A ​Sith-ek bosszúja (Star Wars: Sötét nagyúr-trilógia 2.) (Csillagok háborúja 3.) 92% 196 csillagozás

Próbálom összeszedni a gondolataimat egy értékeléshez, mielőtt tovább mennék más könyvekre, de nehezen megy.
Az elején nem nagyon fogott meg. off
Le is akartam vonni emiatt fél csillagot.
Anakin, Padme és Obi-wan karaktereit szerintem nem kell senkinek bemutatni, róluk nem is írok semmit.
De muszáj kiemelnem Windu mestert. Most először olvastam róla ilyen mélységben, de remélem, nem utoljára! Nem számítottam rá, hogy ennyire beleláthatunk az ő fejébe, vagy Yodáéba, de itt mindkettejük belső vívódásait megismerhettem. Ezek miatt jár az 5 csillag.
Oké, én ennyit tudok elmondani, minden más, amit tudni kell a könyvről, benne van @Rune
értékelésében.
Egyet értek vele, alapmű minden rajongónak.

Nagyon nehezen térek magamhoz a könyv után. Valahogy olyan érzésem van, mintha eddig félig vakon rajongtam volna valamiért, aminek most megláttam volna igazi valóját. Sok minden, amit eddig hiányoltam a filmből, most mind kifejtésre került. Párbeszédek, mondatok, cselekedetek kerültek új megvilágításba. Ahogy egyre több könyvet olvasok az SW univerzumban úgy érzem, hogy mindent újra kell néznem, és némely könyv után (pl. ez után is) újraolvasnom köteteket off.
Obi-van karaktere mindig is nagy kedvencem volt, de a könyv bepillantást enged teljesen lénye, gondoltai velejéig. És amit láthattam, csak még inkább megerősít, hogy talán ő az, aki a legközelebb állhat a tökéletes Jedi mintaképéhez. spoiler Bár ő sem tud teljesen hibátlan lenni, mert legnagyobb gyengesége Anakin, akivel szemben nem tudta elengedni érzelmeit, kötődését, szeretetét. Sajgott a szívem, mert ha nem sétál bele a Jedi kelepcébe, amit Palpatine állított neki és a Tanácsnak, és ott lett volna Anakin mellett, talán teljesen másképp alakul minden. Hiszen Anakin még a végső pillanatban is, kétségbeesve Obi-vannal akart beszélni, hogy visszatérítse a normális mederbe gondolatait, de helyette Mace Windut kapta, aki talán csak méginkább átlendítette a holtponton.
Ugyanakkor sajgott a szívem Anakinért is. Aki a filmek alapján nekem mindig is egy hisztis kisfiúnak tűnt, aki megszállottam szeret egy nőt, és elbizakodottságában a vesztébe rohan. De már a A gonosz útvesztőjében is rájöttem, hogy sokkal több ő ennél off. Egy fiú, aki túl korán került a harcok sűrűjébe, túl nagy felelősséggel és egy túlságosan súlyos próféciával a vállán. Arrogánssá vált, mert tudta, hogy övé a legnagyobb erő mindenki közül, de láthatjuk, hogy önmagában a nagy erő még nem minden, hiszen végül Obi-van tapasztalata és kontrollja felülkerekedett a vadságon.
A kötet elején Anakin már a harcoktól megtört katona, akit egyszerre több kötelesség őröl fel, mert mindenkit meg akar menteni, hiszen a legnagyobb félelme, hogy elveszíti azokat, akiket szeret. Főleg Padmét, de Obi-vant vagy Palpatinet is. Közben titkon tudatában van annak, hogy el kellene ezeket az érzéseit engedni, mert lehet, hogy pont ezek okozzák majd a vesztét. De nem tud így tenni, és így a félelmei azok, amelyek megakadályozzák, hogy igazi Jedi lehessen és sodorják a sötét oldal felé. Obi-van a lelke mélyén látja ezt, de szeretete elhomályosítja ítélőképességét és amikor kezdi átlátni a helyzetet, akkor már túl késő. Hiába voltak tökéletes páros jóban rosszban, a saját rossz döntéseitől nem tudta megmenteni volt tanítványát.

„Az ember, akivel most harcol, megtestesíti mindazt, aminek az elpusztítására feltette az életét. Gyilkos. Áruló. Bukott Jedi. Sith Lord. És itt és most, mindezek ellenére…
Még mindig szerette őt.
Yoda kereken megmondta neki: Az ilyen kötődéseket kihullni az életből, hagyni kell, egy Jedinek létfontosságú, ám Obi-van soha nem engedte magának, hogy megértse ezt. Érvelt, vitatkozott, alkudozott Anakinért; fedezte őt, újra meg újra meg újra. És mindeközben ez a kötődése, aminek még a felismerését is megtagadta magától, vakká tette őt a sötét ösvényre, amelyen legjobb barátja járt.”

Anakin sorsa azért is tragikus, mert azzal, hogy hozott egy rossz döntést, egy olyan láncolatot indított be, ahonnan végül nem volt visszaút. Még ha akarta volna, akkor sem.

„És elérkezett egy lángoló pillanat, amikor végül megérted, hogy soha nem létezett sárkány. Nem volt semmiféle Vader. Csak te voltál, Te, Anakin Skywalker.
Hogy mindez te voltál. Te vagy.
Csakis te.
Te tetted.
Te ölted meg őt.
Megölted, mert végezetül, amikor végre megmenthetted volna…amikor elmehettél volna vele…amikor gondolhattál volna rá…akkor csak önmagadra gondoltál..
Ez az a lángoló pillanat, amikor végre megérted a sötét oldal csapdáját, a Sith-ek végső kegyetlenségét…
Mert mostantól csak ez az önmagad az, amid valaha lesz.”

Annyival többet adott a könyv, mint a film, hogy szerintem ez egy alapmű a filmekhez mindenképp.

Jobb, mint a film. Nem viccelek. Nekem a filmből hiányzott, hogy nem jött igazán át, miért is van annyira kiakadva Anakin attól, hogy nem lett Jedi mester. A könyvből minden vívódását pontosan megismerjük, és mindent megértünk, amit a filmből nem. Csodálatosan megírt regény!

Az előző két kötet alapján nehezen volt várható, hogy ilyen tökéletesen fog illeszkedni a történet a klasszikus kötetekhez. Pedig így lett. A fantasztikumon túlmutat az a megszívlelendő üzenet, hogy milyen is a sötét és a fény természete melyek végül is bennünk találhatóak. Rajtunk múlik, hogy melyik diadalmaskodik. Bár a csillagok háborújának korabeli köteteit többször is olvastam sok évtizede, most örömmel olvasom a sorozatot tovább, az új előzmények fényében.

Majdnem a sírás kerülgetett, annyira csodálatosan írja le az érzelmeket. A legenda szerint a szerző bőgött a regény írása közben. Nagyon tetszett Palpatine érvelése, Anakin vívódása, és az utalások más regényekre. Azért jó pár helyen ez is eltér a filmtől. Néhány melléknév fordítása (pl. zabraki, koruni) nem tetszett, mert eltér a megszokottól.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: https://youtu.be/_avJGaRLnEs

Véleményem további Star Wars könyvekről: http://goo.gl/XBEwd

Imádom az új trilógiát! Ez a könyv viszont olyan mélyseget adott ennek a filmnek, hogy most már tényleg semmi nem tántoríthat el a szeretetétől. Nagyon élveztem az egészet és gyorsan is haladtam, egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem. Biztos, hogy párszor még leveszem a polcról. Bár nem ez a kedvenc részem a háromból, azt azért hozzá kell tenni.

A filmet láttam párszor, így tudtam előre, hogy jönnek az események. De a könyv, mint mindig tud meglepetéseket okozni. Olyan párbeszédek voltak benne, amik sokkal mélyebbre hatóak mint amik a filmben lezajlottak. Anakin lelki cívódásai, Sidious megtévesztései és manupulációi, a Jedi rend belső háttere, mind szépen ki voltak dolgozva. Anakint pont annyira manupulálta a kancellár mint ahogy a Jedi rend elárulta. Meg hát Anakin a háborúban nevelkedett és szinte nem is ismerte a béke fogalmát, egy igazi háborús hős volt aki mindenkit meg akart menteni akit tudott. A filmben a 66-os parancs sokkal drámaibban sikerült, a könyvben csak Kenobi oldaláról követtük az eseményt. Azt meg nem értettem, hogy az Anakin – Dooku harc hosszú oldalakon keresztül van részletezve, miközben a Yoda – Sidous összecsapást letudta az író kb 2-3 oldallal.

A könyv elején egy kicsit megijedtem, hogy ajajj, eddig tartott a szárnyalás?
A problémám az volt, hogy ugye a filmeket rengetegszer láttam és ettől nem tudok elvonatkoztatni, egyszerűen peregnek a képek a fejemben, miközben olvasom a könyvet. És úgy gondoltam, hogy ennek a könyvnek az eleje nagyon ellett húzva. Nagyon sokáig tartott a könyv teljes hosszához képest Palpatine megmentése. Már előre aggódtam, hogy esetleg a vége össze lesz kicsit csapva és sajnos nekem úgy jött le.
De a hosszú esemény után megint éreztem, hogy visszatért az erő a könyvbe. Utána már nem volt lehetőség letenni, másra gondolni.
Borzasztóan jó lett. Remekül volt ábrázolva Anakin helyzete, a gondolatai, hogy mennyire két tűz közé került, az egész. Ez szinte jobb is volt mint a filmekben, nagyon ütős és remekül érzékeltető volt az egész. Meg a rengeteg beszélgetés és párbeszéd Palpatine-nal. Iszonyúan jól csinálta a szerző, sokkal jobban meglehetett érteni az egészet, nagyon jó volt. Az előző két könyvet is imádtam, de ez a rész rengeteg pluszt adott a filmhez.
Azért voltak negatív részek számomra. Nekem a filmben iszonyú erős jelenet a 66-os parancs végrehajtása, és itt ezt rövidnek éreztem. Nem mutatták be olyan részletesen és szépen mint a filmben és ezt hiányoltam, mert számomra ez egy erős és fontos jelenete a sorozatnak.
A vége tetszett a könyvnek, remekül megírta ezt is az író. Ezen a részen mindig megtudok hatódni, mikor Obi-Wan beszél Anakinhoz a végén. Kész vagyok tőle.
Nekem ez a trilógia a kedvencem, a szívemhez nőtt és sokat adott nekem. Imádom a karaktereket, az egész világot.
Kíváncsi leszek milyen lesz könyvben az eredeti trilógia, várom nagyon. De biztos vagyok benne, hogy ezt a trilógiát nem tudja letaszítani.

Kezdem a fél pont levonásával úgyis lesznek, akik megköveznek érte, hát legyen előbb, ami az elejéért jár. Eléggé unalmasnak tudnám leírni és mielőtt még bárki azt mondaná, hogy akkor minek olvasok ilyet, ha nem is szeretem… nem azért volt unalmas, mert maga a spoiler az lett volna, hanem az elnyújtás. Rettenetesen el volt nyújtva és habár értem, a könyvben részletesebben le lehet írni, amit a filmvásznon kép elemekkel gyorsan megmutatnak, azért ez egy kicsit sok volt nekem.

Később viszont, amikor végre nem egy helyben álltunk, én is kezdtem érezni a sodródást. Nagyjából megértettem Anakint és jobban átéreztem az érzéseit. Jó volt látni a háttérszereplőket, ahogy a Jedik tanácskoztak és ahogy a két terv egymást keresztezi.
Ami nagy előnye a könyvnek, hogy a filmmel ellentétben Anakin érzéseit is megismerhetjük – azaz, hogy miért is sikerült a Sith-terv. Elvégre, ha valakinek nem adják meg azt, amire vágyik, ahhoz fordul, ahol megkaphatja – az már más kérdés, hogy így lesznek a bábok.

Nem vagyok benne biztos, hogy Anakin hűséges. Helyesebben: nem hinném, hogy Darth Vader hűséges. Egyszerűen elkezdte átlátni a dolgokat és a végére, mikor már csak magára gondolt, ki is mondja, hogy hogyan lesz ő a hős. Anakin egy eléggé meghasonult lélek lett, aki igazából egy ember számára jó példa lehet milyen az, amikor megvakít a vágyálom valamiért.

A karakterek mind megmutatják magukat – ez az, ami nagyon hiányzott a filmből. Megismerhetjük Mace Windut és Obi-vant is. Talán ők kettőjük az igazán érdekesek, akik mondhatni két véglet. Hiszen Windu mester kezdetektől fogva nem bízik teljesen Anakinban, míg Obi-van testvért lát benne. Talán ezért is érthető, hogy miért ad egy esélyt a végén a fiúnak, ahelyett, hogy biztos halálát látná.

Egy fiú története lezárult.
Egy gép élete elkezdődött.
Két Jedi bujkálása megkezdődött.
Két gyermek sorsa Erővel elrendeltetett.

Kiváló kiegészítője a filmnek, a kettő együtt igazi kerek egész, a könyv rávilágít a belső vívódásra, a z érzésekre. SW kedvelőknek kihagyhatatlan.