Two ​Serpents Rise (Craft Sequence 2.) 3 csillagozás

Max Gladstone az egyik legjobb dolog, ami a klisékbe merevedő urban fantasyvel csak megtörténhetett. A Two Serpent Rise nem folytatása a magyarul épp most megjelent előző regénynek, de ugyanannak a zseniálisan eredeti világnak mutatja be egy újabb szegletét. Ezúttal egy modernizált azték birodalomra emlékeztető városállamban járunk, ahonnét az isteneket elűzték, de az embereknek lassan rá kell jönniük, hogy a halhatatlanok hatalmát nem könnyű pótolni. Régen az esőisten biztosította, hogy a sivatagi város ki ne száradjon. Most egy varázslók és élőholtak által vezetett konzorcium vette kézbe a vízgazdálkodást. És igaz, hogy ők nem követelnek élő áldozatot, de csodát sem tudnak tenni…

A szerző ügyesen ötvözi a modern világ mindennapjait a bizarr „arcanepunk” elemekkel. Főhősei nem nyomozók, katonák vagy kalandozók, hanem kockázatelemzők a városi vízműveknél – ami első hallásra még a Three Parts Dead ügyvédeinél is prózaibb hivatás. Csakhogy itt a vezérigazgató egy véres csontváz, a pénzrendszer alapja az emberi lélek adás-vétele, és ha szennyezett a víz, akkor nem elég a perem alatt megölni a baktériumokat, hanem a csapból is vérengző vízdémonok folynak. Megismerhetjük a régi istenek papjait is, akiknek a varázsereje nagyon érdekes kontrasztot képez az ügyvéd-mágusokéval. Míg az utóbbi a valamit valamiért elvére épül, az előbbi alapja az önkéntesség és az adakozás. Ami a fantasy oldaláról is érdekes, de metaforikusan értelmezve talán még izgalmasabb.

A történet viszonylag lassan épül fel, fokozatosan láthatunk bele a városi víztartalékot körülvevő rejtélyekbe és összeesküvésekbe. Ahogy az isteni gondviselés megszűnik, a város egyre közelebb kerül az összeomláshoz: a népesség csak nő, a vízért egyre messzebb kell nyúlni – igen, ez tulajdonképpen egy klímaváltozásról szóló fantasy! :) De az istenek segítségéért túl sokat kellene feláldozni. (Szó szerint.) A kezdetben szinte jelentéktelen ügyek végül persze drámai finálé keretében futnak össze. Gladstone eközben – szokása szerint – néhány mélyebb kérdést is feltesz szabadság és biztonság, illetve igazságosság és könyörületesség viszonyáról, a régi rendet eltörlő lázadók felelősségéről, és hasonlókról.

Egyszerűen zseniális ez a sorozat. Az első kötethez hasonlóan most is ízelítőt kapunk abból, hogyan néz ki egy olyan, modern világ, ahol a mágia a modern gazdasághoz hasonlóan működik. Igen, nem túl szépen. :)

A könyv független(nek tűnik) az első könyvtől; szerintem önmagában is olvasható – ez becsülendő, nem minden fantasy sorozat ilyen. Ezúttal nem ügyvédeket, hanem kockázatkezelőket követünk, ahogy isteneket és nagyhatalmú mágusokat érintő bűntettekkel találkoznak, és ismét azzal szembesülünk, hogy addig rendben, hogy pár évtizeddel ezelőtt az istenek és a mágusok összecsaptak, de az egész után nem áll le minden, és az élet ugyanúgy megy tovább (vagy legalábbis kellene neki).

Érdekes karakterek, még érdekesebb alapszituáció és filozófiai fejtegetések istenekről, hitről és győzni akarásról. Szórakoztató; a folytatás jön később…