Ifjúságom ​a Harmadik Birodalomban 6 csillagozás

Max von der Grün: Ifjúságom a Harmadik Birodalomban

Max von der Grün az Ifjúságom a Harmadik Birodalomban című önéletrajzi művében pontosan azt adja, amit a cím ígér: mit élt át, mit látott és hallott ő maga, és miket tudott meg más forrásokból: családja tagjaitól, szem- és fültanúktól, hiteles dokumentumokból hazájáról az 1926-tól 1945-ig eltelt két évtizedre vonatkozólag. „Mi ez? Legújabb kori történelmünk tankönyve? Vagy hátborzongató regény?” – kérdezte egyik nyugatnémet kritikusa. Max von der Grün elsősorban talán sajátos tankönyvnek szánta, főleg a mai fiatalok számára, akiknek nemigen lehet fogalmuk arról, milyen volt a fasizmus és a háború a maga hétköznapi valóságában.

>!
Kossuth, Budapest, 1981
234 oldal · ISBN: 9630918528 · Fordította: Jólesz László

Kedvencelte 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Max von der Grün: Ifjúságom a Harmadik Birodalomban

Bárcsak tudnám, von der Grün mit is akart írni voltaképpen. Beszél ugyan gyerekkoráról a Harmadik Birodalomban, de egyszerűen nem elég érzékeny ahhoz, hogy olyan személyes történetet kerekítsen belőle, ami a vallomás erejével bír. Beszél ugyan magáról a Harmadik Birodalomról Hitler felemelkedésétől egészen a borzalmas bukásig, de egyszerűen nem elég összeszedett és tárgyilagos ahhoz, hogy a végeredményt történelmi munkának lehessen tekinteni. Nem is az a bajom, hogy egyszerűsít, és némi kommunista szimpátia torzítja értékelését*, mert ezen a téren láttam már jóval meredekebb interpretációt is. A gond inkább az, hogy láthatóan feladja a tágabb kontextust, hogy a második világháborút tokkal, vonóval: okkal, okozattal együtt, átfogó módon értelmezze. Igen, azt hiszem, itt lehet megragadni von der Grün igazi célját: ő ugyanis egyszerűen bűnlajstromot akar összeállítani. Vért, pusztítást, gonoszságot akar felmutatni, talán azért, hogy kora Németországának fiataljait – mert arra gyanakszom, a célközönség a fiatalok: akik nem élték át közvetlenül, vagy túl fiatalok voltak, hogy értsék** – folyamatosan emlékeztesse a Mumusra: Hitlerre. Meglehet, ez egy dicséretes cél, de őszintén szólva én abban hiszek, hogy a Gonosz puszta felmutatása alacsonyabb rendű, mint a megértetés – mert előbbi csak dogmát képez, utóbbi viszont kötődést teremt a tudással, amit elsajátítottunk.

A szöveg kevés értékének egyike, hogy egészen érdekes forrásszövegeket is felhasznál – ám ezt sikerül részben semlegesítenie azzal, hogy tök indifferens idézeteket is közéjük kever a szerző, sőt, időnként kommunista költők bikkfaverseit is (fordította: Tandori, de minek), amiért akkora fekete pontot írtam be neki a kis ellenőrzőjébe, hogy átüt a tinta a lapon.

* Érdekesen példázza a szerző hozzáállását az, ahogy a Molotov-Ribbentrop paktumot megemlíti. Nem mismásolja el, sőt, még egy releváns forrásszöveget is bemutat vele kapcsolatban. Ugyanakkor az egész ügynek nála egy tanulsága van: hogy Hitler hazudott, mert azt mondta, a bolsevikok ellen akar harcolni, erre tessék, egyezkedik velük. A kis gerinctelen. De az, hogy közben Sztálin is hazudott, mert azt mondta, a fasiszták ellen akar harcolni, erre tessék, egyezkedik velük – nos, ez egyszerűen fel sem merül.
** Megjegyzem, von der Grün is gyerekként követte végig a Harmadik Birodalom felfejlését, és bár elvitték kamaszként a háborúba, abból sem sokat látott: ördögi szerencséjére jó hamar (már ’44-ben) amerikai fogságba esett. Ami azt jelenti, hogy minden, amit a háborúról el tud mondani, másodkézből szerzett információ vagy utólagos rekonstrukció, ez pedig nyilván ki is jelöli a mű személyességének korlátait.

9 hozzászólás
>!
Bla IP
Max von der Grün: Ifjúságom a Harmadik Birodalomban

Ez a sajátos önéletrajzi írás szerzőjének 1926-os születésétől kezdve évről-évre haladva mutatja be a német hétköznapokat, úgy, ahogyan az egyszerű emberek látták azokat. A szerző amellett, hogy képet rajzol a náci Németországról, több dokumentummal is színesíti saját tapasztalatait, mert ezek az iratok is befolyással voltak arra, hogy miként alakult az emberek élete. Az eredeti cím: Wie war das eigentlich?-Hogy volt tulajdonképpen? – szó szerinti fordítása is arra mutat, hogy a szerző el kívánja mondani az eseményeket azoknak, akik korukból adódóan nem élhették át e kort, hogy milyen történéseket éltek át az emberek a XX. század harmincas, negyvenes éveiben. Én is ebből a könyvből ismertem meg részletekbe menően a fasizmus, a nácizmus szörnyű tetteit, azok részleteit, negatív jelentőségét.
Von der Grün munkásember volt. Nem történész, még csak nem is felsőfokú végzettségű. Egyetemének az 1944-től Amerikában töltött mintegy két évét tekintette. Egy rézbányában is dolgozott ott, majd hazatérte után, e munkát a Ruhr-vidéken is folytatta. Tapasztalatai munkás-környezetből származnak, s írásaiban munkások, a munkásközösségek érdekében lép fel, s munkásszemmel nézi a világot. Írói munkásságát minősíti, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban utcákat neveztek el róla, s több iskola is nevét viseli.


Népszerű idézetek

>!
Wiggin77

A Német Birodalom ettől kezdve a Nagy-Németország nevet viselte, és a legtöbb német nagy örömmel üdvözölte az Anschlusst. Egyik szomszédasszonyunk a kerítés fölött kiáltotta át nagyapàmnak: 'Győztek! Egyetlen puskalövés nélkül!'
Nagyapám a vállamnál fogva odébb vitt, és halkan így szólt:
'Fiam, ne hidd ezt el, én csak egyet mondok neked, majd emlékezz vissza rá: halálra fogják győzni magukat.'

112. oldal

>!
Wiggin77

Az apák – ezeké a fiúkéi – 'százszázalékosok' voltak, ahogy abban az időben nevezték őket; róluk mondta mindig az anyám, hogy még az ágyban is előrelendített karral alszanak, és mert a jobb karjuk állandóan ki van nyújtva, balkezesekké váltak.

67. oldal

>!
Wiggin77

Az ujjongók mellett álltam, és én is felemeltem a karomat. Azt már nem tudom, hogy én is kiáltottam-e 'Heil!'-t. Könnyen lehet, mert az anyám megértette velem, hogy bizonyos alkalmakkor együtt kell üvölteni a farkasokkal, ha nem akarjuk, hogy felfaljanak.
Hitlet karnyújtásnyira hajtott el mellettem. Nem tudom, gondoltam-e akkor apámra, akiről nem tudtuk, hogy az SS hová vitte.

125. oldal

>!
Wiggin77

Régi és új szélsőjobboldali és neofasiszta erőkről szinte naponta lehet olvasni az újságokban. Ezt sokan nem veszik komolyan, mert úgy vélekednek, csupán elenyésző kisebbségről van szó.
Csakhogy Hitler is mindössze hét emberrel kezdte.

231. oldal

>!
E_W

Természetesen nem mi választjuk meg sem a szüleinket, sem az időt, amelybe beleszületünk.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Valentyin Katajev: Ifjúkori regény
Kacsó Sándor: Nehéz szagú iszap fölött
Haraszti Sándor: Befejezetlen számvetés
Hatvani Dániel: Tilalomfák árnyékában
Tereza Bouckova: Ha szeretsz egy férfit
Bernt Engelmann: Menet, indulj: lépést tarts!
Cheryl Strayed: Vadon
Kristine Barnett: A szikra
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!