Mátyás Ferenc (szerk.) · Z. Szalai Sándor (szerk.)

Szép ​versek 1971 1 csillagozás

Mátyás Ferenc – Z. Szalai Sándor (szerk.): Szép versek 1971

Ratkó ​József (Szerző)
Garai Gábor (Szerző)
Illyés Gyula (Szerző)
Károlyi Amy (Szerző)
Rónay György (Szerző)
Csoóri Sándor (Szerző)
Weöres Sándor (Szerző)
Simon István (Szerző)
Iszlai Zoltán (Szerző)
Pilinszky János (Szerző)
Takáts Gyula (Szerző)
Somlyó György (Szerző)
Nemes Nagy Ágnes (Szerző)
Benjámin László (Szerző)
Devecseri Gábor (Szerző)
Bede Anna (Szerző)
Képes Géza (Szerző)
Rába György (Szerző)
Fodor András (Szerző)
Simon Lajos (Szerző)
Kiss Dénes (Szerző)
Apáti Miklós (Szerző)
Darázs Endre (Szerző)
Vas István (Szerző)
Fodor József (Szerző)
Juhász Ferenc (Szerző)
Ágh István (Szerző)
Gergely Ágnes (Szerző)
Jékely Zoltán (Szerző)
Nagy László (Szerző)
Jánosy István (Szerző)
Csorba Győző (Szerző)
Rózsa Endre (Szerző)
Utassy József (Szerző)
Mezei András (Szerző)
Erdélyi… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szép versek

>!
Magvető, Budapest, 1972
358 oldal · keménytáblás

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Mátyás Ferenc – Z. Szalai Sándor (szerk.): Szép versek 1971

Második szép versek válogatásom. Az 1970-es sokkal jobban tetszett, az egy igazi forradalmi darab. Itt mind ha megijedt volna a szerkesztő biztosság és sokkal kevesebb kockázatot vállaltak, vagy az írok féltek jobban a hatalomtól.
Nem mondom hogy ne lettek volna érdekes, szép, elgondoltató versek, de az a rendszerkritika ami az előzőben megjelent, még se nyomokban se található.
Van olyan költőt aki rögtön kedvencé vált, elfogom olvasni a teljes kötetét egyszer.
Kevés volt a hév, kevés volt az érzelem és a Marseillaise se kiabáltuk a házfalakról.
Vége és szépen el lehet felejteni (ami magában is szörnyű) a verseknek nem erről kellene szólniuk. Kapanyél helyett és drámára vágyom, ha verset olvasok. Hát itt azt ne keresd!


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

Nagy László

Új évszak jön

Új évszak jön, betűk vetése,
vesztése húsnak, forróságnak.

Vetkőzném inkább életemet
vadaknak valódi mezőben
vagy az ágyban sörényeseknek.

Mert hova jutottam – sehova,
színtelen seholba, semmibe,
halálosan puszta papírhoz.

Tegnapok vérpad-édességű
csöndje megrendül, más lesz a kín:
hátba löksz, teremtés, terrorizálsz,
ó, te szivárvány-szoknyás mozdony,
görgetsz lassúdan magad előtt
s bennem a bárányarcú világ
megszületik újra, s csak tudnám:
a Tejút amino-savai
mit akarnak, milyen új kölkök
lépnek ki a tenger bölcsőiből!

>!
csillagka P

Kormos István: Atlantisz

Fekete lovak nyargaltak fölöttem –
hason feküdtem, két cigányhalat
szorongattam, könyékig a Dunában,
vagy a kiöntésben locskolva csak;
sárszag, fű szaga, csaláné, rohadt
nádé, a vizek teremtés előtti
örök szaga; a szél nyers pattogása
a lovak orrlyukában, az enyémben,
döreje a fülükben, az enyémben;
tajték csapódott arcomba csomóban,
keserű tajték, alvadt vér ízű,
szemembe-számba fröccsent, homlokomra,
halántékomra száradt; tenyerem
halántékomra szorítom s ma hallom
időm kútjából dobogásukat,
Istenhez szóló nyihogásukat.

Hol tiktakolsz, hajdani vekker –
római számok fehér lapodon,
csengőd sárgaréz kupolája
csókomra nem emlékezik.
Spárgán kötöttelek nyakamba,
Kisjézus, fehér ingben botladoztam,
jégeső hűvösében kék lábakkal loholtam,
volt a kiáltásom ima:
„Órát vegyenek, órát,
itt a zöld órás nem-fia!”

Első játékom, hova lettél,
ki fémhőmérőtok valál;
numizmatikai lelet: réz négykrajcáros nagymamától;
Feri bátyám faragta kisszék és Terus néném ustora,
s szelence-bokor, ahová cicerélni hítt Mézes Annus?
Gyerekkorom Atlantisza,
elsüllyedt mesebeli tájam!
Fölötted hullámzik a tenger,
csapkod az idő szárnya törten,
szemem húnyom, fejem lehajtom,
zöld hullám zúdul át fölöttem.

>!
csillagka P

Gergely Ágnes: XVII. Enceládó Szulfátó udvari bolondjának naplójából
1.
A költészet didaxisáról

Ha tollat fogsz, királyom, ne feledd,
használnod kell az írásjeleket.
Pont nélkül pontatlan a műremek,
jó a szövegnek, hogyha tűzdeled,
több írásjellel jobban érthető,
közérthető a mondanivaló.

A pont kevés. Ne bíbelődj vele.
Egy pont csupán a tényközlés jele.
Három-négy pont… a szöveg vacog itt-ott…
sejlik, a mester ismeri a… titkot…
A kérdőjel? Mutatvány, mégpedig
valakiről, ki még kételkedik,
kiálts rá felkiáltó jellel, és
tudjuk, múlandó a kételkedés!
Tudjuk, van itten szív és indulat!
Tudjuk, a szerző éppen min mulat!
Tégy kettőspontot: csihadjon a láz,
a ember higgadt fővel magyaráz.
Olykor tanácsos a közbevetés is.
Tedd zárójelbe (hiszen azért mégis).
Légy komplikált. És spleenes és morális
– a gondolatjel intellektuális –,
és tedd idézőjelbe azt, hogy “Rembrandt”,
nyomban tudjuk, hogy van valami szempont.
És kurziválj! Csináld a dőlt betűt!
Csengetni kezd a szó, ami elüt,
hadd álljon ketté a polgár füle,
hadd lássa be az olvasó: hülye.

Költő vagy, csupa szeretet,
szeresd az írásjeleket,
velük kiáltsd, hogy FONTOS, ami ott áll –
kivéve, hogyha idézetet loptál.

>!
csillagka P

Fodor András: Zsoltár

Igen, tudom, az orgonát
szétroncsolta a háború.
Nem nézem meg, mi lett belőle.
Hadd szóljon bennem úgy, ahogy rég;
hullámzó, kettős billentyűsorok,
fogantyúk porcelán gombái mellett jobbra, balra
ott állunk: Papp Jóska meg én.

Felröptetve a kotta vakírását,
túlharsogva a sípok lihegését
fújjuk a dallamot előre,
két stiglic-torkú kerub.
hangunk meredeken vetődő szárnya közt
lehunyt pillákkal imbolyog,
száll
Mesterünk feje.

Igen, tudom, a háború!
Elakadt melle fujtatója…

Elmentek mind a számrakók,
a karzat kórusa.
Szemközt,
bársonypalástját bal karjára csapva,
fejár falból nem lép ki többé
a Nagytiszteletű.

De mi csak fújjuk rendületlen,
csikaró szesz gőzében állva,
szövetkezeti irodában,
kopár bútorok ijedt zavarában, –
volt urasági udvar
homokjában tipródó lábak,
csuromvíz ingek,
egy-nyári táncok
csörgése fölött.

Fújjuk, hogy amit akkor
két harsány hang zenéje
egymást röpítő szárnyon írt
az égre,
Lantban, hegedűben,
Cimbalmi zengésben
Magasztaltassék.

>!
csillagka P

VÉSZI ENDRE

Húgom-anyám

Addig gyalogoltam az időben, amíg, na látod,
a bátyád lettem, anyám – anyám-húgom,
a vasvonalon már keresztülléptem,
túlélő lábam sírodtól régesrég elgyalogolt,
az öregebb én vagyok immár, s megszűnt
bűnbocsánatod önkényuralma, így lesz szabad
akit az árvaság nem tesz szabaddá – így lesz szabad?
kétágu válladon kettős madár ült, gondoskodásod,
vállamra nem száll.

Ezentúl lépteid én figyelem majd? micsoda lépteid?
én fekszem gondjaid kis deszkaágyán?
Magam miatt már nem hozzád kiáltok,
második halálod bennem érlelődik.

Jár a szám, hallod, fecsegek, hugom-anyám,
mind fiatalabb leánytestvérem,
hét tükör arcod hét fájdalom,
hét tükör arcod hét nevetés,
hugom-anyám!
rég voltam tenálad kint Keresztúron,
legszélsőbb zugában négy temetőnek,
ahol a holtat csak holt látogatja,
s a sírvirágot libák legelik.

De rég utaztam azon a vonalon,
a 28-as villamos vonalán,
életünk stációit figyelve
tél-tavasz-nyár-ősz ablakain át;

MTK-pálya tribünkoszorúja,
Maglódi úti kéménysisakok,
összevegyülve gyászolókkal és gyűjtőfogházi látogatókkal,
hugom – anyám
vizsgálva mindig fény-nyilazó szemmel
az idő prizmáin keresztül
arcodon a bocsánat félárnyékos mosolyát.

De ehhez már többé nincs jogod, szívem,
a fivéred lettem,
aki már el nem nézheti neked,
hogy odaálltál a halál tankja elé,
s hogy gyöngyként fölfűzted magad a szögesdrótra,
és üvegszilánkon nevetve lépegettél,
te anti-mártir, te!
erdei avar-arcu
pályaudvar arcu
Akácfa-utca-arcu

és megjátszottad minden hatalommal szemben
a győzni tudót!

látod, szívem, e versért is pénzzel fizetnek,
adósságomat nem törleszthetem.

>!
csillagka P

Zelk Zoltán

Két perc között

A szeptemberi éjszakában
a percek tünődve megállnak,
visszanéznek s egymást bevárva,
csapatban vonulnak tovább.
Két álló perc rése közt tegnap
derengeni láttam, ami eljő,
miről még a varjak se tudnak,
az első hófúvásos reggelt,
és esküszöm, lányok futottak
mezítlen talppal a jéghártyás
folyókon, habzó utakon!
megszámoltam, annyi időm volt,
éppen annyi, kilencen voltak,
kilenc zöld árnyék szállt mögöttük,
kilenc zöld füstcsík a havon.

Szemem behunyva most is látom,
ágaskodnom se kell, elérem
úgy is azt a nyitva felejtett
ablakot.

>!
csillagka P

Tordalagi Pál

Küzdeni kell

Hiába minden küzdeni kell
barátokkal, ellenfelünkkel
feleségünkkel , szeretőnkkel
és mindehhez mind több erő kell

ahogy az évek szorítva
belekényszerülünk a sarokba
hogy üldögéljünk a némán álló
hétköznapjaink során zászló

nem lobog a kezünkben már rég
az ünnepnap csupa árnyék
a múlt mutatja a sok üszköt
megöregedve mégis küzdök
hogy valamit még megtaláljak
mint labirintusban, egy szálat
követnek, hátha elvezetne
Ariadnéhoz, Piladeshez
akivel vállat vállhoz vetve
igy szólnék az ellenfelekhez

jöhetek tízen, százan, ezren
egyenként vagy sötét tömegben
mi itt vagyunk s ha elvesznénk,
beragyog minket majd az emlék.

>!
csillagka P

Benjámin László
Aztán

Előbb fülelve éjszakázom
Előbb a barlangból kimászom
Előbb a vadat leterítem
Előbb a telket bekerítem

Előbb kivágom az akácost
Előbb végigfutom a várost
Előbb a villamost kivárom
Előbb az őserdőt bejárom

Előbb a rubrikát kitöltöm
Előbb felhajtom a kölcsönt
Előbb a kályhákat begyújtom
Előbb a dühöket kifújom

Előbb az éhest megkínálom
Előbb a csapot megcsinálom
Előbb megváltom a világot
Előbb eltartom a családot

Előbb a zsákokat behordom
Előbb a titkokat megoldom
Előbb az egészet kibírom
Aztán a verset is megírom.

40. oldal

1 hozzászólás
>!
csillagka P

Rába György

Megáll az idő

Ez a ciripelés
elmetszi a nyarat
két félre szétesik
az élet bársony bolt alatt
az eddig minden zubogó
vénája szétreped
csak eztán jön a legkülönb
ízek ígérete
egy percre a hang tűhegyén
a szívdobbanás fennakad

>!
csillagka P

Somlyó György
Mese az alvó kutyáról

A kutya a szőnyegen

fekete szőr-arabeszkjei beleszövődnek a keleti minták színeibe

szaporán lélegezve álmában olykor összerezzen

animális agyának ólomkamrájába zárt már-már emberi érzelmeivel

(épp csak hogy meg nem szólal):

a milliárdéves rejtelem az utánacsinálhatatlan egyszeri varázslat a nylon a polieszter és polietilén ostromának egy ideig még ellenálló ősvaló-anyag a nem-szintetikus az előállíthatatlan az önnemző önmagát-önmagábóllétrehozó önmagárólnemtudó élet



Mi történt

hogy egyszer

milliárd évek után
meztelenül kitört

a kettős spirál

vonala mentén

az emberi szó

amely tudja hogy él
és tudja hogy meg kell halnia


Hasonló könyvek címkék alapján

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Ígéretek 3
Bence Lajos (szerk.): Igét őrizve
Bozsik Péter (szerk.): Szárnyak
Szentmártoni János (szerk.): Az év versei – 2010
Pósfai János (szerk.): Gyöngyhalászok
Szivárvány rímek
Ígéretek 5 – Antológia
Kukorelly Endre (szerk.): Szlovákiai magyar szép versek
Petőcz András (szerk.): Repülés