Hód ​és a ZX-7 (Hód 4.) 86% 30 csillagozás

Némileg szürkébb, mint az általam korábban olvasott Hód történetek. Nyilván propagandisztikus, de kémtörténetnél ezt különösebben nem vethetjük a szemére. A műfaj egyik sajátossága, hogy nem függetlenítheti magát a főhős által képviselt ideológiától. Mattyasovszky meglehetősen jó érzékkel találta el a propaganda mértékét, úgy, hogy logikai rendszerbe lehessen foglalni Hód tevékenységét, ugyanakkor az olvasó szórakozását se tegye tönkre. Sok mindent nem lehet, s nem is kell mondani róla. Szórakoztatásra szánt írás, ami céljának meg is felel.

Újraolvasás. Újraértékelés.
…és persze a viszonyítási alap is változik, hiszen egyrészt bővült az ismeretanyag (több könyvet olvastam), másrészt változnak az elvárások.

Persze, ha abból indulok ki, hogy mikor jöttem rá, arra, hogy kicsoda a magyar jamesbond, azaz Hód, és hogy aki a leleplezendő ellenfél, akkor simán megadnám az öt csillagot, de…

Humor, és izgalom tárgyában meglehetősen szürke lett ez a kis történet. Frankón mondom, délután bele lehet aludni… ebben a Hódban nincs, vagy csak alig van csibészség…
Nem mondom ügyes rejtvény, de alig szórakoztató… egyetlen szerencséje, hogy azért akad benne véletlen. Ami mint tudjuk a nyomozó és a kémelhárító legjobb barátja.

Úgyhogy elengedem a szép emlékeket, és levontam két csillagot.

Valahogy ez a Hód-történet nem tetszett annyira, mint az eddig olvasottak. Úgy érzem, relatíve sokára bontakozott ki előttem a sztori. Folyamatosan azon gondolkodtam, mikor jelenik meg Hód, miért nem jelentkezik a történetben. Annyira jól beleolvasztotta a személyét az író, nem is gondoltam arra, aki végül volt. Nem, nem mondom, hogy meglepett, hogy ki volt az, de csak azért, mert más nem lehetett.
Fáradt vagyok ma este azt hiszem, ennyi értékeléssel most megelégszek. :-)

Ez is érdekes olvasmány volt…hihetetlen, hogy M. J. milyen jól ír. Igaz, hogy régen volt szocializmus, még mások voltak az értékek, de ott is a pénz volt az úr.
A megszokott csapat nyomozott ebben a regényben is, Bana Dénes, Beleznay Gábor, Pintér Béla…és Hódunk ismét brillíroz. Még szeretője is akad, Kemenesné személyében :) Jóképű lehet Hódunk, mert több nő is oda van érte ebben a részben, többek között Fülle Gabriella, Nagy Rózsi.
Ebben a regényben senki nem az, akinek látszik.
A csavar a történetben hatalmas volt, erre nagyon nem számítottam.

Azt kell, hogy mondjam, az eddig olvasott három Hód könyv közül ez tetszett a legjobban, mert egyáltalán nem számítottam arra, aki a Hód volt, sem arra, aki a főgonosz személyét alakította.
Tetszett az is, hogy végre nem olyan szájbarágósan mondta el a kémelhárítás vezetője a történeteket.
Kicsit megmosolyogtam néhány, ma már elavultnak számított dolgot, néha sóhajtoztam, a régi letűnt kor romantikája után, lásd ráckevei üdülés, ma már az emberek nem igazán így pihennek, főleg nem ilyen körülmények között.
Viszont ami nem tetszik az, az hogy viszonylag egy síkúak ezek a beszervezési történetek, mindig ugyanazt a a klisét használja az író.

Hód újra akcióban. Most az ipari kémkedés világába megyünk el. A történet jó volt, a véletlennek most nagy szerepe volt. Mindig szeretem megtippelni, hogy ki lesz, Hód, de most nem sikerült. Egy kellemes kis kikapcsolódásra jó ez a könyv.

Érdekes volt a kezdés, aztán kicsit leült a történet – azt gondoltam: Jaj, ne…
Viszont ami utána következett kárpótolt a zökkenőért. Jól felépített cselekménysorozat; az elhárítás dolgozóin kívül nem igen lehet tudni, hogy ki, kicsoda. A műfajhoz képest erős a jellemábrázolás is, még a mellékszereplőkről is kialakul egy kép az emberben. Aztán robban a bomba, meglepetések egész sorozata következik. Azt gondoltam izgalomra semmi okom. Tévedtem. Tetszett! Kellemes kikapcsolódás volt.

na, most teljesen át lettem verve. végig azt hittem, hogy, pedig nem. szóval azt képzeltem, hogy végre új nézőpontból, a kém nézőpontjából követhetjük az eseményeket. erre az utolsó oldalakon meg kellett tudnom, hogy egyáltalán nem :) meg is lepődtem. egyre jobban szeretem ezt a sorozatot. de azért azok a könyvek jobban tetszettek, ahol a Hód jelentéseket tett az ezredesnek, mert az beszélgetéseiket nagyon szeretem olvasni.

Az első négy kötet közül ez tűnt a legerősebbnek. A nyugati hatalmak mindent elkövetnek, hogy a magyar szellemi terméket megszerezzék, nem számít sem emberélet, sem pénz, sem ígéret. De Hód itt is a vártán áll, és emberségesen okos főnökei segítségével végzetes csapást mér az ármányra. A társadalom fellélegezhet, jó kezekben vannak az érdekei.
Négy kötet után már sejteni lehet, ki is lesz Hód, de azért maradt meglepetés a végére is, ezt mindenképpen a javára írom.

Ponyva. De mivel a hangulata nagyon megragad, könnyű átlépnem ezen a tényen.
Amúgy most sem jöttem rá ki lehet Hód, és a ki az aktuális ellenfele. Ez pozitívum egy kriminél, nem? Nálam igen.