Hálóban (Jessica Niemi 2.) 84% 62 csillagozás

Számomra mindig van egy érdekes arculata a skandináv krimiknek, (azon kívül, hogy dermesztően nyomasztó hangulatot árasztanak) egyszerű elbeszélésmódjai végletekig le tudnak kötni, és ha még tragédiába is torkollik a végkifejlet, úgy is minden hangulatában élvezem. Nincs ez másképpen most sem, mivel ismét egy utánozhatatlanul szövevényes krimit olvashattam, amire a jól megszokott északi atmoszféra is igen erősen rájátszik. Lassan építkező, a skandi-krimikhez méltóan cinikus, a folyamatosan változó helyzethez alkalmazkodó, az aprólékos rendőri munkán és a nyomozócsoport tagja által végzett kihallgatásokon keresztül fejlődő. Jessica egyedülálló felfogása és kivételes megkülönböztető képessége ismét felragyog, ami segít neki megoldani a rejtvényt, mielőtt túl késő lenne egy olyan ügyben, amely a szervezett bűnözést, a „manga-művészetet”, furcsa szertartásokat és szexuális perverziókat tartalmaz. Kerek történetként kiteljesedő részletes rendőrségi eljárás, amelybe belekerülnek az okkultizmus elemei, valamint Jessica mentális problémáinak megnyilvánulásai is. Múltja – mind a közelmúltban, mind a távolabbi – egyértelműen napi szinten érinti, és bár vitathatatlan, hogy széles körben tehetséges nyomozóként tartják számon, az is kézenfekvő, hogy korábbi hibái miatt nem mindenki tartja őt nagyra az osztályon. Társadalomkritikát is kapunk, de azt is pontosan adagolja, nem szájbarágósan. A műfaj kedvelőinek ajánlom, akik az igényességet keresik.

Örülök, hogy bizalmat szavaztam Max Seeck tehetségének. A Hálóban már egy kiforrottabb krimi, érezhetően jó úton jár a fiatal finn szerző. A kellően sötét, bonyolult thriller megírásakor mindent bedobott.
https://gaboolvas.blogspot.com/2021/12/haloban.html

Hát nem tudom, nekem nem tetszett jobban, mint az első rész. Igaz, a történet ütős, fantáziadús, és sokkal kidolgozottabb, és a végére szépen elvarrja a szálakat a szerző. Mégis, valami olyan hihetetlen nihil árad az egész regényből, hogy az első 150 oldalt még bottal megpiszkálni is alig volt kedvem. Csupa saját sebeit vakargató, motiválatlan nyomozó, piszok rossz hangulatú munkahely, idegesítő új főnök. Egyedül Rassét, a csődtömeg informatikust bírtam. Aztán persze beindult, meg volt benne csavar, de na. Azért várom a következő kötetet, de Jessi nem lett a barátom.

Egy fokkal jobb mint az előző könyve, itt legalább volt értelme a sztorinak, de sajnos Niemi kisasszonyt nem bírja bevenni a gyomrom!!! Meg az író stílusát sem, meg kicsit unalmas is volt azért, meg ezt a szögesdrótot sem értem a könyv elején. Nagy a dilemma mit tegyek, adjak még esélyt a következő résznek?

Max Seeck nekem a tavalyi év egyik nagy debütáló szerzője volt, mert hozott egy szerethető és összetett karaktert Jessica Niemi szerepében, valamint egy hellyel közzel kompakt kis első kötetet, ami bár nem volt tökéletes, különösen a vége miatt, de hibái ellenére is tetszett a történet és magamban egy évig mondogattam, hogy na majd a második rész sokkal jobb lesz. Hát őszíntén engem annyira nem nyűgözött le. Nagyon jó a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésem, a borító ismét szuper, mint azt már az Animus kiadótól megszokhatuk, de valami nekem még mindig hiányzik. Pedig az alapötlet nagyon jó Finnországban egyszerre tűnik el két influencer, plusz még találnak egy halott nőt is, szóval adva van a feladat a nyomozóknak. És nem is tétlenkednek sokat Jessica és az első részben megismert csapattagok bele is vetik magukat a nyomozásba, és érkeznek is az újabb nyomok, folyamatosan valami titokra derül fény, miközben világossá válik a nyomozók számára, hogy ez a rejtély sokkal összetettebb, mint az elsőre gondolták volna.
Nekem még is hiányérzetem maradt, mégpedig, ahogy az első résznél itt is egy ponton elszáll az érdeklődésem, és nem is amiatt, mert nem vagyok kíváncsi a végkifejletre, mert ez nem igaz, de egyszerűen leül a történet legalábbis én így éreztem. spoiler
Mondjuk pozitívum, hogy most azért egy rendes lezárást kapunk nem olyat, mint az előző kötetben, azért az elkövető személye már szolgáltat meglepetést, és az indítékok is meg lettek magyarázva, de annyira nem is izgultam a főszereplőért.
Hát Max azt hittem jobb lesz, na majd a következő, mindenesetre azért látszik a fejlődés, ez már egy kerebb sztori lett, csak ne fogyjon ki az ihlet a könyv végére se.

Hatalmas a fejlődés az első részhez képest. Ez már egy alaposan kidolgozott, megfontoltan felépített történet többszörösen összetett bűnüggyel.
Két influencer eltűnése és egy fiatal lány különös halála kapcsolódik össze rejtélyes módon, ami egy szerteágazó nyomozást indít el. Ebben felmerül emberkereskedelem, prostitúció, szexuális fétis, drog, zsarolás meg miegymás, valamint a közösségi média hatalmas szerepe mindezekben.
Zseniális, brutális, kegyetlen.
Le vagyok nyűgözve. Főleg, hogy az író teljesen tévútra vitt a gyilkos kilétét illetően.
A nyomozás valóban izgalmas volt, nem úgy, mint a Boszorkányvadászban. Itt tényleg dolgoztak a szereplők. Imádom ezt a csapatot. Hihetetlenül jók együtt.
A magánéleti szálak jól kiegészítették a történetet.
Szeretem Jessicát, de inkább Jusuf a kedvenc.

Az első részhez képest Max hatalmasat fejlődött! Tényleg le a kalappal előtte. Ez egy minden részletig kidolgozott, nagyon jól felépített könyv lett. A nyomozás végig izgalmas volt spoiler. Volt itt minden spoiler Na és ez a kambo kezelés….zseniális! Egyedül Jessicat nem tudom még hová tenni, főleg ezzel a spoiler. Na de talán a következő részben ez is jobban körvonalazódik majd.
Valaki kérdezte, ha ennyire tetszett mért haladtam vele még is ilyen lassan? Nos, nem haladtam vele lassan, egy két nap alatt kivégeztem. De a kezdés és a befejezés között beteg voltam-vagyok :). Majdnem egy hétig kb. csak aludtam – aztán pedig pár nap úgy telt el, hogy semmi kedvem nem volt olvasni. Így csak ennyi a magyarázata a dolognak. Ez nem a könyv hibája! :)

Az első kötet sokkal jobban magával ragadott, mint ez. Sajnos az első részt régebben olvastam és már csak homályosan emlékeztem a részteltekre. Nem emlékeztem az eseményekre, és az író csak halvány utalásokkal segített felidézni, így nehéz volt követni a nyomozónő életét.
A történet jó volt, izgalmas, de sok volt a leírás, néha untatott. Indokolatlannak éreztem az angol kifejezéseket, nem sok szerepük volt, zavartak ( angol tanár vagyok, szóval értettem :), de mégis fura volt és sok). A jelen idejű elbeszélést nagyon kedvelem, most is tetszett ez a fogalmazásmód.
El fogom majd olvasni a 3. részt is, ha megjelenik, de erre most csak 4 csillagot adok.

Nekem az előző rész jobban tetszett. Jessica már akkor felkeltette az érdeklődésemet. Érdekelt, hogy ki ő, mi történt Velencében. Most arra számítottam, hogy valamivel többet tudok meg róla. Az író másképp döntött, keveset árult el Jessica múltjáról. Talán a következő részre tartogatja?
Be kell vallanom, hogy az elején elvesztem. Nem tudtam, mi is történt, ki kicsoda. Később persze kitisztult. Úgy érzem, a nyomozók nem jutnak egyről a kettőre. Nem is csodálom, hiszen nagyon szövevényes bűncselekményt kellett megoldaniuk. A gyilkos személye nem igazán lepett meg, bár az igaz, hogy nem számítottam rá. Pedig Jessica halott édesanyja többször utal rá. spoiler
Indokolatlannak, feleslegesnek tartottam a sok angol szöveget. Nem zavart, de szerintem kilóg a történetből.

A Jessica Niemi-sorozat első része, a Boszorkányvadász tavaly látott napvilágot magyarul. A misztikus szál beemelése a krimi műfajába igencsak megosztotta az olvasókat, én a magam részéről üdvözítően fogadtam ezt a fajta eredetiséget, mégsem voltam teljesen elégedett Seeck hazai debütálásával, emiatt kicsit félve is kezdtem bele a folytatásba. Szerencsére idővel minden aggodalmam elszállt, utólag pedig azt mondom, jól tettem, hogy nem engedtem el a sorozatot, mert a Hálóban egy sokkal kiforrottabb, összetettebb mű lett, amit valóban vétek lett volna kihagyni.

Ahogyan a kiadó is utal rá, a folytatás önmagában is élvezhető, nem szükséges hozzá az előző rész ismerete. Habár helyeként történik visszautalás a Boszorkányvadász cselekményére, ebben az esetben mégis egyet kell értenem, hiszen a Hálóban tökéletesen érthető az előzmény nélkül: a múltbéli cselekményeket ki lehet következtetni, ha pedig olvastuk, de már kevésbé emlékszünk az első részre, akkor remek kapaszkodót jelentenek. (Ettől függetlenül mindenkit arra buzdítok, hogy ha teheti, sorrendben olvassa a sorozatot). A történet fél évvel később veszi fel a fonalat, ráadásul a rendőrségen belül átrendeződtek a viszonyrendszerek, így mondhatni, mindenki (a szereplők és az olvasók is) tiszta lappal indul.

A Hálóban cselekménye meglehetősen lassan indul be, nem egyszer lehet olyan érzése az olvasónak, hogy a nyomozók egy helyben toporognak, még akkor is, ha időről időre újabb nyomra bukkannak. Ezek azonban eleinte csak azt a célt szolgálják, hogy még jobban felkeltsék az érdeklődésünket, hiszen a kérdések száma egyre csak növekszik, míg választ egyre sem kapunk. Bizonyára sokáig érezzük majd, hogy Seeck csak játszik az idegeinkkel, és már-már félni is kezdhetnénk, hogy mi lesz ennek a vége, de szerencsére finn írónk biztos kézzel ütötte a klaviatúrát, aminek köszönhetően egy igen csak jó befejezést kapunk. Épp úgy, ahogy azt mondom, ha nem is tetszett a Boszorkányvadász, adjunk esélyt a folytatásnak, arra is buzdítok mindenkit, hogy ne adja fel az olvasást a könyv felénél, mert az utolsó 150-160 oldalon indul be igazán a cselekmény – és arra is választ kapunk, miért is építkezett annyira lassan az elején. Vagyis: a végére minden puzzledarab a helyére kerül, és amikor megkapjuk a teljes képet, akkor érezzük csak igazán, hogy mennyire piszkosul jó lett a Hálóban.

Maga a krimiszál ízig-vérig 21. századi történet, hiszen komoly szerepet játszik benne az instagram és az influenszerek világa, de mégsem ez válik majd a legfontosabbá. Elég kemény társadalomkritikát kapunk a történet végére, amely írásmódjában és összetettségében egyszerre idézi meg Arne Dahl és Kristina Ohlsson regényeit. Mindemellett közelebbről is megismerkedünk a rendőrség tagjaival, Jessica múltjáról (amely korábban sem volt drámai eseményektől mentes) újabb lepleket rántunk le, ezzel pedig sikerül a szerzőnek elérnie, hogy ne csak egy izgalmas, hanem egy igazán emberi és szerethető főhőst is kapjunk a személyében. De ugyanez igaz Jusufra, Rasmusra, Ninára, sőt, még Helenára is, aki a kezdetektől fogva ellenszenves az olvasónak, ám a történet végére egészen más szemmel tekintünk rá.

A magam részéről valóban örülök, hogy nem csak a kiadó, hanem én is esélyt adtam a második kötetnek, mert egy minden szempontból jobb és élvezetesebb folytatást kaptam, olyannyira, hogy már most epekedve várom a harmadik részt!