Az ​odvas tű titka (Arsène Lupin 3.) 83% 29 csillagozás

A lényeg a gondolkodás. Annyira ritka, hogy a tények önmagukban nem tartalmazzák a saját magyarázatukat.

A királyok és a kalandor törekvései végső soron egy tőről fakadtak, ugyanazok az energiák és erőforrások táplálták és újították meg őket.

* * *

Szemben a másik két Lupin kötettel, amiket eddig olvastam, ezzel kissé hadilábon álltam. Maga a történet végeredményben tetszik, de a tálalás, az valahogy nem volt az igazi. Isidore Beautrelet elsőre érdekes nézőpontnak tűnt, de ahogy haladtunk előre, nem egyszer éreztem azt, hogy az író inkább csak kínlódik vele, mint ténylegesen megtartja a neki szánt szerepkörben, és így lassacskán… elvesztette a bizalmamat. Pedig az elején tényleg jó ellenpontnak tűnt Lupinnel szemben, és nem spoiler van a gond, mert ezt valahol el is várom, hanem azzal, hogy egy idő után inkább éreztem rétestésztának, amit olvastam, mint regénynek. Pedig az összetettsége és a többszörös csavarok mindent megadtak ahhoz, hogy egy újabb izgalmas, élvezetes történetet kapjunk.
Azért összességében nem volt rossz, de messze elmarad a korábbi Leblanc-olvasásaimtól. Remélem, a következővel javít az arányokon :)

borítóí. 5
tartalom: 4
stílus: 4
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4

A címszereplőt érdekes módon ebben a kötetben egyre kevésbé szerettem. A ravaszság, az agyafúrtság még tiszteletre méltó lehet, de az arrogancia és a felfuvalkodottság semmi esetre sem. Maga a rejtély és a háttér most is érdekes volt, a történelmi személyek beleszövése a fikcióba konzekvens és különös. Jól adagolta az író az információkat, megvolt az olvasó aha- élménye. A borító nagyon tetszik, ez a szín különben is az egyik kedvencem. Változatosak a helyszínek, és érdekes volt a narrátor szemszöge is. A vége azonban nem teljes happy end, így kicsit keserű szájízzel tettem le a regényt.

Az Arséne Lupin Herlock Sholmes ellen nem tetszett annyira, de örömmel nyugtáztam, hogy visszatért a színvonal. Az úri betörő hozta a formáját, és Isidore Beautrelet is méltó párja volt. Az elején kicsit furcsálltam, hogy inkább ő tűnt a főszereplőnek, de érdekes volt egy más szemszögből nézni Lupin ténykedését.

A történet nagyon izgalmas és csavaros (néha már-már túlságosan is), végig fenntartotta az érdeklődésemet. Nekem kimondottan tetszett a történelmi vonatkozás, szépen beleillett a sztoriba. Halvány gőzöm sem volt, mi lehet az odvas tű, de végül nagyon bejött a megoldása.
Viszont fura, hogy néha visszautalnak olyan ügyekre, amik nem szerepeltek az első két kötetben, szóval talán jobb lett volna, ha előbb azok jelennek meg. De fogalmam sincs, milyen az eredeti sorrend.

Lupint még mindig szeretem, bár ebben a kötetben néha elég fura képet kapunk róla. spoiler A romantikus szál tetszett, nem számítottam rá, de jó volt megint hősünk emberibb, esendő oldalát látni.

A befejezés meglepett, egyáltalán nem számítottam ekkora drámára. spoiler Így egy kicsit fájó szívvel tettem le a könyvet, de nagyon szép a vége. Ezek után biztos még jobban kiéleződik majd a feszültség Lupin és Sholmes között, és arra is kíváncsi leszek, hosszútávon milyen hatással lesznek az átéltek Arséne személyiségére.

Talán valami rémlett a gyerekkoromból, amikor pár éve az Arséne Lupin nevet újra meghallottam, azután gyorsan meg is vettem ezt a kötetet a családi könyvtárat gazdagítandó. A párizsi egyetemista lányom ugyanis nem sokkal korábban tett egy pár napos kiruccanást Normandiába, és persze Étretatban is járt, éppen ahol ez a regény is játszódik. Étretatban van egyébként Arsene Lupin múzeum, és fesztivál is..A könyv nekem tetszett, de tartok tőle, hogy a fiatalabb korosztálynak már egyáltalán nem elég pörgős. Néhány diákom ugyan érdeklődött a könyvtárban a könyvekről is, a hasonló című nemrégiben készült Arséne Lupin filmek kapcsán.

Ismét egy érdekes, rejtélyes történet. A jól megszokott Lupin csavarokkal, megoldásokkal.
Kicsit furcsa volt ebben a könyvben, hogy úgy tűnt, mintha itt nem is Lupin lenne a lényeg, a főszereplő, hanem a fiatal Isidore Beautrelet.

Több Lupin könyvet is olvastam már. Számomra nem ez a legjobb Lupun történet, de rossznak sem mondanám :)