Zeusz ​emlékiratai 64 csillagozás

Maurice Druon: Zeusz emlékiratai Maurice Druon: Zeusz emlékiratai Maurice Druon: Zeusz emlékiratai Maurice Druon: Zeusz emlékiratai

„Boldog párok, akik Görögországban utazgattok, jusson eszetekbe, hogy mi, istenek nem mindig magunk gondoljuk ki alakunkat. Hogy a helyes cselekedet a helyes pillanatban menjen végbe, gyakran belétek költözünk, tudtotokon kívül.”

Maurice Druont (1918-2009), akit a Francia Akadémia is tagságra méltatott, elsősorban a középkor francia történelméből merítő regényeiről ismeri a magyar közönség, ez a szellemes, pajzán írása azonban a görög mitológia világába kalauzol. Nem akárki, az istenek és emberek atyjának szemével, aki több ezer éves álmából modern világunkra ocsúdik. Nincs különösebben meglepve, elvégre az Olümposzon is megesnek dolgok, urambocsá, a főisten is okkal száll magába néhanapján. Mindazonáltal kedvére való a teremtés, s úgy véli, egészében véve azért kár lenne ezért a világmindenségért. Döntse el a kedves olvasó, hogy vajon a szerző lényegül-e az emlékirat lapjain Zeusszá, vagy megfordítva.

Eredeti cím: Les Mémoires De Zeus

Eredeti megjelenés éve: 1963

>!
Európa, Budapest, 2010
230 oldal · ISBN: 9789630789738 · Fordította: Philipp Berta
>!
Európa, Budapest, 1967
174 oldal · puhatáblás · Fordította: Philipp Berta
>!
268 oldal · ISBN: 963778067X · Fordította: Philipp Berta

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Pontosz


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Arianrhod MP
Maurice Druon: Zeusz emlékiratai

Az első, és eddig egyetlen olyan irodalmi mű, amelyben Zeusz végre szimpatikus, és a szerző a mitológia hagyományainak felhasználásával sok mindent érthetővé és megbocsáthatóvá tesz a főistennel kapcsolatban, amit a mítoszok homályban hagynak.
Zeusz itt egészen „emberi”, vagy mi válunk egy kicsit „istenivé”?

>!
jezsek P
Maurice Druon: Zeusz emlékiratai

Zeusz a származását, nevelkedését, tanulmányait, hatalomra kerülését és megszilárdítását meséli el, addig, míg feleségül nem veszi Hérát. Zeusz mesél, tanít, magyaráz, időnként hozzánk „fiaihoz” közvetlenül szól, és vonja le a tanulságot, az életigazságot a vele történtekből: szerelemről, házasságról, az isteni (értsd: nagyon is emberi) természetről, és a boldogságról. Ebből következően nagyon sok idézni való van a könyvben, mutatja is az idézetek száma. Nagyon tetszett a stílus, a szinte unalomig ismert történeteket (pl. Perszephoné elrablása) is szórakoztató volt egy teljesen új szempontból látni. A görög mitológia kedvelőinek nagyon ajánlom!

>!
Európa, Budapest, 1967
174 oldal · puhatáblás · Fordította: Philipp Berta
3 hozzászólás
>!
Tintapatrónus
Maurice Druon: Zeusz emlékiratai

Ennek a könyvnek is nagyobb elvárással indultam neki, mint amit be tudott a végére igazolni. Azt nem mondom, hogy csalódást okozott, mert az messze áll a valóságtól. Amikor kézbevettem úgy gondoltam, ez csakis egy ötcsillagos olvasmány lehet, de mint kiderült, számomra csak a négyet éri el.
Maurice Druon régi és kedves ismerős „Az elátkozott királyok” óta. Azt a sorozatát szinte levegővétel nélkül olvastam ki, annyira izgalmas, fordulatos és az én ízlésem szerint megírt. Elképzelhető, hogy az én hibám, de egy hasonlóan izgalmas élményt vártam ettől a könyvtől is, hiszen a görög mítoszok is tulajdonképpen ugyanazokról a dolgokról szólnak, mint a francia királyok sorsa: hatalmi harcok és háborúk, cselszövés és intrika, szerelmi tragédiák és nagy egymásra találások. Ezen kívül, a fülszövegben ígért „francia könnyedség” és a több értékelésben is említett „humor” azt idézte elém, hogy ez egy rendkívül szórakoztató könyv lesz.
Bár úgy hangzik, nem negatívumként hozom fel azt, hogy nem (kifejezetten) szórakoztató. Csupán annyit szeretnék ezzel mondani, hogy más, mint amire felkészültem, így bár egy nagyon jó olvasmánynak bizonyult a maga nemében, egészen végig elkísért az első oldalak után tapasztalt hiányérzet, az elváráshoz való összevetés nyomán.
A könyv valóban az emlékiratok hangulatát idézi. Egyes szám első személyben íródott, és a történetmesélés tulajdonképpen – ahogy ez az egyik oldalról a másikra haladva kiderül – csak egy indok arra, hogy Zeusz (akiben talán nyugodtan feltételezhetjük, legalább részben, magának az írónak a megnyilvánulását) elmondja a véleményét a jelen korról, és hogy megossza velünk néhány bölcs és megfontolandó gondolatát a világ dolgairól, legyenek azok az egész emberiségre kiható eszmefuttatások, vagy csak az egyénre korlátozott meglátások. Az „emlékirat” a nagyapa – Uránosz – korától kezdődik és Zeusz Hérával kötött házasságáig követi végig a görög mítoszokból már ismert eseményeket. Ami hatalmas erénye a könyvnek, és tükrözi a szerző zsenialitását az, hogy ezeket az eseményeket, amelyeket általában különálló történetek formájában szoktunk meg, teljes egésszé varázsolja, egy egységes történetté, aminek megvan a maga folytonossága, és amiben az epizódok logikusan és időrendben következnek egymásból.
Egy-egy jelentősebb momentum leírása után, Zeusz megszólítja az olvasót (a ma emberét), és tanulságot von le számára az éppen elmesélt történetből, intelmeket oszt és tanácsokat ad hosszabb-rövidebb monológok formájában, teljesen olyan érzést keltve ezzel, mintha csak példabeszédeket olvasnánk, vagy éppenséggel hallgatnánk.
Olvasás közben ezt jegyeztem fel magamnak: „ez Druon füveskönyve”. Most, hogy a könyv végére értem, egyre inkább úgy érzem, hogy ez továbbra is egy vállalható állítás. Druon, Zeusz hangján, a háború ellen szól, a természet megóvása mellett, a helyes cselekedetekről, a helyes meglátásokról, az emberi természetről és kapcsolatokról, és nagyon sok helyen az érzelmekről. Hogy ez mind eljusson hozzánk, és minél hatásosabb legyen, kell a távolság: a kétezer év távolsága, ahonnan Zeusz visszatekint, és az ember és isten közt levő távolság. Bár Zeusz végtelenül emberséges, mind az ő, mind a többi a történetben megemlített istenség esetében is, érezni lehet a „magasabb szféra” adta méltóságot és az emberi léten átnyúló hatalmat. Ez a kettősség, ami isteni mivoltából, de emberséges megnyilvánulásaiból ered, szintén megalapozza az kifejtett gondolatokat. A stílus látszólagos könnyedsége és játékossága az, ami egyfelől áthidalja a távolságokat író és olvasó, isten és ember, múlt és jelen között, másfelől lehetővé teszi számunkra, hogy a történet mögé lássunk, hogy a felelevenített mítoszokon túl, elolvashassuk Druon füveskönyvét.
A regény egy Szünet című nagyon rövid fejezettel ér véget, melyben Zeusz elbúcsúzik tőlünk, de ugyanakkor a cím és az utolsó pár sor arra utal, hogy nem ez az utolsó találkozásunk. Talán ez egy üzenet az írótól, hogy a regénynek lesz még folytatása, hiszen még sok minden történik az után, hogy Zeusz maga mellé veszi Hérát, tehát még bőven lenne miről írni emlékiratot.

>!
daney
Maurice Druon: Zeusz emlékiratai

Ügyesen összeszedett kis görög mitológiai gyorstalpaló. Ráadásul Druon jó kedvében találta az istenek urát, így emlékiratai nem csak tanulságosak, de szórakoztatóak is. Az sem baj, hogy rövid – aki kedvet kapott hozzá, vegye csak szépen elő Graves görög mítoszait, az a maga több mint ezer oldalával szépen kitölti a Zeusz emlékirataiban itt-ott fellelhető fehér foltokat….

>!
kékcseresznye
Maurice Druon: Zeusz emlékiratai

Szórakoztató kis összefoglaló a görög mitológiáról, Zeusz szemszögéből nézve.

>!
LucaWolf 
Maurice Druon: Zeusz emlékiratai

Maurice Druon ügyesen és szellemesen sűrítette bele a görög mitológia alapjait ebbe a kétszáz oldalba. Zeusz helyenként filozofikusan, helyenként humorosan meséli el „ifjúkorát”, megmagyarázza a teremtéstörténet látszólagos ellentmondásait, mindehhez pedig gyönyörű nyelvezet társul. Az egyetlen, amit furcsálltam, hogy annyira próbált nagyon jó fej istennek tűnni, ő soha nem erőszakolt meg senkit, igenis szívből szerette az összes nőjét, és egyetlen pici hibát követett el egész életében, azt is ügyesen helyrehozta. Jobban bírtam volna, ha kicsit kevésbé tökéletes, de így is sokat javult róla a véleményem. És végre sikerült felfognom az első pár nemzedéknyi isten kusza családi kapcsolatait.

>!
Enzo314
Maurice Druon: Zeusz emlékiratai

ez valami elképesztően unalmas volt! A könyv háromnegyedénél felcsillant a remény, hogy Héra megjelenése feledteti majd a megelőző 200 oldal szárazságot és valóban üdítőek voltak ezek a fejezetek, de sajnos nem annyira, hogy kellemes emlék maradjon ez a könyv.
Ha ez lett volna az első könyv, amit Druontól olvasok, sosem vettem volna kézbe az Elátkozott királyokat. Szerencsére nem így történt.

>!
AgiVega I
Maurice Druon: Zeusz emlékiratai

Mivel alapból imádom a görög mitológiát, kérdés sem volt, hogy elolvassam-e ezt a könyvet. Határozottan megérte elolvasni. :) Eddig, bevallom, meglehetősen nagy zűrzavar uralkodott a fejemben az istenek nemzedékeivel és egyes másodrangú istenségekkel kapcsolatban (kik ők, hogyan illeszkednek a Nagy Keretbe), de ez a könyv érthetően, átláthatóan magyarázta el mindezt. Most már legalább tudom, hogy a múzsák, a párkák, a gráciák és a heszperiszek mind Zeusz lányai, és azt is, hogy melyik istennőktől.
Tetszett a Zeusz-Héra szerelmi szál is, itt még kedves figuraként volt ábrázolva az örökké féltékeny és undok Héra (megjegyzem: szívesen olvastam volna tovább, hogy hogyan változik meg Zeusz véleménye Héráról, akivel a könyv végén épp csak összeházasodott – ez az egyetlen dolog, amit hiányoltam belőle).
Az egy csillagot mégsem azért vonom le, mert ez hiányzott, hanem azért, mert néhol túl fellengzősbe ment át a szöveg, és egyes bekezdéseket többször is el kellett olvasnom, hogy megértsem, sőt, néhányat még így sem értettem meg. Zeusz imád filozofálni, én viszont nem vagyok vevő a filozófiára. :P

>!
levin2004
Maurice Druon: Zeusz emlékiratai

az emberre mindig rátalálnak a megfelelő könyvek a megfelelő pillanatban. nekem most pont ez kellett, és odáig vagyok tőle : )

druon nagy varázsló. az elátkozott királyok is nagy kedvencem volt. de ez most egészen más műfaj.

a görög mitológiával mindig az volt a bajom, hogy valószerűtlenül bonyolultnak láttam: egészen elvesztem az istenek családfájában, sosem értettem, ki kivel van, vagy éppen miért kell megenni egy apának a gyerekeit. druon ezt szépen levezeti az elejétől, de olyan stílusban, amitől nem válik száraz értekezéssé az egész, sőt. annak köszönhetően , hogy az öreg zeusz a történet mesélője, azt is megengedheti magának, hogy a személyes hangvételen túl igen tartalmas életbölcsességeit is megossza velünk. és ezt jó arányérzékkel teszi, nem viszi túlzásba, mindig ott helyezi el ezeket, ahol annak valóban helye van.

druon másik varázslata abban áll, hogy élővé teszi a görög mitológiát. de annyira, hogy ezáltal valóban megérthetjük azt, hogy az nem más, mint az emberi lét alapvető helyzeteinek, konfliktusainak, viszonyainak az összefoglaló rendszere, és ma is kevés olyan dolog történhet az életünkben, ami ne esett volna meg már az istenekkel is.

ehhez valószínűleg kell az is, hogy a megfelelő hangulatban vegyük kézbe a könyvet. de ha így teszünk, garantáltan szórakoztató, lélekerősítő, emlékezetes olvasmányunk lesz.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Andrew_N_Bagman P

És az életnek nevezett kalandban csak azok jutnak előbbre, akik minden reggel készek rá, hogy tettekre váltsák előző esti terveiket.

77. oldal

8 hozzászólás
>!
Tintapatrónus

A nevetés mindig fölényetek bizonyításának egyik módja. A színházban is ezért szeretitek annyira a komédiát. De az igazi fölény akkor mutatkozik meg, ha tudunk nevetni önmagunkon.

108. oldal

1 hozzászólás
>!
Sziilvia

Remélni annyi, mint minden éjszaka küszöbén átgondolni a másnapi teendőket. És az életnek nevezett kalandban csak azok jutnak előbbre, akik minden reggel készek rá, hogy tettekre váltsák előző esti terveiket.

77. oldal

>!
daniagi

…hazudni, annyi mint félni; a hazugság a gyengeség bevallása, és a hazugság következményei mindig súlyosabbak, mint az őszinteségé.

>!
Andrew_N_Bagman P

De az igazi fölény akkor mutatkozik meg, ha tudunk nevetni önmagunkon.

92. oldal

>!
zn0

Első szeretőink mély benyomást tesznek ránk. Később a többieken a mi hatásunk érvényesül.

65. oldal

>!
Andrew_N_Bagman P

Jól jegyezd meg: lehetsz bármilyen erős, szövetségesek nélkül egyetlen csatát sem nyerhetsz.

60. oldal

>!
Andrew_N_Bagman P

A szabadság sosem halt meg a börtönök mélyén.

62. oldal

>!
Andrew_N_Bagman P

Mert hazudni annyi, mint félni; a hazugság a gyengeség bevallása, és a hazugság következményei jóformán mindig súlyosabbak, mint az őszinteségé,

164. oldal

2 hozzászólás
>!
RandomSky

…a varázslat annak a tudománya, hogy a helyes cselekedetet a megfelelő időpontban és a megfelelő helyen vigyük végbe.

162. oldal (2010-es kiadás)


Hasonló könyvek címkék alapján

Voltaire: XII. Károly
Kodolányi János: Az égő csipkebokor
Romain Gary: A virradat ígérete
Pierre La Mure: Moulin Rouge
Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa?
Victor Hugo: A nevető ember
Joseph Joffo: Egy marék játékgolyó
Marguerite Yourcenar: Emléklapok
André Maurois: Költő a máglyán
Romain Rolland: Michelangelo élete