Az ​új lány (Allie Finkle szabályai kezdő tiniknek 2.) 79% 41 csillagozás

„Meg Cabot könyvei nélkül, nincs élet a Földön!'”

Ez a rész is nagyon tetszett, akárcsak az előző. Sőt, talán még jobban is.
Az első könyvben még kicsit idegesített Allie Soha ne egyél semmi pirosat! szabálya, de már kezdem megszokni. Legalább Ő sem eszik Ketchupot, ha már én se szeretem. Tetszett az, ahogy alakultak a dolgok Rosemary-vel. A nagyis dolog viszont nekem nem tetszett. Tudom, ha már teli van klisével a könyv, akkor az anyuka-anyós ellentét sem maradhatott ki, de ez a családunktól és emiatt tőlem is annyira távol áll. Meg egy kissé engem Grandmére-re emlékeztetett A neveletlen hercegnő naplójából. A Rosemary név miatt meg a Hívószám 1-800 jutott az eszembe.

Az első rész nagyon tetszett a könnyed történet és stílus miatt és azt kell hogy mondjam ez is igazán szórakoztató volt. Ami nagyon meglepett, mert igazából az egész könyv egy kilsé halmaz, lerágott csont, ezerszer hallottuk már, csak másmilyen körítésben. Viszont a stílus, nekem nagyon tetszett, hatalmas piros pont érte Meg Cabot-nak. Várom a folytatást. :)

Meg Cabot – A költözés napja folytatása

Beköltöztünk új házunkba.
Első napom az iskolában, s egyszerűen Anyu nem érti, hogy miért vettem fel szoknyához farmert, azt mondja, hogy ez túlzás, vagy az egyik vagy a másik, de a kettő együtt?! nos azért vettem fel így, mert ha a mászókán esetleg elkezdenék lefele lógni s szoknya van rajtam, akkor a fiúk meglátják a bugyimat. Anyu erre azt mondta, hogy inkább vegyek fel harisnyát vagy cicanadrágot, ez nem rossz ötlet csak egy a bökkenő, hogy egyenlőre még nem kerültek elő azokat a dobozok, ahogy a müzlistálak, kanalak és sok minden más sem. Így történt az is, hogy Apa pattogatott kukoricát csinált nekünk reggelire. Szerintem szuper volt. Csöngettek, s szaladtam, hogy ajtót nyitok, mert ez csak Erica lehet a szomszédból, együtt megyünk suli. Anyu végre le tudott szedni néhány kiegészítőt öcsém ruhájáról, ugyanis kalóznak öltözve szeretett volna oviba menni. Mark pár biciklis fiú után futott. De a legszörnyűbb, hogy Anyuék el akartak kísérni minket, de mondtam, hogy semmi szükség, tiszta gáz / ciki lenne. Így hirtelen azt vettem észre, hogy Erica felajánlja, hogy elvisszük Kevint az oviba s megfogta az egyik kezét, én megfogtam a másikat, s elindultunk, de Anyuék egy kisebb távolságból jöttek utánunk. Tiszta röhej. Aztán az út másik oldalán jött két lány akiknek átkiabált Erica, ugyanis kiderült, hogy nem más a két személy mint Caroline és Sophie. Az oviba érve Kevin kirántotta mancsait kezeink közül, s odaszalad a hasonló korosztályú gyerekekhez játszani, aztán azt vettem észre, hogy rám mutogatnak, s nevetnek. Mégis igaza volt Anyunak, nem volt jó ötlet a szoknyához farmert felvenni. Anyunak mindig igaza van.

Az ötödikes lányok elindultak felénk, s épp azt taglaltuk, hogy most meg fogunk halni, egyedül Erica maradt nyugodt, s állt a dolgokhoz pozitívan. Mikor oda értek, akkor megkérdezték, hogy én vagyok-e az új lány, s mikor válaszoltam, hogy igen, akkor rámutattak Kevinre, s megkérdezték, hogy az öcsém? Először tagadni akartam, de rájöttem semmi értelme, előbb utóbb kiderülne, szóval a válaszom megint igen volt. S ekkor nem várt esemény történt, ugyanis az ötödikes lányok oda- és vissza voltak Kevinért, hogy milyen cuki, meg édes, ráadásul oda mentek hozzá, s megsimogatták a fejét. Ki érti ezt?! Becsöngettek, s beálltunk a lányokkal a sorba, mikor beértünk a terembe, akkor Mrs. Hunter nagyon kedves volt, megmutatta, hogy hova akasszam a kabátom és táskám, majd elmondta, hogy a padomat Erica mellé tette az átrendezés folyamán, de ne beszélgessünk óra alatt arra ott vannak a szünetek. Ez csak természetes, a régi sulimban is így volt. Aztán kihívott előre, hogy mondjak magamról néhány mondatot, semmi nem jutott eszembe, mígnem elmondtam, hogy nemsokára kapok egy kiscicát. Egy nagydarab lány Rosemary felemelte a kezét s megkérdezte Ő is, hogy kint a kalóz ruhában lévő fiú a testvérem? A válaszom után közölte, hogy mondjam meg neki már elmúlt halloween, erre mindenki elkezdett nevetni. Vissza mehettem a helyemre, s a matekkönyvet keresve a padomban váltottunk néhány szót Ericával. Persze hogy lebuktunk, s ránk szóltak, el akartam süllyedni, hiszen én nem szoktam óra alatt beszélgetni, én nem vagyok rossz tanuló. Elolvastam a feladatot, s én is jelentkeztem, hogy tudom a megoldást. Talán ezzel kaptam egy jó pontot, hogy a megoldás is tökéletes volt.

!! NE NYISD MEG !! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE !! „majdnem” a történet vége:

spoiler

spoiler

spoiler

spoiler

spoiler

folytatása következik: Meg Cabor – Legjobb barátnők és rázós helyzetek

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Gondoljunk csak bele, nekünk mindig minden elsőre sikerül? Úgy alakul minden, ahogy eltervezzük?, Nem hinném, hiszen mindig vannak akár külső tényezők amik megmásítják a tervezett dolgokat. S ha így van, akkor annyiban hagyod?, megint csak nem hinném, vagy legalábbis nem mindig mindent. Hanem újra neki futsz megvalósítani, hogy úgy legyen ahogy tervezted, lehet ez akár apróság, vagy nagyobb volumenű dolog, de biztos így van. Szóval mindennek és mindenkinek jár egy újabb esély.

Mikor valamit elvállalunk, gondolhatunk a legjobb, legkönnyebb útra, hogy áá ezt meg tudom csinálni, persze pech, hogyha a végén elég nehéz a feladat. De ez nem azt jelenti, hogy fel kell adni, ugyanúgy meg kell próbálni. Hm, de mi van akkor hogyha adott egy feladat, s a legnehezebb legproblémásabb úton gondolunk rá?, s mennyivel jobban esik, hogyha közben kiderül, hogy mégsem olyan ördőngőség. Ezzel nem arra akarok célozni, hogy mindig mindenhez így kell hozzá állni, de azért egy köztes utat be lehet lőni, s akkor nem fog akkora csalódás érni. Mert ha könnyebb akkor jobb, ha meg nehezebb akkor meg talán csak egy kisebb erő / tudás ráfordításra van szükség, hogy készen legyen az adott dolog / feladat.

Még mindig aranyos! Akár az előző kötet, ezt is nagyon szerettem. Allie új életet kezd egy másik iskolában viszont – ez csak természetes – nem megy minden úgy mint a karikacsapás. Új barátokat szerez, de persze Brittanyról sem szabad megfeledkezni, aki mint mindig most sem hagyja, hogy Allie napjait ne takarja el egy-egy felhő!

Jobb mint az előző rész.
Csak egyvalamit: Mikor mondja azt egy 9 éves kislány, hogy „dögös”??? Hát még nem sűrűn hallottam ennyi évesektől…
Jó fej volt a gondnok bácsi, meg a tanácsa.
Amcsiban milyen nagy divat a helyesíró meg betűző verseny. Ész megáll…