Leóék családjában sokat vitatkoztak. De csak ritkán személyes okokból, többnyire inkább politikáról, társadalomról, az ügyről. A zsidó Gerhard nagypapa a francia ellenállás harcosa, kém és újságíró, a hatalom vonalas képviselője. Kedvenc leánygyermeke, Anne hozzámegy a művész Wolfhoz, aki zöldre festett hajjal mászkál, és bűnbandának titulálja az NDK államot. Anne, aki tizenhét évesen lép be a pártba, úgy próbálja szeretni rebellis férjét, hogy azért ne árulja el sztálinista apját sem. A gyerek Maxim belenő az egyre jobban kiéleződő konfliktusokba. Maga előtt látja ordibáló apját, titokban a konyhában sírdogáló anyját és számára idegenné váló nagyapját. Tizennyolc évvel a berlini fal leomlása után Maxim Leo gondolatban visszatér az NDK-ba, hogy megrendítően bölcsen megírja, miként és miért bukott meg az antifasiszta atyák által alapított állam.
Volt egyszer egy NDK 63 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2009
Enciklopédia 31
Szereplők népszerűség szerint
Annette Leo (Anne) · Gerhard Leo · Gilles Perrault · Maxim Leo · Werner
Helyszínek népszerűség szerint
Német Demokratikus Köztársaság (NDK) · Brandenburgi kapu · Kelet-Berlin
Kedvencelte 4
Most olvassa 4
Várólistára tette 56
Kívánságlistára tette 41
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Van az a mondás, hogy a téma az utcán hever. Na ja. Ott is. De van, hogy a téma a konyhában épp nekünk főzi az ebédet, vagy lakásunkban ül a kanapén, és a meccset nézi. Hogy a két személy közül melyik milyen nemű, azt nem konkretizálnám. Maxim Leo szülőkből és nagyszülőkből, ráadásképp pedig önmagából gyúr könyvet, amiből kirajzolódik a huszadik századi német történelem – nem pusztán az NDK-é, amint azt a túl szerény cím sejteti, hanem legalább annyira a Harmadik Birodalom időszaka is*. A szerző bravúrja, hogy a történelmi korszakokat és a generációs különbségeket összefüggő egészként képes ábrázolni, olyan elemekként, amelyek egymást erősítve rajzolódnak ki a regényben. A történelmi háttér pontos, a visszaemlékezések erőteljesek – mégsem nevezhetem történelmi munkának, mert ahhoz túl személyes. (Naná, hisz az emlékezők mind a legszűkebb rokonság tagjai.) De pont ez a személyesség az, ami megadja az erejét a szövegnek, ettől lesznek a szereplők sokszínűek, a motivációk és az ok-okozatok világosak és hihetőek, ettől érzi úgy az ember, hogy igen, végre megértett valamit – nem csak a németekkel, hanem a saját szüleivel, a saját országával kapcsolatban is. Empatikus és életteli írás, nem ítél, nem vádol, de mindent tudni akar és nem hallgat el semmit. Talán pont ez a szeretet definíciója.
* Az, ahogy a szövegből (közelebbről: a két nagyapa párhuzamos élettörténetéből) kirajzolódik a nemzetiszocializmus és a kelet-német rezsim közti kontinuitás, egészen revelatív élmény volt.
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Volt egyszer egy NDK…
A könyv egy csomó olyan részletet, összefüggést világít meg, krónikási hitelességgel leírva saját és családja életét, amik még nem álltak nekem ilyen világosan össze.
4 évet éltem a volt egyszer egy ország-ban, fennállása utolsó éveiben. A 70-80-as évek történetei fájóan ismerősök voltak, részben saját élményből, részben ismerőseink, barátaink elbeszéléseiből. Furcsa volt az életünk az NDK-ban, hiszen egyszerre voltunk kívül is, meg belül is. Ezt a kívül-belül érzést most újra átéltem a könyv olvasása közben. Megértettem egy csomó rejtve maradt dolgot, hiszen mivel saját ottani családunk nem volt, és még a legjobb-barát (kelet-)németek is tartottak azért pár lépést tőlünk, „idegenektől”, nem láttunk bele teljesen a családi viszonyok meghatározta életbe, a belső mozgatókba. Voltak abszolút tabu-kérdések is, amit se kelet-, se nyugat-németnek nem lehetett feltenni (pl. az, hogy mit csináltak felmenőik a háború előtt és idején – a négy év alatt egyetlen egy olyan történetet hallottam, ami a 40-es években játszódott, az is egy gyerekcsíny volt, és szóba se került, hol volt annak idején az elmesélő édesapja…).
A környezetünk számára tudathasadásos helyzetet jelentettünk, hiszen egyszerre irigyeltek bennünket, és szenvedtek a megalázott német felsőbbrendűségi érzéstől – hát hogy van az, hogy ezek a magyarok jobban élnek, mint mi, miközben mi mégiscsak németek volnánk??!! A nagyobbik lányom Drezdában járt iskolába, nagyon hasonló élményeink voltak az oktatással, mint amit Maxim Leo leír. (Csak a lányom nem volt ennyire lojális és fegyelmezett gyerek. Az osztályfőnöke gyakran járt hozzánk, és könyörgött, beszéljünk a gyerek fejével, mert a megjegyzéseivel őt hozza nehéz helyzetbe, ha egy másik gyerek ezeket elmeséli otthon.)
Jót derültem a két rendszámtáblás történeten is:
https://moly.hu/idezetek/959070
ugyanis nekünk is két rendszámtáblánk volt*. spoiler
Néha eszembe jut, mekkora Stasi-aktánk lehet(ett) valahol, és utólag visszanézve félelmetesnek tűnik, mennyire nem vettük ezt akkor komolyan. Sok Wolf-féle „fura figura” csapódott hozzánk, meg a rendszer szélén lavírozó, pl. kisegyházhoz tartozó emberek. És ismét rádöbbentem, milyen gyanútlanok is voltunk, mikor folyton csoportosultunk!
Sok jót és rosszat köszönhetek az NDK-nak. Furcsa, hogy belopózott általa a családunkba egy kis németség, amit azóta is őrzünk, a régi NDK-s tárgyakkal együtt.
Volt egyszer egy NDK… – ott van valahol, mélyen elrejtve a fiatalkori emlékeim között. Nem fáj persze annyira, mint annak, akinek az volt a hazája.
*Volt egy helyi, követséghez kapcsolódó (nem diplomáciai) rendszámtáblánk és egy magyar rendszámtáblánk. Attól függően használtuk, hogy épp melyik volt célszerűbb – Nyugatra átmenni vagy hazajönni nem volt tanácsos a követségivel, ott helyben, a mindennapi életben viszont jelentett némi előnyt a követségi rendszám, félig-meddig „kiemelt ottaninak” számítottunk vele, nem pedig turistának.
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Már régóta foglalkoztat a keletnémetek története, emiatt figyelem a témában megjelenő köteteket. Korábban volt szerencsém Jochen Schmidt és David Wagner könyvéhez, az Odaát és odaáthoz, amely egy kelet- és egy nyugatnémet gyermek szemüvegén keresztül mutatta be azt a korszakot, amikor még állt a berlini fal. Maxim Leo könyve azért keltette fel az érdeklődésemet, mert rögtön látszott, hogy itt nem egy átlagos család történetéről van szó. Gerhard, az anyai nagyapja hit- és elvhű kommunista volt, az NDK hőse, aki részt vett a francia ellenállásban. Élete végéig hű maradt az államhoz, a párthoz. Így nevelte a lányát, Anne-t, aki szintén valóban hitt abban, hogy a párt a legjobbat akarja, és kievickélve a háborúból egy tökéletes államot sikerül majd felépíteni. Idővel aztán egyre inkább meglátta a rendszer igazságtalanságait, nem is rejtette véka alá a véleményét, de még mindig úgy érezte, nem az elvekkel, a párttal van a probléma, hanem bizonyos emberekkel a pártban, akik rossz irányba tartanak. Maxim apja, Wolf pont az ellentétje volt: igazi művészlélek, lázadótípus, már az is csoda, hogyan találtak Anne-nel egyáltalán egymásra. Werner, az apai nagyapa náciból vált később sztálinstává, akivel Maxim csakis a regény megírása végett vette fel újra a kapcsolatot.
Az egész családkutatás ötlete akkor merült fel Maximban, amikor Gerhard súlyosan megbetegedett és beszédképtelenné vált. Nagyapja egész gyerekkorában rengeteg történetet mesélt, ám később Maxim felmenői elidegenedtek egymástól. Ennek a múltidézésnek a célja tehát az volt, hogy a szerző közelebb kerülhessen hozzájuk, hogy megérthesse, mi történt a nagyszüleivel, a szüleivel. Kutatásához naplók, levelezések, iratok, korabeli fotók nyújtottak segítséget, illetve külön-külön elbeszélgetett szüleivel, nagyszüleivel. „Ha Anne ma mesél nekem ezekről a dolgokról, olykor elsírja magát. Talán dühében, hogyan lehetett ilyen naiv, vagy talán a csalódása miatt, hogy nem sikerült. Amiért ez az állam, ez a párt, amibe olyan sok energiát ölt, egyszerűen semmivé vált. Azt hiszem, anyám kapcsolata ehhez az államhoz olyan volt, mint egy boldogtalan kamaszkori szerelem. Fiatal lány korában belezúgott az NDK-ba, és egy élet kellett hozzá, hogy aztán megszabaduljon tőle. Nehezemre esik megérteni, és látni, hogy az én okos, hűvös anyám még húsz évvel az NDK megszűnése után is gyászolja első nagy szerelmét.”
Engem egy kissé meglepett, hogy Gerhard, Anne, Wolf és Werner történetei kissé különálló blokkot képeznek a regényben. Szívesebben vettem volna, ha nem különülnek el annyira egymástól, hanem a szerző szinte észrevétlenül szövi egybe az eseményeket. Ettől kicsit inkább publicisztikának hat, látszik, hogy a szerző maga is követte nagyapja és anyja újságírói mesterségét. Másrészről a megfogalmazás módja közel sem mondható szikár, dokumentarista stílusúnak, inkább hajlik a szépirodalom felé, rendkívül élvezetes és lendületesen olvasható.
Nekem személy szerint a Gerhardról és Anne-ról szóló részek tetszettek a legjobban, talán mert érdekelt, honnan gyökerezik az elvhűségük. Hihetetlen, hogy két (illetve sok-sok) értelmes embert ennyire az orránál fogva lehetett vezetni. Én emlékszem még gyerekkoromból, amikor azzal próbáltak átverni, hogy „…öt év múlva az embereknek az NDK-ban már nem lesz pénzük, mert mindenki egyszerűen csak elveszi majd a boltban azt, amire szüksége van.” És a legrosszabb az egészben, hogy el is hittük, hogy ez lehetséges.
Majd 30 év telt el a berlini fal lebontása, az NDK összeomlása óta, és hozzám hasonlóan bizonyára sokakat kíváncsivá tesz, mi lehet ennek az eszmének a gyökere, a követők cselekedeteinek mozgatórugója. Ha minden kérdésemre nem is kaptam hiánytalanul választ, mégsem maradt hiányérzetem, mert Maxim Leo nagyon jól festi le az NDK-t egy értelmiségi család történetén keresztül. Joggal nyerte meg 2011-ben az Európai Könyvdíjat.
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Nagyon érdekes volt olvasni több generáció történetét. Mindannyian különbözőképpen élték meg ezt az időszakot. Az elején nekem nagyon csapongott a történet, nem tudtam, hogy mi mikor miért történik és ki-kicsoda. Akkor vált számomra élvezhetővé, amikor a különböző emberek történeteit jobban elkülönítette. Érdekes volt erről az időszakról ezt a visszaemlékező kötetet olvasni, de nem volt lebilincselő.
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Na csak megtaláltam röpke egy évvel később az értékelésemet! Tudtam, hogy anno írtam valamit a könyvről! off
Kicsit féltem, hogy az író és családfa-kutató hogyan tudja érdekessé tenni a számomra vadidegen emberek életútját, hiába az általam kedvelt történelmi környezet, a XX. századi Németország. De remekül megugrotta.
Az író részletekbe menően tárja fel a családja történetét, a dédszülőkig visszavezetve. Azt hiszem, keresve sem lehetne nagyobb ellentétet találni, mint ami ebben a családban van. Egyik részről gazdag zsidó család lelhető fel, akiknek menekülniük kell az üldözések elől. A másik részről viszont adott egy legalább három íziglen árja família, akik erősen szimpatizálnak a nácizmussal. Majd a két nagypapa azonosul a szocializmussal, és annak elvei szerint élnek, míg meg nem halnak, egymással soha sem beszélve. Kicsit bizarr, de lenyűgöző a családtörténet, mely remekül lecsapódik az unokában, s annak kéziratában.
Az egész egy bődületesen nagy kavalkád, akárcsak maga a század.
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Valahogy így kell csinálni a múlttal való szembenézést, azt hiszem. Ilyen tárgyilagosan, pontosan, nem érzelemmentesen, mert az ember a saját életét nem tudja elvonatkoztatni az érzelmektől (vagy az érzelmeket az életétől), de az érzelmek által nem befolyásolva.
Olyan volt ez a könyv, mint egy kiváló újságcikk, végig fenntartotta az érdeklődést, újabb és újabb érdekes részleteket hozott, és közben sok-sok kérdést vetett fel az olvasóban.
Max Leo a saját családjának sorsát bemutatva mutatja be a nem túl egyszerű német történelmet, kezdve a II. világháborúval, aztán az ország kettéválásán át egészen a berlini fal leomlásáig, és az egésznek különös pikantériát ad, hogy míg az apja szabadgondolkodó művész, az anyja őszintén hisz a kommunista eszmékben.
Most így a 30-as jubileum kapcsán gyakran eszembe jut, mekkora szerencsém volt, hogy hatévesen ért a rendszerváltozás, mert ki tudja, milyen életem lett volna abban a rendszerben. A legriasztóbb kilátás persze nem az, hogy a nagy pofám és az arcátlanságom miatt ellehetetlenült volna az életem, és még csak nem is az, hogy megalkuvó kompromisszumokba egyeztem volna bele, hanem hogy őszintén és naivan elhittem volna, hogy ez jó.
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Ezt a könyvet simán bevinném történelem és társadalomismeret órákra. Nagyon jól megírt könyv, mely személyes nézőpontból mutatja be az NDK-t. Ezzel közel is hozza, és megtölti tartalommal azt a sok dolgot, amit anno tanultunk, vagy más történelem könyvben olvastunk róla.
Privát történelem…
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Kicsit más formát vártam, mint amit végül kaptam, de ez csak egy pillanatra tűnt fel. Azt hittem, a „szokásos” családtörténeten keresztül a történelem formában kapom majd a dolgokat, de ez a könyv -annak ellenére, hogy a rokonok, felmenők a források- személytelenebb.
Ezt támasztja alá -amivel megmondom őszintén, nem tudtam igazán megbarátkozni, csak elviselni- hogy a források történeteit E3-ban kapjuk. Tehát mondjuk, amit az anyja mesél el, az kb. úgy néz ki, hogy „Anne akkor még nem tudta, hogy….”
Lehet persze, hogy pont ez a tárgyilagos távolságtartás volt a cél, hiszen a szerző nem ők, a források, ahogy az olvasók sem….de fura volt.
(ez a fél csillag levonás)
Nem olyan régen olvastam NIna Willner 40 ősz c. könyvét ugyanebben a témában… na, az ne is hasonlítható ehhez. Egyrészt ugye ott a történet lejegyzője amerikai (az anyukájának végül még fiatal felnőtt korában sikerült kijutnia az NDK-ból), így eggyel távolabbiak az emlékek, források, mint Leoé. Másrészt Leo maga is az NDK-ban nőtt fel, így nyilván nagyon sok történetet kevésbé naivan lát. Magyarként és hason korúként én is azt éreztem Willnernél, hogy egyszerűen nem érti, hogy éltek az emberek a keleti blokkban.
Így Willner történetével sokkal nehezebb azonosulni, sok elemét meg is kérdőjeleztem. Holott, most Leo pont megerősített pár hihetetlen dolgot…. igaz, mások továbbra is érthetetlenek, ha ÚGY megtörténhettek. Mert az a fokú kontroll mánia, gerinctelenség, ami az NDK-ban uralkodott, nekünk max. a sztálinizmus alatt volt elképzelhető…. (mondom ezt úgy, hogy egy picit nem csak a legvidámabb barakkal van saját tapasztalatom, hanem, igaz, kicsit később, de a csehekkel, szlovákokkal is) Épp ezért hihetetlenek Willner azon történetei, amik szinte népmesei szinten bénának, tehetetlennek mutatják be a kelet német hatóságokat (egyszerre a kíméletlenséggel és paranoiával)
De hagyjam Willnert, mert tényleg nem érdemli AZ a könyv, hogy ennyit elemezzem…. csak annyit akartam mondani, hogy ha egy könyvet el akarsz olvasni az NDK-ról, felfogni, hogy nem volt annyira magától értetődő, hogy a legvidámabb barakként élhettünk*, mikor lehetett volna így is, akkor EZ a könyv legyen az. És közben persze nem csak az NDK-ról tudhatsz meg sokat, hanem az előzményeiről is, és nem csak az előzményeiről, hanem, mivel a történelem már csak olyan, nagyon sok jelenkori, mai párhuzamot is felfedezhetsz akár a magyarországi történésekkel is.
Még egy fél mondat: Leonak nem csak az a szerencséje, hogy a felmenői két ellentétes oldalról jutottak igen kalandos és érdekes úton oda, hogy az NDK prominensei legyenek, meg hogy ennek megírásához megvan a tehetsége is, hanem hogy tényleg nem fél dolgokat nem elhallgatni (ezért nyilván nem csak őt, de a neki nyilatkozó családtagokat is köszönet illeti)
*persze, hogy ez miért volt így, és mivel fizettünk érte később, arra valamilyen más könyvben kereshetjük a választ… de egy jó könyv nem csak megválaszol, de új kérdések felé is vezet… (én pl. épp ma reggel hallottam Katona Csaba történészt beszélni Kádár temetéséről…. szóval, van hová továbbolvasni… már csak a szintén felemlegetett történelmi párhuzamok miatt is… :-D)
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Nem gondoltam volna, hogy egy családtörténet lehet ennyire izgalmas és tucatnyi történettel, no meg politikával átszőtt. Úgy látszik, az író családjában a politika genetikailag van kódolva.
Jól felépített, jól bemutatott politikai eszmék emberek sorsán keresztül bemutatva. Hogyan szövi át egy-egy meggyőzőség, ideológia a hétköznapi emberek életét. A kalandosság pedig lenyűgözött minden családtagban, akit bemutat.
Ami pedig az NDK utolsó generációját illeti, az utolsó része a könyvnek, tökéletesen bemutatja, milyen egy felülről irányított diktatórikus rendszer, mennyire veszti el értelmét egy eszme, mennyire változnak a meggyőződések. Szuper volt.
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
A német közelmúlt iránti érdeklődésem egyre nagyobb. Nem volt kétség, hogy ezt a könyvet hazahozom és elolvasom szinte azonnal.
Némi kritikát meg kell fogalmaznom a magyar címadás miatt. Úgy gondolom, hogy a címnek az alcím kellene és fordítva. Ez a memoár nem az NDK-ról szól, mint egy kuriózumról a keleti tömbbön belül. Önmagában igaz a kuriózumjelleg főleg a két német államiság miatt, de sokkal nagyobb részt kap a generációk eltérő válasza az elnyomó rendszerrel szemben.
A téma iránt érdeklődőknek mindenképpen el kell olvasni.
Talán a könyv utolsó pár része tartalmazza az igazi lényeget.
A végére: mindig meghat, ahogyan leírják a fal megnyitását és a családok és ismerősök és nem ismerősök örömteli zokogását és ölelkezését.
Szomorú, de az NDK propagandában és hatalomgyakorlásában nagyon sok közös vonást találtam a mai magyar valósággal.
Népszerű idézetek
…a család nem döntés kérdése.
84. oldal
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Frieda, Gerhard anyja, […] a hamburgi Willem Barents holland felfedezőtől eredezteti magát, aki a 16. században fölfedezte a később róla elnevezett átjárót az Északi-sarkhoz. Erre mindmáig büszke a családunk, ami azzal függhet össze, hogy egyikünk sem képes – még csak kicsit sem – tájékozódni. Jómagam rendszeresen eltévedek a saját lakónegyedemben, anyám pedig valószínűleg éhen halna, ha kitennék a városi parkban. Meglehet, hogy a tájékozódási képességünk ötszáz évvel ezelőtt annyira elhasználódott, hogy nekünk már semmi sem maradt belőle.
85. oldal
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
„Ha nem volna az NDK, akkor Németország túl nagy lenne” – jelenti ki Debray. Gilles Perrault pedig felidézi az író, François Mauriac egyik mondását, miszerint annyira szereti Németországot, hogy örül, amiért kettő is van belőle.
257. oldal
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Mindenesetre kezdettől fogva nem volt más választásom, mint hogy értelmes, rendszerető ember legyek […] Ez volt az egyetlen mód, hogy lázadhassak a szüleim ellen. Ők tehetne róla, hogy derék, jól öltözött forradalmár lettem.
11. oldal
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Átszökni Nyugatra – ez volt az egyik kedvenc játékom. Legalább négyen kellettünk hozzá. Hárman fölsorakoztak egy mászóka elé, ők voltak a határőrök. A negyediknek az volt a feladata, hogy a határőröket kicselezve megpróbáljon fölmászni a mászókára. Ha sikerült átjutnunk a másik oldalra, akkor azt kellett kiabálnunk, hogy „Nyugat!”, és akkor győztünk.
205. oldal
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
A családunk olyan volt, mint maga az NDK, csak dióhéjban. Itt zajlottak le azok a harcok, amelyeket máshol nem volt szabad megvívni. Itt csapott össze az ideológia az élettel. Mindvégig dúlt a harc. Ez volt az oka annak, hogy apám ordibált otthon, hogy anyám titokban sírdogált a konyhában, és hogy Gerhard idegenné vált számomra.
7. oldal
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
A Storkower Straßén, egy volt légoltalmi pincében több más fiatallal együtt kiépítettek egy bulitanyát. Rock and rolloznak, és szappanos vízzel hátrafésülik a hajukat. […] Amikor a Plänterwaldban tartott egyik népünnepélyen táncolnak, megjelenik a rendőrség. Az NDK-ban tilos az utcán táncolni. A lányokat elválasztják a fiúktól, teherautókra lökdösik, és egy Oranienburg közeli erdőben kirakják őket. Éjszaka, esőben gyalogolhatnak vissza Berlinbe, megalázva, porig sújtva. Pár hónappal később a fiatalok Blankenburgban, egy elhagyatott hétvégi házban rendezkednek be. Elvist hallgatnak meg Bill Haley-t, és a sötétben végkimerülésig táncolnak. De ide is betoppan a rendőrség, lefoglalják a magnószalagokat, fölírják a neveket meg az igazolványszámokat. Wolf azt mondja, annak idején ők csak szórakozni akartak, de a hülye állam rögtön politikai ügyet csinált a dolgokból. Aki farmert és papucsot visel, az osztályellenség. Aki táskarádióval áll az utcasarkon, azt megfenyegetik az önkéntes rendőrök. Nyugati adókat hallgatni és csoportosulni tilos. Aki Elvis-frizurát fésül magának, annak szétvetet lábbal kell a házfalhoz állnia, miközben igazoltatják.
69-70. oldal
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
…voltaképp mindig csak a látszat volt a lényeg, az állam nem kívánta meg az igaz hitet. Nem kellett alakoskodnod vagy eladnod magad, elég volt egy kicsit részt venned a szocializmus nagy színjátékában.
75-76. oldal
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Miután visszamentem, az NDK szegényesebbnek tűnt, mint valaha. Néhány napig olyan szemmel láttam, ahogy a nyugatiak valószínűleg mindig is látták. Mintha egyszer csak kiszűrte volna valaki a színeket a világból. Még a karlshorsti írószerboltban előhívásra leadott franciaországi fotók is valahogy fakónak hatnak a keleti papíron. Most már csak idiótának és rondának tartok mindent, és a világutazó szerepében tetszelgek, aki érezteti egy kicsit az otthoni vidéki fajankókkal, hogy lenézi őket. Csak az a gond, hogy ettől nem lesz jobb, de nem tudom levetkőzni a szerepet. Nem akarok visszaváltozni normálissá. Talán mert visszalépésnek érezném, egyfajta vereségnek.
260. oldal
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Tíz ember egy lakásban már államellenes bűntény.
225. oldal
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK 89% Egy keletnémet család története
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robin O'Wrightly: Emlékkönny 98% ·
Összehasonlítás - Silingi Terézia: Ómama nyaklánca 95% ·
Összehasonlítás - Sofi Oksanen: Tisztogatás 93% ·
Összehasonlítás - Nora Ikstena: Anyatej 93% ·
Összehasonlítás - Alex Haley: Gyökerek 92% ·
Összehasonlítás - Elif Shafak: Az eltűnt fák szigete 92% ·
Összehasonlítás - Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon 91% ·
Összehasonlítás - Nermin Bezmen: Kurt Szejt és Sura 93% ·
Összehasonlítás - Bauer Barbara: A messziről jött fiú 90% ·
Összehasonlítás - Gorka Eszter: Várni foglak ·
Összehasonlítás