World ​War Z: An Oral History of the Zombie War 83% 35 csillagozás

Hát én nem gondoltam, hogy ez egy ennyire kiemelkedően átgondolt, jól megírt, jól felépített, hihetetlenül okos és érzékeny és realista és optimista és humanista könyv, a mindenségit neki!
Annyira szétfeszíti egy szimpla ijesztgetős-harcolászós-zombis történet kereteit, amennyire csak lehet, miközben nyilván egy kiváló ijesztgetős-harcolászós-zombis történet is.
De közben főleg mindenféle emberekről szól. Átlagos és kiemelkedő, genyó és hősies, mindenféle vallású, nemzetiségű és kultúrájú emberek sorsát, jellemét, történetét meséli el nekünk, szerintem remekül. És nem is az a legjobb, milyen hitelesek és élők ezek a karakterek, hanem az, hogy a történeteiken keresztül mennyire be tudja mutatni az egész világ sorsát, a háború menetét, a társadalmi változásokat. Meg az, hogy bár bőségesen (és direkt ítélkezéstől mentesen) ábrázolja az egyéni és a társadalmi gyengeségeket, destruktív folyamatokat is, mégsem válik egyoldalúan, érfelvágósan, reményvesztetten pesszimistává és ember-utálóvá. Mert közben végig tudja, elmondja azt is, hogy az emberekben azért hatalmas perspektíva is van – képesek hősiességre, bajtársiasságra, időnként önfeláldozók, máskor leleményesek, kreatívak, szeretik a kutyákat, néha még a hadsereg is egész használható (ha nagy léptékű dolgok átlátásáról és szervezéséről van szó), az igazi vezetők meg olykor hatalmas morális terheket vesznek a vállukra, ha a nemzet megmentéséről van szó. És mindeközben sem válik didaktikussá és idegesítően hurrá-optimistává, valami egészen elképesztő! És nem kerüli meg a súlyos morális kérdéseket, de tényleg nem! (Eltekintve attól, hogy eleve olyan ellenséget választott a háború tárgyául, hogy a hadviselés jogosságát egyáltalán ne lehessen megkérdőjelezni.) És hangsúlyozza az egyéni felelősséget is!
Igazán ínyencek pedig az egész zombiságot felfoghatják valami Rettenetes Rossz Következmény allegóriájának is, amit társadalmunk, a Generáció 'Z' idézett saját fejére, mindenféle helytelen cselekedeteivel.

Egyszóval, tényleg van benne szinte minden, amiről olvasni és gondolkodni érdemes. Ja, meg zombik is.
(Na jó, a „romantikus” és a „posztmodern” címkéket nem tudom ráerőszakolni, de lehet, hogy utóbbit csak a hozzá nem értésem miatt.)

Ilyen az, amikor a horror-szerző nem elégszik meg egy drámai ötlettel, hanem leül, és logikusan és következetesen végiggondolja a borzalmakat. Aztán ezeket a következtetéseket olyan karakterek szájába adja, miniszterektől tizenéves kislányokig, hogy az adott momentum minél nagyobbat üssön. A legtöbb hasonló történet azért használ rengeteg szereplőt, hogy minél többféle módon tudja megölni őket. Brooks, akár szándékosan, akár nem, megfordítja a toposzt, amikor túlélőket szólaltat meg, de ettől még a végeredmény nem lesz kevésbé hatásos.
A könyv első felében az átfogó képet figyeltem, ahogy összeáll a katasztrófa menete, a másodikban inkább az „egzotikus” epizódok voltak érdekesek, mint pl. a japán kertész története. Hiányoltam egy-két ötletet, pl. egy víruskutató meginterjúvolását, a könyv vége felé pedig ki lehetett volna húzni néhány fölösleges jelenetet, de a nagy többség jó összeállt, és kerek képet rajzolt a világról és az eseményekről is.

(English review on Goodreads)
Alapvetően hidegen hagy a zombi műfaj – ezért is került a barátaimnak három évébe hogy rávegyenek a World War Z elolvasására (a filmet láttam, közepes volt). Meglepődtem, mert igazuk lett: A könyv elejétől végéig zseniális, az egyik legjobb, amit olvastam az idén. A kedvencem maga az alapötlet: A könyv képzelt interjúk gyűjteménye a zombiháború túlélőivel. És messze nem korlátozza magát Amerikára: Bejárja a bolygó minden pontját, Polinéziától a Himalájáig, an Antarktisztól a Nemzetközi Űrállomásig (még Magyarország is kap egy pici említést!). Minden fejezet önmagában álló történet; rengeteg kedvencem volt közöttük. Mindegyiken átüt a mesélők személyisége. Az is tetszett, mennyit játszott a szerző a zombiháború előtti és utáni politikai helyzetekkel; érdekes, árnyalt képet festett róla, hogya nrendeződne át a világ, ha tényleg beütne egy ilyen apokalipszis. A könyv telis-tele van remek ötletekkel, és mindenféle „mi lenne, ha…” kérdésekre adott kreaív, izgalmas válaszokkal. Stílusában, történetében egyedi, és mindenképpen klasszikus a maga műfajában.

Hát ezt is befejeztem. Nem volt egy sétagalopp a kiolvasása. De emellet büszke is vagyok magamra, mert angolul olvastam, és a 70%-át kb megértettem a könyvnek :).

Figyelmetlenségem miatt került hozzám. Láttam meghirdetve a vaterán baromi olcsón, és reflexből lenyomtam. Csak az átvételkor vettem észre, hogy nem magyar nyelvű a könyv. No sebaj, legfeljebb leteszteljük a nyelvtudásunkat.

A könyvről. Max Brooks valószínűleg egy alapművet hozott létre a zombiműfajban ez nem vitás. A dokumentarista leírás egyszerre előnye és hátránya a könyvnek, mivel közelebb hozza az olvasó számára a zombiháború minden borzalmát. Ezzel hatásosabb lett a könyv is. Magam is összborzongtam néhány fejezetem, vagy le kellett tennem 10-15 percre, hogy feldolgozzam azt, amit olvastam. Igen hatásos tud lenni. És persze igen erős társadalomkritika is.

Tetszett még továbbá, hogy logikusan végigkövetkezteti, hogy mi történik a Földön, ha beütne egy ilyen világvége. Hogyan reagálna a társadalom? Hogyan próbálnak az emberek túlélni? Mi történne az országokkal, a gazdasággal?

DE!

A dokumentarista leírás egyes fejezetekben már sok volt. Főleg azokon a helyeken, ami tele volt nyomva szakszövegekkel. Itt az angoltudásom csődöt is mondott rendesen sajnos.
A másik probléma, hogy aki járatos a zombiirodalomban, annak nem sok újat fog hozni a könyv. Az író ugyanis az összes klisét ellövi, amit egy posztapokaliptikus zombitörténetben fellelhető. Számomra nem volt nagy probléma, de nem mindenki van így ezzel.

Így meleg szívvel csak azoknak ajánlom, akik még zombitörténeteket nem nagyon olvastak. A tapasztaltak is nyugodtan a kezükbe vehetik, de ne legyenek nagy elvárásaik, mert csalódás lesz a vége.

Én biztosan elő fogom venni még egyszer:).

Na, itt se a zombik a főellenség…

Nagyszerűen megírt ál-dokumentum kötet, olyan, mostanában nagyon divatos témák körül, mint világvége, civilizációk összeomlása és persze a zombik. Jól összerakott történetvezetéssel, infót kapunk a hogyan kezdődött? , a mi történt utána?, és a hogyan oldották meg a problémát? kérdésekre. Nem, ismétlem, nem a hagyományos értelemben vett zombitörténet(ek)ről van szó, ezért nem is horror. Amennyi erőszak felmerül bennük, annyi egy átlagos, mai Dr Csont epizódban is megtalálható. Aki a filmet látta, annak hatalmas csalódás lesz. Mármint a film.

Kivancsi voltam erre a konyvre mert sokan ajanlottak, meg ha mar ugyis a zombik uraljak a mainstream mediat akkor legyen teljes a kor (sorozatok, jatekok, filmek mar megvoltak), olvassak egy konyvet is a temaban.

A konyv erdekes nezopontbol koveti az esemenyeket, a zombi apokalipszist koveto teljes katonai jelentesbol kimaradt reszeket irja le, interjuk formajaban. A konyv ezen az egy pilleren all is es bukik is. A precizitas amivel bemutat egy ket helyzetet katonai es strategiai szemszogbol az amulatba ejto. A reszletesseg amivel a halott hordak eltakaritasainak nehezsegeit mutatja be nehol mar a Mestersegem a halal-ra emlekeztett, persze a tema messze nem olyan sulyos mivel fiktiv.
A konyv erossege viszont szamomra ennyiben ki is merult. Az interju alanyok megkulonboztethetlenek, szemelytelenek. Mind ugy beszel a sok evvel ezelotti napokrol mintha egy reneszansz iro volna fotografikus memoriaval, es egy pszihologiai diplomaval amivel az azota sokat fejlodott jelemkepet visszatekintve realisan elemezni tudja. Es persze mindezt valami drogok hatasara mert olyan oszinteseggel beszel mindenki (katonai parancsnokok, politikusok stb), hogy az mar zavarba ejto. Szoval amennyire hiteles(nek tunik) katonai es strategiai szempontbol, legalabb annyira hiteltelenul van megirva.
Persze lehet azon vitatkozni hogy ez szorszalhasogatas, de a konyv valojaban erre alapoz. Nincsennek fohosok, nincs kezzel foghato tortenet szal, nincs semmi. Kulonbozo riport alanyok vannak csupan akiket 5-10 oldal alatt megismerunk es ha ez nem hiteles akkor a konyvnek nem marad sok stabil pontja.

A harom csilagot ettol fuggetlenul sztem megerdemli mert az igyekezet hogy egy uj szemszogbol mutassa be a leragott csontot az ott van, es ha az ember el tud vonatkoztatni attol hogy nehol borzasztoan feluletes, akkor elvezheto is.

Majdnem végig tetszett, de a vége felé unalmassá vált, és nagyon lassan haladtam vele, bár nem hosszú. De azért okozott pár zombis rémálmot. :) Remélem a film jó lesz, adok neki egy esélyt.

Élményszerű volt olvasni azért, mert logikus és realisztikusságra törekvő, végig fókuszált, lényegretörő stílusban íródott. Szinte mindegyik interjúalany sztorija érdekes volt, egy-két gyengébb szekció volt összesen.

Egy picit hiányoltam a végéről valami lezárást, valami megnyugtató konklúziót. Persze a szituációból adódóan ez nem volt lehetséges, ugyanakkor talán lehetett volna valami ütősebb befejezést kitalálni.

Erősen ajánlom az elolvasását, teljesen egyedi könyv.

Nem volt rossz, de annyira jó sem. Sokkal jobbra számítottam. Az a gond vele, hogy mivel kis egyedi történetekből áll, könnyebben „letehető”, ha épp egy ilyen sztorinak vége van. A belőle készült film viszont abszolút ott van.