Nem ​vagyunk magunk 25 csillagozás

Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk

Ha ​már elmentem, szeretném, ha hallanád a hangomat a fejedben. Halld meg, amikor a legnagyobb szükséged van rá, amikor nincs benned remény, amikor Magadra maradsz. Amikor az élet kegyetlen, amikor úgy tűnik, nincs szeretet. Amikor úgy érzed, hogy kudarcot vallottál. Amikor nem tudod, hogy mi az értelme az egésznek. Amikor nem tudsz továbbmenni. Szeretném, ha akkor belőlem merítenél erőt. Szeretném, ha emlékeznél rá, hogy mennyire dédelgettelek, hogy Érted éltem. Amikor úgy érzed, hogy a világ óriásokkal van tele, akik közt eltörpülsz, amikor már azért is küzdened kell, hogy felemeld a fejed, szeretném, ha emlékeznél rá, hogy más dolgokért érdemes élni, mint amit a puszta teljesítmény jelent. Az is ér valamit, ha valaki rendes ember.
Eileen szülei a 20. század derekán Írországból vándorolnak az Egyesült Államokba, s otthonukban hol vidám, hol borús a hangulat – a vendégek számától és az elfogyasztott alkohol mennyiségétől függően. Eileen felnőve mindent elkövet, hogy maga… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: ArtPop Libri

>!
Libri, Budapest, 2017
660 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633106747 · Fordította: Szécsi Noémi
>!
Libri, Budapest, 2017
660 oldal · ISBN: 9789634332787 · Fordította: Szécsi Noémi

Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Connell Leary · Edmund Leary · Eileen Tumulty


Kedvencelte 4

Most olvassa 6

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kalmár_Melinda P>!
Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk

Egy ponton elátkoztam magamban a szokásomat, hogy közvetlenül egy adott könyv olvasása előtt nem nézem meg újra a fülszöveget. Talán felkészültebb lettem volna, és amikor bizonyossá válik, amit addig csak sejtettem, nem akartam volna riadtan abbahagyni az olvasást. Aztán persze erőt vettem magamon, de gyötrődve olvastam az utolsó háromszáz oldalt. No, nem azért, mert rossz volt, egyáltalán nem. off

Matthew Thomas magát az életet írja meg minden velejárójával. Nem idealizálja a szereplőit, minden hibájukkal, esendő emberségükkel mutatja be őket. Családtörténet, de ha akarom, lehet fejlődésregény is: az író leginkább Eileenre koncentrálva mesél, bár a figyelem időről időre áttevődik a fiára, Connellre. Ed, a férj szinte a háttérben marad, pedig az ő jelenléte, élete alapvetően befolyásolja a másik két ember sorsát. spoiler

Többen írják, hogy Eileen törtető, nagyravágyó, rasszista. Ajaj! Csínján ezekkel a szavakkal! Erős asszony, irányító személyiség, akinek határozott elképzelései, céljai vannak. Ugyanakkor élete minden eseményét a körülményei befolyásolják, soha nem dönthet szabadon, bár csak erről álmodik. spoiler Irányítani szeretné a sorsát, kitörni, jobb életre vágyik, de mindig meg kell elégednie valami kevésbé jóval. Eileen abban a korban él, amikor még a férfiak alapvetően meghatározták egy nő, egy család életét, előmenetelét. Stabilitásra vágyik, biztonságra, ezért iszonyodva figyeli gyerekkora „jó környékének” átalakulását. Nem a bevándorlókat gyűlöli, az ismeretlentől, az idegentől fél, mert fenyegetve érzi magát. spoiler Persze, hogy megvannak a maga korlátai, mint mindannyiunknak. Élete fordulópontján azonban sok mindenre rádöbben. Eileen felismerései talán segíthetik az olvasót is, hogy maga is észrevegye, mennyire jó életet él, de mindez milyen kétségbeejtően törékeny.

A cselekmény lineárisan bontakozik ki előttünk. Nincsenek időbeli ugrások, előre- és visszautalások. Ez a történet épp ezt a folyamatosságot, klasszikus időkezelést követeli meg. A fejezetek címe mögött az író pontosan megjelöli az éveket, ezzel is segítve az időbeli tájékozódást, kiemelve a folytonosság, az események egymásra és egymásból következésének fontosságát.

A cím sokatmondó. Istenre is utalhatna, de szerintem itt inkább a családra vonatkozik, illetve az emberekre, akik körülvesznek bennünket, akikhez közünk van, akik törődnek velünk, és akikkel mi törődhetünk.

Szintén többen szóvá teszik, hogy a regény túlírt. Amennyiben az élet túlírt lehet – igazuk van.

Matthew Thomas könyve nem könnyű olvasmány. Tudott újat hozni az amerikai családtörténetekbe. Engem lelkem-szívem legmélyéig megrendített.

Nikolett0907 P>!
Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk

Matthew Thomas tollából még nem olvastam eddig semmit, pedig igen csak olvasmányos kötetet rakott elém.
Nem egyszerű történet vezetéssel találtam magam szembe és egy elég meghatározó, sorsról, sorsokról olvashattam.
Karakterek széles kavalkádja mutatkozik meg a sorok között, fájdalmas múltat ismerhettem meg, és próbáltam elfelejteni, de minduntalan szembe kerültem vele.
Mit írhatnék ami méltón tükrözi a kötet értékét és valóságát?!
Talán annyit, hogy meghatározó élményt nyújtott és igen csak jónak éreztem, műfajában pedig kiemelkedőnek érzem. Nem egy olvasásra ítéltem.

cseri>!
Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk

Kellemes meglepetés volt ez a könyv. Félig-meddig a saját felfedezésemnek tekintem, bár hol vannak már azok az idők, amikor az ember a könyvtárban bóklászott, és csak úgy levette a polcról a Pamano zúgását, és csodát látott, a mollyal ezek elmúltak. Ezzel a könyvvel a is a molyon találkoztam először. De azt nem állíthatjuk, hogy agyon lenne reklámozva a kötet, nem is nagyon olvasták sokan. Mellesleg az ún. ArtPop sorozatban jelent meg, ami JAK és Libri közös kiadás, úgy is mint „a populáris és a szépirodalom határán mozgó” könyv. Hm. Köztudott, hogy manapság ez elég sok könyvre elmondható. Ugyanakkor kicsit öngólnak tűnik ezt így kijelenteni, kicsit tartanék tőle, hogy aki szépirodalmat akar olvasni, az nem kéri a populárist, fordítva meg főleg nem.
Hát, ami engem illet, mivel ez egy amerikai családregény, ebből nekem minden tetszik, az amerikai is, szeretek Amerikáról olvasni, annyi más a mentalitás, a családregények meg mindig érdekesek – bár ez egy elég kis család, csak háromtagú. Szóval már az elejét is élveztem, de főleg azt, hogy kb. a felénél jött egy nagy meglepetés, amikor teljesen más irányt vett a történet, és hogy nem volt elspoilerezve… :) spoiler Innentől nem tudtam letenni. spoiler

4 hozzászólás
Petiko>!
Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk

Nagyon nehezen indult, majdnem feladtam, pedig már túl voltam a 200. oldalon. Már megint az amerikai álom, feljebb menni a ranglétrán, új ház, szebb környék… annyiféleképpen írtak már erről, köszönöm, de nem kérem! Aztán azon kaptam magam, hogy elkezd érdekelni, mert megváltozott a hangsúly. Előtérbe kerültek a hétköznapok emberi játszmái, családon belül (férj-feleség, anya-fiú, apa-fiú) és a külső kapcsolatokban. Már itt megmutatkozott, hogy az író karakterábrázolásai nagyon erősek.
Matthew rendkívül árnyaltan mutatja be a kritikus élethelyzettel való szembesülés, vagy éppen az attól való menekülés döntési dilemmáit, a különböző szereplők bőrébe bújva, más-más nézőpontokból. Meghúzható-e a határ a szerettünk melletti kiállás, támogatás és a már értelmetlen önfeladás között? Mit várhatunk el a másiktól (gyerek, barát) egy ilyen helyzetben? Hol és hogyan keresünk kapaszkodókat, hogy aztán esetleg önvádaskodással még mélyebbre zuhanjunk? Egyfajta menekülési útvonal-e, ha kifelé megpróbáljuk tartani a látszatot, és élni a vágyott életet? Súlyos kérdésekkel küzdenek a szereplők, és az író annyira hitelesen, és mélyenszántóan mutatja be gondolataikat, hogy biztosan van valamilyen személyes tapasztalása. Aki nem került ilyen vagy hasonlóan nehéz helyzetbe, talán ezt a hitelességet kevésbé vagy egyáltalán nem fogja érzékelni, értékelni, többek között ezért is lehetnek ennyire különbözőek az értékelések. Számomra ez egy megrendítő, elgondolkodtató, kitűnően megírt könyv, a polcon a helye!

3 hozzászólás
Sheeana>!
Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk

Talán tényleg túlírt egy kicsit, de simán el tudom nézni ennek a könyvnek. Fú, nem tudok mit írni! Egy ember élete, egy család élete, csak ennyi és mégis mennyi minden van ebben a történetben.

1 hozzászólás
Belle_Maundrell >!
Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk

Néhány könyvvel ezelőtt nyafogtam, hogy milyen sok lehangoló történetet olvastam mostanában, erre tessék, itt van még egy.
Valamiért nagy várakozással kezdtem el olvasni, pedig a fülszöveget leszámítva nem tudtam róla semmit, csak hirtelen felindulásból vettem meg, amikor akciós volt a Librinél. Kicsit csalódást okozott, mert azt hittem, jobban fogom szeretni, viszont tény, hogy nagyon jól van megírva. Bár azért kissé túlírt, én lazán kidobtam volna 2-300 oldalt, úgy is átjött volna a lényeg, csak nem vesztünk volna el így a Leary család hétköznapjaiban. Persze lehet, hogy pont ez a lényeg, de én a 300. oldal körül kicsit belepunnyadtam, és úgy is maradtam egy ideig.
Valószínűleg az volt vele a(z egyik) legnagyobb bajom, hogy nagyon ellenszenvesek voltak a szereplők. Pedig Eileen szeretem ezt a nevet és Ed is egész jól indítottak, de már az igazi probléma megjelenése előtt az agyamra mentek. Tény, hogy jól ki vannak dolgozva, igazából is vannak ilyen emberek, és Eileennél jobban senki nem példázza az amerikai álom kergetését, de ez a hitelesség nem sokat segített rajtam. Eileent szerettem gyerekkorában, de a házasság rossz hatással volt rá, olyan telhetetlen és öntelt lett, ráadásul folyton csak a látszattal foglalkozott. Az a házas mizéria kész katasztrófa volt. spoiler Nagyon kiakasztott, amikor mindig álszentkedett, hogy ő nem rasszista, de mindenkit utált, aki nem volt fehér, és sosem ismerte el, hogy nincs igaza. spoiler Kicsit nevetséges volt ez a nagy idegengyűlölet, ha figyelembe vesszük, hogy az ő szülei is bevándorlók voltak. Mindenesetre ezek után imádtam az indiai kajás részt a végén. spoiler
Érdekes volt ennyi éven keresztül figyelemmel követni a házasságukat Eddel, hogy a nehézségek ellenére is kitartottak egymás mellett. spoiler
Eileen ennek kapcsán vívott ki némi elismerést és szimpátiát tőlem, bár ennyire talán nem kellett volna önfeláldozónak lennie. spoiler És szerintem olyan szomorú volt, hogy mennyire nem tudta kimutatni az érzéseit a gyereke előtt, bár ez gondolom a saját gyerekkorából eredeztethető.
Connell sokáig nem volt szimpatikus, gyerekként elég sokszor viselkedett csúnyán, de amikor jobban magára talált, akkor egészen megkedveltem spoiler.
Az az erőssége ennek a történetnek, hogy egy hétköznapi, mégis nagyon nehéz és kényes helyzetet mutat be a lehető leghitelesebben, több nézőpontból is. spoiler Gondolom, az írónak is van saját tapasztalata a témában, mert semmilyen részletet nem hallgat el, mindenről nagyon őszintén és kendőzetlenül ír, bár talán kicsit hosszan.
A stílusa tetszik, szerettem, és elég sok szép gondolat is van benne, néhány rész egész motiváló. Főleg az utolsó bekezdés. spoiler
Összességében megérte elolvasni, még ha ki is akasztott néha, meg lehangolt, meg nem igazán élveztem, de érdekes volt, nyers és nagyon őszinte. És hiába voltak pillanatok, amikor legszívesebben megfojtottam volna Eileent, azért remélem, hogy szépen alakult az életük. A végén úgy tűnt, hogy elindult egy pozitívabb irányba, szóval hajrá.

emma07>!
Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk

Megfogott a könyv, pedig nem történt benne semmi különös. Egy család éli a mindennapjait, a szokásos eseményekkel, amik egy családban adódhatnak. Mégis volt benne valami, ami miatt muszáj volt olvasni.

negoti P>!
Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk

Nem könnyű értékelést írni erről a könyvről, mert egyrészt ott van a családtörténet része, ami amerikai szemmel átlagosnak mondható. Apa, anya, fiú. Élnek, szeretnek, nem szeretnek, veszekednek, kibékülnek. Ennyi. Mindezt olyan stílusban leírva, szépen elbeszélve, ami miatt minél hamarabb akartam tovább olvasni. Érdekelt a Leary család élete. A nehezebbik része az olvasmánynak az spoiler és ez, teszi tragikussá, szívbemarkolóvá a regény folytatását. Mindenkinek ajánlom aki egy tartalmas nem mindennapi regényt szeretne olvasni.

konyvmoly_99>!
Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk

A Libri oldalán talált rám, rögtön megfogott a fülszöveg, (na meg,hogy le volt árazva) és nem is csalódtam benne. Egy család történetét meséli el, de nem olyan száraztészta módon. Engem teljesen megfogott és benn is tart, nagyon szeretem, olvasmányos. Miközben olvastam, folyamatosan jelölgettem be a részeket, szóval most tele van az egész könyv post-itekkel :D. Egyértelműen többször olvasásos, ajánlom mindenkinek.

Panni_Sárdi>!
Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk

Nagyon nagyon jó és szép könyv, egészen magától értetődő egyszerűséggel és természetességgel mutatja meg a szeretet kialakulását és fejlődését igazán szélsőséges körülmények között .


Népszerű idézetek

Kalmár_Melinda P>!

Eileen már nem volt olyan kicsi, hogy ne értse, apja azon keveseket kedveli, akik nem mohón nyelik mítosza habos főzetét, hanem kétkedőn előbb csak beleszimatolnak emberszeretete nedűjébe.

16. oldal

1 hozzászólás
Kalmár_Melinda P>!

Letette villáját a tányérra, meglepetésében kihúzta magát, és látta, hogy szeretettel néznek rá. Csak ekkor vette észre, hogy ugyanolyan elrendezésben ülnek, ahogy ő, Ed és Connell ült valaha ebben a szobában: az apa foglalt helyet az asztalfőn, az ablaknak háttal, a fiú a tükörnek háttal, a feleség a férjjel szemben, hogy hordja az ételeket. Eileen azon a széken ült, amely a saját asztaluknál is gyakran üresen maradt. Étkezéseik alkalmával gyakran nézett rá, és arra gondolt, de jó is lenne, ha valaki váratlanul betoppanna, és elhozná neki a világot. Soha nem képzelte el a jelenetet a látogató fölényes nézőpontjából, hogy milyen tökéletes életképet alkothat, mennyire úgy festhet, hogy ami csak számít a világon, az már ott van.

645. oldal

Kalmár_Melinda P>!

Eileen a terápiában azoknak a passzióját látta, akiknek túl sok idejük és pénzük, valamint túl kevés barátjuk van. Ráadásul a katolikusok nem járnak pszichiáterhez; erre való a gyóntatófülke.

374. oldal

Kalmár_Melinda P>!

[…] az ember nem érezhet rettegést más otthonában, csak a sajátjában. Van valami szent dolog abban, ha az ember vendég.

643. oldal

Belle_Maundrell >!

– Szeretek új dolgokat megtudni. Ha nem tanulunk, meghalunk.

200. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edmund Leary · tanulás
Belle_Maundrell >!

– Szeretem elképzelni, hogy az emberek évezredek óta ugyanazokat a csillagokat nézik – mondta Connell.
[…]
– És a jövőben is, jóval azután, hogy meghalunk.

195. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Connell Leary
Belle_Maundrell >!

Most, amíg ő lélegzik és mozog, amíg érez és gondolkodik, amíg ott van a jelen pillanat és a haldoklása között neki kiszabott időben, annyi mindenért érdemes élnie: a friss, fekete tea fanyar citrusízéért; a szekrényhez vitt meleg törölközők halmának érintéséért; a hálószobába beszűrődő távoli gyerekhangok visszhangjáért; a cannoli krémjének élvezetéért; a lovak fülének hirtelen rándulásáért, amikor egy legyet akarnak elűzni; az ugar füvének neonzöldjéért; a ránctérképért az ember tenyerében; a sár szagáért, tapintásáért vagy akár ízéért; a testünkhöz simuló test vigasztaló érzéséért.

656-657. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cannoli / cannolo · Connell Leary
Belle_Maundrell >!

Próbálta elképzelni, milyen lenne mindig egyedül lenni. Arra jutott, hogy egyedül lenni már eleve könnyebb, mint egyedül maradni. Annál minden csak könnyebb lehet.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyedüllét · Eileen Tumulty
Belle_Maundrell >!

Az élet az, amivé tesszük.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
Belle_Maundrell >!

Ha az elfeledett ételféleségek megízlelése föleleveníti a múltat, akkor egy-egy ismeretlen ízben másfajta emlékeztető, a jövendő lehetőségek emléke várakozik. Új emléket hoz létre.

645. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék · étel

Hasonló könyvek címkék alapján

Kathryn Stockett: A Segítség
Stephen King: A halálsoron
Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
John Steinbeck: Kék öböl / Szerelem csütörtök / Égi Mező
Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember
John Steinbeck: Édentől keletre
Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen
Leila Meacham: Szitakötő
Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába