köztük egy baráti kapcsolat. Ami nem annyira szoros, mint Jen-Trina vagy a Jen-Scott párosé. Trinát kedveltem. Kedves, vicces, pörgős lány volt. Jen mindig számíthatott rá, bár legnagyobb titkát nem árulhatta el neki.
Scott volt a másik kedvenc szereplőm. Tudta, hogy mit akar és elég jól kezelte a szerkesztőségen történő dolgokat. Igaz, lehet, hogy barátnője Geri kedves lány volt, de én nem szerettem őt. Egyszerűen nem illettek össze. Viszont Jen és Scott barátsága elég szoros volt. Lehet azért, mert megértették egymást, de lehet valami más miatt. :)
Egy szó, mint száz, tetszett. Itt-ott voltak unalmas részek, de többnyire érdekes történet volt. És a történet során kaptunk egy üzenetet az írótől, miszerint ki kell állnunk a gyengébb társainkért, és legyünk önmagunk spoiler.

Vannak olyan szenvedélyeim, amelyekből élemedett korom ellenére sem gyógyultam ki. Ilyenek a rajzfilmek, a gumicukor és a tini regények. Meg Cabot könyvei különösen! Mert a sztori aranyos és fordulatos, a szereplők jól elképzelhetők és emberiek, és azok a régi, jó fajta tinikönyvek, amikben egy csóknál több nem történik. De azt hiszem azért is szeretem ezeket a könyveket, mert azon kívül, hogy azonnal beszippantanak, ezek a hősök tényleg pozitív figurák. Megcsinálják a házijukat, szívesen vállalnak iskolai feladatokat, jóban vannak a szüleikkel, vannak barátaik, és ráadásul értékeket képviselnek, amiért akár harcolnak is! És igen, ezen keresztül tanítanak is. Mindezt azonban úgy teszik, hogy az ember egy percig nem érzi szájbarágósnak és direktnek az egészet, és végig jól szórakozik. A fél csillagot itt azért vontam le, mert ugyan nagyon tetszettek, és tényleg jó tanácsokkal zárultak a fiktív olvasói levelek, amik megszakították a cselekményt, de ezek elején mindig ugyanaz a szokásos, kb. fél oldalas bevezető szöveg jelent meg, ami harmadik olvasásra már eléggé zavaró volt. Mondjuk, később már rutinosan átugrottam őket, hogy hozzájussak a lényeghez. Most pedig elégedetten vigyorgok, mert a vége szokás szerint teljesen kielégítette romantikus lányregényeken edződött ifjonti lelkemet.

Ezt a könyvet még tavaly nyáron olvastam. Nagyon hamar végeztem vele, hisz tökre jó kis könnyed olvasmány. Szeretem Meg Cabot stílusát meg azt, ahogy ír. Nem ez a kedvencem tőle, de tetszett. :)

Igazi hamisíthatatlan Meg Cabot tiniregény. :)

Miközben olvastam, rájöttem, hogy én ezt már olvastam máskor is. De ennek ellenére ugyan úgy tetszett. Imádom Meg Cabot stílusát, komolyan, ő volt a kedvencem 10-13 éves koromban, és nem is tudok bele kötni máig :)
http://worldwithbooks.comule.com/…

Ez most nagyon kellett, annyira jókat röhögtem rajta. Meg Cabotnak nagyon jó a humora és a stílusa is, a szereplői pedig igazi egyéniségek. Szerencsére az én gimim nem volt ennyire agyament, és rossz emlékeim sincsenek abból az időből, úgyhogy szívesen olvasok gimisekről szóló történeteket.

Sablonos, de cuki. Egynek elment. Kikapcsolódásnak nagyon jó.

Könnyed kis történet. Pont egy ilyenre vágytam. Sokat nevettem rajta. Voltak azért komoly dolgok is, de nem az a drámai hanem laza story. Tetszett Jenny karaktere. Mindig jó probléma megoldó volt. Luke is jó volt benne és a többi karakter is.

Aranyos, jópofa tinikönyv. Meglepő volt, hogy Jen nem az elvárt klisének felel meg, persze azért volt amiben mégis… Ha szereted Meg Cabotot, akkor olvasd el…

Őszintén szólva nem vagyok oda ezekért a sablonos csajos történetekért, de ez tetszett.
Meg Cabot-ot egyszerűen imádom, főleg a stílusát. Nem túl bonyolult, egyszerű és elég sok az ismétlés, de mégis valami annyira jó benne, hogy nem bírom letenni a könyveit.

Maga a történet majdnem sablonosnak mondható, de bevallom, az elején teljesen azt hittem, hogy az a tipikus amerikai filmes történet lesz, hogy a filmsztár beleszeret egy átlagos lányba és boldogan élnek míg meg nem halnak. Szerencsére nem így történt, kicsit (tényleg csak kicsit) reálisabban ért véget.

A szereplők nem túl sok tulajdonsággal rendelkeznek, de így is megismerhetjük őket. Mondjuk sajnálom, hogy ennyire el van túlozva a személyiségük.

És végül ami még egy kicsit zavart az az, hogy ennyire sok újságíró, riporter követte Jenny-t vagy Luke-t mindenhová, meg miért vannak ennyien (még a fiúk is oda Luke-ért). Véleményem szerint ez nem így működik a való életben, de ez egy tini regény, ezért azt mondom, hogy még belefér.