A ​kőhíd alatt (Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5.) (Dampyr 5.) 33 csillagozás

Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt

Mikor Prága régi zsidónegyedét, az ódon utcákat és kanyargós sikátorokat belepi a hirtelen támadt köd, megelevenednek a legendák és kezdetét veszi Harlan Draka egyik legmisztikusabb kalandja. Különcök, mágusok, démonok, bukott angyalok keresztezik egymás útját, és terveik középpontjában a Dampyr áll. És Prága egyik legősibb mítosza: a gólem!

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2008
94 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861022 · Fordította: Kálovics Dalma · Illusztrálta: Luca Rossi

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Th3DarkKn1ght>!
Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt

Harlan ismét egyedül indul útnak, ezúttal a kísérteties ködbe burkolódzó Prága a célja, azon belül is az Elveszett Léptek Színháza. Visszatértek a horrorelemek, amiket az előző kötetből hiányoltam. Prága hűvös, ködös utcái nagyon hangulatosak, az események kellően misztikusak. Az új karakterek rejtélyesek és érdekesek. Nikolaus volt a kedvencem! A Gólemről spoiler és a régi prágai zsidónegyedről a Vampire the Masquerade – Redemption egyik emlékezetes küldetése ugrott be! :D A rajzok most is gyönyörűek, engem a hóeséssel könnyen meg lehet venni! Most viszont azt érzem, hogy kicsit átestek a ló túloldalára. Míg az előző kötetben a horror hiányzott, innen meg az akció. Hangulatos, de a történet 95%-a csak duma. Az a kis akció, ami van, meg túl rövid és egyszerű. Mondjuk, ha választani kéne, inkább ilyen legyen, de remélem sikerül (újra)megtalálni a megfelelő arányokat.

mohapapa I>!
Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt

Ahogyan az lenni szokott: ez az írás nem itt jelent meg először, és nem is tartalmazza az első megjelenés minden elemét. Mivel ismét képregényről van szó, jobban jársz, ha elfáradsz a blogomra, és ott olvasod el az értékelésemet!
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/12/19/mauro_bosell…

*
Kezdem utolérni magamat az olvasással és az értékelések írásával is. Na, jó, annyira nem, de mintha lenne fény az alagút végén…

Minden lelkiismeret-furdalásom ellenére a Dampyr_-ból több kötetet olvastam el mint jelenleg kellett volna, így az értékeléseikkel jócskán le is maradtam. Viszont alig vártam, hogy erről a kötetről írhassak. Eddig ez a kedvenc Dampyr-történetem. Már csak azért is, mert…_

*
PRÁGA
Nem mondom, hogy különösebben rajongok az utazásért. De az sem igaz, hogy ne lenne bennem kíváncsiság más helyek megismerésére. Ha nem jutunk el nyaralni (ilyen talán kétszer fordult elő családfői pályafutásom során), az nagyon komoly hiányérzetet kelt bennem. S hosszú évek után csupán jövőre megyünk ugyanoda, ahol tavalyelőtt voltunk. Eddig minden évben máshová utaztunk.

Kevés hely van, ami abszolút bakancslistás a számomra. Az egyik, s talán legfőbb Prága volt. Ez az a város, ahová bármikor visszamennék. Ezt nem mondtam Szerelmetesfeleségtársamnak, de a napokban szóba került Prága, és ezt mondta nekem:
– Prága… Megint el kellene oda mennünk, Morzsám!

S minden különösebb háttérinfó nélkül mondom, laknék is ott. (A másik ilyen Gyula, bár itt vannak háttérinfók.) Bár nem tudom, milyen magyarként a csehek között?

Prágára már gyerekkoromban is kíváncsi voltam. De csak 2015-ben, negyvennyolc évesen jutottam el oda. Természetesen Szerelmetesfeleségtársam ezúttal is csodásan megszervezte az utunkat. Autóbusszal mentünk. A szállodánk úgy három percnyire volt a buszpályaudvartól, tíz perc sétára a Vencel tértől és úgy tizenötre a Belvárostól.

Csak pár napot töltöttünk ott, vagyis Prágából csak a legnevezetesebb dolgokat láttuk. A mindennapi Prágába nem jutottunk el. A történelmi Prága teljesen lenyűgözött.

Sokan írtak már sok mindent erről a városról. Számomra kedves, szép, elegáns, mégis otthonos. S ha Prágára gondolok, SzFT jut azonnal az eszembe. Nem csupán azért, mert ő szervezte az utunkat, még csak nem is azért, mert vele voltam ott. S nem is az az evidencia, hogy szerelemes vagyok belé. Mármint nem Prágába (bár tulajdonképpen belé is csak máshogyan.) Az ok az, hogy van valami közös SzFT-ban és Prágában.

*
(Mellesleg sokat gondolkodtam, miért szeretem a kis Toyota Yarisunkat. Ugyanezért: sok mindenben SzFT-re emlékeztet. Például van feneke, de szép, gömbölyű. És megbízható. Részleteiben és összhatásában egyaránt kellemes.)

*
Minden otthonossága, kedvessége és kellemessége mellett Prágában van valami lehengerlőn misztikus. Talán amiatt, hogy árad belőle a középkor. Talán a Belváros zegzugos utcácskái, vagy a Károly-híd kőszentjei… Mindenesetre az utcákat róva az emberben támad olyasféle érzés, hogy a múlt és egy másik valami különös, nem csupán tárgyakban, épületekben megmutatkozó módon ott settenkedik a nyomában. Mintha egy óvatlan lépéssel simán átléphetne, áteshetne, átzuhanhatna amoda.

A fenti mondat lehetne egy csupán hatásvadász bevezetés is a jelen Dampyr-kötethez. De nem az.

Tényleg, konkrétan volt ilyen érzésem Prágában. Három esetben is.

1.
Először a Szent Vitus katedrális láttán. A rengeteg apró tornyocskájú, csipkés, pikkelyes épület egy kis utcából kifordulva úgy állta az utunkat, mintha a földből nőtt volna ki. Volt benne valami lélegzetállító, ahogyan fölénk terebélyesedett. Mordor nevét mormoltam magamban, de csak halkan, nehogy felingereljem az épületet. Tudom, hogy az a Notre-Dame, de azonnal a Fazekas Attila rajzolta Frollo alakját társítottam az épülethez. Nem tudtam szabadulni a kényelmetlen gondolattól, hogy az épület él. Lenyűgözött, de egyben a hideg rázott tőle.

2.
A másik hasonló érzés akkor tört rám, amikor Kampa szigetének kis hídján, az azóta végleg bezárt Cafe Bar Nad Čertovkou feletti kis hídon állva a szerelemlakatok tömkelegét nézegettük. Talán a malmot őrző vizimanó az oka. Ami, ott állva a helyszínen, valahogy még hihetővé is válik. Egyébként ez a Dampyr-történet itt, Kampa szigetén kezdődik

3.
A harmadik eset, amikor úgy éreztem csak egy kis lépés, és máris nem a turistáktól nyüzsgő Prága Fő terén, a Régi Városháza nevezetes Asztronómiai órája, az Orloj alatt ácsorgok, várva a bábúk óránkénti előadását az óra feletti kis ablakokban (a táncot a Halál nyitja). És nem a nyári melegben, hanem valamikor a középkorban vagyok, vagyunk, vacogva a hideg ködben, valami oszlophoz kötve a Fő tér közepén. Komor, fáklyás szerzetesek állnak körbe, a bakó már élezi a pengéjét, a tömeg csúfondárosan köpköd, rohadt zöldséggel dobál minket…

Ebből a három pontból például egy raklap link kimaradt, ami amott meg van. Ja, és ne feledd, jó pár képet nem láttál eddig, és nem is fogsz, hacsak meg nem gondolod magadat!
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/12/19/mauro_bosell…

Ezek után ki kételkedne abban, hogy a hatalmas agyagszobor, a zsidók védelmében a rabbi által alkotott gólem*, amelyet emberi lélek kelthet életre. Valahol még itt rejtőzik a városban, és arra vár, hogy újra életre kelhessen?

Kétség nem fér hozzá, hogy Mauro Boselli járt Prágában.

* Nem véletlen, hogy a történet több írót is megihletett. A leghíresebb feldolgozása a gólem történetének Gustav Meyrink és Isaac Singer nevéhez kötődik. Mindketten a tömör Gólem címet adták a regényüknek.

A DAMPYR PRÁGÁBAN
Harlan Draka, a dampyr, vámpír apa és ember anya szülötte, akinek a vére halálos a vámpírokra, Prágába megy. Moszkvában volt, amikor kapott egy üzenetet, hogy jöjjön Prágába és keresse meg Kampán az Elveszett Léptek Színházat. A levél aláírója Caleb. (Kiderül majd, hogy ő egy angyal. Meg az is, hogy Kampán soha nem volt színház.)

Harlan körül hamarosan besűrűsödnek az események. Jó ismerősévé (és a Dampyr-sztori visszatérőjévé válik Nikolaus. Aki voltaképpen a rossz oldalon álló angyal, de csuda szimpatikus figura. Kinézettre nem éppen démoni. Sokkal inkább úgy fest, akár a Vas- és Acélárú-gyár esztergályosa.

Bizony, e helyen nem, csak a cikk eredeti megjelenésének helyén látható Nikolaus.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/12/19/mauro_bosell…

S Nikolaus figurája tulajdonképpen jellemzi az egész történetet. Mert ellentmondásos. (Ha bibliai szempontból nézem, zavaros marhaság az egész, az irodalmi dramaturgiára tekintettel zseniális megoldás.) Nikolaus úgy harcol a jók oldalán, hogy közben nem marad a rossz oldalon. Mint a Dampyr-kötetek egyik legszimpatikusabb figurája. Összetűzései Calebbel, a jó oldalon álló angyallal finoman árnyalják a kapcsolatok rendszerét. Fizikailag nem bántják egymást, de plasztikusan érződik, hogy nem állnak azonos oldalon, fogható a kettejük közötti feszültség. Csuda jó megoldás, hogy Caleb figurája megjelenésében nem annyira szimpatikus mint Nikolausé. Csakhogy ő a jót képviseli.

Ahogy leírtam ezt a mondatot, azonnal mellbe csapott, mennyire ellentmondásos, amit írtam, s mennyire nem állhatnék a Dampyr eszmeisége, és formanyelve mellé.

Írtam már arról, hogy manapság egyre több esetben gazembereknek szurkolunk, legyen szó akár könyvekről, akár filmekről, akár a Whiskysről. Rózsa Sándor még magyarázható valamelyest, Robin Hood meg egészen más tészta. A sok részes Ocean's-sorozat viszont már tipikus példája ennek az eltolódásnak.

Sokkal finomabb ez a torzítás, hangsúlyeltolódás mint például a Dogma sértő marhasága. Abban és a hasonlókban egyértelműen kilóg a lóláb, könnyebb felismerni a készítésének a célját.

Ahogyan nem egy esetben előfordul, hogy Isten angyalai képmutatók, merevek, nevetségesek, míg a sötét oldal képviselői rugalmasak, pozitívan emberiek, megérthetők. Kifordult a zokni és a másik lábra kerül a cipő. Lesarkítva: az ember azon kapja magát, mint Karinthy novellájában, hogy Pilátus udvarán állva Jézust akarja szabadlábra helyezni, mégis a tömeggel együtt Barabást kiált. S ezzel Krisztus megy a keresztre.

A Dampyr nem megy ilyen messzire. Caleb nem ennyire ellenszenves, s bár Nikolaus rokonszenves ugyan, de marad mindvégig azon féltéren focizik, ahová tartozik. Igaz, nagyon nehéz így is kezelni őt. Ez jócskán árnyalja a szereplőket és az egymáshoz fűződő viszonyaikat.

A történet lényege a következő: adva van egy rejtőzködő alkimista, aki egy emberi lélek felhasználásával életre akarja kelteni a híres prágai gólemet. Természetesen rossz fiú, és a saját céljaira akarja felhasználni annak erejét és sebezhetetlenségét.

A történetben van egy párhuzamos Prága. Ahová minden fontos szereplő átkerül, s ahonnan mindenek végeztével bizony érdemes kijutniuk.

Itt a továbbiakhoz vannak képek. Mármint ott.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/12/19/mauro_bosell…

Mesebeli, elvarázsolt Prága ez. Vonzó és taszító, nyomasztó, félelmetes és hívogató. Áthatolhatatlan falú labirintus. Harlan is majdnem benne reked.

Mennyire zseniális már ez a rajz, nem gondolod?
Jó, itt nem gondolod… De ott?
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/12/19/mauro_bosell…

Minden más már spoiler. Nem is megyek bele a részletekbe, engem te ne utálj!

MILYEN EZ A PRÁGAI DAMPYR-TÖRTÉNET?
Tömören? Szemtelenül jó! sikerült! Mindenféle szempontból. Nekem külön tetszett, hogy kivételesen egy fél vámpír sincsen benne. Persze méltó ellenfél azért akad, naná! Ahogyan az is megelégedésemre szolgált, hogy most több volt a misztikából fakadó csavar mint a küzdelem-következménye áldozat.

Még az is bólogatásra késztetett, hogy bár Prága, meg szívem-csücsök, de ezt sem tolták túl, finoman megtorpantak egy kellemes lélektani felhasználási-határon. Viszont remekül hozták azt a hangulatot, amit én is éreztem Prágában, s amit pár bekezdéssel fentebb ecseteltem neked.

Egyszóval az egész, ahogy van, telitalálat.

A kötet grafikusa az a Luca Rossi, aki a nekem eddig legkevésbé tetsző Dampyr-epizódot, a Tengerparti fantomokat is rajzolta. Tény, ami tény, nem a rajzokkal volt bajom annál a történetnél sem. Rossi nem veszik el a részletekben, nem annyira cizellál, mint Majo, nem annyira az akcióra koncentrál, miképpen Dotti teszi. Rossi a hangulatok rajzolója. Akkor is, ha nincsen semmi szégyenkezni valója a mozgalmasabb jeleneteknél sem.

Külön jó pont, hogy a befejező kép egy bődületesen jó poén. Ezt látnod kell!
Ha másra nem, erre legyélm kíváncsi!
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/12/19/mauro_bosell…

lilla_csanyi>!
Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt

Az olvasás támogatója a @Fumax kiadó, ugyanis ezt a kötetet egy vásárlásomhoz kaptam ajándékba. Köszönet érte, fiúk! :)
Meg kell hogy mondjam, magamtól sosem vettem volna a kezembe: a borító és a cím sem kecsegtet semmi igazán jóval. Mekkora átverés!
Először is: a rajzolása igényes. Piros pont.
Másodszorra: a karakterek ütősek. Bazi nagy piros pont.
Harmadszorra: a cselekmény izgalmas és akciódús. Csalódás volt, a legjobb értelemben! És nagyon örültem, hogy nem színes. Mangafanként ösztönösen taszítanak a színes amerikai képregények.
Ha valaki megy mostanában kihasználni az Alexandra akciót, és szereti a misztikus urban fantasykat, akkor tegyen vele egy próbát! Megéri. Szerintem.

ftamas>!
Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt

Meglepett a kötet, mert sima vámpírvadászat helyett sokkal inkább a lélektanra ment rá. Így egy thrillert kaptunk kísértetekkel, boszorkánymesterrel és némi misztikummal. Tetszett.

GreggDoUrden>!
Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt

A harmadik kötethez hasonlóan Harlan Draka ebben a részben is társai nélkül indul önálló kalandra, amihez most Prága titokzatos városa szolgál helyszín gyanánt. A misztikummal erősen átitatott város hemzseg a szellemektől, árnyaktól és egyéb nem evilági entitásoktól. Itt a vámpírok helyett most a régi zsidónegyed letűnt világával kell szembenéznie és olyan hozzákapcsolódó legendás mítosztokkal, mint például a gólem létezése.

A képregény atmoszférája messze túllteljesítette a korábban hozott amúgy is nagyszerű színvonalat. Harlan Draka karaktere szemmel láthatóan erre a részre forrott ki igazán.

A rajzoknál a fekete fehér színvilág még mindig nagyon jól érezteti azt a fajta hangulatot, amit a kezdetektől fogva volt szerencsénk tapasztalni. Ebben a részben különösen jól elevenítette meg a régi kor sötét hagyatékát.

Kíváncsi vagyok, hogy mindeközben mi történt a csapat többi tagjával. Már várom a folytatást.

Hamlet>!
Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt

A Dampyr az olasz képregényipar $@!% válasza a ’98-as Penge mozifilmre. És egyben hadüzenet a Dan Brown-féle bestseller-gyárosoknak is, akik titkos szekták rémtetteivel szórakoztatják az olvasókat, és menetrendszerűen magukra haragítják az egyházat. A Dampyr ugyanis magasan veri a Da Vinci-kódot meg a Pirkadat Kört.

A James Bondnál és Indynél is többet utazó, csajozó, és verekedő szerb vámpírvadász, Harlan Draka történetéte 2000-ben indult világhódító útjára Olaszországból. A százoldalas fumetti (így nevezik a tésztazabálók a strandon, főzés közben, vagy maffiatalálkozók szünetében is kiolvasható, szemtelenül olcsó, ponyva-képregényeket) külföldön már a 101. számnál tart, itthon viszont 6 szám után megbukott. :(

A Dampyr-sorozat ötödik kötetében a Ralph Fiennes-arcú főhősnek kivételesen nem vérszívókkal, hanem Prága kísérteteivel, héberül társalgó angyalokkal és természetesen magával a Gólemmel kell szembenéznie. A kötet hangulatilag telitalálat, Prága az egyik legmarkánsabb helyszín a sorozatban, pedig Harlan a korábbi epizódokban megjárta már a balkáni háborút, látott kísérteteket Cornwall ködös tengerpartján, harcolt vámpírokkal elhagyott vidámparkban és a moszkvai Lenin-szobrok temetőjében is.

a lelkendezés itt folytatódik: http://konyves.blog.hu/2008/12/06/angyalok_es_demonok_k…

1 hozzászólás
pelikanbence>!
Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt

Megint egy vélemény jön ! :) 2008-ban vettem Magamnak névnapi ajándékba. Valóban Harlan legmisztikusabb kalandja ez. Minden király benne. A helyszín, a karakterek (Nicholaus, Scradlo.) és a zsidó negyed misztikussága. IMÁDOM EZT A KÉPREGÉNYT !!!!!!!!! :)))))))))

Near >!
Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt

Na ez már jobban tetszik, mint az előzőben olvasott hatalmi harc. Bár néhol őrülten sok volt a száraz információ, de a második felére beindult szépen. Tetszett ez az egész babadoktor rész a lelkekkel mindennel.


Népszerű idézetek

Dávidmoly>!

– Hát, ha volt is ilyen, nem emlékszem rá. Bárhogy is legyen, már nincs itt. A régi dolgok gyorsan eltűnnek. Túl gyorsan.

3. oldal, A kőhíd alatt

Dávidmoly>!

Zrcadlo?
– Errefelé lakik. Elég ismert figura itt a Kisoldalon. Vannak, akik a lelküket adják el az ördögnek, mások az árnyékukat, mint az öreg Schlemilh, megint mások a tükörképüket… …de Zrcadlo az arcát adta el.
– Az arcát?!
– Pontosan. A vonásai mindig olyanok, mint azéi, aki ránéz.

8–9. oldal, A kőhíd alatt

Dávidmoly>!

– A te hivatásod aztán igazán veszélyes. Biztos jó munkát végez az őrangyalod. Tudod a nevét?
– Gyerekkorom óta nem hiszek az őrangyalokban.
– Hát, fel is bérelhetsz egyet.
– Hogy érted ezt? Egy testőrt?
– Őrangyalt. Egy igazit, de fizetség fejében. Nagyon hűségesek.
– Igazán? Azt hittem, az angyalokat nem érdekli a pénz. Megfizetni egyet nem olyan, mint… megvesztegetni egy hivatalnokot?
– Nos, vannak olyanok, akik elvesztették a tisztségüket… hogy is mondják… kiestek a… kegyelemből. Ha érdekel, szólj.

11–12. oldal, A kőhíd alatt

Dávidmoly>!

– Tudod, hogy bízhatsz bennem, mert a oldalán állok, Harlan. A barátaimat és engem ezer módon neveztek már: a Halhatatlanok, a Tiszteletreméltók… de én jobban szeretek egy másik nevet: az Amesha.

26. oldal, A kőhíd alatt

1 hozzászólás
Dávidmoly>!

– Ha birtokomban lenne a Grimoire, a „De Profundis”, uralhatnám az Ősi Isteneket. És felhagyhatnék az esztelen színjátékkal.

50. oldal, A régi zsidónegyed legendája

1 hozzászólás
Dávidmoly>!

– Téged szólítalak, Metatron, amint misztikus neved írom a légben. Óvj meg ezen rítus gyalázatos befolyásától… A Küszöb Őrét készülök megidézni.

50. oldal, A régi zsidónegyed legendája

1 hozzászólás
Dávidmoly>!

Az ördögbe a gólemmel és a többi baromsággal. Olyan, mintha egy némafilmben lennék, mondjuk a „Dr. Caligari”-ban.

62. oldal, A régi zsidónegyed legendája

1 hozzászólás
Dávidmoly>!

A pokolba is. Nem szellem volt, hanem húsvér ember. A régi erkélyek nem nyikorognak egy szellem alatt.

69. oldal, Lélekcsere

Dávidmoly>!

– Veled megyek. Bár nem tudom, helyesen teszem-e.
– Csak az Ég tudja. De lehet, hogy ez egy csodálatos barátság kezdete, dampyr.

94. oldal, Lélekcsere

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Dampyr: A Sötétség Gyermeke sorozat · Összehasonlítás
Dampyr sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Claudio Chiaverotti – Roberto Recchioni – Val Rome: Morgan Lost / Dylan Dog: Vörösszürke fények Londonban
Tiziano Sclavi – Mauro Marcheselli: Dylan Dog – Emlékek a félhomályból
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1.
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 2.
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját: Az aranykor
Mike Mignola: Hellboy – A leláncolt koporsó és más mesék
Pádár Ádám – Szebeni Péter: Céltalan
Garth Ennis: Prédikátor 3.
Mike Mignola: Hellboy: A prágai vámpír
Stjepan Šejić: Death Vigil – A Virrasztók