Lerne ​doktor 4 csillagozás

Emlékszem a hajára, vörös volt, mint a tűz, sötétbe hajló, lehet: festve volt: az alakját őrjöngő vággyal borítottam el. Oh, mily tökéletesek voltak, hogy virultak rajta azok a csábos gömbö-lyűségek, amelyekről a bölcs s a kiválasztásért aggódó Természet a férfiak agyába muzsikál, – a sovány hölgyek szörnyű ártalmára! A ruhái pedig nem is iparkodtak rejtegetni őket, sőt mintha maguk is részt kértek volna a dicsőségből, hogy némelyikéből ama kívánatos és bájos gömbölyűségeknek kettő is van, mint ahogy festők és szobrászok iparkodnak minden lepel ellenére leleplezni mindent.
Imádásra méltó volt.

Bőrsisakommal, – a fejem szinte tar koponya benyomását kelti, – szemüvegemmel, mely csontváz szemüvegéhez hasonlít és cserszínű bőrbekecsemmel olybá tűnhetek fel nekik, mint valami pokoli, halotti fóka, mint egyike azoknak a démonoknak, amelyek Szent Antalt kisértették és szinte versenyt futnak a nap elől az éjszaka elébe.

– Ebből a kísérleti időszakból származnak heteroclit állataim: a lófejű szamár, a szarvasfejű kecske s még néhány, melyeket már csak a faj különböző volta miatt is igen szerettem volna megtartani, mert csodálatos eredmény volt, habár a cserét ugyanahhoz a családhoz tartozó állatpárok közt vittem véghez. Olyan eredmény, melyben teljesen egyedül állok ezideig, de sajnos, megérkezésed éjjelén Vilmos nyitva feledte az ajtót és sok minden egyéb közt, álla-taimnak is nyoma veszett a laboratóriumból, pedig doktor Moreau-hoz voltak méltók…

Tehát viviszekciós laboratórium van itt mögöttem, az a rettenetes intézmény, melyben „emberbarátok” a gyógyítás örve alatt derék, egészséges állatok kínzásával foglalkoznak. A tudomány itt nagyon is megtámadható jogot arrogál magának, melyet a kiöntött vér miatt fenntartani alig látszik lehetségesnek. Mert a tengeri malac hóhéra, amikor ártatlanságot és gyakran boldogságot gyilkol le, ez az ember megmentője tizenkét eset közül tízben nem tesz egyebet, mint meghosszabbítja egy csirkefogó vagy egy szerencsétlen ember életét. A viviszekciónak tartozni létünkkel annyi, mint életünket élő állatok fogyasztásával fenntartani. A tűzhely mellett szavalva, talán másként is lehet ezt kifejezni, de nem az enyémhez hasonló kritikus helyzetben, e rettentő dolgok jelenlétében és a fenyegető veszedelem kellős közepén, amelyben talán mindennek része volt.

Ez a jelenet az utálatosnak, borzalmasnak és a groteszknek összetétele volt. Hogy egy nő szerelmes lehessen az üres külsőmbe, amelyben én már nem lakozom többet! A nő, kit imádok, egy oktalan állatba legyen szerelmes! Nézheti-e valaki mindezt nyugodt szemmel?!…
Pedig tudhattam tapasztalatból, Mac-Bell példájából, hogy Emma szerelme nem hátrál meg egykönnyen, még az őrültség előtt sem. Tisztában kellett lennem, hogy levetett atléta testem sokkal jobban tetszik neki még most is, így is, mint jómagam!

– Hatalmas és félelmes test! De olyan test, amelyeket fel lehet öltöztetni: vértezet, amely hihetetlen nagyságra emeli lakóját, amely ezerszeresre sokszorozza bennünk az erőt, s a sebességet! Sőt, mondhatnám szakavatott olyanok vagytok benne, mint Wells „Marslakói” háromlábú hengereikben! Csupán agyvelője vagytok már e szédítő sebességgel haladó mesterséges szörnynek!

Beszélgettünk, de csak keveset, mint olyan emberek, kik sokat vannak együtt s nincsen mondanivalójuk.

269