Bartoló, ​a markoló (Kerék mesék 1.) 89% 55 csillagozás

Aranyos történetek a Markolóról. Nagyon tetszett, hogy a főszereplő ennyire jámbor és naiv, és hogy a körülötte lévő dolgok mindig jól sültek el.
A mese szólt arról is, mit csinál egy markoló, de nem csak ez volt a lényeg, hanem sokkal általánosabb dolgok is voltak benne, mint a betegség, vagy tűzijáték (és így a félelem is). Emiatt pedig nem csak fiúknak ajánlom, hanem bátran lányoknak is, mert attól még, hogy egy markoló mesél ilyen történeteket, még teljesen átérezhető lányok számára is.
Cuki történetek, aranyos főszereplő, kíváncsi vagyok a sorozat többi részére is.

Zseniàlis volt! A rajzok pedig csodàsak!

Kerékmesék sorozat első kötete. Számomra azonban ez lett a második, s az elsőként olvasott kötet jobban tetszett. Ez egy kicsit, hát… nem azt mondom, hogy unalmas volt, de laposabb.
Nem vagyok oda a járművek megszemélyesítéséért, de ennek ellenére jó ez a sorozat. Megismerteti a gyerekekkel a különféle munkagépek feladatait.
Szegény Bartoló kicsit tudatlan volt, de ennek köszönhetően akadt egy kis humor is a sorok között. Érdekes volt az a rengeteg madár, amit felsorolt a szerző az egyik fejezet kapcsán. Bevallom, volt egy-kettő amelyikről még nem is hallottam.
A manó ötlete, aki védelmezi a munkagépeket, tetszett. Hiába, mindennek kell egy védőangyal, vagy valami afféle. Az meg főként pozitív dolog volt, hogy játékautó méretűre zsugorította a markolót. Ami még kedvenc volt, az az, hogy egy jármű is lehet beteg, és akkor bizony köhög a motorja. Ez cuki volt!
Ti tudjátok mi az a résfal? Ebből a meséből ez is kiderül.
Az illusztrációknál megemlíteném az ünneplős képen látható Strabag feliratot. Ezen jót mosolyogtam. Egy kis reklám!

A nagyobbik gyerek oda van a markolókért, gondoltam ez a kis mesekönyv főnyeremény lesz. Tetszett neki, de nem lett kedvence, valahogy a történetek és a stílus nem az igazi, nem kis gyerekeknek való. A rajzok viszont telitalálat, nagyon jók és passzolnak a könyvhöz.
( És egy kis érdekesség, a 4-es metró építésről szól, tehát lehet lesz folytatása. :) )

A kedvenc fejezetem belőle a Bartoló a játszótérre megy című. Ez már valóban varázslatos volt, nagy szükség volt benne Doridóra. Bartoló remek kalandokba keveredik, nagyon tetszett ez a rész.

Az ötlet aranyos, a történetek kedvesek és általában levonható a tanulság is. A rajzok helyenként nagyon bájosak, bár kicsit fura számomra, hogy a munkagépeknek milyen „arckifejezéseik” vannak.
Amivel viszont nem tudtam mit kezdeni az Doridó karaktere. Nekem ebbe a munkagépes mesébe nem illet a varázsolni tudó manó. Funkcióját értem, de én akkor is másképp oldottam volna meg a kis munkagép építkezésen kívüli kalandjait.
Korábban olvasgattuk Lórival (4), de neki még hosszúak ezek a mesék. Egyszerre max kettő ment le, de a második már nagyon sok ficergéssel.

A kisfiam szinte rajong a munkagépekért, csodálattal nézi őket. Így nálunk ezek a mesék nagy kedvencek lettek. Bartoló, nemcsak egy markoló, hanem épp, mint egy kisgyerek – rájön, hogy nem kell félni a tüzijátéktól, vagy hogy kirándulni nagyon jó. Az illusztrációk nagyon jók, kedvesek a rajzok. És persze – mint a mesékben általában – itt is van egy aranyos kis manó, Doridó, aki mindig mindent meg tud oldani.

Jó ötlet volt ebben a mesében, hogy a „nagy” markoló olykor „játék-szerepben” is feltűnik, és úgy is átél kalandokat.

Hát ez nagyon cuki volt. Imádom ezt a sorozatot, és a gyerekek is. A rajzok zseniálisak, a történetek érdekesek. szeretem hogy rengeteg valós és hasznos infót csempészett az író ezekbe a mesékbe, így a gyerek – meg a szülő – tanul is.

Nem volt ez rossz, főleg a további részek tükrében. Igazából nekem jobban tetszett, mint a későbbi részek, mert meseszerűbb és kevesebb benne a szaknyelv. Nagyobb szerepet kaptak a manók is. De a kislányom másképp gondolhatta, mert ahhoz képest, hogy a többi részt általában egyszerre végig kellett húznunk, ez a darab jóval több időt vett igénybe. Bár az is lehet, hogy csak kezd kinőni a sorozatból.