Kard ​és mágia 4 csillagozás

Fantasy kalandjáték
Mazán Zsolt – Tihor Miklós: Kard és mágia

Ez a kiadvány a hazánkban is népszerű fantasy-játékkönyvek családjába tartozik. A cselekmények egymásraépülése az olvasótól függ: a történet kis eseményekre bomlik, ahol az olvasó dönt, milyen irányban indul tovább, mit tesz az adott szituációban! Ennek megfelelően kell továbblapoznia a megadott sorszámra, ahol megtudja, döntése helyesnek bizonyult-e.

A „Kard és mágia” lapjain mágusokkal, harcosokkal, szörnyekkel találkozunk és viaskodhatunk, veszélyes csapdákat kell kikerülnünk – szóval vérbeli fantasy játék és regény egy kötetben! Számos illusztráció támogatja a történetet, és a végeredmény (bukás, vagy győzelem) kizárólag az olvasótól függ.

>!
184 oldal · ISBN: 9637398023 · Illusztrálta: Lexa Klára

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Scalard>!
Mazán Zsolt – Tihor Miklós: Kard és mágia

Igazából ez a második kötet is tök jó volt, a kevesebb pontszámot a pocsék és fantáziátlan borító miatt kapja. A Kultúrprofil Kisszövetkezet már nem volt olyan igényes mint elődje, nem is adtak ki ezrével könyveket, ezen kívül összesen kettőt támogattak. Érdekesség, hogy míg az első könyvön Tihor-Mazán szerepel, itt már Mazán-Tihor vagy az egyenjogúság számlájára kell írjuk ezt, vagy csak annyi történt rájöttek ABC sorrendben illik szerepelni a borítón.

Na most ha valaki jól figyel erre az érdekes rendszerre amit Tihorék meg akartak honosítani, akkor könnyen elkaphatja a gyanú, hogy egy korai számítógépes játékkal (text adventure) játszik. És nem is áll messze a valóságtól. Leginkább azért, mert Tihor és Mazán mindketten progmatekosok voltak (hát ezért támogatta a könyvük első részét egy elektronikai cég) és ezért tudtak ennyire profin megszerkeszteni egy ilyen játékkönyvet, mert jól átlátták papíron azt ami működőképes lett volna a gépen. Alapvetően van benne valami, hogy aki játékkönyvet írt, előbb vagy utóbb eljutott a számítógépes cuccokig, amelyeknek ezek egy afféle kezdetleges algoritmust képeztek volna. Nem is nagyon törődtek ők a külcsínnel, alárendelték a rendszernek, hogy néz már ki 420 pont? de külön bónusz, hogy nem lehet hátralapozva elolvasni a story végét, mert azt elrejtették valahol a könyv közepén, vagyis az utolsó pont nem jelenti a játék végét.

Ez mondjuk azt is mutatja, hogy míg a rendszert ilyen frankón kitalálták, fantáziátlanságuknak köszönhetően maradtak a kard és boszorkányság (might&magic) alapszintjein, amikről Howard kb. 50 évvel korábban írt. Hát igen a magyarok néha mindig lassabban kapcsolnak. Szóval jó rendszer, faék sztori, sokkal faékebb mint elsőre.

És, hogy miért maradt itt ez az egész abba? Mert Tihorék jó üzleti érzékkel látták, hogy ez az egész lecsengett a 80-as években odakünn, mi meg kaptuk a 90-es években még a kondenzcsíkokat. Kevesen tudják, de ez a páros felelős az egyik legnagyobb részért a hazai magyar szerepjáték szegmensben, ahogy Nemes kitalálta a Cherubiont, Gáspárék a Walhalla Páholyt, Tihorék megalapították a Beholder kiadót, a mindenki által őrültségnek titulált, de mégis kasszasiker Túlélők Földjét, és a magyar koppincs Hatalom Kártyáit, ami egy az egyben a Magic the Gatheringet nyúlta szinte már gátlástalanul. Jó érzékkel jöttek rá, hogy piaci rés van itt kérem szépen, és ameddig nem hozzák be a külföldit, addig jó lesz a magyar is. Igazából ez az egy bajom van a magyarokkal, sokszor ahelyett hogy saját ötleten agyalnának, megelégszenek valamivel ami odakint sikeres, látták, és akkor behozzák. Általában aki elsőként megcsinálja, még kaszál is vele, jó sokat. A 90-es években szemérmetlenül sokat.

Szerencsére ez a része a fantasynak már egyáltalán nem érdekelt, már a szerepjáték is olyan távol áll tőlem mint békától az égbolt, de hogy még kártyákat is gyűjtögessek? Na hagyjuk már. A Beholder aztán olyasmiket hozott be az országba mint a BattleTech, a Shadowrun, EarthDown, húzóneveik közé tartozott Raymond E. Feist, Robert Jordan, és ha jól tudom ők indították el a pályán a magyar Rowlingot, J. Goldenlane-t. Mégis a legtöbbre azért tartom őket mert a Bíborhold felett is bábáskodtak még úgy is hogy tudták veszteséges.

Na most ezek után, lehet csodálni, hogy hagyták a francba a kaland játék kockázat könyveket?

U.i.: Elfelejtettem megemlíteni Lexa Klára illusztrációit amelyek rendíkvül hangulatosak, és szépek is. Pl. a 22. oldalon az elrabolt hercegnőnek milyen szép áttetsző ruhát, és pihegő mellecskéket varázsolt. Vagy a 92-en ahol a Démoni nőnek kilátszódnak a mellbimbói!!! Engem ezek után meg is ölhetett volna. Fantasy, én így szeretlek.

8 hozzászólás
Sang>!
Mazán Zsolt – Tihor Miklós: Kard és mágia

Nem túlzottan dúskál a könyv originális ötletekben, elég csak ha a háttértörténetet elolvassuk. De van itt még sok más ősi toposz is: békát csókolhatunk (mondjuk azt nem a királylányok szokták..?), kihúzhatjuk a varázskardot a kőből (hm, ez is emlékezetet egy bizonyos Excalibur legendájára), stb.
Nehéz, és sok elengedhetetlen cucc kell a végigjátszásához, de valahogy ezt annyira nem lehet érezni. Még elmondani is hosszadalmas lenne a listát, hát még összeszedni őket.
Sokkal többet most nem írnék a spolier veszélye miatt, de bővebben erről és más játékkönyvekről olvashattok itt: http://kjk-anime.blogspot.hu/2013/01/kjk-kard-es-magia.html

aliggaz>!
Mazán Zsolt – Tihor Miklós: Kard és mágia

Nagyon szuper, ha élhetek ezzel a régi közhellyel.
Igazi beleélős olykor visszalapozgatós, „hova is lépjek” érzés.
Nekem nagyon bejött a történet is és a főhős szerepe is. A fél csillag levonás csak azért van mert tarhatott volna több ideig is a történet.
Aki szereti az iylen fajta kaland, játék, kockázat könyveket, annak ez a kötet egy igazi Unikum .


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Dániel: A kincses térkép
Jim Caldwell: A fenevad nyomában
Steve Jackson: Az elátkozott ház
Takács László – Szlobodnik Gábor: A Végzet Prófétái
Mark Evans: Riveti utcák
Richard Stone: Atlan fiai
Steve Jackson – Ian Livingstone: Titán
David Glover: A kalózok barlangja
Gordon Fletcher: A tök(él)etlen katona
Ian Livingstone: A veszedelem kikötője