Töréspont (Star Wars: Klónok háborúja 1.) 53 csillagozás

Matthew Stover: Töréspont

Röviddel ​a szörnyű geonosisi csata után Mace Windu mesternek vissza kell térnie a szülőbolygójára, hogy megoldjon egy válságot, ami akár az egész Köztársaságra hatással lehet.
A Haruun Kal a köztársaságiak és a szeparatisták csataterévé vált. A Jedik a bolygóra küldték Depa Billaba mestert, hogy képezze ki az őslakókat a szeparatisták elleni harcra,
akik harci droidjaikkal ellenőrzik a bolygó felszínét. A szeparatisták azonban váratlanul elhagyják a régiót, ennek ellenére Depa nem tér vissza a Coruscantra. Csak
egyszer jelentkezik, egy tömegmészárlás helyszínéről. Őrületről, sötétségről és gyilkosságokról beszél, úgy mintha ő maga állna mindezek hátterében.
Mace Windunál jobban senki sem ismeri Depát. Csakis ő képes megtalálni egykori tanítványát és kideríteni, hogy mitől változott meg. Mace­-nek bele kell vetnie magát a Haruun Kal őserdeibe. Hátrahagy mindent, kivéve a béke és a volt tanítványa iránti elkötelezettségét, ám hamarosan szembe kell néznie… (tovább)

>!
Szukits, Szeged, 2015
444 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634973348 · Fordította: Szente Mihály

Enciklopédia 97

Szereplők népszerűség szerint

Obi-Wan Kenobi · Anakin Skywalker · Yoda · Qui-Gon Jinn · Padmé Amidala · Mace Windu · Sheev Palpatine · Dooku gróf · Elnök · őrült · jedi · Nick Rostu · fejvadász · Jango Fett · Depa Billaba · Finis Valorum · Nute Gunray · próféta · tábornok

Helyszínek népszerűség szerint

Jedi Templom · Galaxis · Geonosis · iroda · Nar Shaddaa · óvoda


Kedvencelte 11

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Dominik_Blasir>!
Matthew Stover: Töréspont

Matthew Stover az a szerző, aki amúgy nem ír olyan nagyon szépen, viszont műfajában mégis szinte verhetetlen: kevés könyvvel találkoztam ebben az univerzumban, ami ennyire képes maga alá gyűrni. A Töréspont talán a legjobb Star Wars regény, amit valaha is olvastam.
Itt azt is elmondom, hogy miért: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-04-29+…

PAVideoStudio>!
Matthew Stover: Töréspont

Komor, sötét hangulatú zseniális történet, egyedi szereplőkkel és komoly pszichológiai témával. A legenda szerint (milyen ironikus kifejezés) a regényt még George Lucas is olvasta, és annyira tetszett neki, hogy engedélyezte Matthew Stovernek A Sith-ek bosszúja regényváltozatának megírását.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: https://youtu.be/iLZa4LN1HvY

Véleményem további Star Wars könyvekről: http://goo.gl/XBEwd

Hippoforaccus>!
Matthew Stover: Töréspont

Egy három részre osztott könyv, aminek az első két része után én már eltemettem, mert ezek nagyon nem tetszettek. Mintha David Attenborough-t olvastam volna arról, ahogy Windu megküzd a dzsungellel, a különböző kórságokkal, és élőlényekkel. Szóval egy lehangoló utikönyv teletűzdelve Mace naplóbejegyzéseivel, ami engem szintén zavart. Nem is említve, hogy Billiba mester fénykardja hol zöld, hol meg lila (most komolyan, az ilyenre miért nem lehet figyelni? Legalább négy alkalommal vált színt).
A harmadik rész, vagyis a Töréspont viszont kárpótolt az első kettőért. Mintha egy teljesen más írótól származna. Egy tömény adrenalinbomba, amin még nevetni is lehet. Szóval pontosan nekem való.

GitarGavaller>!
Matthew Stover: Töréspont

A többi Star Wars történethez képest jóval sötétebb hangulatú regény. Mace Windu karaktere nekem kicsit eltért a filmekben látott határozott személytől, itt egy kétségeivel küzdő és gyakran esendő ember szerepel.

Rozsomak69>!
Matthew Stover: Töréspont

Matthew Stover már a Sithek bosszújával hatalmasat alkotott, de ezzel feltette magát nálam a legjobbak közé a polcra Timothy Zhan, James Lucano és Michael A. Stackpole mellé.

Nagyon sötét hangulatú SW regény valódi belső és külső konfliktusokkal, időnként száraz de nyerő humorral megfűszerezve.A fordulatok meglepőek és nagyon tetszik, hogy a cselekményeket és adott esetben a cselekmények jelentését és jelentőségét illineárisan ismerhetjük meg.

A karakterek is jól kitaláltak és Winduhoz tényleg közelebb kerül az olvasó. A döntések és a mögöttük lévő motivációk is jól eltaláltak. Mondjuk, ha a Jedi növendék sorozathoz hasonlítom, akkor látható, hogy egy generációkon átívelő konfliktust sokkal jobban is meg lehet ragadni, mint azt Watson tette.

Minden SW olvasónak bátran merem ajánlani. A Klón háborúk korai szakaszába jó betekintést enged Legendák szempontból. De aki csak Kánont olvas szerintem azt is érdekelni fogja, bár teszem hozzá, hogy egy átlagos SW regényhez képest nem könnyű olvasmány. Korántsem.

sirszalhasogato P>!
Matthew Stover: Töréspont

Öröm azért néha olyan szerzőtől is olvasni, aki megérti és elfogadja a Jedi-filozófiát, nem csak felforgatni akarja, vagy renegátokkal teletömni a Rendet.
Emellett, illetve valószínűleg ezzel kölcsönhatásban, ez egy nagyon sötét könyv, ahol állandóan rossz döntések közül kell választani. Star Wars-életérzés mondjuk emiatt nem sok szorult bele sajnos, viszont a lezárás a regény többi részéhez méltón egyszerre tud keserű és megnyugtató lenni.

3 hozzászólás
Coruscant_Citizen>!
Matthew Stover: Töréspont

Tetszett, hogy a titokzatos Windu mesterről, származásáról és szülőbolygójáról többet megtudhatunk. Például, hogyan került a templomba. Érdekes volt egyre többet megtudni Mace Erőképességéről, mert eddig csak egy könyvben olvashattunk róla, mégpedig a Sithek bosszújában. A cím, mint Töréspont, összefügg Mace képességével. Ami nem más, mint az, hogy az Erő segítségével meglátja az emberek és helyzetek közötti töréspontokat. A kusza cselekményszál lassan bontakozik ki. Windu nehézkesen halad előre. Saját tapasztalatai alapján kell rájönnie az erdő rejtelmeire, törvényeire. A mester eltökélten, céljának teljes tudatában, Jedihez méltóan halad a megoldás felé. Így aki többet szeretne megtudni Windu mesterről, a gondolkozásáról, hozzáállásáról és belső értékeiről azoknak érdemes elolvasni. Hiszen az egész könyv alapozik Mace belső vívódására. Ezek megismeréséről, pedig a saját naplóbejegyzései gondoskodnak.

Teljes véleményemet itt olvashatjátok: http://bit.ly/coruscant-citizen-torespont

caseyjones>!
Matthew Stover: Töréspont

Őszintén szólva, kicsit tartottam ettől a regénytől. Egyrészt mert Stovertől a Luke Skywalker és a Mindor árnyai eléggé fura és középszerű regény volt, másrészt a 2003-as Clone Wars-rajzfilm kapcsán készült könyvek – pontosabban fogalmazva a Klónok háborúja-multimédia projekt könyvei, amely projekt során született meg a rajzfilm is – eddig nem igazán nyerték el a tetszésem. A Cestus-csapda kifejezetten jó volt, a Yoda-regény elég középszerűre sikeredett, a Jedi-próba pedig egyenesen felejthető és gyenge lett (a Medstar-duológiához még nem volt szerencsém).
Szerencsére, Stover egy igazi mesterművet rakott le az asztalra, le a kalappal előtte! Rég nem olvastam ennyire remek Star Wars-regényt. Egy igazi Clone Wars-regény, amely remekül mutatja be a háborút s annak viszontagságait. Ezenfelül jobban megismerhettük Windu mestert, a szülőbolygóját, a népét, annak kultúráját. A Haruun Khal egy érdekes bolygónak bizonyult, szívesen megnézném egyszer mozgóképen is.
Sokan nem kedvelik őt a nyers stílusa miatt, én viszont mindig is bírtam, és ez a regény csak még jobban megkedveltette velem. Mace nagyon jó példát mutatott a kitartásról, a hősiességről, a bajtársiasságról, valamint a bátorságról.
Nagyon tetszettek a szereplők. Depa Billabát is sikerült kicsit jobban reflektorfénybe helyezni, ami az előzménytrilógiában nem sikerült. Ez nekem külön öröm, hiszen szeretem, ha a regényekben nem Obi-wan meg Anakin szerepel folyton, akikkel már kismillió alkalommal találkozhattunk eddig különféle művekben, háttérbe szorítva az olyan Jediket, mint Depa Billaba, Adi Gallia, Eeth Kooth, Even Piell vagy Oppo Rancisis. Kar Vastorról el nem tudtam képzelni, honnan volt ismerős a neve. Aztán némi netes keresgélés után rájöttem, hogy a már említett Luke-regényben találkoztam először a nevével. Bár egyáltalán nem rémlik, milyen szerepet töltött be abban a történetben. A karaktere amúgy nem volt nagy szám, öldöklésen kívül sokra nem volt jó. Nick Rostut viszont kegyetlenül imádtam, egy roppantmód jól megírt karakter. Ha ezt a regényt megfilmesítették volna egyszer, én leginkább Eddie Murphyt tudtam volna elképzelni Nickként. :)
A naplóbejegyzések különösek voltak a számomra. Nem volt rossz ötlet, bár egy idő után zavartak a dőlt betűk.
A végén volt egy dolog, amit nem értettem: Depa átszúrta Windu hasát a fénykardjával. Hogy a túróba tudta túlélni?! A legvégén még csak arra utaló jel sincs, hogy lábadozna vagy ilyesmi…

Összességében remekül szórakoztam ezen a könyvön, az egyik kedvenc regényemmé nőtte ki magát. De azért Zahn Thrawn-könyveinél nem jobb. :P

10/9,5

Trillian>!
Matthew Stover: Töréspont

Érdekes könyv volt. A leírások picit hosszúak voltak, de nem zavaróan, és jól bemutatták azt amit kellett. Windu mestert nem ilyennek képzeltem el filmek alapján, bár az utolsó részben valamennyire már hasonlított az általam elképzelt jedihez. És emiatt eleinte nem nagyon tetszett a naplója, bár még így is jó volt bepillantást nyerni a gondolataiba. Talán az is közrejátszott, hogy az első két részt a bolygó és csodás élővilágának (főként az erdő és lakói) bemutatása miatt unalmasabbra sikerült az akciódús harmadik rész mellett. De így is tetszett a történet.

Mr_Catharsis91>!
Matthew Stover: Töréspont

Nagyon jó kis SW-könyv, főleg Mace dilemmái és fejtegetési tetszettek benne. Az őserdő leírása meg valóban egészen hátborzongató és magába szippantó. Érdekes volt összeegyeztetni a filmben megjelenő Mace-et a könyvben leírttal. Végig Samuel L. Jackson volt a fejemben, de ebben a könyvben a rá helyezkedő hangsúly miatt jóval nagyobb mozgásteret is kapott az a színészi játék, aminek szilánkjait már láthattuk a filmekben.


Népszerű idézetek

PAVideoStudio>!

– Ez nem a jóról és a gonoszról szól – válaszoltam. – Hanem az Erő alapvető természetéről. A Jedik nem erkölcstanítók. Ez egy széles körben elterjedt tévhit. Mi alapjában véve rendkívül gyakorlatiasak vagyunk. A Jedik nem azért önzetlenek, mert jók akarnak lenni, hanem mert így biztonságos. Ha a saját céljainkra használjuk az Erőt, az rendkívül veszélyes. Ebbe a csapdába még a legjobb, legkedvesebb, legfigyelmesebb Jedi is beleeshet. Ez az út oda vezet, amit mi úgy nevezünk: a sötét oldal. A jó cselekedetek végrehajtására szánt hatalom végül csak hatalom lesz. Egy puszta erő. Egy önmagáért való cél. Ez az őrület egyik formája, amelyre a Jedik rendkívül fogékonyak.

150. oldal, 6. fejezet – Töréspont (Szukits, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Mace Windu
1 hozzászólás
Hippoforaccus>!

Mace még padavan korában szerelte össze az első fénykardját. Mire először kezébe vehette és bekapcsolhatta, már három éve álmodozott róla. Annyiszor képzelte el, hogy ott létezett az elméjében, minden részletében tökéletesen. A megépítése nem készítés volt, hanem megvalósítás. Fogta a mentális képet, és valósággá változtatta. A fémelemek, a kristály, a részecskesugárzó és az energiacella csupán egy-egy kifejeződés volt. A valódi fénykardja csakis az Erőnek abban a részében létezett, amit az elméjének nevezett.
A fénykardja nem fegyver volt. A fegyyvereket el lehetett lopni, meg lehetett semmisíteni. Sok harcos a barátjának tekintette a fegyverét, még nevet is adott neki. Mace ugyanúgy nem nevezte el a kardját, ahogyan nem tette a karjával. Messze járt már attól a fiútól, aki annak idején, negyvenegy évvel ezelőtt elképzelte a kard formáját, és a mai kardja sem egyezett azzal, amelyiket az a kilencéves fiú megálmodott. Azzal párhuzamosan, hogy tett egy-egy lépést az útján, egyre többet tudott az Erőről, apránként átépítette a kardját. Újrateremtette. Vele együtt fejlődött.

Kapcsolódó szócikkek: adegai kristály · az Erő · fénykard · Mace Windu
Hippoforaccus>!

– Ez a naplóm.
– Aha, láttam, hogy beszélsz bele…
– Igen beszámolok a a Haruun Kalla kapcsolatos benyomásaimról és tapasztalataimról – magyarázta Mace – , a Jedi könyvtárnak.
– Hűha, én is benne vagyok?
– Igen (…)
– Azt a… – ámuldozott Nick. Ezt nevezem! Az összes Jedi csinál ilyet?
– Azt hiszem Depa nem. Miért kérded?
– Csak… csak furcsa tudod? Gondold el, a nevem bekerül a Jedi Könyvtárba!
– Igen.
– Huszonötezer év feljegyzései!
(…)
_– (Nick Rostu őrnagy hangja): – Hé, már megy? Szóval, már izé… hallanak engem?
Igen.
(Rostu) Azt a… akkor lehet, hogy ezer év múlva egy idegen Jedi előkotorja ezt valahonnan, és olyan lesz ez az egész, mintha ezer évvel korábbról köszönnék neki? Űdvözöllek, te majomképű balfék, akárki legyél is…_

Kapcsolódó szócikkek: Mace Windu · Nick Rostu
verone P>!

– Nem színlelünk mi semmit – felelte ravaszkásan mosolyogva Nick. – Úgy kell intézni a dolgokat, hogy szórakozás legyen belőle. Meg kell találnod önmagadnak azt a részét, amelyiknek tetszik.
– A Jediknek van egy kifejezése erre – jegyezte meg Mace.
– Tényleg?
Mace bólogatott, és megfontoltan válaszolt:
– Úgy nevezzük: a sötét oldal.

113. oldal, 4. fejezet - A nyáridei háború (Szukits Könyvkiadó, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: az Erő sötét oldala · Jedi · Jedi lovag · Jedi mester · Mace Windu · Nick Rostu
>!

A következő tanítás: Yoda elhúzta a csörgőt, és én – egy gyermek ösztönös akaratával – nem voltam hajlandó elengedni, mindkét kezemmel tartottam, és mindazzal az Erővel, amit meg tudtam idézni. A csörgő eltört, ami számomra akkor felért a világvégével. Yoda így mutatta meg, hogy Jedinek nem szabad kötődnie senkihez és semmihez. Mert ha túl erősen kapaszkodunk valamibe, amit szeretünk, könnyen megsemmisíthetjük.
És a szívünket is összetörhetjük.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mace Windu · Yoda
verone P>!

Yoda egy alkalommal megállapította, hogy bár csecsemőkoromban elhagytam a Haruun Kalt, és csak egyszer tértem vissza fiatalkoromban egy rövid időre, szerinte a véremben hordozom a négy oszlopot. Azt mondta, hogy a Becsület és a Kötelesség ugyanolyan természetes számomra, mint a lélegzés, és a felkészülés csak annyi változást idézett elő bennem, hogy a Jedi-rend lett számomra a Család, és maga a Köztársaság a Csorda.
Bevallom, jólestek Yoda szavai. Remélem, hogy igazak, de nekem nincs véleményem erről a témáról. És nem érdekelnek a vélemények. Engem csakis a tények érdekelnek.

43. oldal, 1. fejezet - Megérkezés (Szukits Könyvkiadó, 2015)

verone P>!

Röviddel ez után egy izgatott fiatalember, aki zokon vette, hogy Mace siet, egyetlen szót sem szólt, csak vad ütést indított a mester orra felé. Mace előrebillentette a fejét, mintha tiszteletteljesen köszönt volna, és a fickó ökle a homlokán csattant. Röviden fontolóra vette, hogy ad egy-két baráti tanácsot a férfinak a türelem, az erőszakmentesség és a kulturált viselkedés előnyeiről, és közben megemlíti, hogy milyen pocsékul üt, de amikor lenézett a térden álló fickóra, aki sziszegve tapogatta törött ujjait, eszébe jutott Yoda egyik bölcs mondása, miszerint a leghathatósabb leckékhez nem kellenek szavak.

68-69. oldal, 2. fejezet - Főbenjáró bűnök (Szukits Könyvkiadó, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: bölcs · bölcsesség · Mace Windu · tanács · türelem · Yoda
verone P>!

Az Erő eléggé átjárta őket ahhoz, hogy legyen valamennyi hatalmuk, és eléggé vadak voltak ahhoz, hogy kiszámíthatatlanok legyenek.
Ráadásul a mesternek az a benyomása alakult ki, hogy Nick Rostu nem teljesen normális.

88. oldal, 3. fejezet - Őserdő (Szukits Könyvkiadó, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: az Erő · Jedi mester · Mace Windu · Nick Rostu
Hippoforaccus>!

– Megesküdtél, hogy a Köztársasághoz méltó módon fogsz viselkedni.
– Ami azt jelenti, hogy nem viizelhetek be, és nem zokoghatok, mint egy csecsemő?

Kapcsolódó szócikkek: Mace Windu · Nick Rostu
verone P>!

Mace Windu naplójából

Álmaimban mindig helyesen cselekszem.
Álmaimban sokszor állok ott, azon az erkélyen. A Geonosison. Árnyakkal sávozott, narancssárga ragyogás hasít a szemembe. Odalent a homokon: Obi-van Kenobi, Anakin Skywalker és Padmé Amidala szenátor. Az elnagyoltan kivésett páholyban pedig, tőlem karnyújtásnyi távolságra: Nute Gunray. És tőlem kardcsapásnyi távolságban Jango Fett.
És Dooku mester.
Nem, ő már nem mester. Dooku gróf.
Nem szoktam még meg, hogy így szólítsam. Még az álmaimban sem.

7. oldal, Bevezetés - Veszélyes eszmélés (Szukits, 2015)


A sorozat következő kötete

Star Wars: Klónok háborúja sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Pierce Brown: Hajnalcsillag
Orson Scott Card: Végjáték
Orson Scott Card: Ender árnyéka
John Scalzi: Vének háborúja
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Dan Simmons: Ílion
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Robert N. Charrette: A határvidék farkasai
John Scalzi: Az utolsó emperátor
Joe Haldeman: Örök háború