Több okból is írom ezt a könyvet.
Mindenekelőtt azért, hogy életem története pontosan és csúsztatás nélkül maradjon fenn. Kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nemcsak egy, hanem mindjárt két sikeres metalzenekar alapító tagja vagyok. Nem is emlékszem, hányszor utaztam körbe a világot a Sepulturával és a Soulflyjal. Utunkat káosz, halál és függőség szegélyezte, valamint kapcsolatok születtek és mentek tönkre. Az imádott első zenekarommal, a Sepulturával kapcsolatban eddig még nem mondtuk el a teljes igazságok, továbbá az alkohollal és fájdalomcsillapítókkal folytatott küzdelmemről se nagyon beszéltem korábban, úgyhogy most eljött az ideje, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba.
Továbbá szeretnék köszönetet mondani azon embereknek, akik fontos szerepet játszottak az életemben – legyenek élők vagy holtak. A feleségemnek, a gyerekeimnek, az édesanyámnak, a testvéreimnek, a zenésztársaimnak, a barátaimnak és természetesen azoknak, akik ennyi év után is… (tovább)
My Bloody Roots – A Sepulturától a Soulfly-ig és azon túl 17 csillagozás
Enciklopédia 53
Szereplők népszerűség szerint
zeneszerző · Dave Grohl · Gloria Cavalera · Max Cavalera · Mille Petrozza · Sean Lennon
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 15
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nagy öröm volt olvasni ezt a könyvet, elsősorban persze azért, mert nagyon szeretem hallgatni mind a Sepultura, mind a Soulfly albumokat. Nailbomb is sokat forgott a lejátszómban és a Killer Be Killed is megérintett. Egyszóval Max Cavalera munkásságából eddig egyedül a Cavalera Conspiracy volt az, amit elhanyagoltam, de szerintem a könyv hatására most sorra kerítem azokat is. Izgalmas volt olvasni mindezen zenék születésének történeteit, arról nem is beszélve, hogy nagy élmény volt a Cavalera család életébe is bepillantani. Korábban valahogy úgy voltam vele, hogy nem igazán foglalkoztattak a zenészek, úgy értem ha szerettem is egy zenét, nem érdeklődtem különösebben az iránt, hogy ki játssza, miért játssza, egyszerűen csak hallgattam és élveztem. Az interjúkból is csak arra voltam kíváncsi, hogy mikor jönnek koncertezni… Most viszont rájöttem, hogy milyen jó olvasni a háttérről és a zenészekről. Nagyon élveztem a könyv olvasását, úgy éreztem, mintha eltöltöttem volna néhány napot a zenészekkel. Öröm volt arról is olvasni, hogy Max Cavalera számára milyen fontos a családi kötelék!
Sokan szidták ezt a könyvet, de szerintem egyáltalán nem rossz, bár van benne egy-két blődség és felesleges rész. (Rolf előszava például méltatlan ahhoz, hogy egy könyvben szerepeljen, de még egy harmadrangú Metal Hammerbe sem tenném bele, ha rajtam múlna.) A tördelés saját munkám, mégpedig az első ezen a területen, ráadásul úgy, hogy gőzöm nem volt akkor még róla, hogy az ilyesmit eszik-e vagy isszák, és ez bizony meg is látszik sajnos a könyvön, ezúton is elnézést kérek Max minden magyar rajongójától meg úgy en bloc a könyv olvasóitól. (Ha jól rémlik, A gitáros faszi már jobban sikerült, Al Jourgensen elveszett evangéliuma meg pláne.)
Ha valaki nagyjából nyomon követte Max zenei pályafutását, az remek plusz infót és hátteret kap az albumokhoz és a rajtuk szereplő dalokhoz a My Bloody Rootsból. Nyilván nem túl szórakoztató azok számára, akik a Sepultura és/vagy Soulfly lemezeit nem ismerik, viszont ha ezek megvannak és esetleg a Nailbomb, a Cavalera Conspiracy és pár kisebb vendégszereplés újdonságként hat, véleményem szerint szintén jó szórakozást nyújt a könyv és az olvasása után szépen beleugorhat az olvasó ezeknek a side projecteknek ha nem is tengerébe, de tavába. Minden bizonnyal nem fogja megbánni.
Mindig érdekes egy együttes történetét, az egyik tag jelen esetben alapító tag szemszögéből megismerni, így olyan információkhoz juthat az ember amik a zenei magazinokban nem szerepeltek vagy, ha igen akkor másképpen.A Sepultura története (amely, mint megtudtam az első brazil együttes volt, amelyik az ország határain is túl ismert lett) nem csak együttes, hanem egy testvérpár sztorija is.Külön köszönetet érdemel a kiadó, és persze a rajongók, akik nélkül a könyv nem jelenthetett volna meg.
Max lenni metál! Mindig is érdekesen kettős karakternek gondoltam Max bácsit s ebben az önéletrajza is megerősített. Szeret néha túlozni, de ettől olyan utcai bandásan nyers csávó, miközben pedig egyre inkább metálremete. Megy előre mint az úthenger, de az őt mozgató energiák hátán viszi a törzsét is. Kellemes kis olvasmány metálfejeknek, inspiráló és felemelő, máshol meg olyqn, hogy „pfuu már megint kezdi…”. De talán pont ettől olyan igazi az íze.
Népszerű idézetek
A londoni állomásunkon találkoztunk először Lemmyvel. Beugrottunk a törzshelyére, és ott játékgépezett magában. – Odasüss, az ott Lemmy! Megyek és beszédbe elegyedek vele – böktem oldalba Iggort.
– Dehogy mész, felejtsd el! – próbált visszatartani.
– Figyelj, ez egy kihagyhatatlan lehetőség! Be kell mutatkoznom Lemmynek – ráztam le magamról. – Hogysmint, Lemmy? – léptem oda hozzá.
– Megvagyok – válaszolta, és játszott tovább.
– Max vagyok Brazíliából, van egy bandánk, Sepultura a neve, és mind nagy rajongóid vagyunk. Imádjuk a Motörheadet! – folytattam, mivel már be voltam csípve.
Erre Lemmy váratlanul megragadta a poharát, és a fejemre öntötte a whiskey-jét. Nem volt világos, hogy ezzel azt szerette volna jelezni, hogy húzzak már a vérbe, vagy valami mást jelentett, nekem mindenesetre bejött. Visszamentem az asztalunkhoz és elújságoltam, hogy Lemmy megkeresztelt! Igazi heavy metal keresztelő volt, és teljesen feldobott. Ezután napokig nem mostam hajat, sőt nem is zuhanyoztam.
91-92. oldal, 6. fejezet — 1988–1989: Ami megmaradt Amerikából (2016, Konkrét Könyvek)
Más kritikusok pedig ráütötték a Primitive-re a nu-metal bélyeget, valószínűleg azért, mert több nu-metalos zenész is feltűnik rajta. Én azonban csak lenni Max, én lenni metal. Új metal, régi metal, felőlem bárhogy hívhatják, számomra csak lenni metal.
209-210. oldal, 14. fejezet — 1999–2000: Primitívkedés a Probottal (2016, Konkrét Könyvek)
A metal után a reggae a kedvenc zenei stílusom, és sokat gondolkozom azon, hogy kéne csinálni egy dub albumot, de annak ütnie kell, és időbe telik, mire megtalálom hozzá a legmegfelelőbb embereket. Lehet, hogy Jamaicában akadok majd csak rájuk, szóval várok még vele. Rajta van a bakancslistámon, és ha egy kicsit idősebb leszek, meg is csinálom.
220. oldal, 15. fejezet — 2001–2005: Egy sötét korszak megjövendölése (2016, Konkrét Könyvek)
A Kaiowas című szám ötletét egy képekkel illusztrált szomorú cikk adta, amelyet egy barátom mutatott. A kajova törzsről szólt, amelynek tagjai tömeges öngyilkosságot követtek el, mert a kormány el akarta venni a földjüket. Kihalt az egész törzs. Felvetettem Andreasnak, hogy készítsünk a tiszteletükre egy instrumentális dalt.
133. oldal, 9. fejezet — 1992–1993: Walesi kastélycsoda (2016, Konkrét Könyvek)
Kokain ide vagy oda, már nagyon fiatalon rájöttem, hogy a zene is egyfajta tudatmódosító szer, méghozzá nagyon erős, hatásos drog, ami az egész életedre kihathat. És mindig elérhető. Ha bal lábbal kelsz fel, ott a zene. Arra mindig számíthatsz. Amikor a színpadon állsz, az a te pillanatod, és ezt senki se veheti el tőled! Senki se baszakodhat veled, és ez hihetetlenül jó érzés. Energia járja át az egész koncerthelyszínt, és a zene révén minden jelenlévőt összeköt.
Semmi nem ér fel ezzel az élménnyel – semmi.
MILLE PETROZZA
Húsz dollárért adta el az autogramomat? De hisz legalább harmincat ér! Mindenesetre, ha ezzel hozzájárultam ahhoz, hogy Max gitárhúrokat vegyen és írjon pár gyilkos riffet, boldog vagyok.
74. oldal, 5. fejezet — 1986–1987: Bestiális napok, morbid idők (2016, Konkrét Könyvek)
Amikor lejöttem a Rock In Rio színpadáról, a backstage-ben lefeküdtem a földre, és felnéztem az égre. Odakinn a tömeg még mindig zúgott. Úgy éreztem, hogy repülök, mint egy papírsárkány. Nem ittam egy kortyot sem, és kábítószer sem volt a szervezetemben. Teljesen józan voltam, mégis úgy éreztem, mintha be lennék tépve. Ez életem legnagyobb elszállása! Soha egyetlen drog nem tudott így hatni rám, és feltehetően sose fogom magam olyan jól érezni, mint most – gondoltam. A csúcson éreztem magam. Hihetetlen pillanat volt. Ez az életem! Mindig is ezért éltem, és most már akár meg is halhatok – csapódott le bennem.
Ezért a pillanatért érdemes volt annyit dolgozni, színpad alatt aludni, és keresztülmenni egy csomó szarságon. A bennem lévő űr megtelt. Minden értelmet nyert. Ezt az érzést nem lehet megvásárolni pénzzel.
Ettől fogva mindig így írtam a számokat: dobgépkísérettel játszottam fel a masszív riffjeimet. Imádok zenét írni, főleg így, teljesen bele tudok feledkezni. Annyira bele szoktam merülni a demózásba a lakókocsimban, hogy volt már rá példa, hogy Gloria az ajtón dörömbölve próbálta a tudtomra adni, hajnali 1 óra van. A zene számomra szent: azzal kelek és azzal fekszem.
129. oldal, 9. fejezet — 1992–1993: Walesi kastélycsoda (2016, Konkrét Könyvek)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jon Wiederhorn – Scott Ian: A gitáros faszi az Anthraxből 91% ·
Összehasonlítás - Rex Brown – Mark Eglinton: A Pantera igaz története 87% ·
Összehasonlítás - Mark Eglinton: James Hetfield 70% ·
Összehasonlítás - Anthony Kiedis – Larry Sloman: Scar Tissue 89% ·
Összehasonlítás - Ian Gittins: Depeche Mode 88% ·
Összehasonlítás - Fencsik Tamás – Ganxsta Zolee: Döglégy a világ körül 86% ·
Összehasonlítás - Adrian Grant: Michael Jackson ·
Összehasonlítás - Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia 91% ·
Összehasonlítás - Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa 95% ·
Összehasonlítás - Lévai Balázs: Lovasi 90% ·
Összehasonlítás