Olthatatlan ​vágy (Olthatatlan vágy 1.) 74% 154 csillagozás

Kicsit lassan haladtam vele, mert az eleje nem igazán tetszett. Vontatott volt, de egy idő után elég jól beindultak az események és akkor meg már nem igazán tudtam letenni.
Régen olvastam már vámpíros sztorit és ez most tetszett is nagyon.
Meena karakterével viszont cseppet sem voltam kibékülve. :(
Felnőtt nő létére buta volt, sokszor önző és engedte, hogy elvakítsa a szerelem.
Például amikor spoiler Szóval voltak ilyen WTF pillanatok dögivel, ezért is vontam le egy fél csillagot.
Alaric karaktere viszont mindent vitt.
Már a Vámpírnaplókban is imádtam a vámpírvadász Alaricot és ez itt is befigyelt. :) A Meg Cabot féle Alaricot, pont úgy képzeltem el, mint a színészt, Matt Davis-t. Szerintem illene hozzá ez a szerep is. *_*
Kíváncsi vagyok a következő részre, habár nagyon meglepődtem mikor láttam, hogy fele akkora, mint ez a kötet. Furcsállom…
Tanulság: a vámpírok még mindig divatban vannak. :)
Még több tanulság: Meg Cabot nagyon jó író, mert többféle műfajban is remekel, ráadásul sokszor éreztem, hogy a kötet 2010-es, eredeti megjelenése szatirikus beintés az akkor tomboló Twilight és vámpírláznak. :)

Olthatatlan vágy 1

Újfent egy méltatlanul alul értékelt könyvet olvastam, pedig szerintem eszméletlenül jó sorozat indító kötet volt, nekem nagyon tetszett.
A vámpírvilág a hagyományos módon lett megalkotva, kivéve a koporsóban alvást, bár a gonosz vámpír ennek is megadta a módját az új vámpírok létrehozásánál. Minden más tulajdonsággal rendelkeztek amúgy Drakula módra, mivel a fikció szerint az uralkodó réteg tőle származott. Látszik, hogy a könyvet a kezdeti vámpírőrület idején írta a szerző.
Ez volt az első fantasy regény amit az alkotótól olvastam, de biztos nem az utolsó, annyira jó volt. Eddig csak két történelmi romantikust és egy novellás kötetet olvastam, amik szintén tetszettek. Mivel a kortárs romantika nem az én műfajom könyvben, a Neveletlen hercegnőt inkább csak filmen néztem meg, igaz filmen nagyon tetszett köszönhetően kedvenc címszereplőm miatt.

A történet nagyon izgalmas, pörgős volt, remek karakterekkel és fontos emberi érzelmeket és cselekedeteket boncolgatva. A rendes vámpírokat is nagyon kedveltem, meg nagyon szimpatikus volt a vámpírvadász is, bár vártam mikor fog teljesen megváltozni a hozzáállása ahhoz, hogy mint minden fajnál a vámpíroknál is vannak jók és gonoszak, de ebben a részben még maradtak az előítéletek, hogy mindet ki kellene irtani válogatás nélkül. A szerelmi szál is izgalmasan alakult, kíváncsi leszek, hogyan fog végződni.
Viszonylag nyugvópontra érkezett a történet, de azért van egy enyhe függő vége, ami sarkalja az olvasót, hogy ne hagyjon fel a folytatás olvasásának igényével.

Olvasmányos és cselekményes a sztori, ami könnyen emészthető. Mégis az az érzés bujkált bennem egész végig, hogy Meena vámpír-utálatában Meg Cabot véleménye tükröződik, vagyis azért írja ezt a regényt, mert most ez a divat, és mindenképp vámpír-sztorit kell „gyártani”. Többször utal rá, hogy nem szereti a vámpírokat, és igazából kicsit az volt az érzésem, hogy ezt a könyvet, a saját alkotását sem kedveli. Ettől függetlenül nem rossz, kíváncsi vagyok a második részre, de nem ez a legjobb Meg Cabot regény, sem a legbriliánsabb vámpír-könyv, amit valaha olvastam.

Érdekes egy könyv volt, vámpíros-szerelmes Meg Cabot módra.
Nagyon furcsa volt a két műfaj ötvözése, de nekem tetszett.
Meena ügyesen használja ki misztikus adottságát, igazi amerikai módon: televíziós forgatókönyvíróként dolgozik. :) És nem hisz a vámpírokban, egészen addig, amíg bele nem szeret egybe. Mindeközben olyan szövegek vannak benne, hogy dőltem a röhögéstől.

Lucien Antonescu Imádlak.
Menna Harper idegesítettél.

Imádtam a cselekményeket, nagyon jól le voltak írva.
Úgy tízből olyan nyolcas, mert a csajszit néha-néha fejbe vertem volna egy-két alkalommal, hogy kicsit nyissa már ki a szemét, de azért szeretés van.

Jaj nekem. Három csillagot adtam egy Meg Cabot könyvre. Úristen.. elvonulok a sarokba és sírok. Hát ez meg hogy történhetett??
Úgy, hogy mért kell ezt a vámpír sztorit ennyire erőltetni? Mért? Tökéletes volt a Mediátor sorozat vagy a Hívószám. Pont elég volt ennyi a fantasy-ből. De nem… erőltetni kell, legyen vámpíros. Az hagyján, hogy vámpírokról szól.. de a szereplők. Meena-t kb. minden megmozdulásáért meg tudtam volna tépni. Lucien-t utáltam. Egyedül Alaricot kedveltem, de ő meg állandóan megszívta, mert Meena segghülye. És ez szörnyű, mert szoktak dinka karakterei lenni Meg Cabotnak, de Meena nem dinka és cseppet sem aranyos. Utáltam!
És ehhez még az is jött, hogy utálom a vámpíros sztorikat és a vámpírokat, csömöröm van már tőlük. Tehát ez se segített azon, hogy élvezzem a könyvet.
Egyedül a 3 csillagot, azért kapta, mert szeretem az írónő stílusát és még mindig jó a humora.

Ez egy meglepően jó könyv a vámpíros kategóriában. Mondjuk, ez nem is annyira meglepő, mert egy Meg Cabot könyvről van szó. A cselekmény gyorsan kibontakozik és elég eseménydús. A szereplők nagyon jól ki lettek találva, bár a hősnőt néhol jól kupán vágnám valami nehéz tárggyal. A vámpírok azok a régi klasszikus karóval ölhető fajtába tartoznak, nem pedig a mostanság divatos csillogóbőrű kiadásba. (Ettől szerintem még jobb a könyv :)
Aki szereti a vámpíros műfajt, az bátran fogjon hozzá!

Egy kicsit Twilight, egy kicsit Tru Calling, egy kicsit Fekete tőr testvériség (na jó, arra nem tudom, miért emlékeztetett), viszont elég jól csúszott.

Azonban az olvasmányosságát leszámítva azt vettem észre, hogy talán kezdek kinőni a vámpír-szeretetből… egyre kevésbé köt le. Mondjuk talán nem világvége, ha belegondolok, hogy a Twilight könyvek magyar megjelenése (vagyis részemről 2008) óta jóban vagyok/voltam vérszívó barátainkkal. Úgyhogy lesgyanús, hogy az FTT-t sem fogom befejezni. Még a Darren Shan-sorozat vége, és Bram Stoker klasszikusa, aztán azt hiszem, én is búcsút intek, mint Meena Luciennek – de minimum fegyverszünetet kötök velük :)

Visszatérve: a négyest azért kapja, mert úgy is nagyon jól lekötött, hogy éppen nem voltam hangulatban, és alapjáraton nem egy rossz könyv azoknak, akiknek nem unják még :)

Méltatlanul alulértékelt könyv! Én nagyon jól szórakoztam rajta! Kifigurázta az akkor divatosnak számító vámpír trendet, még csavart is rajtuk kicsit a sárkányokkal és a titkos rendekkel és hiteles háttér információkkal szolgált.
Romantikus komédia vámpírokkal.
Színes, izgalmas, könnyed, kacagtató. Egy kicsit csajos a maga „hímsoviniszta szörnyeivel” és sziporkázó párbeszédeivel. Tükrözte az én véleményemet a vámpírsággal kapcsolatban. Kedveltem a szereplőket és szerettem kitalálni, melyik sorozatot/könyvet említik éppen.
Az elején túl gyorsnak találtam Meena és Lucien kapcsolatát, a sunyi harapdálást sem díjaztam, de minden a helyére került, miután Alaric belépett a képbe és Meenát szoros felügyelete alá helyezte. Dőltem a nevetéstől!
Annak a sorozatnak soha az életben egyetlen epizódját sem nézném meg, de örültem, hogy Shoshonát végül utolérte a sorsa. Karma.
Senkinek sem esett komoly baja, aki nem szolgált rá, úgyhogy elégedett voltam. Tetszett a függővég! Ha a könyvtárnak megvan a folytatás, mindenképp lecsapok rá!

Igazi különleges Meg Cabot könyvet olvashatunk ismét.
A vámpír-történetek világában egy is egy kellemes kis olvasmány, legfőképp, hogy hősnőnk a történet elején ki nem állhatja a vámpírokat, még ha nem is hiszi hogy a valóságban léteznek. És akkor jön Lucien… aki a tökéletes férfi, sajnálom, de tényleg az… és Alaric aki pedig elárulja a szörnyű titkot.
Eseményekben nem szűkölködik a történet, még akkor sem, ha néha elég bénák a történések, és rengeteget hangsúlyozza az írónő Meena mennyire utálja a vámpírokat. Valamint sok romantika nincs benne, és valójában ki nem állhatom szerelmi háromszögeket; ami itt sincs hiszen Meena egyértelműen a vámpír-herceghez tartozik, egyszerűen oda és kész, mégis a vége… összetörte a szívem, remélem és ajánlom, hogy a következő részben kárpótoljon a kedves írónő. De hát Meg Cabotról van szó, nála sosem biztos semmi..