Tekints ​vissza – harag nélkül 7 csillagozás

Naplók és levelek
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül

Maxie Wandert, Fred Wandernek, a Hotelszoba Párizsban és A hetedik kútfő nálunk is jól ismert írójának osztrák származású feleségét nagy sikerű könyvek szerzőjeként tartják számon az egész német nyelvterületen. Hozzánk elsőként önéletrajzi írásokat tartalmazó kötete jutott el, melyet férje rendezett sajtó alá az írónő korai halála után. A levelek és naplórészletek nagy része épp e halál s okozója: a rákbetegség árnyékában íródott, s ez a tény már önmagában is megrázó olvasmánnyá avatja őket. Maxie Wander feljegyzései és barátaihoz – p. Chirsta Wolfhoz – írt levelei mégsem csupán egy beteg asszony szorongásait és rettegéseit rögzítik az első tünetek észlelésétől az utolsó szakasz szenvedéséig, hanem egy rokonszenves, életvidám, vonzó egyéniség harcát önmaga megismeréséért, a szeretetért, magáért az életért.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Femina

>!
Európa, Budapest, 1985
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630739127 · Fordította: Kopácsy Lívia

Enciklopédia 36


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Carmilla 
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül

Ez nem egy betegségtörténet, Maxie Wander keveset ír testi állapotáról, inkább azoknak a dolgoknak szentel figyelmet, amik foglalkoztatják. Álmok, emlékek, elolvasott könyvek, – és zenék, amiket meghallgatott. Voltaképp semmi rendkívüli. Amit átélt, nehéz volt, de volt egy ember, aki még nála is jobban és többet szenvedett: a férje, Fred. Számomra megdöbbentő és csodálatra méltó, hogyan tudott ennyi mindent túlélni, aminek a fele is bőven sok egy átlagember számára. Fred (Maxie 16 évvel idősebb férje) megjárta Auschwitzot és Buchenwaldot, ahol a teljes családját elveszítette – kivéve a bátyját, aki viszont épp egy hónappal a felesége halála előtt hunyt el… De előzőleg elveszítették egyetlen, közös lányukat, Kittyt is egy értelmetlen balesetben. Ezek tudatában nem is meglepő, hogy mikor élete szerelme, Maxie egyszer bevallja neki, hogy hosszú (20 éves) házasságuk alatt háromszor megcsalta, egy legyintéssel túlteszi magát rajta: „…De nem tudok rád haragudni. Te költőnő vagy, és szabadságleveled van. Szeretlek, mint mindig – Fred.”
    A könyv címe tökéletes, és alighanem kettejük kapcsolatát is jól jellemzi. Kicsit sajnálom, hogy ehhez a szeretethez nem jutunk közelebb, mármint nem tudunk meg róla többet – egyikük életművéből sem.

>!
Szédültnapraforgó
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül

Nagyon nehezen tudom értékelni ezt a könyvet. Az eleje érdekes indul, aztán nekem átment unalmasba, a vége pedig tragikusnak is jellemezhető. Második olvasásom az írónőtől, de ez a könyve kevésbé tetszett, mint a Jó reggelt szépségem c. Műfaját tekintve ez a könyv sem regény, M.W. naplójegyzeteit tartalmazza, illetve a barátaival való levelezéseit – persze csak azt olvashatjuk, melyeket ő írt nekik – ezen kívül a gondolatait osztja meg velünk a betegségéről, és az élet egyéb kérdéseiről elmélkedik.
Nagyon sok fontos gondolatot tartalmaz számomra, melyeket az idézetek menüben olvashattok.

>!
Sárhelyi_Erika I
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül

Ez az „elkellolvasni” könyv. Tele csupa-csupa gondolkodnivalóval, köldöknézéssel, újra és újra mindannyiunkban felmerülő kérdéssel. Szerintem ne hagyd ki.

>!
Aquarius
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül

A diagnózis: rák. Ez az a szó, amit ha valaki meghall, megfordul vele a világ. Sokféleképpen lehet feldolgozni a valóságot. Van, aki pánikba esik, meg sem próbál harcolni, feladja. Maxie Wander az első sokkból magához térve, az elfogadást választja, hiszen vannak dolgok, amik megváltoztathatatlanok. Hihetetlen optimizmussal néz szembe a betegséggel. Természetesen vannak hullámvölgyek, de ezek csak előcsalogatják a rejtett tartalékokat, hogy újra föltámadjon a remény, a gyógyulásba vetett hit. Az utolsó megmérettetés.

>!
CsT45
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül

************…..érdemel !
Adott helyzetekben átélt emberi érzéseinket felismerni ,újra átélni, szinte mindenkihez szól.

>!
Galambdúc
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül

Vannak benne szép gondolatok életről-elmúlásról, személyiségfejlődésről, de a közepe érdektelen magánlevelek sora volt, nagyon nyögvenyelősen ment: keveset lehetett belőle érteni, átérezni. Még azokat a részeket is, melyek Maxie gyerekének elvesztése feletti fájdalmában írt. Szerintem ezt nem kellett volna kiadni, nem így legalábbis.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

Hiába, az ember mindig éppen olyan könyvekre és emberekre talál, akikre szüksége van.

2 hozzászólás
>!
Carmilla 

Tudom, hogy igazságtalan vagyok, de valahogy egy Hesse versre kell gondolnom: „Különös járni a ködben.” "Számtalan barát vett körül tündöklő életemben; most, hogy elködösül, nem látszik egy sem."

73. oldal (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: Hermann Hesse
>!
Sárhelyi_Erika I

Amíg megéljük a boldogságot, sohasem vagyunk tudatában. Csak ha már elmúlt és visszatekintünk, vesszük hirtelen – és gyakran csodálkozással – észre, milyen boldogok voltunk.

Nikosz Kazantzakisz

>!
Carmilla 

A barátokkal kapcsolatban igazad van, nem szabad túl sokáig egymás nyakán ülni, ahogy a bécsiek mondják. A barátsággal is gazdálkodni kell, és ne éljen vissza az ember barátai idejével és türelmével. A véget nem érő középszerű beszélgetések, a fecsegés ó jaj…

282. oldal (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: barátság · beszélgetés
>!
Sárhelyi_Erika I

És érzem, miként növekszik a vágyam a könyvek iránt, és még mennyi időre lenne szükségem, hogy mindent elolvassak. És az ember néha elfelejti, mennyi varázslat és életöröm árad felénk a könyvekből…

>!
Sárhelyi_Erika I

Olyan nehéz elviselni a magányt, ha emberek között vagyunk.

Kapcsolódó szócikkek: magány
9 hozzászólás
>!
Carmilla 

(…) Sok ember, akitől mást vártam, nem törődik velem, hallgatásba burkolódzik. Talán csak gyávaságból. Pedig nekem még mindig vannak illúzióim a falka, a nemzetség, az emberi közösség összetartásáról. De mit tanulnak a gyerekeink? Teljesítmény, konzum, tűrés, konformizmus, egoizmus…

83-84. oldal (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: konformizmus · közösség · teljesítmény
>!
Carmilla 

     Mire való szemrehányást tenni, amiért elbeszélésem „gyászos és melankolikus hangulatú”? Ezek vajon nem érvényes életérzések? Bármerre is nézel – hacsak nem vagy vak –, mindenütt ott a gyász és a melankólia – minek hát örökké optimizmust követelni. Torkig vagyok az optimizmussal. A legtöbb optimista könyv hazug.

116. oldal (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: gyász · melankólia · optimizmus
>!
Carmilla 

És egyre tisztábban érzem, hogy az emberek zöme saját, legbenső problémáit és nehézségeit sem ismeri fel, teljesen leköti a kompenzációk és pótlékok kifejlesztése, amivel életük hazugságát próbálják fenntartani, mert különben összeomlanának.

118. oldal (Európa, 1985)

>!
Carmilla 

Minél többet olvasok és hallok, annál tudatlanabbnak érzem magam.

125. oldal (Európa, 1985)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Rados Virág: A visszakapott élet
Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Fritz Zorn: Mars
Miklya Luzsányi Mónika: Gyere közénk
Jeannette Walls: Az üvegvár
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Monty Roberts: Az igazi suttogó
Sheila Hocken: Emma meg én
Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa?