Arsène ​Lupin Herlock Sholmes ellen (Arsène Lupin) 22 csillagozás

Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Maurice Leblanc (1864-1941): francia író, újságíró. 1907-ben indította útjára Arsène Lupin-sorozatát, amellyel a bűnügyi irodalom egyik klasszikusává vált. Hősét valóságos személyről mintázta (de nem egy magyar szélhámosról, mint korábban hitték). Arsène Lupin zseniális kalandor, rokonszenves, „úri” betörő, legyőzhetetlen hős, aki a társadalmon kívül állva, saját erkölcsi törvényei szerint él és oszt igazságot. Bűncselekményeit az író csínytevésnek szelídíti, illetve jogosnak tünteti fel egy olyan morál szemszögéből nézve, amelyet Lupin – egy bankárral beszélve – így fogalmaz meg: „én a lakásokban lopok, te a tőzsdén”. Leblanc színdarabot is írt Arsène Lupin címmel, amelyet már 1909-ben bemutatott a budapesti Vígszínház is.

Eredeti mű: Maurice Leblanc: Arsène Lupin contre Herlock Sholmès

Eredeti megjelenés éve: 1908

Tartalomjegyzék

>!
Kolonel, Budapest, 1990
194 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637910107 · Fordította: Bíró Zsuzsa

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Ria23
Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Imádtam az elejétől a végéig. Mivel nagyon szeretem a krimiket, és a paródiák sem állnak távol tőlem (lévén nagy Heri Kókler rajongó is vagyok), így borítékolható volt, hogy ez is tetszeni fog. Arséne Lupin karaktere már ismerős volt az 1971-es NSZK-s sorozatból, és az 1996-os francia rajzfilmből. Nekem valamiért rendkívül szimpatikus. Szimpatikusabb, mint Holmes mester…
Könnyed, gyorsan olvasható mű, ami valóban kemény paródiája az angolok (és a világ) istenített detektívzsenijének. Teteszett, ahogy Arséne és Herlock versengett egymással, hogy túljárjanak a másik eszén.

Ajánlom mindenkinek Leblanc műveit – nemcsak ezt, hanem az összes többit is. Lehet, hogy Lupin stílusa néha sok az embernek, de higgyétek el, nem rosszabb, mint a fellengzős és arrogáns Holmes vagy a mogorva Maigret…

>!
gybarbii
Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Az első pár oldal alatt egy kicsit tartottam tőle, de aztán igazán belelendültem, és egy nagyon jó kis könyvet olvashattam. Először azt hittem, hogy különálló történeteket tartalmaz a könyv, de Arséne Lupin, Ganimard személye na meg a titok, amit a rendőrök igyekeznek kideríteni, összekapcsolta a fejezeteket. Arséne Lupin teljesen meggyőzött, imádtam a poénjait, szerintem magasabb százalékértéket érdemelne a könyv! :)

>!
clarisssa MP
Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Az a legnagyobb gondom ezzel a könyvvel, hogy nemrég ismerkedtem meg az igazi(!) [[http://moly.hu/konyvek/sir-arthur-conan-doyle-a-berill-fejek|Sherlock Holmes]]-szal és tetszett, amit olvastam róla. Arsène Lupin sem rossz: laza, körmönfont és bevállalós betörő zseni, aki szemtelen humorával még azokat az ellenfeleit is megnevetteti, akiknek épp akkor tört borsot az orruk alá. Azonban ebben a történetben a híres Herlock Sholmes és Wilson nevű kollégája üzennek hadat Arsène Lupinnek és hiába minden fondorlat, átverés meg csavar, a végeredmény valahogy mégis elég gyenge marad. Holmes, akarom mondani: Sholmes egy öntelt paprikajancsi, de legalább az ő ötletessége, zsenialitása meg tud csillanni a nyomozás során. Ezzel szemben Watson, alias Wilson viszont kritikán aluli… egy idegesítő, bárgyú, pipogya alak.
Értem én, hogy mit jelent a paródia szó, de sajnos nem minden paródia sikerül jól és ezen speciel nem hogy nevetnem, de mosolyognom sem sikerült. Az ötlet nem volt rossz, Arsène Lupin párbaja még a „lebutított” Sherlockkal is érdekes, de végig az a kellemetlen érzésem volt, hogy az olvasó szórakoztatása alárendelődik az ellenfél lejáratásának…

>!
Kolonel, Budapest, 1990
194 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637910107 · Fordította: Bíró Zsuzsa
>!
alaurent P
Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Mindkét címszereplővel olvastam már krimit, és mindkettőt értékelem is a maga kategóriájában. Arra számítottam, ha ezt a két személyt összerakja a szerző, valami fergeteges történet keveredik ki belőle. Hamar kiderült, hogy a könnyed franciás humor és az ötletek a brit nyomozó és pipogya segédje (nevezzem inkább félkegyelműnek?) földbe döngölésére szolgálnak. Inkább vágytam a végére érni, mint még olvasni.

>!
dr_Eminens
Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Először azt hittem, ezek novellák lesznek, kellemes meglepetésként ért, hogy nem ennyire egyszerű a történetek felépítése, és az esetek összefüggenek. Arséne Lupin karakterét nem ismertem, annyira nem volt szimpatikus, és nekem az már nem fér bele, hogy a hős az akciói során hullát hagyjon maga után… Sherlock Holmes Herlock Sholmes és Watson Wilson „hülye angolokként, angol hülyékként” jelennek meg, vicces paródia, de felmerül az emberben, hogy nem lenne nagyobb dicsőség, ha Arséne Lupin nem két idiótának járna túl az eszén…?

>!
Kovaxka P
Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

A hetvenes években volt szerencsém találkozni az úri betörővel egy filmsorozat keretében. Akkor nagyon szórakoztatott, most – írásos formában – kevésbé. A sztori alapvetően nem volt rossz, kedves és vicces is volt, mégsem kötött le. Kissé fárasztó módon csinált hülyét az angol detektívből, és túl sok volt a rejtekajtó is. Azért Lupin jó arc, talán még olvasok róla valamit.

>!
Dávidmoly
Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Kellemes paródia a detektívregényekről, avagy a nagy detektív és a még nagyobb szélhámos párbaja. Végig izgalmas és fordulatos volt, és nagyon élveztem, ahogy egymással versengve próbáltak meg túljárni egymás eszén, alkalmanként csak egy lépéssel, máskor egész utcahossznyival a másik előtt járva.
Külön érdekesség volt, hogy a Jean le Flambeur trilógia után (és bevallom, főleg amiatt) olvastam el, és olvasás közben egyre-másra ismertem fel az elemeket, amiket Hannu Rajaniemi átemelt a maga zseniális könyveibe (elsősorban a Kvantumtolvajba).

>!
Mesterházi_Zsolt
Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Kis alakú, vékony könyv, egy ülésben elolvasható.
Nem emlékszem, hogy került hozzám ez a könyv, talán egy nyaraláson vettem olvasnivalónak, aztán olvasatlan maradt egészen eddig. Véletlenül bukkantam rá a könyvek rendezgetése közben.
Nem elírás, valóban Herlock Sholmes. Nagy valószínűséggel szerzői jogi okok miatt, de hát a ez a Herlock valóban nem az a Sherlock, még ha a szerző azt állítja is, „akár Conan Doyle, a nagy regényíró agyából is kipattanhatott volna.” Hát nem. Van hasonlóság, de méhiscsak más karakter.
A szerző Maurice Leblanc, Arsѐne Lupin figurájának megteremtője. Szerintem nem fontos, valóságos személyről mintázta-e. A regény egyértelműen fikció.
Az még csak elfogadható, hogy Herlock utólag, mit és hogyan csinált Arsѐne Lupin, de hogy Arsѐne Lupin mindent előre így eltervezett és meg valósított, az már egy természet fölötti erőkkel rendelkező lényt feltételezne. Vagy a véletlenek csodás módon szerencsés összjátékára.
Mindegy is. Az olvasó úgyis csak utólag visszagondolva jön rá erre. Olvasás közben szórakozik és izgul. Utána pedig felejtendő.

>!
ChEebor
Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Kellemes hangulatú krimiparódia, igaz, a rejtély valódi. De Arsene Lupin igen mulatságos figura, és Maurice Leblanc ebben a műben igencsak keményen kifigurázza az angol gentleman-detektív alakját (és az általa képviselt irodalmi műfajt) is Herlock Sholmes személyében. Mindenesetre a mű érdekes, a rejtély jó, és a főhős és a rendőrség küzdelme, bár számomra a regény leggyengébb pontja volt, szintén tartalmaz meglepetéseket.

>!
Veronika_Móczár
Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Nagyon kis cuki történet :) Imádtam, hogy Arséne Lupin mindenkinek túl jár az eszén, bár Herlock Sholmes-ot épp csak bosszantani tudta.
Eszméletlen jókat nevettem – főleg Wilsonon – aki ott tudta akadályozni barátként Sholmes munkáját, ahol csak tudta. Szegény tökkelütött! Egyedül azt tudtam nehezen emészteni, hogy Lupin olyan nagyon költői szónoklatokba fog. Ez nekem nem annyira humoros. De ezt a kor számlájára írom :)


Népszerű idézetek

>!
gybarbii

– Arséne Lupin írt önnek, ugye?
– Nem.
– Ezt határozottan állítja?
– Igen.
– Akkor hát írt.

23. oldal

>!
gybarbii

Múlt év december 8-án Gerbois úr, az egyik versailles-i líceum matematikatanára rábukkant egy zsibárusnál egy kis mahagóni szekreterre, amely nagyon megtetszett neki, főleg azért, mert sok fiókja volt.

(első mondat)

>!
gybarbii

Két hónap telt el. És váratlanul bekövetkezett a rendkívüli esemény, amelyről még azt is nehéz volt megmondani, hogy szerencsés vagy balszerencsés fordulat-e.

9. oldal

>!
Elyndelou

Amikor az ember Sholmes hőstetteiről hall, azokról az esetekről, melyeknek világhírét köszönheti, nem tudja elhessegetni magától a gondolatot, hogy itt egy legendás figuráról van szó, egy megelevenedett regényhősről, aki példának okáért akár Conan Doyle, a nagy regényíró agyából is kipattanhatott volna.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sir Arthur Conan Doyle
2 hozzászólás
>!
gybarbii

Ezek szerint a lányrablás fényes nappal ment végbe egy rendkívül forgalmas úton, a városnak a szívében!

20. oldal

>!
gybarbii

A háború négyszer huszonnégy óra alatt véget ért. Arséne Lupin teljes diadalt aratott.

21. oldal

>!
gybarbii

Ganimard nem az a fajta nagyszabású rendőr volt, akinek a módszerei iskolát teremtenek, és nevük belekerül a bűnügyek krónikáiba. Hiányzott belőle valami, talán a zsenialitás felvillanása, ami egy Dupin, egy Lecocq vagy Sherlock Holmes számára megadatott. De kiváló átlagtulajdonságai voltak, megfigyelőkészség, éleselméjűség, kitartás és még intuíció is. Mindig önállóan, szuverén módon dolgozott. Semmi sem zavarta meg, semmi sem befolyásolta, legfeljebb az a delejes hatás, amelyet Arséne Lupin gyakorolt rá.

48. oldal

>!
clarisssa MP

Gerbois néhány perccel később a következő sürgönyt adta fel:
"Crédit Foncier Bank Igazgatósága
Az 514-es sorozat 23-as számú sorsjegyének én vagyok a birtokosa, és minden törvényes eszközzel óvást emelek bárki igényével szemben."

12. oldal, Az ötszáztizennégyes sorozat huszonhármas sorsjegye

3 hozzászólás
>!
alaurent P

Mert ezzel az átkozott Lupinnel az ember légüres térben
tapogatózik, és a véletlenre kell bíznia magát, ezért aztán ahelyett,
hogy konkrét tényekből vonná le az igazságot, a saját képzeletéből
kell merítenie, és feltevéseit utólag kell hozzáigazítania az
eseményekhez.

>!
alaurent P

Vannak körülmények, mikor az ember jobban szereti a szavakat a tényeknél.


Hasonló könyvek címkék alapján

Vavyan Fable: Mesemaraton – Emlékfutam
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Ross Thomas: Hittérítőragu
Vavyan Fable: Vakvágta
Silvia Roncaglia – Sebastiano Ruiz Mignone: A szomszéd néni titokzatos eltűnése
Rónaszegi Miklós (szerk.): Különös történetek
William Goldman: A herceg menyasszonya
Miguel de Cervantes: Don Quijote
Lőrincz L. László: A föld alatti piramis
Karen Marie Moning: Keserű ébredés