A ​szerelmes hercegnő (A neveletlen hercegnő naplója 3.) 87% 523 csillagozás

Úgy látszik ez a sorozat, most kezd igazán kedvessé válni számomra.
Itt már sokat mosolyogtam, tetszettek a karakterek.
Kis könnyedséggel éltem meg Mia karakter változását, érdekes volt a bőrébe bújni.
Mivel nem vártam sokat, bőven túllépte, és még jó érzést is hagyott bennem.
Örülök, hogy olvastam.

Ki kell jelentenem: Kövér Lulu a legjobb karakter az egész könyvben. (Meg Mr. Gianini, de neki ne mondjátok el!)

Szóval: ismét hatalmas dráma közepébe csöppentünk bele. Nem elég, hogy tök izgalmas is lehetne, de mi csak jót kuncogunk már ilyen öreg fejjel. Komolyan, el is felejtettem, hogy 14-15 évesen tényleg ezek voltak a nagy drámák. Azt viszont nem tudom elfogadni, hogy Mia képes volt kapcsolatot kezdeni Kennyvel, amikor semmi, zéró, nuku, nada érzelme van iránta. Ha tőlem valaki megkérdezi, akivel egyébként beszélő viszonyban vagyok, hogy „hali, járunk-e?”, akkor nemes egyszerűséggel leblokkolok és kiröhögöm a fenébe. Erre Mia ugye az előző végén simán „persze”. WTF???
Ennél jobban WTF moment pedig Grandmére és a hülye ötletei voltak. Komolyan, ez a nő egy új nagymama ideált testesít meg lassan a számomra. Nem elég, hogy dohányzik, de mellé nulla EQ-val is bír. (Lehet, hogy a jövőképemet látom egyébként, csak nekem Rommal és hercegség helyett macskám lesz, meg könyvtáram. Hehe).

Tehát az egész egy nagy katyvasz, de meglepő módon itt nem kell két év (SZIA RENÁTA!), hogy megvilágosodjon mindkét fél, hogy bírják egymást, hanem csak egy hónap. Na, ezt már szeretem.

A 3. kötet utáni részek a kedvenceim, de természetesen ez is megérdemli az 5 csillagot.
Humoros, szórakoztató, és a fiatal felnőttek számára is izgalmas olvasmány.

Hihetetlen, hogy még többszöri olvasásra is végig tudom izgulni a köteteket.

Szerintem ez lett az egyik kedvenc könyvem az egész sorozatból. Mia és Michael olyan aranyosak spoiler Grandmére-t mostmár egyenesen imádom. Lily is elviselhetőbb. Hiába, a karácsonyi hangulat mindenkire jó hatással van. :D

Ez volt a tizedik mellett a legédesebb rész. Visszagondolva, mennyire elfogultan szerettem, már nevetek az egészen, de akkor komolyan vettem, és annyira, de annyira a legkedvencebb kedvencemnek tartottam… :)
Visszatérve: nagyon aranyos az egész, ahogy Mia tépelődik, szeret – nem szeret, s a végén a Hópehely bál, benne pedig az a számítógépes program by Michael… Szívmelengető minden egyes olvasásnál. :)

A harmadik rész az egyik kedvencem az egész sorozatból, már vagy százszor elolvastam. Lilly ebben a részben egy fokkal elviselhetőbb volt, bár szerintem őt már soha nem fogom kedvelni. IMÁDOM MIchaelt. Annyira aranyos, cuki, kedves , segítőkész, stb. stb. Valahogy Kennyt soha nem szerettem , talán azért, mert Mia sem. De aki a legnagyobb kedvencem az Grandmère, még akkor is, ha sokszor gonosz, és nem olyan mint egy tipikus nagyi, de szerintem ő a legjobb az egész történetben. spoiler

IGEEEEN!
A 14 éves énem a sarokban bőgött volna a meghatottságtól és az érzéstől, hogy vele sosem történik ilyesmi, ha ezt olvasta volna. A 21 éves énem csak magában ujjong és azon tűnődik, hogyan fog holnap hajnalban felkelni.

Be kell vallanom, így 25 évesen – a célkorosztályt meghaladva jó tíz évvel – képtelen voltam letenni a könyvet. Az első három rész közül ez tetszett a legjobban, egyszerűen annyira édes, cuki és romantikus volt, hogy nem tudtam nem élvezni. Ilyenkor mindig felelevenedik bennem az én első szerelmem, a diákszerelem nagy lángjának érzése, és nem tudok nem mosolyogni egész nap. Megpróbálom beosztani Miát ínséges időkre (például borzalmasan nyomasztó Stephen Kingek közé), de nehéz megállni, hogy ne vegyem mindig kezembe a következő kötetet. (Most nem is tudtam, úgyhogy Mia már Genoviában telel.)

Szomorú vagyok :( Hatalmas mélyrepülés… Az egész központi szál arra épül, hogy Mia nem akar Kennyvel járni, de megbántani sem akarja azzal, hogy szakít vele, ezért inkább végighisztizik 200 oldalt. És ezzel engem bántott meg, nem Kennyt.
Igen természetesen még a stílus mindig eszméletlen, az alaptörténet és a poénok is, de ezt a sok hisztit nem tudta űberelni.
A másik dolog, hogy olyan érzésem volt, mintha Cabot elvesztette volna a jegyzeteit az első könyvhöz. Mia ilyeneket mond: „Már időtlen idők óta szerelmes vagyok Michael-be!” Én: És akkor mi van azzal, hogy az első kötetben (ami időrendben szeptember volt, most meg december van), még Josh Richter után csorgattad a nyálad?
Jah, meg kábé, mintha az első kötet végén lévő csók se történt volna meg.
Lilly-t egyre jobban utálom, egy önző, unintelligens dög. (Igen, még a zsenisége ellenére is.) Nem is értem miért barátkozik vele Mia. Amúgy a legértelmesebb karakter a könyvben eddig Kövér Lulu volt.
A vége tetszett, remélem, íyg, hogy túl vagyunk ezen az egész Kenny (amúgy erről a névről mindig az SP Kenny-je jutott az eszembe :D) ügyön most már újra visszatérünk az eredeti szálhoz és mindenki újra normális kicsit normálisabb lesz.

„Csak annyit mondhatok, hogy jó lesz vigyázni a kívánságokkal. Mert még beteljesülnek.”

Eddig az volt a főszereplőnk gondja, hogy már minden barátnője jár valakivel, míg az ő élete egy katasztrófa mivel nem. Hát most aztán az a probléma, spoiler De minden gond megoldódni látszik, mert az élet egy valódi tündérmese :) A legfontosabb tanulság számomra az, hogy kérdezz rá a dolgokra, mielőtt fejvesztve menekülnél, mert kiderülhet, hogy teljesen máshogy értelmezed a dolgokat, ahhoz képest amit valójában jelentenek.