Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A határjáró (Viktor Kärppä 1.) 77 csillagozás
Ez a sajátos világú krimi napjaink Helsinkijében játszódik, ahol az alvilágot a szovjet utódállamokból érkező bűnözők uralják. Nem piti alakok, legális fedőtevékenység mögé bújva folytatják üzelmeiket. Az egyik keresztapa egy Oroszországból áttelepült finn származású férfi, Viktor Kärppä kisebb-nagyobb szolgálatait is igénybe veszi. Ártalmatlannak tűnő ügyek ezek, de a rendőrség figyelmét nem kerülik el. Kärppä, aki magándetektívként dolgozik, nem csak kényelmetlen üzletfeleitől, de a múltjától is szeretne elszakadni, amire igencsak jó oka van. Ebbeli fáradozását egyáltalán nem segíti elő, amikor egy férfi eltűnt feleségének felkutatásával bízza meg.
Eredeti cím: Tappajan näköinen mies
Eredeti megjelenés éve: 2002
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik Animus
Enciklopédia 2
Kedvencelte 1
Most olvassa 3
Várólistára tette 27
Kívánságlistára tette 9
Kiemelt értékelések
Nem tudjuk, mi jár a másik ember fejében, csak találgatunk. Legutóbb például egy könyvben egy pap, egy bróker és egy festő gondolatairól olvastam, ami egyszerű esetnek tűnik: a pap hívő, a bróker racionális, a festő „bolond” – de nem.
Ebben a könyvben gengszterek szerepelnek, ez aztán tényleg titokzatos világ, a működésének fontos része a megtévesztés, a hazugság. Itt szinte fölösleges is találgatni, kinek mik az indítékai, majd az író eldönti, hogy mi legyen, az olvasó meg csak ellenőrzi, hogy valószerűnek, hitelesnek tűnik-e a történet és a szereplői vagy sem.
Voltak-maradtak kétségeim. Az ábrázolt világ – a posztszovjet maffia Finnországban, Oroszországban és Észtországban – ugyan elég valószerűnek tűnt, de a történetnek volt egy-két olyan fordulata, amit erőltetettnek hatott. A karakterek sem voltak igazán kidolgozottak, ezért nem éreztem azt, hogy amit tesznek az a múltjukból vagy a jellemükből következne, csak azt, hogy minden véletlenszerű.
Lehet persze, hogy ez így van jól, ne ringassuk magunkat illúziókba azzal kapcsolatban, hogy egy krimiből megismerhetjük a legkeményebb alvilág titkait.
Jól olvasható, kikapcsoló.
2021/96, könyvtár, 34/67 eddigi értékelés
Egy „kuszakrimi” a sokszínű-soknyelvű orosz-finn-észt határterületről. Egyszerűnek tűnő bűnügy, egyre bonyolultabb (és sikertelen) nyomozás, hogy aztán a végén egy csapásra megoldódjon minden. A fenti nyelvek mellett még az angolt is töri mindenki, és svédül is ért valamicskét – és ez a könyv nagy-nagy pozitívuma, ahogy betekinthetünk e vegyes etnikumú terület napi történelmébe.
A szerzői stílus nem túl gazdag, a cselekmény nem túl mély – bár helyenként ránk köszön a humor, és belegondolhatunk a határtalan politikai változásokba. Ennyiért csak 4-est adhatnék, a plusz fél csillag azért jár, mert kiderült, első könyve a szerzőnek. Na annak viszont nagyon szép indítás.
Ui: Látom a szerző néhány évvel később megkapta az Üvegkulcs-díjat.
„A gyilkos arcú férfi”, így nevezték a hadseregben a főhőst, és ez a regény eredeti címe is. Nem mintha Viktor Kärppä ne lenne jóképű, megnyerő külsejű fiatalember. Inkább azért hívták így, mert arcvonásai nem tükrözik a félelmet, felindultságot. Ő minden körülmények között szenvtelen tud maradni, még akkor is, amikor bejelentik neki, hogy szovjet katonaként Afganisztánba vezényelik.
Viktor Kärppä Helsinkiben él, szovjet Karjalából települt át mint inkeri finn nemzetiségű orosz állampolgár. Kärppä orosz neve Kornosztajev, mindkét nyelvben a szó ’hermelin’ jelentésű.
Kärppä Finnországban magánnyomozóként próbálja kamatoztatni orosz nyelvtudását és karéliai helyismeretét. Szolgálataira igényt tartanak különböző finnországi orosz, kétes elemek és a nekik dolgozó karjalai orosz seftelők, áruhamisítók is. Kärppä igyekszik tevékenységét a törvényesség keretei között tartani, miközben gyilkosságokat derít fel, kábítószer-csempészést leplez le, valamint az orosz kémelhárítás megbízását is teljesítenie kell. Mindeközben rátalál a szerelem is.
Viktor kedves, okos, szellemes, szerethető jellemű férfi, akinek az egyik legszimpatikusabb tulajdonsága az, hogy mindent megpróbál megtenni a határ túloldalán élő, a karéliai Sortavalában maradt, betegeskedő édesanyjáért. Nem könnyű az élete: mint a kettős identitású emberek általában, ő is megszenvedi származását. Finnországban oroszként, Oroszországban finnként tekintenek rá, és idegenként bánnak vele. Neki mindenütt folyamatosan bizonyítania kell, és megküzdeni azért, hogy elfogadják.
Számomra ez a regény azért is kedves, mert felidézi a többé-kevésbé ismert finn, észt és egyes, ma már Oroszországhoz tartozó tájakat, városokat. Helsinki az a helység, amit Szegeden kívül a legjobban ismerek, hiszen számos utazásom során összesen több mint két évet éltem ott. Így jól tudtam követni a főhős mozgását a finn fővárosban, de vidéken is. Megjelent előttem a könyv több más helyszínén tett látogatásom emléke: Kouvola, Viipuri (ma orosz nevén Viborg), a hajóút Helsinkiből Tallinnba, és maga az észt főváros. Sortavalát, Viktor szülővárosát fényképekről ismerem, az egyik legkedvesebb finn barátom – akinek családja szintén innen települt át 1939-ben – családi fotóalbumából. A fordító, Bogár Edit pedig kedves kolléganőm.
Érdekes téma, a finn-észt maffia összekapcsolódása. A könyv elején a szovjet-finn viszonyról olvasható érdekes információ. A moly meg elmehet.. , szóval oda, hogy ezt is újra kell értékelnem…
A kis történelmi bevezető a Szovjetunióba szakadt finnugor népekről érdekes és megalapozza a történet hátterét. A nagy Oroszország kovácsolta frigy a menyasszonyok számára nem volt sem önkéntes, sem boldog, de ennek hangoztatása károsan hatott az egészségre. A krimi is izgalmas és fordulatos, de komoly pluszt ad neki ez a különös világ. Lubickoltam a finn helyszínekben, nevekben, a finnek, észtek és oroszok egymáshoz való, bonyolult és ellentmondásos viszonyának pazar megjelenítésében. Különleges csemege ez a regény, sajnos elég ritkán juthatunk hozzá magyarul kortárs finn irodalomhoz. Nekem nagyon tetszett, ajánlott azoknak, akik szintén szeretik a kék-fehér színösszeállítást (még akkor is, ha a krimi nem éppen az esetük).
Skandináv krimire számítottam. Annak furcsa volt. Az érdeklődésemet viszont sikerült fenntartania. A történelem során többször átrajzolták a határokat. Sokan rekedtek ott, ahol nem szerettek volna lenni. Van, aki „visszamegy”, de már ott sincs helye. Ezért jó vagy rossz cselekedetekkel keresi a helyét. Mindenkinek próbál megfelelni. Mindenki úgy illeszkedik be, ahogy tud. De hol marad akkor önmaga? Mit kockáztat, amikor hű próbál lenni a múlthoz, vagy épp próbál megszabadulni tőle?
Valaki mindig megfizet valamiért. A végén nagy gombóc volt a torkomban. Bevallom, nem is teljesen értettem a végét. Valahogy olyan befejezetlen.
Most akkor mi a jó? Maradjunk ott, ahová a történelem sodort, vagy próbáljunk számkivetettek lenni az óhazában?
Egy a megszokottaktól eltérő skandináv krimi. A történet hátterét a volt Szovjetunió nemzetiségeinek története alapozza. Viktor Kärppä a főszereplője a regénynek, egy a SZU-ból Finnországba települt inkeri-finn, karéliai férfi, aki magán-nyomozóként igyekszik helyismeretét és orosz nyelvtudását kamatoztatni. Megbízói az orosz kémelhárítástól a maffiákon keresztül, a finn rendőrségig jó néhányan vannak, nincs munka nélkül főhősünk, aki közben megkísérli menteni és megőrizni önállóságát és tekintélyét. Finnek, észtek, oroszok kavarognak a fordulatos krimiben, szerelmi szállal és otthon ragadt édesanyáért való aggódással, amely a végén váratlan csavart, meglepő megoldást kap. Nekem nagyon tetszett a stílus, jó könyvet olvastam. Ajánlom a krimikedvelőknek!
Ez sem tündérmese…Hullák egyre növekvő száma, aztán váratlan fordulat, kicsi szerelmi szál jellemezi ezt a rövidke krimit. Nagyon tetszett benn, hogy egy olyan területen játszódik, ami azért valljuk be kicsit kiesik a látószögünkből. Ez a finn-orosz határ. Mivel gimiben tanultam utoljára történelmet, már rég kiesett, hogy Oroszország anno kihasíított magának egy kis finn területet, így az ott lakók hipp-hopp egyszer csak „oroszok lettek”. Inkeriföld…így nem hallottam róla. Igazából a helyszín, a történelmi háttér (ami jól meg van magyarázva a könyvben) és a váratlan fordult tetszett, de azért van ettől jobb krimi is. :)
A finn-észt alvilág elég távol áll az érdeklődési körömtől, de finn írótól még nem olvastam krimit, így megpróbáltam. Más hangulatú, mint a megszeretett skandinávok, de határozottan tetszett. Megkedveltem a főhőst, és a remek, vicces párbeszédeket. A rendőrduma is nagyon jó, valószínűleg a fordítás is az. A sztori nem volt teljesen koherens, de fenntartotta az érdeklődést, jó nagy csavarral a végén. Olvasnék még a szerzőtől.
Népszerű idézetek
És Ypi nem rosszindulatú, csak egyszerű. Olyan, aki arra vágyik, hogy egyszer eljusson Last Minute-be, meg akinek a kedvenc színésze Also Starring.
45-46. oldal
Morzsolgatta a sálját, mint egy teszetosza Micimackó.
109. oldal
A rakományban Észtországban gyártott Adidas melegítők és köztük CD-lemezek voltak. Az áru törvényes volt, de gyanús kinézetű. Ha a vám buzgólkodna, bizonyára a Riskovhoz hasonló figurák kétes rakományát vizsgálná át. Én pedig mögötte simán átviszem a helyes kis autómat a becsületes finn pofámmal és útlevelemmel.
181. oldal
…sört ittunk meg vodkát, és gyerekkorunk eseményeit emlegettük. Nem egyformán emlékeztünk a dolgokra, és majdnem összeverekedtünk, amikor azon vitáztunk, ott voltam-e én is a kozák együttes bemutatóján.
102. oldal
– Nem felejtsd el, hogy én emancipált nő vagyok, modern ember, akire az ilyen tesztoszterondemonstráció nincs hatással.
Mélyen a szemébe néztem, a pupillái a sötétben kitágultak.
– Vagyok már annyira koros ember, hogy tudjam, hogy igenis hatással van. Vagy inkább egy nyápic könyvtárossal akarsz útnak indulni?
– Ne csúfolódj, vagy el is megyek. Egyébként mi a baj a könyvtárosokkal?
115. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Karin Fossum: Elszabadul a pokol 87% ·
Összehasonlítás - Kondor Vilmos: Budapest noir 85% ·
Összehasonlítás - Richard Osman: Az utolsó ördög 94% ·
Összehasonlítás - Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés 94% ·
Összehasonlítás - Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja 94% ·
Összehasonlítás - Anthony Horowitz: A selyemház titka 93% ·
Összehasonlítás - Eva García Sáenz de Urturi: Vízáldozatok 92% ·
Összehasonlítás - Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik 92% ·
Összehasonlítás - Robert Galbraith: Gonosz pálya 92% ·
Összehasonlítás - Anders de la Motte: Halálos ősz 92% ·
Összehasonlítás