Hód ​nem alkuszik (Hód 3., 6.) 20 csillagozás

Mattyasovszky Jenő: Hód nem alkuszik

Lélegzetelállítóan izgalmas kalandok, fordulatos cselekmény, hidegvérrel elkövetett gyilkosságok, bravúros nyomozás – ezekkel találkozik az olvasó ezekben a Hód-történetekben, amelyek ezúttal második kiadásban látnak napvilágot, két történet egy kötetben. A történetek középpontjában egy tehetséges és fiatal elhárítótiszt áll, akinek a fedőneve Hód, s aki bámulatos vakmerőséggel, élete kockáztatásával is, szegődik nyomába kémeknek, gyilkosoknak, csempészeknek. Mer kockáztatni és nyer. Alapelve: a szerencse is a bátrakat segíti.

Eredeti megjelenés éve: 1979

Tartalomjegyzék

>!
Népszava, Budapest, 1979
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9333220157

Kedvencelte 2

Várólistára tette 6


Kiemelt értékelések

endivia>!
Mattyasovszky Jenő: Hód nem alkuszik

Továbbra is képzelt nosztalgiával olvasom Hód történeteit (mivel akkor még nem éltem), és nagyon tetszik, ahogy most már nem úszik meg simán mindent a főhadnagy úr, hanem igenis rálőnek és verekednie is kell. Azt mondjuk nem tudtam hova tenni, hogy a háromkirályokban a képszakértőt, aki ötvenöt éves, miért idős emberezte végig a szerző, míg Bana ezredes, ha ott volt a negyvenes évek végén mint ifjú komcsi, akkor ő sem lehet már annyira ifjonc… No mindegy. Tetszik ahogy felépülnek a történetek, bár talán a Hód csapdája kissé lassan indult el, túl sok volt, az akkor teljesen lényegtelennek tűnő részlet.

sdani>!
Mattyasovszky Jenő: Hód nem alkuszik

'A Hód nem alkuszik' két korábban már megjelent történet közös kiadása volt egy kötetben.

Az első, 'A Hód és a három királyok', egy nagyon kalandos sztori, ahol egy festmény körül zajlanak az események… ebben a történetben aztán van minden, mint a bucsuban: illegalitásban szervezkedő kommunisták, nácik, ellenforradalmárok, nyugatról pénzelt rendszerellenes összeesküvés. A történet szerintem nem volt rossz, de ebben a novellában a rendszerszimpatizáns nyalást olyan szintre emelte a kedves író, amin már én se nagyon tudtam csak mosolyogni. Azon még csak-csak ingattam a fejem, amikor az elháríítás két magasrangú tisztje arról nosztalgiázott, hogy milyen volt a nyilas uralom idején szervezni az akkor még illegális kommunista pártot. De akkor már kinyílt a bicska a zsebemben, amikor kiderült, hogy az ellenforradalom (mimás? :) idején a Corvin közi terroristák(!!) között felbukkant egykori náci(!!) nyugatra szökése után onnan bomlassza a kommunista idillt. Szóval a könyv olvasásakor azért nemcsak kellemesen nosztalgikus érzéseim voltak.

A 'Hód csapdája' sztoriban ezt a vonalat szerencsére nem erőltették, így több hely maradt a nyugatnémet, kétkulacsos ügynök ármánykodásainak. :) A történet szintén nagyon tetszett, a helyszín a Gyógyszerkutató Intézet, ahol ismét egy világraszóló magyar felfedezés forog veszélyben. (a sztorinak fanyar ízt ad, hogy a Gyógyszerkutatót majd 1o éve bezárták, ezzel az utolsó famakológiai kutatóhely is megszűnt az országban. A sztori annyiban nem volt légbőlkapott, hogy a hormonkutatás valóban az intézet profiljába vágott, és volt idő, amikor valóban nagyon magas szintén űztk itt az ipart. Akit érdekel, itt olvashat róla bővebben: http://www.baratikor.sote.hu/letoltes/eloadasok/2009_10… ) Maga a bűntény nagyon ötletesen van megoldva, igazi nagyágyúk fenték a fogukat a felfedezésre, akik nem riadnek vissza a jelentéktelen figurák elhallgattatásától, modern technika bevetésétől, így végre a Hód és az elhárítás igazán az emberére akadt. James Bond-os fordulatok sokasága, ahol a kedvenc ügynökünk már-már emberfeltti képességek felvonultatásával védelmezi a békét. Végül a Hód egy leleményes fondorlattal tudta kiugrasztani a nyulat a bokorból.

Mint említettm, a két sztori 'A Hód nem alkuszik' címet viseli, ami némileg megtévesztő, mert alkudozásról szó sem volt egyik történetben sem… Viszont a történetre alapozva egy remek önpusztító játékot találtam ki a 'Dallas-ra ivás' mintájára: a 'Hódra cigizés'. Itt tehát nem akkor kell inni, amikor Jockey Ewing ledönt egy whiskey-t, hanem el kell szívni egy cigit, amikor valaki rágyújt a történetben. Két kötet után garantált tüdőrák. Fel is merült bennem, hogy Mattyasovskynak lehetett valami érdekeltsége a Munkás, vagy Fecske cigigyárban. Volt olyan jelenet, amikor Bana ezredes megkínálja Hódot valami jó nyugati cigivel, de ő, ellentmondva főnökének engedélyt kér, hogy inkább egy fecskére gyújthasson. Mire a főnöke is inkább egy munkást vesz elő. A vonaton mindenki nézett, hogy min röhögök akkorát.

Sziszi>!
Mattyasovszky Jenő: Hód nem alkuszik

Amikor a Hód könyvek megjelentek, kifejezetten szerettem olvasni őket. Rövidek voltak, 1 nap, egy könyv. Magyar krimi, a magyar valóságban nem sok volt akkoriban. Ma már nem hiszem, hogy pont úgy élvezném az olvasásukat. Meg annyi sok új könyv van.

Turi_Tamás>!
Mattyasovszky Jenő: Hód nem alkuszik

Én ezt eléggé közepesnek találtam a korábbi Hód-történetekkel összehasonlítva.


Népszerű idézetek

legrin P>!

– Remek ez az öltöny – siklott végig tekintete a fiatalemberen. – Melyik szövetkezetnél dolgoztat?
– Egyiknél sem…
– Csak nem azt akarja mondani, hogy készruha?
– Azt nem… Egy ügyes maszek keze munkáját viselem. Évek óta hozzá járok.
Az ezredes korholóan csóválta fejét, szemében azonban huncut fény csillant.
– Szóval a kisipart támogatja – mondta. – Oda hordja a pénzét, közben biztos maga is szidja a maszekokat, hogy milyen jól megy nekik, sokuknak kocsija van, és ők azok, akik vígan átevickélnek a szocializmus átmeneti korszakán, meg miegymás… Maszeknál csináltatni ruhát! Ezt nevezem fejlődésnek egy belügyi dolgozónál.

10. oldal

3 hozzászólás
hjanio P>!

Az elhárító szervek sejtése bevált. A volt Abwehr felderítőtiszt, Wilhelm Schwetling szervezte meg a töméntelen fegyvernek és lőszerrek az elrejtését a Pilis és környéke Bánya Részvénytársaság kettes számú meddőbányájában. Mindezzel az volt a célja az Abwehrnek, hogy – számítva Budapest szovjet csapatokáltal történő bekerítésére – ezt a hadianyagot egy későbbi ellenlökésre tartalékolja majd, a főváros irányába előretörő Viking páncélos hadosztálynak.

99. oldal

hjanio P>!

– Nagyon friss még a kocsija – mondta a fiatalember. – Megnéztem a kilométerórát, alig mutat valamit…
Jól megy?
– Nem panaszkodhatom, bár ez már nem az a régi Volkswagen -vont vállat Zántai, és egy pillantást vetett a kocsija mellett álló Volgára. – Ennél mindenesetre megbízhatóbb – intett fejével a nagy kocsi felé.
– Hát az biztos, hogy tartósan nem lehet vele százhúsz körül lépkedni, a magáé viszont szépen tartja ezt a sebességet hosszabb úton is.
– Hol lehet itt nálunk százhússzal tartósan menni?
– Hát nemigen…
– Sehol… Még a balatoni úton is lehetetlenség, nem beszélve a hétvégi napokról

144. oldal

6 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Hód sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Rubin Szilárd: Mulatság a farkasveremben
Pavel Vezsinov: A smaragdos szelence
Balogh László – Moldován Tamás (szerk.): Gyilkosság az M1-esen
Falus György: A bűn bábui
Mátyás István: Korona a reklámszatyorban
Pintér István – Szabó László: Különös vadászat
Kara János: A tettes ismeretlen
Josef Škvorecký: Borůvka felügyelő szomorúsága
Juan Ángel Cardi: Rendkívüli játszma
D. Hrabrovickij – V. Vegyejev: Nyomon