Ahol ​a vadak várnak 82% 59 csillagozás

Ez egy nagyon furcsa, de végtelenül aranyos mese, különleges illusztrációkkal.

Ez a könyv adott bőven gondolkodnivalót. És ez csak azt bizonyítja, hogy mi felnőttek mindent túlgondolunk és túlbonyolítunk. Ugyanis, amikor először elolvastam, csak pislogtam, és próbáltam megfejteni, hogy miről szól. Nagyon kevés szöveg van benne, az is meglehetősen furcsa volt elsőre, és az illusztrációk…. mintha kissé ijesztőek lettek volna. Oké, fussunk neki mégegyszer, mondtam magamnak.

Másodjára és sokadjára végignézve már imádom ezeket a vintage illusztrációkat, az aprólékos kidolgozásukat, a bumfordi vadakat, és Max nagyon csintalan, kópés kinézetét.

A történet végtelenül egyszerű, és nagyon kíváncsi lennék, hogy a gyerekek hogyan értelmezik egy felolvasás után.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/03/fenysebesseg-egysz…

Leültem a könyvesboltban, hogy ledolgozzak egy régi adósságot, és gyors egymásutánban kétszer is elolvastam, elsőre ugyanis hirtelen nem értettem, hogy itt most mi is történt. Aztán ahogy újra végiglapoztam, megvilágosodtam, de még itthon is utánanéztem kicsit a könyvnek.
Ez a nyúlfarknyi mese Max Nagy Hisztijéről szól, aki, miután a nap csúcspontjaként még a mamájával is összeveszik, vacsora nélkül megy lefeküdni, de alvás helyett elutazik oda, ahol a vadak várják, akik királyukká választják, és együtt vadulnak addig, amíg a vacsora illata haza nem csalogatja. Pofonegyszerű a történet, és mégis nagyon tartalmas, ha a hiszti természetéről, annak megéléséről van szó.
Engem Max farkasjelmeze nyűgözött le az illusztrációk közül leginkább, nem is tudtam a vadakra igazán figyelni, én is olyan farkasjelmezt akartam végig, mint ami neki volt.

Ha egy mese értékét a leírt szavak alapján méred, akkor ez nem a Te könyved. Ugyanis mindössze 279 szót tartalmaz.

Karrierjét illusztrátorként indító Sendak második mesekönyvének főhőse egy farkasjelmezbe bújt fiúcska lesz. Max-nek egész nap komisz hangulata van. Estére még a mamájával is összeveszik, így vacsora nélkül küldik lefeküdni.

A belsejében forrongó energiákból életre kel egy erdő, mögötte pedig kitárul egy egész világ. Max hajóra száll és addig utazik míg nem találkozik a vadakkal, akik nevükhöz méltón viselkednek. Maxnek azonban mégis sikerül megszelídítenie őket, hogy aztán együtt tudjanak …hát… vadulni. Majd miheztartás végett vacsora nélkül küldi el a bandát aludni. Az éjszakai nyugalom csöndjében íncsiklandó illatok emlékeztetik őt arra, hogy valahol -mindennek ellenére- mégiscsak várja egy szerető otthon, puha ágy és a még mindig meleg vacsorája.

Egyik különlegességét az adja, hogy a dühkitörést pszichés állapotként kezeli, miközben nem ítélkezik a helytelenkedő gyerek felett. Ez megjelenése idején komoly újdonságnak számított.
A könyv másik különlegessége a képi világ. Nem csak a tény, hogy Sendak rokonairól mintázta meg a vadakat -jó, hát mindenkinek vannak kellemetlen családtagjai-, hanem a gyerekkorában készített karikatúrái alapján álmodta újra őket. És miért pont szörnyek? Az ok prózai: nem tudott lovat rajzolni. Eredetileg ugyanis lovak közé álmodta meg a történetet. A vad figurákkal viszont sokkal hatásosabb az egész mese. Ezek a mély, földszínekhez hasonló árnyalatok is hangsúlyozzák, hogy a düh egy mélyről jövő emberi érzés, amit néha nehéz megzabolázni, de mégis hozzánk tartozik.

Jó döntés volt, hogy a borító nem a szokásos fényes felületű, hanem gyerekkorunk könyveihez hasonlóan matt, de kézbe véve mégis puha, meleg érzést kölcsönző bevonatot kapott.

Minden várakozásom ellenére a szöveg ritmusának és hangulatának köszönhetően (a fordítást Pék Zoltánnak köszönhetjük) kíváló esti olvasmánynak bizonyult. Azonnal a Goodnight Moon lassú, andalító hangulata ugrott be. Az olvasó a “baj” után kapcsolódik be az eseményekbe, amikor hősünk belső világa még távolról sem nyugodt, de a rövidesen kibontakozó erdő és a maguk módján ártatlanul vicces vadak már mutatják az utat a lecsillapodás felé.

Sendak meséje tömören, érthetően és felszabadító végkifejlettel mutatja meg a hiszti kisgyerekek számára elvont és látszólag kezelhetetlen természetét.
Bővebben: http://hintafa.blog.hu/2018/03/20/maurice_sednak_ahol_a…

Szégyen, vagy nem szégyen, elolvastam a Libriben. Megnézegettem a képeket, és jelentem: Nekem jobban tetszik a kissé vastagabb regény változata.

Szerintem ez nagyon király kis mese, szépek a képek, igényes a kiadás, és ösztönöz a fantázia elengedésére. A vadak talán egy kisgyerek számára túl vadak, de gondolom gyerekfüggő is a dolog.

Juli, 3 és fél éves: Egy kerek esztendőn át akarok én is hajózni, és farkasjelmezt viselni és a vadak királya lenni!

Az egyik kedvenc modern klasszikus mesekönyvem, iskolapéldája annak, hogyan lehet nagyon kevéssel nagyon sokat mondani. (Közben a háttérben dübörög Doc Scottól a Zulu Dawn.)

Aranyos, érdekes mese volt, bár nekem a vadak elég érdekesen voltak „megalkotva”. Nekem fura volt egy kicsit. Bár a papagáj szerűség tetszett. :-) Mindenhol jó, de legjobb otthon.

Amikor az emberek azért húznak le egy gyerekkönyvet, mert kevés benne a szöveg, mindig elszomorodom, mert arra gondolok, hogy még mindig nem jött el Magyarországon a picture book-ok ideje, amikben ugye még az Ahol a vadak várnakban tapasztaltnál is kevesebb a szöveg.

Minden másért olvassátok el @Hintafa értékelését.
Kapcsolom a stúdiót.