Diplomaták ​mesélik 18 csillagozás

Medgyes Péter – Varga Koritár Pál: Diplomaták mesélik

Noha tudnivaló, hogy a diplomaták felelősségteljes munkát végeznek, rejtélyes figuráknak tartják őket. Mert ugyan mi végre töltik pályafutásuk jó részét külföldön ahelyett, hogy itthon szorgoskodnának? Egyáltalán, mit csinálnak odakinn?
Hogy mit? Nos, afféle szürke eminenciásként, fehér asztal mellett hazájuk érdekeit képviselik, szép szóval igyekeznek elhárítani a bajt, szelíd, de öntudatos harcosként, gyakran súlyos nemzetközi konfliktusok sodrásában is teszik a dolgukat.
Ez a kötet a mindennapjaikba nyújt bepillantást. A szerzők valamennyien tapasztalt diplomaták, akik derűsen, olykor görbe tükörbe nézve anekdotáznak kalandos életükről.

Tartalomjegyzék

>!
Corvina, Budapest, 2019
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631365832

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Göncz Árpád · Richard Nixon · Bokros Lajos · Ronald Reagan

Helyszínek népszerűség szerint

Kongó · Türkmenisztán


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

Anarchia_Könyvblog>!
Medgyes Péter – Varga Koritár Pál: Diplomaták mesélik

Több okból kifolyólag is nehéznek érzem azt, hogy ajánlót írjak erről az alkotásról. Eddig csupa-csupa érdekes és különleges könyv került a kezembe a Corvina kiadónak köszönhetően – azonban pont ezek a tulajdonságok váltak nemlegessé számomra eme mű esetén. Balszerencsémre a Diplomaták mesélik nem igazán nyerte el a tetszésem, ami miatt többször is átgondoltam mit osszak meg a saját véleményemből, s mi az, amit inkább magamnak tartsak meg.

Maga a mű húsz nagyobb fejezetet foglal magába, melyeken belül több kisebb elbeszéléssel találjuk szembe magunkat. Tollforgatóink végig visznek minket a diplomaták mibenlétén, azaz kezdetben a pályafutásuk elindulásával kapcsolatos tevékenységeket feszegető írásokkal találkozunk. Majd egyre jobban belecsöppenünk a mindennapjaikba, az életükbe – míg végül a keserű, fájdalmas percek eseményeit is megosztják velünk.

Megosztó véleménnyel vagyok, a Diplomaták mesélik című alkotással kapcsolatban. Részben úgy érzem, hogy valamivel több lettem eme mű által – mégis –, más részt úgy vélem, hogy nem vesztettem volna sokat, ha nem kerül kezembe az alkotás. Vagy legalábbis az az érzés keringett bennem, hogy nem kaptam sokat ettől a kötettől, s ez kicsit megijesztett még engem is.
(Bea)

Teljes véleményem a könyvről itt olvasható: https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/11/12/medgyes_pe…

Renáta_Kovics>!
Medgyes Péter – Varga Koritár Pál: Diplomaták mesélik

Nekem nagyon tetszett ez a kötet, melynek az az oka, hogy pontosan azt kaptam, amit vártam. Na jó, a tartalomjegyzéket látva tényleg meglepődtem kicsit, mert nagyon hosszú volt. Aztán belelapozva a könyvbe, rájöttem, hogy a nagyon rövid történeteknek köszönhető ez.
25 diplomata osztja meg velünk pályafutásának legviccesebb, legmeghökkentőbb és/vagy legérdekesebb élményeit, melyeket úgy rendeztek kötetbe, ahogy egy diplomata pályafutása zajlik (kinevezés, költözés, beilleszkedés, rendezvények látogatása, búcsúzás stb.)
Láttam a többiek értékelését, miszerint nem aratott osztatlan sikert ez a könyv. Én azért szerettem, mert világéletemben érdekelt a külpolitika (ki milyen viszonyban van a másikkal, és miért) és a protokoll (mit lehet és mit nem), s ezt a kíváncsiságomat tökéletesen kielégítették a szerzők. A diplomaták élete egy kicsit tényleg misztikus világ, s itt nagyon sok mindenről fellebbentik a fátylat. Kifejezetten tetszett, hogy nem titkolóztak az uralkodók és államfők neveivel sem, még akkor sem, ha nem festettek róluk kedvező képet (pl. Jelcin). A szívem csücske mégis a Göncz Árpádról szóló fejezet volt. :)
Azért a kötet nemcsak a külföldi életet mutatja be, de a magyar valóság is megjelenik benne. A sorok között képet kaphatunk a magyar állami szervek jól ismert, logikátlan működéséről és persze a „megoldjuk okosba” mentalitásról is. Hiába na, nincs új a nap alatt.

genia P>!
Medgyes Péter – Varga Koritár Pál: Diplomaták mesélik

Igazából azt kaptam, amit vártam. Jeleneteket nagykövetek életéből, melyek hol viccesek, hol komolyak, hol meglepőek voltak. Én teljesen laikus vagyok a témában, így nem volt nehéz újat mondani. A követségek működéséről, egyes országok kultúrájáról, de még a 20. század végi politikai és társadalmi helyzetekről is (számomra) új dolgokat tudtam meg. A különálló rövidke történeteknek köszönhetően ideális olvasmány akkor is, ha az embernek épp csak pár perce van olvasásra.

Krumplicsku>!
Medgyes Péter – Varga Koritár Pál: Diplomaták mesélik

Ez a könyv pontosan az, amit a címe mond, se több, se kevesebb.
Így a három csillag sem azt mutatja, hogy ez egy nem nagyon jó könyv, csak hogy nem rágtam le a körmöm, hogy olvashassam, újra kézbe vehessem.
Tehát mi az, amiben nem tudta átugrani a saját árnyékát? Ez egy adoma könyv, és mint ilyen, a történetek jó része tulajdonképpen max. egy udvarias, mosolyra emlékeztető szájhúzást érdemel. A történetek fennmaradó részéből, ahol már valami valódi mosoly játszadozhat az olvasó arcán kevés az olyan, amin akár hangosan fel is lehet kaccantani.
De jó, nem a humor a szervezőerő, hiszen a diplomaták világa -ahogy az előszóban el is hangzik- majdnem hogy terra incognita a legtöbb olvasónak, szinte misztikus világ…. és akkor én akár kivétel is lehetek, mert külföldön tanuló diákként gyakrabban tudtam ebbe a világba bekukucskálni, sőt, mivel apósomék pár évet (nem diplomataként, hanem fenntartó személyzetként) szolgáltak is nagykövetségen (noch da zu, anyósom a nagykövet titkárnője volt a férjem pedig legizgalmasabb kamaszéveit itt töltötte, így nekem talán hiányzott a hírérték, ami a mérsékelt humort kisegíthette volna…
Így viszont sajnos volt időm nem csak észlelni, de meg is jegyezni egy-két szerencsétlen dolgot. Pl. hogy a történetek jó része nem a mai, kínosan PC világ szülötte, így nem egyre ráhúzható, hogy erős sztereotípiával áll főleg az afrikai, arab szereplőihez (de pl. egy Jelcin történet is ilyen) Ugyanez elmondható a női szereplők bemutatásáról, amivel azért voltam kicsit elnézőbb, mert ahogy elhangzott, a diplomácia még ma sem, hát még a történetek idején, nem volt női világ, így a női szereplők feleségek, igazi női szerepben (főznek, családot szerveznek, csicseregnek) Ugyanígy lett szándékon kívül vicces az a fejezet, amiben Göncz Árpád történeteket idéznek fel a volt diplomaták. Én nagyon bírtam az elnök urat, és nekem tényleg ő A köztársasági elnök, de így, egymás után sorolva az alig említésre méltó történeteket, nem bírt nem eszembe jutni egyrészt a néhai ált-iskolás orosz könyvem, másrészt (és igen, ez már durvább párhuzam) a Lenines vicc (akár közéjük is lövethetett volna)
De mondom, talán, ha valaki teljesen szűz a területen, kevésbé ér rá rosszmájúskodni, mert több a felfedezni való a szövegekben, mint nekem volt.
Így viszont számomra a könyv inkább idézte baráti sörözések, grillezések azon részeit, mikor a jelenlévők belecsapnak katonatörténeteik mesélésébe (amin leginkább a mesélő röhög, a többiek előtt max. csak felsejlik a történet humora) vagy a színház- és filmadomázások, amikor az illusztris vendégek átcsapnak belterjességbe, olyan adomákba, ami szakmabeliként biztos halálosan vicces, csak épp annak nem olyan érdekes, aki nincs a szitu pontos ismeretében.
Ha valaki keresztül esik a könyvön, ettől függetlenül nem rossz olvasmány, pláne, ha nem folytatólagosan olvassa, hanem egy-egy történetet olvas csak el, így megőrizve az érzékenységét a következő történetekre…. :-D
Ez a „közepesen érdekesség”-e a könyvnek azért vicces, mert pl. volt szerencsém olvasni a könyvben is adomázó Horvát János ott is említett könyvét, a Kubai retrót ), sőt a nem említett másikat is (ami nyilván nem trendi, amennyire full cucialista szemszögből íródott könyvet, a Kubai riportot :-D), ami maga magában sokkal viccesebb és érdekesebb, mint itt a sok volt diplomata gyűjtése, pedig az ember könnyen feltételezhetné, hogy mivel mindenki a legjobb sztorijait hozza, több mesélő több érdekes sztorit tud összerakni, mint valaki egyedül. (bár igaz, hogy Horvát nem csak nagykövetként, de újságíró-riporterként is adomázhatott a saját könyvében)

jeli97>!
Medgyes Péter – Varga Koritár Pál: Diplomaták mesélik

Az élet ennél izgalmasabb, de azertazért vannak benne jó történetek is.

K_Mila>!
Medgyes Péter – Varga Koritár Pál: Diplomaták mesélik

5 csillag. Egyértelműen.
A diplomaták élete izgalommal, utazással és stresszel teli, majdhogynem misztikus legendák keringenek róluk, akikhez még a világ végén is bizalommal fordulhatunk.
Ugyan nem egy érdekfeszítő politikai regény, de az anekdotákkal tökéletesen bemutatja a nagy misztikát. A kötetnek egy különleges intelligens humora és életfelfogása van, ami végigkíséri a néhol bakikkal megtöltött pillanatokat. Eddig is sejtettem és tudtam, milyen remek hivatás is ez, de a Corvina kiadó segítségével már bizonyítani is tudnám.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Mi magyarok megérkezni szeretünk, a britek utazni.

189. oldal Megfigyelünk

Kapcsolódó szócikkek: brit · magyarok, magyarság
2 hozzászólás
Chöpp >!

Alighogy beköltöztünk a Los Angeles-i főkonzuli irodába, kaptam egy udvarias levelet a CIA-tól: „Mélyen tisztelt Főkonzul Úr! Örömmel tájékoztatjuk, hogy országaink baráti viszonyára való tekintettel a mai naptól megszüntetjük a telefonvonalaik lehallgatását”.

205. oldal Megfigyelnek - Csak most kezdődik - (Márton András)

Kapcsolódó szócikkek: CIA
Chöpp >!

A pontatlanság nem más, mint mások idejének tudatos rablása.

59. oldal Írott és íratlan szabályok - Pontos vagy? (Odze György)

Kapcsolódó szócikkek: pontatlanság
1 hozzászólás
Chöpp >!

– Nem írta be a munkahelyét – jegyezte meg a férfi, Bokrosra szegezve tekintetét.
Tudtam, hogy ez végzetes lehet, és éppen szólni készültem, Bokros azonban megelőzött. – Munkanélküli vagyok – felelte angolul.
A karvalyorrú rám pillantott.
– Akkor sajnos nem engedhetem be az országba – mondta.
Mindamellett nem értette, miért fogad a nagykövetségi diplomata egy egyszerű munkanélkülit. Ez nyilván enyhítő körülménynek számított, mert megkérdezte: – Mi volt a korábbi munkahelye?
– Miniszter voltam – mondta Bokros szemrebbenés nélkül.
– Csakugyan? – vonta fel a szemöldökét a tisztviselő. – Éspedig milyen miniszter?
– Pénzügyminiszter. De lemondtam.
– Gratulálok, uram – csapta bele széles mosollyal az útlevélbe a „Beléphet” bélyegzőt. – Érezze jól magát Nagy- Britanniában.
Aztán Bokrosra pillantott és bátorítóan kacsintott egyet.

89. oldal Úton-útfélen - Bokros teendők - (Odze György)

Kapcsolódó szócikkek: Bokros Lajos
Chöpp >!

A pekingi taxisofőr nem ismeri Pekinget. Térképe nincs, nem is tudja, mi az a térkép. Meg aztán Pekingben egyszerre két-háromszáz nagyobb építkezés folyik, mire a térképet kinyomtatnák, már elavult. Sok autóban van műholdas navigációs rendszer, de a kínaiak ezt a szórakoztató elektronika részének tartják, szeretik nézni, de nem ebből tájékozódnak. A taxisofőr a sorsára bízza magát, és mint tudjuk, a sors életünk legelszántabb eleme.

97. oldal Úton-útfélen - Taxi! - (Odze György)

Kapcsolódó szócikkek: taxisofőr
Chöpp >!

Líbiában mindenkit hádzsnak, vagyis a mekkai zarándoklatot megjárt igazhitűnek neveznek, aki elég öreg ahhoz, hogy fehér legyen a szakálla.

73. oldal Nyelvelő diplomaták - Egy "haszontalan" nyelv - (Galli László)

Kapcsolódó szócikkek: Líbia
1 hozzászólás
Chöpp >!

Nixon elnök egyszer jókora festményt kapott ajándékba a kaliforniai magyar közösségtől, amely őt ábrázolja 1957-ben, alelnök korában, amint az osztrák-magyar határon megrendülten szemléli az exodust: tömegével hagyják el a lángokban álló országot magyar tudósok, művészek, egyszerű emberek. A képnek az Elnöki Könyvtárban találtak helyet, amely a neve ellenére afféle múzeum, hiszen mindenféle tárgy díszeleg ott – könyvek kivételével. (Az igazsághoz tartozik, hogy egyszer könyvet is láttam ott, írd és mondd, egy szem könyvet, a Tom Sawyer kalandjait, mert az a hír járta, hogy Reagan elnök még ifjúkorában olvasta Mark Twain e remekét.) Egyébiránt minden elnöknek jár egy ilyen könyvtár, ahol üvegvitrinekben tárolják azokat a csúnya és drága ajándéktárgyakat, amelyeket hivatali ideje alatt kapott, no meg az életpálya egyéb relikviáit.

223. oldal Gondoskodunk - Az amerikai álom - (Márton András)

Kapcsolódó szócikkek: 1957 · Richard Nixon · Ronald Reagan
Chöpp >!

Leültet, kínál egy pohárka igazi líbiai sehivel, ezzel a sziruposan sűrű, mézédes és iszonyúan erős teával, melynek hosszas és szertartásos ceremónia szerinti készítését már csak a legöregebb hádzsok ismerik Líbiában.

74. oldal Nyelvelő diplomaták - Egy "haszontalan" nyelv - (Galli László)

2 hozzászólás
Chöpp >!

Nemcsak az számít, hogy pontos vagy-e, hanem az is, hogy akarsz-e pontos lenni, és hogy muszáj-e pontosnak lenned.

59. oldal Írott és íratlan szabályok - Pontos vagy? (Odze György)

Chöpp >!

A Külügyi Irodába futottak be az elnökhöz érkezett külföldi levelek. Göncz Árpád nevének írása változatosra sikeredett. Volt ott minden: Arpad Hents, Arpat Greens, Harpad Göncz, Arpad Goncx, Irhad Gowens. De nevezték elnök urat Alvaro Gomeznek is: Goncz – Gonez – Gomez (mert ennek legalább van értelme, mint a Hippolitban a hipodromnak), ami után logikusan következik, hogy az Árpád spanyol név: Alvaro… Uralkodói címzés is előfordult: „Your Majesty, Mr. Arpad”.

72. oldal Nyelvelő diplomaták - HIS EXELLENCY FORDÍTOTTA GÖNCZ ÁRPÁD - (Gulyás András)

Kapcsolódó szócikkek: Göncz Árpád
1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Thuróczy János: A magyarok krónikája
Passuth László: Lagúnák
Tóth Gergely: Japán-magyar kapcsolattörténet 1869–1913
Dobó Attila: A trianoni békediktátum
Zeidler Miklós: A magyar békeküldöttség naplója
Fischer Ferenc: A megosztott világ
Bokor Balázs: Római tál New Yorkban, avagy egy diplomata történetei
Hossó Nikoletta: Protokoll a diplomácia és a nemzetközi kapcsolatok hátterében
Németh Andor: Metternich
Rózsa György – Rózsa Dávid: Legvégül a tópart