A ​vakok 85% 19 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​fehér teret sötétség váltja fel, az éjszaka árnyai közül tizenkét arc tűnik elő. A vakok (Les Aveugles) c. dráma tizenkét vak ember párbeszéde, akik egy erdőben várják vezetőjük visszatérését. A furcsa hangulatú színpadképben, melyben a nézőtér és a színpad közötti határokat a sötétség számolja fel, egy különös, érzékeinket is kihívás elé állító fantázia elevenedik meg. A valóság és virtualítás ötvözéséből születő hatás egyszerre lenyűgöző és hátborzongató.

Nem tudják, hol vannak, a vezetőjük – a pap – egy szigeten hagyta őket, csupán távoli, ismeretlen hangokat hallanak, éhesek, álmosak, egymást sem ismerik, nem látnak. Egy ijedt nyáj, pásztor nélkül. Egy hely, amely a semmivel rokon, kevés a támpont, egyedüli bizonyosság a létezés. Ám kis idő után minden biztos támasz kezd bizonytalanná lenni, a hangok, a testi érzések, a társak. Végül önmaga azonossága is megkérdőjeleződik a magára hagyottnak. Körülbelül ez a tér lehet az időtlenség és örökkévalóság síkja, ahol… (tovább)

A ​fehér teret sötétség váltja fel, az éjszaka árnyai közül tizenkét arc tűnik elő. A vakok (Les Aveugles) c. dráma tizenkét vak ember párbeszéde, akik egy erdőben várják vezetőjük visszatérését. A furcsa hangulatú színpadképben, melyben a nézőtér és a színpad közötti határokat a sötétség számolja fel, egy különös, érzékeinket is kihívás elé állító fantázia elevenedik meg. A valóság és virtualítás ötvözéséből születő hatás egyszerre lenyűgöző és hátborzongató.

Nem tudják, hol vannak, a vezetőjük – a pap – egy szigeten hagyta őket, csupán távoli, ismeretlen hangokat hallanak, éhesek, álmosak, egymást sem ismerik, nem látnak. Egy ijedt nyáj, pásztor nélkül. Egy hely, amely a semmivel rokon, kevés a támpont, egyedüli bizonyosság a létezés. Ám kis idő után minden biztos támasz kezd bizonytalanná lenni, a hangok, a testi érzések, a társak. Végül önmaga azonossága is megkérdőjeleződik a magára hagyottnak. Körülbelül ez a tér lehet az időtlenség és örökkévalóság síkja, ahol megvalósul az élő állapot és a testetlenség határpontján való felébredés. Ahol a tudat, értelem tiszta, a lélek megéli az érzelmeket, a test még épphogy csak érez, de már nem létezik egyik sem…

Ennek a hosszan kimerevített pillanatnak a legcsúnyább bizonyosság vet véget: egyik résztvevő belebotlik a pap holttestébe. Itt érzik meg saját életük tökéletes valódiságát, ez a végső kétségbeesésbe taszítja őket, majd egy olyan torz nyugalomba, amit a küzdelem feladása szült.