Pelléas ​és Mélisande 78% 13 csillagozás

Monumentális, nyomasztó és eleven díszletek közé illesztett, nemisolyanboldoganélős, mindenesetremeghalós elemekkel, titokleséssel és túl sokat tudással mérgezett thrillerek mesék de igenis azok. Hangulat kell hozzá – ebben az esetben hallgatólag és jó előre hozzájárulni, hogy elnyeljenek a címadó dráma csendesen bugyogó, feneketlen vizei, és ki se engedjenek a legutolsó történet végéig.
A majdnem-belefulladók kedvéért a kötet végére két remek paródia került, a fejetfogva-sírvaröhögős fajtából. Mire az ember becsukja, nagyjából kibékül a kíváncsiságával, félelmeivel, ön- és közutálatával, akár örvend neki, akár műveli azt.

Disclaimer: Túl vidám… vagy csak egyszerűen… türelmetlen… alapállapot esetén a kihagyások… és hárompontok… na azok! Szörnyen bosszantóak… lehetnek. A kockázatok és… mellékhatások tekintetében…satöbbi…

Persze, nem kell nekem mindent tudnom meg értenem, de azért mégis elcsodálkoztam, hogy könyv- és zeneszerető létem ellenére még sose találkoztam
1. az irodalmi Nobel-díjas Maeterlinckkel
2. a zenében többszörösen feldolgozott (Debussy, Fauré, Sztravinszkij és talán még mások is…) Pelléas és Mélisande történettel.
Most se találkoztam volna vele, ha a karmesterünk a próbán el nem kezd hivatkozni a történetre (Fauré: Pelléas és Mélisande művét adjuk elő). És ha a könyvtárban a polcon rá nem csodálkozok erre a kötetre: jé, hát ez van könyvben is?!
Na de ennyit a műveletlenségemről… :(
A könyv maga – hát, érdekes… Nehezen hihető, hogy vagy 100 éve íródott. Kicsit túl modern, túl szimbolista volt.
Az utószó és a „Kontextus – Szemelvények Maeterlincktől, Maeterlinckről” című fejezet számomra érdekesebb volt, mint maga a 6 dráma.
Az ilyen könyvek olvasása közben bizonytalan leszek. Egyetértek Szerb Antallal, aki az utószó szerint azt mondta, hogy Maeterlincket olvasva az ember néha úgy érzi, mintha Maeterlinck paródiát olvasna. :)
A könyvből legjobban a paródia tetszett a Kontextus fejezetből, a La Gazette névtelen szerzőjének írása, a „Fellejársz és Mélaszundi” (legalábbis ez a címe magyarul, Lackfi János fordításában).

Engem nagyon megfogott Maeterlinck drámáinak hangulata. Tetszettek az alapszituációk, jó volt elgondolkozni rajtuk. A Pelléas és Mélisande valamint az Alladine és Palomides volt más jellegű, ezek annyira nem is fogtak meg. Viszont a Fellejársz és Mélaszundi c. paródia egyszerűen óriási; a szerző pont azokat a mozzanatokat sarkította ki, amiken én is fennakadtam az eredeti mű olvasása közben. Végig az járt a fejemben, hogy milyen jól elő lehetne adni egy iskolai bohózatként.

Maeterlinck ebben a kötetben közölt drámái közül a Vakokat már korábban is olvastam, így számomra nem volt megdöbbentő a drámák stílusa, hacsak nem a hihetetlen modernségük (M. M. mondjuk lehetett volna a dédapám, elképesztő). A többi is tetszett, van bennük valami megmagyarázhatatlanul idegesítő. Nem tudom miért nem tudtam, hogy Maeterlinck belga, most viszont olvashattam róla egy remek tanulmányt a kötet végén, számomra ez is érdeme a könyvnek. A Pelléas és Melisande-paródia pedig egyszerűen fantasztikus. Utoljára Karinthy Ibsen-paródiáján röhögtem így. És ezt a könyvet itthon találtam a polcon! Néha érdemes körülnézni.

Hangulatteremtésből csillagos ötös, de összességében az elég rövidke és számomra kicsit semmitmondó drámák mindegyikénél azt éreztem, hogy lehetne jó is, de valami hiányzik. A szimbolizmusa, a háttérben meghúzódó jelentésréteg részben kárpótol a felszíni cselekmény semmilyenségéért, de nem igazán találkoztam olyan gondolattal, üzenettel, mondanivalóval, ami különösebb hatással lett volna rám. És a halál, mint központi téma, az ebből fakadó szorongással teli légkör ellenére se túl nyomasztó, inkább érdekes és helyenként kifejezetten szép (és ha nem is kiemelkedően, de eléggé szépen megírt) írások. Szóval kicsit olyan „nem találtam pokémont, de jólesett a séta” utóérzés.

A három pont! A három pont!… Kicsit sok volt belőle… De azért… mármint, ha jobban belegondolok… sokat hozzátettek az élményhez a kötet végén található paródiák.
Szívesen megnézném bábelőadásban.

Nagyon Maeterlinckes, de nem szerettem olvasni.