Nagyrészt ​halott (Craft-ciklus 1.) 70 csillagozás

Max Gladstone: Nagyrészt halott

Alt ​Coulumb városának Kos nevû Tűzistene váratlanul elhalálozik, és a feltámasztását egy nemzetközi halottlátó cég kezdő munkatársára, Tara Abernathyre bízzák. A feladat komolyságát jelzi, hogy az isten nélkül maradt négymilliós metropoliszban bármelyik pillanatban leállhatnak a gőzfejlesztő gépek, így nem fognak közlekedni a vonatok, és pusztító zavargások törhetnek ki. Tara egyetlen segítsége Abelard, a halott isten láncdohányos kispapja, akinek érthető okból válságba került a hite.
Ráadásul kiderül, hogy Kos nem egyszerűen meghalt, hanem meggyilkolták, és az ügy Alt Coulumb bírósága elé kerül. Tara és Abelard hirtelen nagy veszélyben találják magukat, mert valami olyan dologba nyúltak bele, amibe nem kellett volna. Az igazság kiderítésére indított nyomozásuk tétje így már nem csak Alt Coulumb halvány reménye az életben maradásra, hanem a saját életük is.

Max Gladstone úttörő, az epikus fantasyt városi környezetbe helyező, paranormális jelenségekkel és különleges… (tovább)

Eredeti mű: Max Gladstone: Three Parts Dead

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
384 oldal · ISBN: 9789634191377 · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191360 · Fordította: F. Nagy Piroska

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 111

Kívánságlistára tette 98


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Max Gladstone: Nagyrészt halott

Úgy érzem rátaláltam az év fantasyjére. Ráadásul a jóféle urbanista fajtából. Pedig a fülszöveget olvasva, kicsit félénken kezdtem bele. Ahogy azt már @pat MolyTárs is jelezte értékelésében, az idei év meglehetősen vastagon megszórta az olvasók táborát a különc női főszereplővel elővezetett, isten-háborús fantasy művekkel.
Nem is indult túl könnyen a barátkozásunk. Az első néhány fejezetben rám zúduló információkat csupán a város csodálatos részletességgel megrajzolt képe és rajta keresztül a történet fő mozgatórugóira tett hajszálpontos utalások tették emészthetővé. A város, mint a regény nem hús-vér főszereplője már önmagában is elvarázsolt. Gladstone abszolút professzionálisan vetíti elénk Alt Coulumb égbeszökő felhőkarcolóit, a botrányosan züllött és dekadens sokszínűségében megkapó szórakoztató negyedét, vagy a vallási szentélyek és hivatalos épületek misztikus, tiszteletet parancsoló hangulatát.
Egy város, amelyet rendkívül bonyolult (lelki)energia-áramlási paktumok működtetnek, tartanak mozgásban és amely érkezésünkkor igen nagy bajban van. Ebben a városban összefutunk olyan szereplőkkel, akik nem valószínű, hogy szembe jönnek majd velünk az Erzsébet körúton. Mikor találkoznánk a Blahán lélekanyaggal üzemelő, önjáró konflissal, vagy a buli-negyedbe tartó, egy jó kis lazulásra vágyó joviális, csak „kicsit” cinikus vámpír-tengerésszel, miközben a fejünk fölött egy életre kelt repülő vízköpő árnyéka suhan át a kora őszi alkonyatban. Mégis, mintha otthon lettem volna ebben a városban. Befogadott, kicsit talán el is nyelt.
És hát a cselekmény… Steampunk, vagy egy bármely valós korban játszódható krimi?! Mindkettőben megállja a helyét. Ms. Kevarian és Tara, ennek a fura világnak a Sherlock-Watson párosa olyan elegáns, ötletes nyomozással halad a végkifejlet felé, amely egészen viktoriánus-kori érzéseket ébreszthet az olvasóban, pedig épp a bizarr Alt Coulumb falai között járunk.
S bár a nyomozást, ahogy magát várost is egyre jobban átszövi a mágia, a maga misztikus pókfonalával, mégis olyan színtiszta logikával haladnak az események, mint egy Conan Doyle regényben. Persze, hogy bele-belebotlunk erőszakos jelenetekbe is, de valahogy elmarad a naturális, vérgőzös hirig. Nem is illene ebbe a légies, sajátos logika szerint működő világba. Tara pedig egy igazán szerethető, kicsit szeleburdi, ifjonti vérétől hajtva még kevésbé megfontolt, de rendkívül okos nyomozó-főhős, aki hiányozni fog a következő részekből, hiszen – ha jól tudom – a szerző antológia-szerűen, más és más főhősöket húz majd elő a varázsló kalapból a sorozat folytatásaiban.
És ott van még az idei év legnagyobb poénja a cigarettával. Hát ezek után hogyan szokjon le az izgalomtól körmét rágó, szegény olvasó a dohányzásról? :) Alig várom a folytatást!

7 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Max Gladstone: Nagyrészt halott

Igazán újfajta fantasy világot tárt elénk Max Gladstone. Istenek és Istennők, Mesterek és Mesternők, vámpírok, vízköpők és még sok furcsa figura népesíti be a világot. Ami érdekes volt, hogy az istenek meghalhatnak, de fel is lehet őket támasztani. Főhőseink pont ezt próbálják, miközben a miérteket igyekeznek kideríteni. Egy természetfeletti nyomozásba csöppenünk, intrikákkal és összeesküvésekkel. Nehezen indult be, de aztán hamar beszippantott a cselekmény. Időnként rendesen oda kellett figyelnem, amikor a varázslatokat magyarázták, mert nem egy abrakadabra volt az egész. Tara és a kispap volt a legszimpibb szereplő. Bár vámpírunk is eredeti fickó volt. Abban, hogy ki a hunyó, nem volt meglepetés. A sorozat epizódos, a következő rész más főszereplővel jön.

5 hozzászólás
>!
deen
Max Gladstone: Nagyrészt halott

Na, most van igazán húha érzésem! Gladstone egy olyan világot teremtett, amiben igencsak figyelnem kellett, hogy megértsem, hogyan működnek a dolgok, mivel a Mesterek és Mesternők úgy használják a Tudást, mint a Jedik a fénykardot. Számtalanszor csak kapkodtam a fejem Tara húzásaira, amelyek helyenként tényleg meredek és hátborzongató ötletek, de Tara éles eszét és eltökéltségét mutatják. Röviden azt lehetne mondani, hogy a világ egyes városaiban még mindig istenek irányítanak, akik szerződéseket kötnek, az erejük felhasználására, cserébe pedig olyan dolgot kérnek, amivel fenn tudják tartani a hatalmukat. A Mesterek és Mesternők tulajdonképpen nagyon cseles, sasszemű, éles eszű és nagyhatalmú ügyvédek, akik megírják a szerződéseket és szükség esetén különböző kereskedelmi szerződések ügyét képviselik, de egyben nyomozók is. Tara első ügye rögtön egy isten halálának körülményeinek tisztázása Lady K. felügyelete alatt, aki egy nagyon nagy hatalmú Mesternő. A történetben számos fura alak kap szerepet, a cselekmény több szálon fut és eszméletlen szövevényes. A megoldás pedig csavaros, és meglepő. Komolyan nem gondoltam, hogy ez lesz a végkifejlet, nagyon nagyot csodálkoztam rajta. Még sok ilyen könyvet szeretnék olvasni.

>!
Spaceman_Spiff MP
Max Gladstone: Nagyrészt halott

Kissé furcsa lesz ez a kezdés, de az Agave idén vitán felül elfoglalta a kortárs, innovatív fantasyk terepét idehaza. A Lépcsők városa, Az ötödik évszak és a Nagyrészt halott olyan fantasyk, amikért teljes mértékben lelkesedni tudok – pedig én sci-fi olvasó vagyok.
Gladstone világa lehengerlően ötletes, komolyan, nem tudom átadni, milyen gyönyörűség volt azt olvasni, hogyan is használják a mágiát vagy hogyan fejlődtek a világ istenei. Ez egy remek könyv, ami nem maszatolja el a természetfeletti és a fizikai valóság kapcsolatát, ahol ha létezik mágia, akkor annak hatása a világ minden szintjén jelen van. Persze tény, ez egy ötletfantasy, a cselekmény és a szereplők szintjén is, így aztán el tudom képzelni, hogy többen eltávolodnak a könyvtől olvasás közben. Pedig mind a szereplők remekül kidolgozottak, mind pedig a köztük lévő viszonyok. Tara szimpatikus főszereplő, akinek a figurájában sokkal több van, mint amit itt kapunk. A cselekmény ugyan nem nagy ívű, de mégis minden a helyén van, nem érezni a hiányosságokat (pl. hogy az elején kifejezetten lassan építkezik, amit tényleg csak a világ újdonsága tud ellensúlyozni).
Én nagyon szerettem ezt a könyvet, és remélem, hogy sokan mások is, így Gladstone újabb köteteivel találkozhatom jövőre. Mindenképpen olvassa el mindenki, akit érdekel a modern fantasy vagy kíváncsi egy egyedi és remekül működő (közgazdasági alapokon álló) mágikus világra.
http://www.prozanostra.com/iras/hogyan-tamasztasz-fel-e…

>!
Shanara
Max Gladstone: Nagyrészt halott

Az első reakcióm a regény befejezését követően:
WOW! Ez nagyon jó volt és valami elképesztően ötletes. Fergeteges! :D
Blogbejegyzés is lesz majd később, ha rendeztem a gondolataim. Ott majd bővebben kifejtem az élményeim. Lesz miről írni, az tuti. :)

A bővebb és talán némileg összeszedettebb vélemény:
"Nem túlzás kijelentenem azt, hogy ez a regény hemzseg a jobbnál jobb ötletektől, és a szerző ki is használja az ebben rejlő lehetőségeket. Ez volt a legfőbb indok, amely miatt annyira szerettem olvasni ezt a történetet, illetve amiért sikerült teljesen és véglegesen elvarázsolnia. A valamivel kevesebb, mint négyszáz oldalas történet rengeteg cselekményt tartalmaz, az ötletekkel és a világbemutatással együtt mindez eléggé feszített tempót és helyenként nehezebben emészthető részeket eredményez. Bár élvezet olvasni a kötetet, bizony igényli és igénybe is veszi az olvasó figyelmét a fedlapok között fellelhető tartalom. (…)
Mert bizony minden fantasy jellemzője ellenére ez a történet nem más, mint egy természetfeletti nyomozás, a két oldal képviselői – mondhatni ügyvédei – által lebonyolított bűnvádi eljárás és egy veszélyes kaland elegye – a végén egy hihetetlen bravúrral, közben pedig sok tanulsággal. Az tuti, hogy ilyen tárgyalással, amilyet ebben a regényben olvastam eddig még nem találkoztam össze, nem ismerhettem meg korábban – ahogy szerintem még sokan mások sem. De ugyanígy voltam sok minden mással is ebben a kötetben."

„Nagyon, és még annál is jobban tetszett ez a történet. Imádtam a rengeteg ötletet, a mozgalmasságát, a nyomozás részleteit, a tárgyalás különlegességét, a lényeit és az egésznek háttérként szolgáló világot. De amit a legjobban kedveltem az a mögöttes összefüggések egymásba fonódása, az emberi természet sokféle megnyilvánulása, a hit nagysága. (…) A vége események és a csavar miatt pedig tényleg csak elismeréssel tudok beszélni róla. Még véletlenül sem jöttem rá, hogy hová fog kifutni a történet, miként is állnak össze majd végül az apró, több szereplő által kiderített és egymással kevés összefüggést mutató tények, ezért tökéletes volt a meglepetés és az élmény.”
Még ennél is bővebben: http://shanarablog.blogspot.com/2016/08/max-gladstone-n…

19 hozzászólás
>!
Briggan
Max Gladstone: Nagyrészt halott

Egy kicsit nehézkesnek éreztem a könyv elejét, de aztán teljesen beszippantott a történet.
A Gladstone által teremtett világ nagyon érdekes, Alt Coulumb városa pedig lenyűgöző. Annak ellenére, hogy tele van a könyv élő, halott és feltámasztott istenekkel, vámpírokkal, vízköpőkkel, szoborszerű rendfenntartókkal, majdnem isteni hatalommal bíró emberekkel, egyáltalán nem éreztem túlzsúfoltnak vagy erőltetettnek a szerepeltetésüket. Valahogy helyénvalónak éreztem, hogy ez az istene erejéből működő város ilyen sokszínű. Minden negyednek megvan a maga hangulata, amit Gladstone tökéletesen tudott megalkotni. Alt Coulumb történelméről vagy akár csak a mindennapjairól szívesen elolvasgatnék néhány kötetet.
A karakterek nagyon jól lettek megalkotva, sokszínűek, összettek, abszolút hitelesek. Kedvencem Abelard lett, a láncdohányos pap, aki többet tett Kosért, mint gondolta volna. Én gondoltam, a könyv felénél már. Tara kemény, okos, talpraesett, de néha bizonytalan és önmagát megkérdőjelező főhős, tetszett a karaktere. A mellékszereplők is jól lettek megalkotva, mindenkinek van története, amit szívesen meghallgattam volna, különösen Lady Kevarian történetét.
Nagyon kellett figyelnem, esetenként néhány bekezdést újraolvasnom, mikor a világ mágiáját taglalták. Merthogy ez nem valami semmiből jött hókuszpókusz, hanem komoly szerződések istenek, emberek, országok, konszernek között. Néha leterhelt, de nem zavart.
A végkifejlet izgalmas volt, tartogatott fordulatokat. Azért azt megjegyezném, hogy spoiler nagyon szívmelengető volt. ^^
Összességében nagyon tetszett, remélem Gladstone visszavisz még Alt Coulumb városába.

>!
zamil
Max Gladstone: Nagyrészt halott

A 2016-os évben igazán kitettek a kiadók magukért, hogy a modern, új fantasyt is elhozzák nekünk. Ez a könyv is az egyik ezek közül.
Kezdem megszokni, megkedvelni ezt a modern vonalat, bár még mindig szeretek inkább a hagyományos tolkieni fantasyba elmerülni. Most is egy igen jó könyvet sikerül olvasnom, bár nem ez volt az idei év kedvence.
A világ szokásosan egyedi, a karakterekkel se volt semmi gondom, jól illettek a történetbe, és hihetőek is voltak. Ha csak ezeket nézzük akkor semmi gondom nem is volt a könyvel.
Ami viszont nem fogott meg az a mondjuk így az „ügyvédes” okfejtés, és ennek tálalása. Ezeket valahogy sose kedveltem, a krimikért se vagyok oda, se könyvben, se filmen, és lehet ezért haladtam lassan és éreztem úgy, hogy többször le kellett tennem a könyvet.
Mondjuk a történet nehezen képzelhető el enélkül, de reménykedem, hogy a folytatásokban, más vizekre evez az író, mert amúgy minden másra kíváncsi vagyok ebből a világból.

>!
Dominik_Blasir
Max Gladstone: Nagyrészt halott

Egy ideje, úgy tűnik, az Agave háza tájékán kell keresgélni, ha igazán jó, kortárs fantasy-re vágyok – a sort Gladstone csak tovább erősíti.
A Nagyrészt halott ugyan sokkal inkább „elméleti” jellegű fantasy, ami okos megoldásaival, eredeti ötleteivel és meglepő világával nyűgöz le, semmint szereplőinek drámáival vagy érzéseivel – viszont azt annyira jól csinálja, ami nálam bőven elég a sikerhez. Hogy ehhez magával ragadó cselekmény, ütős jelenetek és finom humor párosult, az már tényleg csak hab a tortán.
Amúgy még egy csomó mindent imádtam ebben a könyvben, részletesen itt: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-08-24+…

>!
pat P
Max Gladstone: Nagyrészt halott

Tényleg szuper, hogy kezdi a műfaj bőven meghaladni az epikus fantasy kliséket, miszerint mágusok, tündék, meg középkori hangulat, továbbá érződik Gaiman köpenye meg Mieville hatása (jó, azok azért nem feltétlenül mindig), de miért, miért van mostanában mindig erős, egyedülálló, kicsit mufurc női főszereplő, aki többé-kevésbé halott istenekkel kapcsolatos ügyekben nyomoz izgalmas körülmények, ármányok és intrikák között, miért?
Szóval, ha nem a Lépcsők városa meg Az Égett-hegyi könyvtár után olvastam volna ezt a műremeket, biztosan jobban le lennék nyűgözve az eredeti világától meg az ötleteitől.
Jó, igazságtalan is vagyok, mert azért itt a mágia, a szerződések meg minden ilyesmi azért valóban elég eredeti és vicces. Persze jó a hangulat és izgulni is lehet, a végén pedig akár meg is lepődhet az ártatlan olvasó, összességében pedig távolról sem bánom ezt az olvasást, de azért nem lesz olyan emlékezetes olvasmányélmény, mint talán vártam.
Na jó, azért a vízköpők, na jó.

16 hozzászólás
>!
marschlako P
Max Gladstone: Nagyrészt halott

Hard sci-fi kedvelőként fantasy olvasáshoz mindig újra kell konfigurálnom a kernelemet, s nem szabad megütköznöm olyan apróságokon, mint hogy csupán a szavak vagy mágikus tárgyak erejével különös dolgokat lehet végbevinni, vagy mint hogy a létnek vannak más, a megszokott érzékektől eltérően működő síkjai is, vagy éppen azon, hogy az istenek bizony ugyancsak halandóak, s életerejüket különös szerződések határolják be. Max Gladstone regényében talán a legfurább, ami a legjobban zavart éppen ez utóbbival volt kapcsolatos, ahogy ezt az egész működést elképzelte, leírta.
Mint ahogy már mások is sokan leírták előttem, ez a könyv hasonlít a Lépcsők városához. Bár Bennett világa sokkal jobban megfogott, sokkal plasztikusabbnak tűnt, kétségtelen, hogy Gladstone is egy remek keveréket hozott létre. Bár maga a történet elég lassan haladt, s a regény első felében nem nagyon tudott lázba hozni, de ahogy egyre jobban kezdtem elfogadni ezt a világot a saját törvényeivel és logikájával, úgy kezdett egyre jobban érdekelni Alt Coulumb, Kos, a vízköpők és persze Tara sorsa is. Bár túl sok kétségünk nem lehetett arra nézve, hogy kik a jók és kik a rosszak, a könyv végét már eléggé élveztem. Remélem az idei évre betervezett további fantasy kötetek is legalább ilyen jók lesznek.


Népszerű idézetek

>!
ppayter 

– Új vagyok ebben a városban. Látok egy mozgó szobortriót, és nem tudom, mire számítsak.
Mi Justicia vagyunk. Vannak szabályaink.
Ez nem jött össze. Változtass taktikát. Szabálykedvelők, igaz?
– Na és mik a szabályaik?
Az igaz szív könnyebb a tollpihénél. Ismét az ég felé emelték az arcukat. Mérlegre tesszük a szíveket.
– Ah.
Úgy tűnt, a Feketeruhások jól érzik magukat a csendben. De láthatólag a bíró lakásából kihallatszó kiáltások sem izgatták őket.
– Vannak más szabályok is, ugye?
A Szabálykönyv húszoldalas.
– Nem vészes.
A Függelék háromezer-száztizenkét oldalas.

47. oldal, Harmadik fejezet

>!
gesztenye63 P

Ne a dolgokban, az emberekben bízz. És a nőkben…

11. fejezet

>!
Shanara

(…) ó, az igazság különös szörny, gyakran üldözik, de ritkán érik utol.

96. oldal (Agave Könyvek, 2016.)

>!
ViraMors P

– Vigyázzanak. Mintha bizony egy könyvtárban ránk akarná vetni magát valami.
– Csak aztán meg ne lepődj.
– Mire gondolsz?
– Tudod, hogy az emberek szerint egy könyv mennyire meg tudja fogni az embert?
– Ne mondd nekem… – Cat hangja elhalkult.
– A könyvtárak veszélyesek tudnak lenni.

198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár · veszély
1 hozzászólás
>!
gesztenye63 P

Az istenek ugyanúgy meg tudnak halni, mint az emberek. Csak ők nehezebben halnak meg, és halálukkal nagy csapást mérnek a földre.

4. fejezet

>!
Shanara

Mérnökök: annyi időt töltenek fizikai problémák megoldásával és természeti törvényeknek való engedelmeskedéssel, hogy elfelejtik, hogy a nem fizikai jelenségek minden tekintetben ugyanolyan szigorú szabályoknak engedelmeskednek.

367. oldal (Agave Könyvek, 2016.)

>!
ViraMors P

Viharban, háromezer méter magasan, a levegőben nehéz kódexet olvasni.

18. oldal

>!
ViraMors P

A papok és szerzetesek gyakran foglalkoznak a halál gondolatával, így Abelard is gondolkozott már azon, hogy mik lesznek az utolsó szavai. Az „Én megmondtam!” nem szerepelt a listán.

>!
ViraMors P

– Őrült vagy – mondta Cat.
– De legalább jól csinálom.

266-267. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Houck: A tigris küldetése
Arwen Elys Dayton: Seeker
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Greg Keyes: Hollóisten I-II.
Lois McMaster Bujold: Lelkek lovagja
Brandon Sanderson: Ködszerzet – A korok hőse
Peter V. Brett: A Rovásember
Naomi Novik: Rengeteg
Andrzej Sapkowski: Tündevér
Carl Sargent – Marc Gascoigne: Thérai vér