Az ​irodalmi tér 3 csillagozás

Maurice Blanchot: Az irodalmi tér

„Csak akkor kezdünk írni, amikor az írás ahhoz a ponthoz közelít, ahol semmi sem jelenik meg, ahol a rejtőzködés mélyén a beszéd még csak a beszéd árnyéka, nyelv, mely még csak a nyelv képe, képzeletbeli nyelv és a képzelet nyelve, az a nyelv, amelyet senki sem beszél, a megszakíthatatlan és a bevégezhetetlen mormotása, melyre csendet kell kényszerítenünk, ha azt akarjuk, hogy végre meghalljanak.” /Maurice Blanchot/

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Figura

>!
Kijárat, 2005
248 oldal · ISBN: 9639529281 · Fordította: Németh Marcell, Horváth Györgyi, Lőrinszky Ildikó

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Azazello>!
Maurice Blanchot: Az irodalmi tér

Néhol nehéz, de ott is szépen nehéz, önismétlő, kicsit homályos, francia. Nálam ezek mind pozitív dolgok. :) Mi az irodalmi tér? Mi az idő tere? Mi a tér ideje? Mi a halál ideje? Mi az idő halála?
Könyv az irodalomról mint halálról. Könyv a halálról mint irodalomról.


Népszerű idézetek

Azazello>!

Úgy tűnik, megtanulunk valamit a művészetről, amikor megtapasztaljuk azt, amit a magány szó jelöl.

(első mondat)

1 hozzászólás
Azazello>!

Az ember sosem pusztán csak egy betegségtől, hanem a halálától hal meg, és ez az, ami miatt Rilke oly makacsul retten vissza attól, hogy megtudja, mi az, ami révén meghal – semmiféle általános tudást sem akar közvetítésként beilleszteni önmaga és halála közé.

99. oldal

Azazello>!

A halál ezáltal olyan hiány lenne, melyet ki kell töltenünk, olyan elemi nélkülözés, mely Istenéhez hasonlít, akinek „feltétlen hiányzik a segítség, akinek a mi segítségünkre van szüksége”, mely csak attól a szorongástól rettenetes, mely elválasztja tőlünk: az a feladatunk, hogy fenntartsuk és megmunkáljuk ezt a semmit, mely a miénk. Halálunk megformálóivá és költőivé kell válnunk.

100. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerdahelyi István: Költészetesztétika
Szalay Károly: Komikum, szatíra, humor
André Bazin: Mi a film?
Bokor Pál: A film mint mozgás
Kállay Géza: És most: beszélj!
Thomka Beáta (szerk.): Az irodalom elméletei I.
Sándor Iván: Németh László üdvtana
Oscar Wilde: A kritikus mint művész
Szerdahelyi István (szerk.): A realizmus az irodalomban
Szerdahelyi István (szerk.): Lukács György és a magyar kultúra