Ha már elmentem, szeretném, ha hallanád a hangomat a fejedben. Halld meg, amikor a legnagyobb szükséged van rá, amikor nincs benned remény, amikor Magadra maradsz. Amikor az élet kegyetlen, amikor úgy tűnik, nincs szeretet. Amikor úgy érzed, hogy kudarcot vallottál. Amikor nem tudod, hogy mi az értelme az egésznek. Amikor nem tudsz továbbmenni. Szeretném, ha akkor belőlem merítenél erőt. Szeretném, ha emlékeznél rá, hogy mennyire dédelgettelek, hogy Érted éltem. Amikor úgy érzed, hogy a világ óriásokkal van tele, akik közt eltörpülsz, amikor már azért is küzdened kell, hogy felemeld a fejed, szeretném, ha emlékeznél rá, hogy más dolgokért érdemes élni, mint amit a puszta teljesítmény jelent. Az is ér valamit, ha valaki rendes ember.
Eileen szülei a 20. század derekán Írországból vándorolnak az Egyesült Államokba, s otthonukban hol vidám, hol borús a hangulat – a vendégek számától és az elfogyasztott alkohol mennyiségétől függően. Eileen felnőve mindent elkövet, hogy maga… (tovább)
Nem vagyunk magunk 25 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: ArtPop Libri
Enciklopédia 22
Szereplők népszerűség szerint
Connell Leary · Edmund Leary · Eileen Tumulty
Kedvencelte 4
Most olvassa 6
Várólistára tette 54
Kívánságlistára tette 46
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Egy ponton elátkoztam magamban a szokásomat, hogy közvetlenül egy adott könyv olvasása előtt nem nézem meg újra a fülszöveget. Talán felkészültebb lettem volna, és amikor bizonyossá válik, amit addig csak sejtettem, nem akartam volna riadtan abbahagyni az olvasást. Aztán persze erőt vettem magamon, de gyötrődve olvastam az utolsó háromszáz oldalt. No, nem azért, mert rossz volt, egyáltalán nem. off
Matthew Thomas magát az életet írja meg minden velejárójával. Nem idealizálja a szereplőit, minden hibájukkal, esendő emberségükkel mutatja be őket. Családtörténet, de ha akarom, lehet fejlődésregény is: az író leginkább Eileenre koncentrálva mesél, bár a figyelem időről időre áttevődik a fiára, Connellre. Ed, a férj szinte a háttérben marad, pedig az ő jelenléte, élete alapvetően befolyásolja a másik két ember sorsát. spoiler
Többen írják, hogy Eileen törtető, nagyravágyó, rasszista. Ajaj! Csínján ezekkel a szavakkal! Erős asszony, irányító személyiség, akinek határozott elképzelései, céljai vannak. Ugyanakkor élete minden eseményét a körülményei befolyásolják, soha nem dönthet szabadon, bár csak erről álmodik. spoiler Irányítani szeretné a sorsát, kitörni, jobb életre vágyik, de mindig meg kell elégednie valami kevésbé jóval. Eileen abban a korban él, amikor még a férfiak alapvetően meghatározták egy nő, egy család életét, előmenetelét. Stabilitásra vágyik, biztonságra, ezért iszonyodva figyeli gyerekkora „jó környékének” átalakulását. Nem a bevándorlókat gyűlöli, az ismeretlentől, az idegentől fél, mert fenyegetve érzi magát. spoiler Persze, hogy megvannak a maga korlátai, mint mindannyiunknak. Élete fordulópontján azonban sok mindenre rádöbben. Eileen felismerései talán segíthetik az olvasót is, hogy maga is észrevegye, mennyire jó életet él, de mindez milyen kétségbeejtően törékeny.
A cselekmény lineárisan bontakozik ki előttünk. Nincsenek időbeli ugrások, előre- és visszautalások. Ez a történet épp ezt a folyamatosságot, klasszikus időkezelést követeli meg. A fejezetek címe mögött az író pontosan megjelöli az éveket, ezzel is segítve az időbeli tájékozódást, kiemelve a folytonosság, az események egymásra és egymásból következésének fontosságát.
A cím sokatmondó. Istenre is utalhatna, de szerintem itt inkább a családra vonatkozik, illetve az emberekre, akik körülvesznek bennünket, akikhez közünk van, akik törődnek velünk, és akikkel mi törődhetünk.
Szintén többen szóvá teszik, hogy a regény túlírt. Amennyiben az élet túlírt lehet – igazuk van.
Matthew Thomas könyve nem könnyű olvasmány. Tudott újat hozni az amerikai családtörténetekbe. Engem lelkem-szívem legmélyéig megrendített.
Matthew Thomas tollából még nem olvastam eddig semmit, pedig igen csak olvasmányos kötetet rakott elém.
Nem egyszerű történet vezetéssel találtam magam szembe és egy elég meghatározó, sorsról, sorsokról olvashattam.
Karakterek széles kavalkádja mutatkozik meg a sorok között, fájdalmas múltat ismerhettem meg, és próbáltam elfelejteni, de minduntalan szembe kerültem vele.
Mit írhatnék ami méltón tükrözi a kötet értékét és valóságát?!
Talán annyit, hogy meghatározó élményt nyújtott és igen csak jónak éreztem, műfajában pedig kiemelkedőnek érzem. Nem egy olvasásra ítéltem.
Kellemes meglepetés volt ez a könyv. Félig-meddig a saját felfedezésemnek tekintem, bár hol vannak már azok az idők, amikor az ember a könyvtárban bóklászott, és csak úgy levette a polcról a Pamano zúgását, és csodát látott, a mollyal ezek elmúltak. Ezzel a könyvvel a is a molyon találkoztam először. De azt nem állíthatjuk, hogy agyon lenne reklámozva a kötet, nem is nagyon olvasták sokan. Mellesleg az ún. ArtPop sorozatban jelent meg, ami JAK és Libri közös kiadás, úgy is mint „a populáris és a szépirodalom határán mozgó” könyv. Hm. Köztudott, hogy manapság ez elég sok könyvre elmondható. Ugyanakkor kicsit öngólnak tűnik ezt így kijelenteni, kicsit tartanék tőle, hogy aki szépirodalmat akar olvasni, az nem kéri a populárist, fordítva meg főleg nem.
Hát, ami engem illet, mivel ez egy amerikai családregény, ebből nekem minden tetszik, az amerikai is, szeretek Amerikáról olvasni, annyi más a mentalitás, a családregények meg mindig érdekesek – bár ez egy elég kis család, csak háromtagú. Szóval már az elejét is élveztem, de főleg azt, hogy kb. a felénél jött egy nagy meglepetés, amikor teljesen más irányt vett a történet, és hogy nem volt elspoilerezve… :) spoiler Innentől nem tudtam letenni. spoiler
Nagyon nehezen indult, majdnem feladtam, pedig már túl voltam a 200. oldalon. Már megint az amerikai álom, feljebb menni a ranglétrán, új ház, szebb környék… annyiféleképpen írtak már erről, köszönöm, de nem kérem! Aztán azon kaptam magam, hogy elkezd érdekelni, mert megváltozott a hangsúly. Előtérbe kerültek a hétköznapok emberi játszmái, családon belül (férj-feleség, anya-fiú, apa-fiú) és a külső kapcsolatokban. Már itt megmutatkozott, hogy az író karakterábrázolásai nagyon erősek.
Matthew rendkívül árnyaltan mutatja be a kritikus élethelyzettel való szembesülés, vagy éppen az attól való menekülés döntési dilemmáit, a különböző szereplők bőrébe bújva, más-más nézőpontokból. Meghúzható-e a határ a szerettünk melletti kiállás, támogatás és a már értelmetlen önfeladás között? Mit várhatunk el a másiktól (gyerek, barát) egy ilyen helyzetben? Hol és hogyan keresünk kapaszkodókat, hogy aztán esetleg önvádaskodással még mélyebbre zuhanjunk? Egyfajta menekülési útvonal-e, ha kifelé megpróbáljuk tartani a látszatot, és élni a vágyott életet? Súlyos kérdésekkel küzdenek a szereplők, és az író annyira hitelesen, és mélyenszántóan mutatja be gondolataikat, hogy biztosan van valamilyen személyes tapasztalása. Aki nem került ilyen vagy hasonlóan nehéz helyzetbe, talán ezt a hitelességet kevésbé vagy egyáltalán nem fogja érzékelni, értékelni, többek között ezért is lehetnek ennyire különbözőek az értékelések. Számomra ez egy megrendítő, elgondolkodtató, kitűnően megírt könyv, a polcon a helye!
Talán tényleg túlírt egy kicsit, de simán el tudom nézni ennek a könyvnek. Fú, nem tudok mit írni! Egy ember élete, egy család élete, csak ennyi és mégis mennyi minden van ebben a történetben.
Néhány könyvvel ezelőtt nyafogtam, hogy milyen sok lehangoló történetet olvastam mostanában, erre tessék, itt van még egy.
Valamiért nagy várakozással kezdtem el olvasni, pedig a fülszöveget leszámítva nem tudtam róla semmit, csak hirtelen felindulásból vettem meg, amikor akciós volt a Librinél. Kicsit csalódást okozott, mert azt hittem, jobban fogom szeretni, viszont tény, hogy nagyon jól van megírva. Bár azért kissé túlírt, én lazán kidobtam volna 2-300 oldalt, úgy is átjött volna a lényeg, csak nem vesztünk volna el így a Leary család hétköznapjaiban. Persze lehet, hogy pont ez a lényeg, de én a 300. oldal körül kicsit belepunnyadtam, és úgy is maradtam egy ideig.
Valószínűleg az volt vele a(z egyik) legnagyobb bajom, hogy nagyon ellenszenvesek voltak a szereplők. Pedig Eileen szeretem ezt a nevet és Ed is egész jól indítottak, de már az igazi probléma megjelenése előtt az agyamra mentek. Tény, hogy jól ki vannak dolgozva, igazából is vannak ilyen emberek, és Eileennél jobban senki nem példázza az amerikai álom kergetését, de ez a hitelesség nem sokat segített rajtam. Eileent szerettem gyerekkorában, de a házasság rossz hatással volt rá, olyan telhetetlen és öntelt lett, ráadásul folyton csak a látszattal foglalkozott. Az a házas mizéria kész katasztrófa volt. spoiler Nagyon kiakasztott, amikor mindig álszentkedett, hogy ő nem rasszista, de mindenkit utált, aki nem volt fehér, és sosem ismerte el, hogy nincs igaza. spoiler Kicsit nevetséges volt ez a nagy idegengyűlölet, ha figyelembe vesszük, hogy az ő szülei is bevándorlók voltak. Mindenesetre ezek után imádtam az indiai kajás részt a végén. spoiler
Érdekes volt ennyi éven keresztül figyelemmel követni a házasságukat Eddel, hogy a nehézségek ellenére is kitartottak egymás mellett. spoiler
Eileen ennek kapcsán vívott ki némi elismerést és szimpátiát tőlem, bár ennyire talán nem kellett volna önfeláldozónak lennie. spoiler És szerintem olyan szomorú volt, hogy mennyire nem tudta kimutatni az érzéseit a gyereke előtt, bár ez gondolom a saját gyerekkorából eredeztethető.
Connell sokáig nem volt szimpatikus, gyerekként elég sokszor viselkedett csúnyán, de amikor jobban magára talált, akkor egészen megkedveltem spoiler.
Az az erőssége ennek a történetnek, hogy egy hétköznapi, mégis nagyon nehéz és kényes helyzetet mutat be a lehető leghitelesebben, több nézőpontból is. spoiler Gondolom, az írónak is van saját tapasztalata a témában, mert semmilyen részletet nem hallgat el, mindenről nagyon őszintén és kendőzetlenül ír, bár talán kicsit hosszan.
A stílusa tetszik, szerettem, és elég sok szép gondolat is van benne, néhány rész egész motiváló. Főleg az utolsó bekezdés. spoiler
Összességében megérte elolvasni, még ha ki is akasztott néha, meg lehangolt, meg nem igazán élveztem, de érdekes volt, nyers és nagyon őszinte. És hiába voltak pillanatok, amikor legszívesebben megfojtottam volna Eileent, azért remélem, hogy szépen alakult az életük. A végén úgy tűnt, hogy elindult egy pozitívabb irányba, szóval hajrá.
Nem könnyű értékelést írni erről a könyvről, mert egyrészt ott van a családtörténet része, ami amerikai szemmel átlagosnak mondható. Apa, anya, fiú. Élnek, szeretnek, nem szeretnek, veszekednek, kibékülnek. Ennyi. Mindezt olyan stílusban leírva, szépen elbeszélve, ami miatt minél hamarabb akartam tovább olvasni. Érdekelt a Leary család élete. A nehezebbik része az olvasmánynak az spoiler és ez, teszi tragikussá, szívbemarkolóvá a regény folytatását. Mindenkinek ajánlom aki egy tartalmas nem mindennapi regényt szeretne olvasni.
A Libri oldalán talált rám, rögtön megfogott a fülszöveg, (na meg,hogy le volt árazva) és nem is csalódtam benne. Egy család történetét meséli el, de nem olyan száraztészta módon. Engem teljesen megfogott és benn is tart, nagyon szeretem, olvasmányos. Miközben olvastam, folyamatosan jelölgettem be a részeket, szóval most tele van az egész könyv post-itekkel :D. Egyértelműen többször olvasásos, ajánlom mindenkinek.
Nagyon nagyon jó és szép könyv, egészen magától értetődő egyszerűséggel és természetességgel mutatja meg a szeretet kialakulását és fejlődését igazán szélsőséges körülmények között .
Népszerű idézetek
Eileen már nem volt olyan kicsi, hogy ne értse, apja azon keveseket kedveli, akik nem mohón nyelik mítosza habos főzetét, hanem kétkedőn előbb csak beleszimatolnak emberszeretete nedűjébe.
16. oldal
Letette villáját a tányérra, meglepetésében kihúzta magát, és látta, hogy szeretettel néznek rá. Csak ekkor vette észre, hogy ugyanolyan elrendezésben ülnek, ahogy ő, Ed és Connell ült valaha ebben a szobában: az apa foglalt helyet az asztalfőn, az ablaknak háttal, a fiú a tükörnek háttal, a feleség a férjjel szemben, hogy hordja az ételeket. Eileen azon a széken ült, amely a saját asztaluknál is gyakran üresen maradt. Étkezéseik alkalmával gyakran nézett rá, és arra gondolt, de jó is lenne, ha valaki váratlanul betoppanna, és elhozná neki a világot. Soha nem képzelte el a jelenetet a látogató fölényes nézőpontjából, hogy milyen tökéletes életképet alkothat, mennyire úgy festhet, hogy ami csak számít a világon, az már ott van.
645. oldal
Eileen a terápiában azoknak a passzióját látta, akiknek túl sok idejük és pénzük, valamint túl kevés barátjuk van. Ráadásul a katolikusok nem járnak pszichiáterhez; erre való a gyóntatófülke.
374. oldal
[…] az ember nem érezhet rettegést más otthonában, csak a sajátjában. Van valami szent dolog abban, ha az ember vendég.
643. oldal
– Szeretem elképzelni, hogy az emberek évezredek óta ugyanazokat a csillagokat nézik – mondta Connell.
[…]
– És a jövőben is, jóval azután, hogy meghalunk.
195. oldal
Most, amíg ő lélegzik és mozog, amíg érez és gondolkodik, amíg ott van a jelen pillanat és a haldoklása között neki kiszabott időben, annyi mindenért érdemes élnie: a friss, fekete tea fanyar citrusízéért; a szekrényhez vitt meleg törölközők halmának érintéséért; a hálószobába beszűrődő távoli gyerekhangok visszhangjáért; a cannoli krémjének élvezetéért; a lovak fülének hirtelen rándulásáért, amikor egy legyet akarnak elűzni; az ugar füvének neonzöldjéért; a ránctérképért az ember tenyerében; a sár szagáért, tapintásáért vagy akár ízéért; a testünkhöz simuló test vigasztaló érzéséért.
656-657. oldal
Próbálta elképzelni, milyen lenne mindig egyedül lenni. Arra jutott, hogy egyedül lenni már eleve könnyebb, mint egyedül maradni. Annál minden csak könnyebb lehet.
17. oldal
Ha az elfeledett ételféleségek megízlelése föleleveníti a múltat, akkor egy-egy ismeretlen ízben másfajta emlékeztető, a jövendő lehetőségek emléke várakozik. Új emléket hoz létre.
645. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kathryn Stockett: A Segítség 96% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke 97% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Kék öböl / Szerelem csütörtök / Égi Mező 98% ·
Összehasonlítás - Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember 94% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Édentől keletre 94% ·
Összehasonlítás - Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen 95% ·
Összehasonlítás - Leila Meacham: Szitakötő 95% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába 94% ·
Összehasonlítás