Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az elátkozott királyok I-III. (Az elátkozott királyok 1-3.) 172 csillagozás

Az I. kötet a Vaskirály Szép Fülöp uralmának utolsó szakaszát dolgozza fel lebilincselően. A király már megfékezte a feudális nagyurak harcos gőgjét. legyőzte a flamandokat, legyőzte az angolokat Aquitániában, még a papságot is legyőzte, s erőszakkal Avignonba telepítette. E higgadt és kegyetlen uralkodó egyetlen célt követett: meg akarta teremteni az egységes Franciaországot. Szép Fülöp halála után a franica trónra legidősebb fia, X. Lajos került. Környezete Civakodó Lajosnak nevezi. Képtelen a nehezen, annyi áldozattal helyreállított rendet fenntartani. A király egyetlen gondja: szabadulni akar hűtlen feleségétől, és új házassága révén biztosítani akarja az örökösödés rendjét. A bárók ligája új erőre kap, a király támogatásával vissza akarja szerezni a nemesség régi kiváltságait. Szép Fülöp egykor mindenható minisztere, Marigny, a Vaskirály nélkül képtelen megbirkózni a marakodó, kapzsi nagyurakkal. A klikkek egymás torkának esnek. A jól kiépített központi államszervezet… (tovább)
Eredeti cím: Les Rois maudits
Enciklopédia 5
Kedvencelte 65
Most olvassa 18
Várólistára tette 152
Kívánságlistára tette 62

Kiemelt értékelések


A történelmi regények egyik etalonja. Aki valamennyire is humán vénájú, annak kötelező darab. Egy nagy adag vérbő történelem, egy szelete a múltnak, amivel eddig nem is voltam igazán tisztában.


Mint frankomán gimnazista olvastam végig ezt a vérben bőven hömpölygő történelmi folyamot, és képet kaphattam a középkor hatalmasságainak nézőpontjából a történelmi eseményekről és mozgatórugóiról. Nem beszélve a rendkívül képzeletgazdag kínzási és kivégzési, valamint orvgyilkolási módszerekről. De fiatalon az ember még nem annyira empatikus, mint élte delén, így nekem is tetszett a mű, és el is zarándokoltam Szép Filep sírjához megnézni, tényleg olyan szép volt-e. (Mert ő volt a kedvencem!) Hát igen, szép volt, de sajnos kb. a bal mellbimbómig érhetett életében is. Így múlik el a világ – és Filep – dicsősége!


A történelmi regények csúcsa. Imádom ezt a műfajt. A történészek persze nem szeretik, de nem baj. Csak az ilyen regényeken keresztül lehet egy kor hangulatát megérezni. Amikor az olvasóim valami nagyon jót kérnek, és nem zárkóznak el a történelem elől, mindig ezt ajánlom kezdésnek. És még sohasem kaptam negatív visszajelzést. Csak az a baj, mikor azt mondják, adjak még ilyet! Ez pedig nehéz.


Pont néhány nappal azelőtt láttam a tv-ben egy műsort a Capetingek-Plantagenetek viszonyáról, a francia nőstényfarkasról egy műsort, mielőtt elkezdtem a sorozatot olvasni. Így még inkább érdekelt az egész mű, mivel tudtam, ki kicsoda volt, és mi volt a tetteinek következménye. Ennek ellenére (vagy pont ezért?) borzasztóan lekötött az egész, letehetetlen volt, és még most is ez jár a fejemben. Mesterien megírt regény egy olyan korról, amikor a korona és az ármánykodás szinte kéz a kézben járt. Nagy emberek aljas cselekedetei, kisemberek nagy cselekedetei, és mindezt az egészet tulajdonképp az élet írta, Druon csak ilyen izgalmas formába rendezte. Hát kedvenc lett!


Minőségileg a történelmi regényfolyamok egyik csúcs teljesítménye. Elképesztő történések, varázslatos miliő, kiváló regényalakok. Egy szóval: TÖKÉLETES!!!


Hosszas unszolás eredményeként írom meg az értékelést, no nem azért mert nem tudnám értékelni a regényeket… sőt. Ami visszatartott talán az volt, hogy ezzel végleg lezárom a sorozatot az életemben… márpedig a 6. könyv utolsó lapján túlfutva, elolvasva minden történelmi személyről odafirkantott információt, történelmi kiegészítést és legvégül a nyomda helyét konstatálva kétségbeesetten eszméltem: vége van.(Jó-jó, tudom van még egy 7. de elég méltatlanok vele kapcsolatban és lássuk be a 6. könyv azért nagyjából lezárja a történet szálakat… csak a történelem csordogál onnan tovább.) Soha nem hallottam erről a könyvsorozatról, a molyon akadtam rá teljesen véletlen, de szerelmes lettem bele. Egyszerűen imádtam, mindenhova magammal vittem és mindenhol olvastam… és mindenhol hülyének néztek mert maximálisan beleélve magam a történetbe fintorogtam, vigyorogtam, sziszegtem vagy ráztam a fejem olvasás közben. Rajongok a középkorért, tehát nálam telitalálat volt. A tűz és jég dala után pedig, megtudván, hogy Martin bácsinak nagy adag ihlete jött Druon regényeiből már-már láttam a párhuzamokat – ki-kicsoda a két műben. Annyi mindent tudnék írni, hogy miért volt jó és miért imádtam, de megkímélek mindenkit a további ömlengéstől. Egyszerűen király volt ez a regény sorozat. Imádtam és ajánlom mindenkinek, főleg a középkor szerelmeseinek!


Kedves leendő Olvasó, ha ebbe a műbe vágnád elméd fejszéjét, arra készülj, hogy maga a Történelem lesz a sorvezetőd. Valós alakok mozognak valós térben, úgy viselkednek, ahogy nagy valószínűséggel tényleg viselkedtek, valósak a helyzetek, a pénzek, a súlymértékek, a ruhák, a viadalok, a lakomák, a szóhasználat, minden. Konzisztencia a valósággal – valószínűleg ez lehetett Druon célja, amikor papírra vetette ezt a kb 2000 oldalt. Mert mi is lehetne más a történelmi regény célja, mint tanítva szórakoztatni, vagy szórakoztatva tanítani. A kötetek végén részletes jegyzetanyag, mintha csak egy Capeting monográfia lenne, részletes életrajzi lexikon a legutolsó kótyomfitty szereplőről is – létezik, ezek mind mind valós történelmi szereplők lennének?, sóhajt fel az Olvasó. Bár olvashatnék még sok sok hasonlót. És mégis, élnek a szereplők, elmélkednek, gyűlölködnek, szeretnek, itt hallom, ahogy a fülembe sutyorognak, kiabálnak, csámcsognak, de elhiszem, hogy ezt mind így is csinálták. És ezzel a történelmi regény betöltötte a küldetését.
16-18 voltam, mikor először olvastam, idén töltöm az 50-et, de újra beugrottak a részletek, az akkor átélt élmények. Mi lehetne ennél jobb fiatalító? :)
Népszerű idézetek




Mert ezekben a századokban, amikor az asszonyok fele gyermekágyban és a gyermekek kétharmada a bölcsőben halt meg, amikor a felnőtteket pusztító járványok tizedelték, amikor az egyház tanai főleg a halálra készítették elő a hívőket, s amikor a művészeti alkotások: keresztre feszítés, mártíriumok, sírba tétel, utolsó ítélet, folyvást az elmúlást jelenítették meg, a halál gondolata megszokottá vált, s annak csak valamiféle rendkívüli változata tudta egy időre felizgatni az emberek képzeletét.
181. oldal




Ugyan mi mást jelent a boldogság, leányom, ha nem azt, hogy elfogadjuk sorsunkat?
166. oldal




Az erős emberek sajátja nem az, hogy nem ismerik a habozást és a kételyt, amelyek az emberi természet alaptulajdonságai, hanem az, hogy gyorsabban felülkerekednek rajtuk.
231. oldal




A templomosok a kereszténység állandó hadseregéből az egyház és a királyok mindenható bankárjai lettek. És akinek sok az adósa, annak sok az ellensége.
I. kötet - 35. oldal
A sorozat következő kötete
![]() | Az elátkozott királyok sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Prosper Mérimée: Szent Bertalan éjszakája 80% ·
Összehasonlítás - Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa 95% ·
Összehasonlítás - Juliette Benzoni: A királyné hálószobája 90% ·
Összehasonlítás - Emmanuel Le Roy Ladurie: Montaillou 84% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Francia história 89% ·
Összehasonlítás - Yves Gandon: Jacquette a vészben ·
Összehasonlítás - Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné 84% ·
Összehasonlítás - Bene Zoltán: Isten, ítélet 76% ·
Összehasonlítás - Bíró Szabolcs: Non nobis Domine 96% ·
Összehasonlítás - Philippa Gregory: A másik Boleyn lány 93% ·
Összehasonlítás