Az ​elátkozott királyok I-III. (Az elátkozott királyok 1-3.) 135 csillagozás

Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III. Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III. Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​I. kötet a Vaskirály Szép Fülöp uralmának utolsó szakaszát dolgozza fel lebilincselően. A király már megfékezte a feudális nagyurak harcos gőgjét. legyőzte a flamandokat, legyőzte az angolokat Aquitániában, még a papságot is legyőzte, s erőszakkal Avignonba telepítette. E higgadt és kegyetlen uralkodó egyetlen célt követett: meg akarta teremteni az egységes Franciaországot. Szép Fülöp halála után a franica trónra legidősebb fia, X. Lajos került. Környezete Civakodó Lajosnak nevezi. Képtelen a nehezen, annyi áldozattal helyreállított rendet fenntartani. A király egyetlen gondja: szabadulni akar hűtlen feleségétől, és új házassága révén biztosítani akarja az örökösödés rendjét. A bárók ligája új erőre kap, a király támogatásával vissza akarja szerezni a nemesség régi kiváltságait. Szép Fülöp egykor mindenható minisztere, Marigny, a Vaskirály nélkül képtelen megbirkózni a marakodó, kapzsi nagyurakkal. A klikkek egymás torkának esnek. A jól kiépített központi államszervezet… (tovább)

Eredeti cím: Les Rois maudits

>!
Európa, Budapest, 1992
1608 oldal · keménytáblás
>!
Európa, Budapest, 1973
1476 oldal · Fordította: Gyáros Erzsébet

Enciklopédia 5


Kedvencelte 59

Most olvassa 12

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 48


Kiemelt értékelések

>!
bokrichard
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.

A történelmi regények egyik etalonja. Aki valamennyire is humán vénájú, annak kötelező darab. Egy nagy adag vérbő történelem, egy szelete a múltnak, amivel eddig nem is voltam igazán tisztában.

>!
Arianrhod MP
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.

Mint frankomán gimnazista olvastam végig ezt a vérben bőven hömpölygő történelmi folyamot, és képet kaphattam a középkor hatalmasságainak nézőpontjából a történelmi eseményekről és mozgatórugóiról. Nem beszélve a rendkívül képzeletgazdag kínzási és kivégzési, valamint orvgyilkolási módszerekről. De fiatalon az ember még nem annyira empatikus, mint élte delén, így nekem is tetszett a mű, és el is zarándokoltam Szép Filep sírjához megnézni, tényleg olyan szép volt-e. (Mert ő volt a kedvencem!) Hát igen, szép volt, de sajnos kb. a bal mellbimbómig érhetett életében is. Így múlik el a világ – és Filep – dicsősége!

7 hozzászólás
>!
verkat
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.

A történelmi regények csúcsa. Imádom ezt a műfajt. A történészek persze nem szeretik, de nem baj. Csak az ilyen regényeken keresztül lehet egy kor hangulatát megérezni. Amikor az olvasóim valami nagyon jót kérnek, és nem zárkóznak el a történelem elől, mindig ezt ajánlom kezdésnek. És még sohasem kaptam negatív visszajelzést. Csak az a baj, mikor azt mondják, adjak még ilyet! Ez pedig nehéz.

1 hozzászólás
>!
mmária
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.

Nagyon szeretem a történelmi regényeket. Nagyon érdekes volt olvasni a középkori szokásokról, intrikákról, szerelemről, lovagokról… . Néha nagyon izgultam. Most folytatom a következő kötettel

>!
emotive
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.

Pont néhány nappal azelőtt láttam a tv-ben egy műsort a Capetingek-Plantagenetek viszonyáról, a francia nőstényfarkasról egy műsort, mielőtt elkezdtem a sorozatot olvasni. Így még inkább érdekelt az egész mű, mivel tudtam, ki kicsoda volt, és mi volt a tetteinek következménye. Ennek ellenére (vagy pont ezért?) borzasztóan lekötött az egész, letehetetlen volt, és még most is ez jár a fejemben. Mesterien megírt regény egy olyan korról, amikor a korona és az ármánykodás szinte kéz a kézben járt. Nagy emberek aljas cselekedetei, kisemberek nagy cselekedetei, és mindezt az egészet tulajdonképp az élet írta, Druon csak ilyen izgalmas formába rendezte. Hát kedvenc lett!

3 hozzászólás
>!
nyolcadikutas
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.

Minőségileg a történelmi regényfolyamok egyik csúcs teljesítménye. Elképesztő történések, varázslatos miliő, kiváló regényalakok. Egy szóval: TÖKÉLETES!!!

1 hozzászólás
>!
Tilodeus
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.

Hosszas unszolás eredményeként írom meg az értékelést, no nem azért mert nem tudnám értékelni a regényeket… sőt. Ami visszatartott talán az volt, hogy ezzel végleg lezárom a sorozatot az életemben… márpedig a 6. könyv utolsó lapján túlfutva, elolvasva minden történelmi személyről odafirkantott információt, történelmi kiegészítést és legvégül a nyomda helyét konstatálva kétségbeesetten eszméltem: vége van.(Jó-jó, tudom van még egy 7. de elég méltatlanok vele kapcsolatban és lássuk be a 6. könyv azért nagyjából lezárja a történet szálakat… csak a történelem csordogál onnan tovább.) Soha nem hallottam erről a könyvsorozatról, a molyon akadtam rá teljesen véletlen, de szerelmes lettem bele. Egyszerűen imádtam, mindenhova magammal vittem és mindenhol olvastam… és mindenhol hülyének néztek mert maximálisan beleélve magam a történetbe fintorogtam, vigyorogtam, sziszegtem vagy ráztam a fejem olvasás közben. Rajongok a középkorért, tehát nálam telitalálat volt. A tűz és jég dala után pedig, megtudván, hogy Martin bácsinak nagy adag ihlete jött Druon regényeiből már-már láttam a párhuzamokat – ki-kicsoda a két műben. Annyi mindent tudnék írni, hogy miért volt jó és miért imádtam, de megkímélek mindenkit a további ömlengéstől. Egyszerűen király volt ez a regény sorozat. Imádtam és ajánlom mindenkinek, főleg a középkor szerelmeseinek!

>!
Effy
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.

Az eleje kicsit lassan indult, de aztán gyorsan belejöttek az ármánykodásba. Igaza volt George R.R. Martinnak, amikor azt mondta, ez az igazi Trónok harca.
Külön élmény volt a francia helyszíneket olvasni a Párizsba tartó RER-en, majd 700 évvel később ugyanott sétálgatni, pl. a zsidók/templomosok szigetén, ami egyébként ma már egy kellemes park, ahol szoktam néha üldögélni és olvasgatni. A Saint-Denis katedrálisban nyugvó királyok és királynék sírja előtt is teljesen más volt állni így, hogy jól ismertem már a történetüket.

>!
Amilgade
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.

Amikor az 1990-es években először olvastam teljesen elvarázsolt. Nagyon szeretem a történelmi regényeket, és ez a sorozat tökéletes. Hiteles szereplők, kaland, bosszú, mérgezés és hihetetlen csaták. Kötelező elolvasni!!


Népszerű idézetek

>!
Szédültnapraforgó

Az erős emberek sajátja nem az, hogy nem ismerik a habozást és a kételyt, amelyek az emberi természet alaptulajdonságai, hanem az, hogy gyorsabban felülkerekednek rajtuk.

231. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Mert ezekben a századokban, amikor az asszonyok fele gyermekágyban és a gyermekek kétharmada a bölcsőben halt meg, amikor a felnőtteket pusztító járványok tizedelték, amikor az egyház tanai főleg a halálra készítették elő a hívőket, s amikor a művészeti alkotások: keresztre feszítés, mártíriumok, sírba tétel, utolsó ítélet, folyvást az elmúlást jelenítették meg, a halál gondolata megszokottá vált, s annak csak valamiféle rendkívüli változata tudta egy időre felizgatni az emberek képzeletét.

181. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyház · halál
>!
Szédültnapraforgó

Ugyan mi mást jelent a boldogság, leányom, ha nem azt, hogy elfogadjuk sorsunkat?

166. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

A templomosok a kereszténység állandó hadseregéből az egyház és a királyok mindenható bankárjai lettek. És akinek sok az adósa, annak sok az ellensége.

I. kötet - 35. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Bármennyire is felkészül valaki egy eseményre, az ritkán zajlik le az előre kitervelt módon.

95. oldal

1 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó

Robert nem olyan férfi volt, akit gúzsba köt a hűség; egy szoknyába öltöztetett fatörzs is letérítette volna útjáról.

445. oldal VI. Liliom és oroszlán

2 hozzászólás
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Minden ember, aki meghal, a világegyetem legszegényebb embere.
És ha majd minden kialszik, felbomlik, szétfoszlik, ha majd a székesegyház megtelik árnyékkal, ez a nagyon szegény ember ugyan mit fedez fel a másvilágon? Megtalálja-e azt, amire a vallás tanította? De hát mi egyéb volt a vallás tanítása, mint hatalmas, nyugtalanító bizonytalanság? Lehet, hogy majd egy ítélőszék elé idézik? …Milyen lesz a bíró arca? És milyen mérlegen mérik le életének minden tettét? Miféle büntetéssel lehet sújtani azt, aki már nincs többé? Bűnhődés… Milyen bűnhődés? Talán az a bűnhődés, ha tiszta öntudattal kell átlépni az árnyékvilágba?

III. kötet - 152. oldal

>!
Ballyhara

Minden igaztalan tett, még ha igaz ügy érdekében követik is el, magában hordja önön átkát.

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Bouville gróf annyira lefogyott, hogy lötyögött rajta a ruha, s most fűnek-fának dicsekedett, hogy fogadalmának mekkora foganatja lett, úgy gondolta: mindenki az ő ájtatos kezdeményezésének köszönheti az életét.
– Hugues uram – szólalt meg Guccio némi éllel –, az eddig hallottak alapján ítélve, ahányszor vihar tombol, mindig akad valaki, aki kegyelmedhez hasonlóan fogadalmat tesz. Hogy magyarázza hát akkor, hogy mégis oly sok hajó elsüllyed?
– Nyilván azért, mert a fedélzeten mindig tartózkodik néhány kegyelmedhez hasonló hitetlen – mosolygott a hajdani kamarás.

II. kötet - 17. oldal


A sorozat következő kötete

Az elátkozott királyok sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Yves Gandon: Jacquette a vészben
Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné
Emmanuel Le Roy Ladurie: Montaillou
Robert Merle: Jó városunk, Párizs
Robin LaFevers: Sötét diadal
Christie Golden: Assassin's Creed – Eretnekség
Juliette Benzoni: A királyért
Juliette Benzoni: Ravaillac kése
Umberto Eco: A rózsa neve