Royal ​Wedding (The Princess Diaries 11.) 88% 20 csillagozás

Tökéletes. Benne volt minden, amit szerettem volna, boldog a lezárás, a humor is megmaradt (ma a suliban és a vonaton is többször hangosan felnevettem, pedig ezt nehéz elérni, általában ha emberek között vagyok igyekszem moderálni magam).
Először csak kapkodtam a fejem, amíg mindenkiről kiderült hogy mi mindent csinált az elmúlt 8 évben, de aztán gyorsan bekapcsolódtam és onnantól csak élveztem a meglepetéseket, fordulatokat és (végre) egy olyan NHN könyvet, amit még nem tudok kívülről bár úgy sejtem ez nem sokáig marad így… :-)

Awww. Ez olyan kis cuki volt!
A lényeg, hogy elégedett vagyok a befejezéssel. Mondjuk az esküvőről több részletet is közölhetett volna kedvenc Miánk.
Az is látszik a köteten, hogy Meg Cabot egy pár ötletet sikeresen átültetett a képernyőről a könyvbe.
De végül eléggé izgalmas, pörgős és aranyos kötet lett.
Vége a Mia-maratonnak.

Az első könyv, amit angolul olvastam. :) Egyszerűen nem tudtam tovább várni az elolvasásával. Mia…hát nem nagyon változott, szerintem sosem fog teljesen felnőni. :) Megmaradtak a tipikus jellemvonásai is, mint a hipochondria, túl aggódás és az egyszerű problémák hatalmassá varázsolása, valamint a szem-kéz koordinációja sem javult. És ott van még a mindig tökéletes álomlovag Michael, aki szintén nem változott semmit, na jó talán még egy kicsit szuperebb lett. :) Imádtam az összes megmozdulását és reakcióját, valamint azt, hogy mennyire szereti ezt a kerge lányt.
Maga a történet nekem kicsit túl zsúfolt volt, annyi dolog történt a könyvben, hogy az ember csak úgy kapkodta a fejét. Én az új kis hercegnőről kicsit kevesebbet tettem volna ebbe a könyvbe, hiszen lesz neki is sajátja. A lánykérést imádtam, annyira romantikus volt és meg sem volt túlcifrázva. Az utána kiderülő bonyodalmat szintén egy kicsit erőltetettnek éreztem, de azért még belefért ebbe a lezáró kötetbe. :)
Várom, hogy magyarul is elolvashassam majd!
TEAM MICHAEL FOREVER!!! :)

Nagyon jó volt, nagyon jólesett. Örülök, hogy mindenkiről – és tényleg mindenkiről – megtudtunk valamit, hogy mi történt vele az elmúlt 8(?) év alatt. Michael még mindig a legtopabb könyves fickó ever. :) Nagyon, nagyon szerettem az egészet.

Ez nagyon cuki volt és nagyon Miás. Nem is tudom bízom-e abban, hogy nem lesz folytatás… vagy hát végülis nem tudom annak tekinthető-e Olivia regénye.
De be kell lássam Michael igazi álompasi.

Annyira jó volt megint Miáról és a többiekről olvasni. Változatlanul szeretem őket (kivéve Lillyt), örülök, hogy végül is mindenki spoiler. Nem volt olyan jó, mint a sorozat többi darabja, ha az első is ilyen színvonalú, nem biztos, hogy kedvet kaptam volna. Sajnos sokkal kevesebb van benne a megszokott humorból, és jóval több a nyálas jelenetekből (spoiler), amik a korábbi könyvekben teljesen a helyükön voltak. Mindig kaptunk egy kis romantikát, vagy családi összeborulást, vagy baráti kibékülést, de mindig csak a kellő, emészthető mértékben. Itt meg minden jött csőstűl. De mindennek ellenére kedves, kellemes, érdekes olvasmány volt. Abszolút megérte. A sorozat továbbra is kedvenc. :)

Igazán nagy kihívás volt. Ez volt az első hosszabb terjedelmű angol olvasásom. Az elején érteni értettem, de nem haladtam vele olyan jól. Aztán egyszer csak történt valami és repültek a lapok.
A sztoriról…. Hát az elején nagyon nem történt semmi, össze lett foglalva az elmúlt 8 év meg a jelen. Aztán hirtelen beindult és akkor egyszerre történt minden. Összességében nagyon jól sikerült a könyv, bár számomra kicsit kiszámítható volt. Ja és a címből kiindulva azt hittem az esküvőt jobban részletezi, hát ez egy csalódás volt, de így is kerek volt a sztori… :(

Az eleje kicsit lassan indult be (Mia a változatosság kedvééért nyavalyog), de utána rá kellett jönnöm, hogy teljesen sosem fogok felnőni… Vagyis nem mostanában.:D <3

Most így elolvasva emlékeztem, hogy nem igazán a Neveletlen hercegnő volt a kedvencem Cabottól soha, sőt, bár Michael abszolút a book-boyfriendek egyik listavezetője. Ennek ellenére az új kötet természetesen nagyon megmelengette a szívem, és nagyon jó volt olvasni, nosztalgiázgatni, tetszettek a poénok, utalások a mai világ eseményeire. Na és persze érzelmi fronton is ütött. :) Akik ezen nőttek fel, azoknak kötelező, bár a Mediátor folytatását már sokkal jobban várom!

Volt két hangosan nevetős pillanat a regényben, meg mégiscsak „fiatalságom” egyik olyan regénysorozata, ami elindított a könyvmolyság útján, viszont mégis azt kellett megállapítanom, hogy mostanra már nagyon kinőttem Cabotból. Azért nem bánom, hogy elolvastam, a nosztalgia megvolt, és egyébként tényleg nem rosszabb a többi Cabot regénynél.