World ​War Z – Zombiháború 547 csillagozás

Max Brooks: World War Z – Zombiháború Max Brooks: World War Z – Zombiháború Max Brooks: World War Z – Zombiháború

A ​zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget.

Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatárasaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt.

Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról és a derengő fényről az alagút végén.

E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező.

Brooks természetesen tisztában van vele, hogy… (tovább)

Eredeti mű: Max Brooks: World War Z: An Oral History of the Zombie War

Eredeti megjelenés éve: 2006

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633731178 · Fordította: Pásztor Zoltán
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
402 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633731185 · Fordította: Pásztor Zoltán
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
402 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633731161 · Fordította: Pásztor Zoltán

2 további kiadás


Enciklopédia 11

Helyszínek népszerűség szerint

Diósgyőr · vár, várrom


Kedvencelte 103

Most olvassa 30

Várólistára tette 217

Kívánságlistára tette 207

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Max Brooks: World War Z – Zombiháború

Számomra kétféle olyan könyvtípus létezik, amelyet meghatározó olvasmányélménynek tekintek és amelyek akár hosszabb távon befolyásolják a gondolkodásomat, viszonyrendszeremet. Az egyik az, amely az érzések színes palettáját ébreszti bennem, feltölt, katarzist nyújt, a másik pedig, amelytől egy időre kiüresedek, érzelmi vákuumot keletkeztet bennem, amellett hogy mélyen elgondolkodtat is egyben. Ilyen a Zombiháború.
Csalóka a cím, hiszen elsőre a végletekig elcsépelt, kommercializált posztapokaliptikus témakör egy újabb darabjára asszociálhat az olvasó. Szerencsére azonban, köszönhetően az interjú-kötet jellegnek, hamar kiderül, hogy itt erről szó sincs. Max Brooks művének komolyságát, mondanivalójának súlyát csak hangsúlyozza, hogy a fiktív történéseket a visszaemlékezők szájába adja, az ő emlékeiken, szubjektív látásmódjukon keresztül tárja az olvasó elé (aki meg aztán, hadd gondolkodjon magában, esetleg forgolódjon álmatlanul). Ezért nincs is szüksége arra a regénynek, hogy részletekbe menően kidolgozott karakterek meséljenek az eseményekről. Elég ha megszólal az a számtalan embertípus, akik földrajzi, társadalmi, hatalmi pozíciójuk, szocializációjuk és értékrendjük alapján mind-mind másképp, de a lényeget tekintve mégis ugyanúgy kellene, hogy megéljenek egy apokalipszist.
A szerző rendkívül érdekesen és részletesen írja le a Föld különböző kormányzatainak kísérleteit a válság megoldására. A kezdeti, majd későbbi stratégiai és taktikai lépéseket, az adott nemzet sajátosságaihoz, történelmi gyakorlatához és persze katonai potenciáljához igazodó társadalmi, hadászati-haditechnikai reakciókat. Nagyon tetszett az is, ahogyan a jelenkor geopolitikai adottságait beleszőtte ebbe a (remélhetőleg!) fiktív (közel)jövőképbe spoiler.
De, ami a leginkább megfogott, az a túlélők történeteiből kicsengő személyesség, az egyéni drámák, amelyek összességéből összeáll(hat) az emberiség tragédiája. A megszólaltatott riportalanyok elbeszélésein keresztül egyaránt megelevenedik a köztünk járó emberi aljasság és önzetlenség, a haszonlesés és önfeláldozás, a kitartás és a végső összeroppanás. Azonban a veszteségek, tragédiák leírása szerencsére teljességgel mentes a patetikus felhangoktól, a „mese” egyáltalán nem fordul giccsbe, inkább tárgyilagos marad. A végső kicsengése azonban megkérdőjelezhetetlen: egy ilyen mértékű csapást még a túlélők sem élhetnek túl – így, vagy úgy, de mindenki belehal.
A talán kissé didaktikus kicsengést számomra még erősítette, hogy a mű a klasszikus, kisiskolás – ma már nem igazán divatos – hármas tagolású (bevezetés-tárgyalás-befejezés) szerkezetben íródott.
Nyomasztó és súlyos tartalmat hordozó könyvet olvastam, amit nagy kár lett volna kihagyni. Ajánlom mindenkinek, akit a téma érdekel, semmiképpen nem ajánlom viszont azoknak, akik egy könnyed, mészárszékes „de a végén Grimes sheriff úgyis győz”-típusú, szórakoztató zombi-horrort keresnek. Ez nem az!

5 hozzászólás
>!
Izolda +SP
Max Brooks: World War Z – Zombiháború

FELNŐTT TARTALOM

Hát ez a könyv $@!% félelmetes. Sajnálom, de ennél enyhébben ezt nem lehet megfogalmazni. Attól félelmetes, hogy nagyon egyszerű és nagyon hihető. A kormányok és katonák tehetetlensége mellett a kisemberek sorsáról a lehető legrémisztőbb képet festi. Viszonylag kevés benne a tocsogó-véres-trutyis leírás, de az ember tökéletesen el tudja képzelni így is a túlélők meséi alapján, hogy mi volt, hogy volt. Igen, tudom, hogy fikció. De igazából a zombik helyére képzelhetünk mást is. Valami kis kedves vírust. Belegondolni is rossz.
Volt pár olyan éjszakám, amikor egyedül voltam otthon, úgy olvastam, és addig nem is volt gond, míg olvastam, viszont utána a sötét lakás!
Nagyon nem a stílusom a horror, és ez igazából nem is tipikus horrorregény, hanem egy fikciós interjúkötet, dokumentumregény, visszaemlékezés egy mi-lett-volna-ha kataklizmára. Amit feltétlen érdemes elolvasni.

6 hozzászólás
>!
Szücsi
Max Brooks: World War Z – Zombiháború

Amikor a kezembe vettem a könyvet, azt hittem hogy pontosan azt fogom olvasni mint amit a filmben láttam. Ehez képest teljesen mást kaptam.
A zombiháború egy sokkal részletesebb és összetetebb változatát olvashattam.
tetszett hogy az író a kezdeteknáél kezdi vagyis a vírus legelső áldozatától és onan haladt az apokalipszisig. Az elején furcsa volt hogy az egész könyv interjukon alapul, de a végére egyáltalán nem zavart, sőt szerintem ettől csak még jobb lett a könyv. az interjuknak hála rengeteg szemszögből ismerhetjük meg a zombiháborút. A kedvenc részeim a vakférfi, a beteg lány, a kerekesszékes és a repülőgép katasztrófát szenvedett katona volt. Az ő emlékeik voltak szerintem a legérdekesebbek, de persze volt még egy csomó jó csak nekem ezek tetszetek a legjobban.
Amik kevésbé tetszettek azok a politikáról szóló részek voltak. nekem azok kicsit uncsik voltak. Értem én hogy miért rakta bele a szerző ezeket is de egem a zombik érdekeltek.
összeségében jó volt, de hogy őszinte legyek nekem a film jobban tetszett. Főleg Brad Pitt miatt. Olyan jóóó pasi :D

>!
Janina13
Max Brooks: World War Z – Zombiháború

Na ez aztán érdekes könyv volt….Azt hiszem még nem olvastam ilyet…kissé furcsa és újszerű, érdekes de néhol fárasztó, hiszen mire belelendültem volna egy-egy szereplő életébe már mentünk is tovább….
Kénytelen leszek megnézni a filmet, mert egyáltalán nem ilyenre emlékszem…(sőt, amennyire magamat ismerem, tuti, hogy keverem egy másikkal….:D)

6 hozzászólás
>!
Niitaa P
Max Brooks: World War Z – Zombiháború

Kérem szépen…. hát nem erre számítottam, de emiatt biztos nem fogok csillagot levonni, hisz téves elvárásokat állítottam fel.
A filmet látva gondoltam, hogy nekem ezt be kell szereznem, mert aaaaahh, hát ez nagyon jó és izgalmas (és sötét örvény!) és meg sem néztem a fülszövegeket, melyben világosan ott áll: interjúk sorozata.
A kezdeti csalódottságon túltéve magam más szemszögből nézve a történetet már kevésbé volt unalmas. Hihetetlen hányféle szemszögből is megvizsgálja a történéseket az író, szárazföldön-vízen-űrben, elején-végén, országokat átszelve. A kedvencem a vízben és alatt történő események leírása volt, illetve a kutyák szerepe!
Úgy ismerteti a zombikat, mintha egy mindenki számára ismert faj lenne, amit a közember egy állatkertbe betérve megnézhet. Néhol bele sem gondolva, mit olvasok, annyira elmerültem, hogy úgy kellett emlékeztetnem magam, hogy az egész kitaláció!
A filmhez viszont abszolúte semmi köze nincsen, pedig az abban kitalált csattanó itt is megállta volna a helyét, sőt.
Összességében nem rossz, de nem egynapig olvasós könyv.

>!
csartak MP
Max Brooks: World War Z – Zombiháború

Ez az egész zombi dolog valahogy a komolytalan, de szórakoztató témába tartozik nálam. De mi történik akkor, ha mégis csak kicsit komolyabb formában tálalják? Hiszen hiába a zombi téma, itt nem a horror és a hentelés a lényeg. Ez adja ennek a könyvnek az érdekességét, és emeli ki a kategóriájában átlag írásokból. Igazából egy háború forgatókönyvét ismerhetjük meg, különböző visszaemlékezések alapján, és ezek az interjúk felölelik az egész világot. (szinte adta magát, hogy filmet készítsenek belőle) Érdekes ez a könyv, mert nincs főhőse, (még a kérdező író sem az) és nincs szabályos cselekménye, a hangnem tárgyilagos, és nagyon valóságszagú, hiszen többnyire alátámasztható adatokat, dokumentumokat gyűjtött össze az író. Mégis folyamatosan fenntartja az érdeklődést, ahogy kibontódik a történet az első pánikszerű cselekedetektől, hibáktól az ember újra magára találásáig, persze mindez a különböző országok sajátosságai, illetve szájíze szerint. Eközben jól érzékelteti azt, hogy a minket körülvevő hétköznapi luxus, kényelmes otthon elvesztése milyen fájdalmas lenne, jobb ha bele se gondolunk. Bár néha belegondolhatunk, mert ebből a csatából győztesen nem lehet kijönni. Akár zombi, akár teljesen más miatt.

18 hozzászólás
>!
mate55 
Max Brooks: World War Z – Zombiháború

¬A „World War Z – Zombiháború” (számomra) nem más, mint egy globális háború „szóbeli története” ami úgy szól a zombikról, mint a biblia a mindenhatóról.
„A „zombi irodalom” sohasem érdekelt. Az embereket támadó, vérben tocsogó, élőhalott testek hidegen hagytak, amíg egy kedves molyismerősöm @Marcsika74 nem ajánlotta Max Brooks regényét. A „Z – Zombiháború”: egy interjúsorozat, egy poszt-apokaliptikus regény, amelyet egy névtelen, elsőszemélyes narrátor mond el. Dokumentarista stílusban, a szenzációhajhászást kerülve, a száraz tényeket közölve, kétoldalanként változtatva a helyszíneket. Bár az egyes interjúk más – más történeteket mesélnek el, minden egyes narratíva együttesen átfogó képet ad a globális zombi járványról és az ebből eredő háborúról. A könyvet egy évtizeddel a "Z” háború” vége után játszódik. A szerző egy olyan ENSZ-munkatárs, aki részt vesz egy jelentés, majd könyv megírásában. Személyes interjúiból és kommentáraiból áll a feljegyzés, megmutatja ennek a kísérteties „járványnak” az emberi oldalát, a kibontakozó tényeket, a reakciókat ebben a szörnyű katasztrófában, amely majdnem elpusztította az emberi civilizációt. Vannak kormányzati elfedések és csalások, tagadások és végül kegyetlen megoldások, amelyek győzelemhez vezettek. Nincs hős. Olyanokat hallhatunk, akik látták, küzdöttek, elvesztették családjukat, barátaikat, otthonukat, országaikat. A zombi történet egy fiktív „lencsét” ad az embereknek, hogy megismerjék a világ valódi problémáit. Brooks-t nyilvánvalóan nagyon érdekli az amerikai kormány azon törekvései, hogy újjáépítse a nemzetet a nyugati parton, emlékezzen a poszt apokaliptikus nemzetépítő regényekre, mint pl. David Brin: A jövő hírnöke c. sztorija. A történelmi példákat, mint sablonokat használja arra, hogyan reagálnak majd az egyes országok a globális fenyegetésre. A világegyetemet a pokol túlméretezett látomásává változtatja, és végül az emberiség azon képességével fejeződik be, hogy túlélje a világ legrosszabb helyzetét. Brooks elfelejtett valami jelentőset: a szórakoztató értéket. Egy körültekintően, szinte kockáról-kockára felépített sztori, amelyben korrekten adagolja a kérdéseket, a válaszokat, hogy aztán újabbak lépjenek a helyükbe. A hangsúly azonban a világvége hangulat megteremtésében lenne. Nem számít, hogy egy kínai orvos vagy, egy indiai mérnök, egy vadon élő gyermek, aki állítólag alig tud beszélni, vagy egy amerikai katona. Az összes elbeszélő ugyanúgy fejezi ki magát. Az egyetlen különbség az, hogy egyesek több zsargont és szlenget használnak, mint mások. Így valóban nehéz volt megkülönböztetni minden egyes embert, kivéve, hogy „hűvös” vagy emlékezetes volt a találkozásuk. Ez azt eredményezi, hogy nem igazán törődtem az emberi lélekkel. Mindezek a karakterek nem voltak többek, mint a nevek és a koncepció végrehajtásának eszközei. Soha nem vitatkoznék arról, hogy minden regénynek mulatságosnak kell lennie. Szeretem a komoly regényeket. De a könyvekbe beleölt munka nem szabad, hogy „észrevehető legyen”. Számomra ez a történet egy házi feladat, a Brooks által megfogalmazott pontok ellenőrző listája, ötletekből álló jegyzék, amelyet a kutatásai során be akart mutatni, anélkül, hogy valamilyen érzelem alakult volna ki belőle (bennem).

7 hozzászólás
>!
Laren_Dorr
Max Brooks: World War Z – Zombiháború

Senkit ne tévesszen meg a kissé gagyi, b-kategóriás ponyvákat idéző cím, sem a könyv alapján készült mozifilm (aminek máig nem értem, hogy a címén kívül mi köze van a regényhez), ez egy okos, izgalmas, elgondolkodtató könyv.
Egy apokaliptikus járvány történetét ismerhetjük meg a legkülönbözőbb emberek beszámolóin keresztül. A jó öreg zombis hagyományokhoz híven a regény egyben társadalomkritika is és felületesen, de rengeteg politikai, társadalmi, közigazgatási problémára világít rá, az adott problémákat a zombiháború kontextusába helyezve. Aki olvas híreket, közéleti blogokat, annak ugyan újat nem fog mondani, de rámutat, hogy hova vezethetnek ezek a problémák, ha egyszer neaggyisten tényleg beütne valami nagy gebasz.
A könyvet alkotó kis beszámolók egytől-egyig izgalmasak, sokszor felkavarók (a kutyaidomár története), van köztük néhány egészen zseniális (a pilótanő története). Keresztül-kasul bejárjuk benne a világot, szó szerint a tengerek mélyétől az orbitális pályákig.
Ami nem tetszett, az a néhol már eltúlzott hatásvadászat, amit az ENSZ-gyűléses fejezetben maga az író figuráz ki, ennek ellenére sok helyen eltúlozva és oda nem illően használ.

6 hozzászólás
>!
Fummie P
Max Brooks: World War Z – Zombiháború

Ez a könyv nem azért félelmetes, mert zombik vannak benne, hanem mert pont úgy van megírva, mintha ezek tényleg megtörténtek volna. Főleg azért, mert az emberi természetet annyira jól megfogta, és visszaadta.
Igazából azt hittem, nem lesz félelmetes, és egészen addig, míg éjjel a sötétbe nem kellett mászkálnom, nem is volt az. Nem olvasás közben jött rám a frász, hanem utána. Elhiteti velem, hogy ez tényleg így megtörtént, és meg is történhet akármikor. Ez pedig nagyon kiborító.
De iszonyúan tetszett, és nagyon zavar, hogy ennél többet nem tudok mondani róla jelen pillanatban. Lehet, ha majd aludtam rá egyet…

>!
Liliane
Max Brooks: World War Z – Zombiháború

Ha kiadják magyarul a borítóknál látható kapcsos könyves kiadást eskü rohanok megvenni! Oké, ez nagyon drága, majd ha lesz rá pénzem…

Nagyrészt este olvastam a könyvet és ez a körülmény megadta az alaphangulatot a regénynek, ami mondjuk magában is horror műfajú de éjszaka olvasni… Viszont nagyon olvasmányos, tetszett ahogy azt a sok embert megszólaltatta – a társadalom különböző rétegeiből – és így kaptuk meg azt a sokszínű képet hogy hogyan eszméltek fel és védekeztek az országok egy ilyen mértékű veszéllyel szemben. Ezért jó társadalomrajz és Brooks a mai helyzetből kiindulva próbál teóriákat felállítani, hogy vajon ki hogyan viselkedne és szerintem az eredmény igazán hihető.

Az viszont érdekelne hogyan kezdődött az egész, mert nem tudjuk meg. Oké hogy ez egy nagyon jó pont hogy pont annyit tudunk amit a narrátor is és ő is csak annyit amennyit az emberek, de könyörgöm: mitől kezdődött a zombiság?

Ez egy eszméletlen jó regény, a Feed – Etetés ehhez képest igencsak könnyű történet…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Ramóna_Molnár

A félelem a létező legértékesebb árucikk. […] Kapcsolják be a TV-t, mit látnak? Megpróbálnak nekünk mindenféle terméket eladni, ugye? Hát tévednek. A félelmünket adják el – mert félünk, hogy az adott termék nélkül kell élnünk. […] Félünk az öregedéstől, a magánytól, a szegénységtől, a tévedésektől. A félelem a legalapvetőbb emberi érzés. Születésünktől fogva bennünk van. És jól eladható.

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem
>!
premonitions

Sokan csak akkor hiszik el, hogy valami megtörténhet, ha tényleg megtörténik. Ez nem ostobaság vagy gyengeség, egyszerűen csak ilyen az emberi természet.

>!
Shanara

Sokkal könnyebb a vonatot felrobbantani, mint megszervezni, hogy pontosan járjon.

272. oldal (Könyvmolyképző, 2011.)

>!
Sund3lion I

És ennek a hazugságnak van másik neve is: remény.

200. oldal

>!
Petrasek

„ képzeljük csak el mi mindenre lenne képes az emberiség, ha eldobná az emberségét "

130. oldal

1 hozzászólás
>!
Szücsi

Ha tudom, hogy képes vagyok valamire, akkor nincs olyan, hogy nem.

>!
Marcsika74

A holtukból feltámadó szörnyeknél sokkal borzalmasabbak, akik a szívünkben laknak.

>!
elefes I

Kínában még ekkor is jó idők jártak, és az emberek igyekeztek minél több százjüanoson viszontlátni Mao elvtárs arcképét, elvégre így a legkellemesebb megemlékezni róla.

21. oldal

>!
Cheril

És hogy lehet az, hogy amikor a halottak feltámadtak, mi nem is tudtunk róla, csak amikor bezúzták a nappalink ablakát? Akkor hol a bús francban volt az a tetves CIA?


Hasonló könyvek címkék alapján

M. R. Carey: Kiéhezettek
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Blake Crouch: Wayward Pines
Stephen King: A ragyogás
Joe Hill: Szarvak
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Stephen King: Christine
Joe Hill: NOS4A2
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár
Madeleine Roux: Sanctum – A rejtélyes társulat