!

Forgive ​Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock! 232 csillagozás

Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!
1 2
Könyvmolyképző 2.159 Ft-tól
1 2
Bookline 2.294 Ft-tól
1 2
Régikönyvek.hu 2.294 Ft-tól
1.200 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár

Valami ​olyat kell véghezvinni, ami egyszer és mindenkorra beleég a szürke átlagemberek agyába. Valami olyat, ami számít.

Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó?
A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog.
Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Csak négy barátjától: a Humphrey Bogart-rajongó szomszédtól, egy fiatal hegedűvirtuóztól, egy lelkész lányától és egy tanárától.
Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, sorra fény derül Leonard titkaira.
Talán egy nap elhiszi, hogy nem baj, ha valaki másmilyen, mint a többiek.
Sőt, néha még jó is.

A Napos oldal írójának új regénye titkos zugokba enged betekintést. Egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok… (tovább)

Eredeti mű: Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633990599 · Fordította: Stern Gábor
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633990582 · Fordította: Stern Gábor

Enciklopédia 35

Szereplők népszerűség szerint

Leonard Peacock · Herr Silverman · Linda Peacock · Charlie Manson · Ralph Peacock

Helyszínek népszerűség szerint

Manhattan · New Jersey


Hirdetés

Kedvencelte 63

Most olvassa 14

Várólistára tette 199

Kívánságlistára tette 204

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Leonard Peacocknak csak annyi kell, hogy valaki azt mondja neki:
Nem vagy értéktelen…

Valakit, akit csak pár jó szóra vágyik, nem lehet nem szeretni. Imádtam a gyereket.

Összetett, jól megírt, izgalmasan felépített történet. A főszereplő egy Hamlet-imádó srác, akivel csúnyán elbánt az élet, ezért be akarja fejezni a történetét, de a mellékszereplők is fantasztikusak! Imádtam a fiú kapcsolatát a hegedűssel, a karjait takargató tanárával, a szomszéd Bogart-rajongóval, de még Lindával is.
spoiler

Kedvencek: a levelek a jövőből, Herr Silverman.

Bővebben + borítók innen-onnan:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/04/bocsass-me…

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633990582 · Fordította: Stern Gábor
8 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

„És talán tényleg léteznek a világon még olyan emberek, mint Walt, akik arra várnak, hogy rájuk találjak.”

Leonard Peacock! Boldog születésnapot!

Egyszerűen imádtam ezt a könyvet!

Matthew Quick-et kellene méltatnom, de inkább megkeresem, és megölelem.

Megfogott, letaglózott, összetört, elgondolkodtatott.

Nekünk, a világ Leonard Peacockjainak kellenek olyan világítótornyok, mint Matthew Quick, hogy rávilágítson a törékenységünkre, a lelkünkre, az értékünkre, a sérülékenységünkre.

„Szoktad azt érezni, hogy fényt sugárzol, de azt senki sem látja?”

5 hozzászólás
>!
Lomax
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Már az első oldalán tudtam hogy imádni fogom.
Semmi hátsó tartalom nélkül, de mindig érdekelt az öngyilkosság, a depresszió témaköre, ugyan úgy, ahogy például VIII. Henrik, vagy nagy általánosságban a történelem.
Nekem a Tizenhárom okom volt, a Veled minden hely ragyogó, az Összekuszálva is mind maximális élményt nyújtott, annak ellenére, hogy hajlamos vagyok a szomorúságra, az esetek többségében egy boldog embernek gondolom magam.
Szóval már az alapötlet is nálam előnyt jelent, de amikor ezt még meg is duplázza egy fantasztikus főszereplő, na ott már nem egy regény a sok közül, hanem egy olyan, amiről érdemes beszélni.
Leonard Peacock megadta a könyv ütőerejét, mert egy végtelenül erős és mégis megmentésre váró személy egyben, akinek fantasztikus a humora és képessége a dolgok egyéni értelmezésére, a szarkasztikus és őszinte meglátásaitól pedig hangosan nevettem, amit amúgy nem szoktam.
Szinte soha.
Szóval igen, mondhatjuk hogy magába szippantott, hogy minden sorát imádtam, hogy szurkoltam és együtt éreztem Leoval.
Maga a cselekmény nagyon rafkós, ugyanis elméletileg nem történik semmi, csak egy és negyed napot ölel fel a könyv, mégis belelátunk a múltba, megismerjük a négy ember jellemét/történetét, kiderül miért döntött Leonard az öngyilkosság mellet.
És pluszban még itt van nekünk a jövőből szóló levelek, amik szerintem meg is érdemelnének egy külön regényt.
Én se hittem volna hogy ennyire tetszeni fog, de ez most nagyon jókor és nagyon jól esett.

Teljes értékelésem a blogon:
http://eknyvei.blogspot.com/2016/12/matthew-quick-bocsa…

5 hozzászólás
>!
Petrasek
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Nem szabad hagynod, hogy a világ tönkretegyen. Ezt a harcot nap mint nap meg kell vívnod.
Teljesen összetörte a szívemet ez a könyv, és mégis imádom.
Mindenkinek a kezébe nyomnám, aki egy kicsit is érezte magát magányosnak, reménytelennek és depressziósnak.
Ez az a könyv, ami megszólítja az embert, és nem ereszti amíg végig nem olvassa. Megmutatja, hogy ne féljünk mások avagy önmagunk lenni, még ha következményekkel is jár. Mert ettől leszünk boldogak, vagy legalábbis ez az út vezet a boldlogsághoz.
Mellékesen megmlíteném, hogy mindenkinek kellene egy Herr Silverman, aki csendesen, de kitartóan és teljes szívvel figyel, még akkor is, ha alig ismer, és mindent megtesz, hogy segítsen, akárki is vagy. Nagyon ritka az ilyen ember, ami szomorú tekintve a mai rosszindulatú, előitéletes és magamutogató társadalmat. (kivételek persze szerencsére vannak :))
Egy biztos a szívemhez szólt a könyv, nem egyszer megríkatott, és abszolút a rabjává tett.

>!
perpetua P
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Nagyon nehezen rázódtam bele, vártam, hogy mi fog kisülni ebből. A végére még én is meglepődtem, hogy ennyire tetszett ez a könyv.
Kicsit nehéz megemészteni ezt a könyvet. Egy nap eseményeit ismerhetjük meg, de ez a nap egy olyan fiú életébe enged betekintést, akinek hiába van a szülinapja, elvileg az egyik legboldogabb nap lehetne az életében, mégis ezen a napon szeretne gyilkos és öngyilkos is lenni. Furcsa volt végig követni a gondolatait. Én éreztem benne az életvidám fiút (vagyis a lehetőségét), aki megfelelő társaságban tényleg boldog tudna lenni. Ám sajnos tulajdonképpen egyedül tölti az ideje nagy részét, nincsenek barátai. Annyira érdekes bele látni az ilyen emberek fejébe. Sose voltam magam se népszerű, de azért mindig volt mellettem valaki. És nehéz elhinni, hogy tényleg vannak olyanok, akiket ennyire elhanyagolnak a többiek. De mégis, hiszen rengeteg példa van erre. :S
Az ilyen könyvek talán felnyithatják az emberek szemét, legalábbis akiknek szüksége van erre, hogy nyitottabban álljunk embertársainkhoz. Szegény Leonard, ő próbálta meglátni a jót az életében, de mindig újabb és újabb pofonokat kapott. Mindenképp érdekes olvasmány volt, örülök, hogy elolvastam, mert az biztos, hogy még egy darabig rágódni fogok rajta.

3 hozzászólás
>!
DoreenDelevigne
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Csinálj valamit! Bármit! Mert a legnagyobb forradalom is egy első döntéssel kezdődik, amelyhez lélegzetről lélegzetre közelebb kerülhetsz.

Fogalmam sincs, mit mondhatnék.
Ez a könyv nekem egy érzelmi hullámvasút volt. Az első 70 oldal a legszebben kifejezve fura volt – groteszk és beteg. Alig bírtam olvasni, letettem, eljátszottam a gondolattal, hogy félbehagyom. De milyen jól tettem, hogy olvastam tovább!
Igaz még furább lett, ahogy haladt a történet, de kezdtem megszeretni. A végén már bőgtem. Matthew Quick már megint megcsinálta.

Vannak dolgok, amikből nem szabad gúnyt űzni.

A témája már-már átlagosnak mondható – rengeteg könyv és film dolgozza fel az öngyilkosságot a kamaszok körében. De mégis valahogy Leonard története más, ami abból adódik, hogy ő is más. Mondjuk ki: a srác teljesen kattant.
Leonard karaktere remekül kidolgozott elmebeteg figura, akit csak szeretni lehet. Sok nácis hasonlata van, rengeteg elmélete az életről, és egy tizennyolc éves kamasz srác. Igazából nem is tudom, mi többet mondhatnék a főszereplőnkről – el kell olvasni ezt a könyvet, hogy megismerkedjen vele az ember, mert nem is lehet annyira jellemezni.

A mellékszereplők terén is nagyon erős a könyv – az író rendkívül ért a szereplők kidolgozásához. Szinte lelépnek a lapokról, minden tettük és tulajdonságuk érthető és hihető.
Te más vagy. És én is más vagyok. Másnak lenni jó. De egyben nehéz is. Hidd el, én tudom!
A kedvencem Leonard holokauszt tanára volt. Minden iskolában lenni kéne egy ilyen tanárnak, a szívembe lopta magát – Herr Silverman hihetetlen karakter. Nem tudok mást mondani, csakhogy annyira imádtam.

spoiler

Volt az a rész, ahol kiderülnek a dolgok. Nem tudok mit írni, csak hogy volt az a rész. Teljesen felkavart, eltörött a mécses. Nem tudnám kifejetni spoiler nélkül, de nem is tudok mit mondani. Még így, hogy hagytam magamnak pár napot emésztésre se tudok véleményt formálni. Egyszerűen nem… nem megy.

Tartsd tisztán az elméd!
És világíts!
Akkor is, ha senki sem látja.

Negatívumként: spoiler Ez volt az egyik, másik kicsit a vége. Bejezetlennek érzetem.

Ez egy szabad ország. Nem kényszeríthetnek rád semmit, amit nem akarsz. Viszont megtehetsz bármit, amit akarsz.

Összességében megér egy misét – sőt! Kivételes „kis” könyvecske ez, ami beleég a szürke átlagemberek tudatába.

Boldog Születésnapot, Leonard!

>!
Wello_Book
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy mit írjak erről a könyvről.
Más, mint a többi könyv az biztos. És hát a másság néha jó, nem?
Tetszett a könyv és az is, amit szemléltetni akart, de én valamiért többre számítottam.
Valami nagyobb durranásra. Lehet velem van a baj.
Az elejét egy kicsit döcögősen kezdtem, de aztán a 80. oldaltól gördülékenyebbé vált a sztori.
Rémes dolgok történtek Leonard-dal a múltban, és ezért „bosszút” akart állni. Megértem.
Ahhoz, hogy valaki olyan mélyre zuhanjon, hogy az öngyilkosság tűnjön számára az egyetlen kiútnak, nem kell sok. Nem szeretnék pszichológiai szövegekkel jönni, amik próbálják megmagyarázni, hogy milyen egy tinédzser lelki állapota stb.
A lényeg az, hogy tetszett Leonard kifinomultsága, még ha néha trágár szavak is eszébe jutottak, valamint nagyon megkedveltem Herr Silvermant is.
Ámbár arra még nem igazán sikerült rájönnöm, hogy milyen jelentése volt a néha-néha felbukkanó szokatlan szövegformázásnak…

>!
Pnikolett
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Hát igen … Ebbe az értékelésbe nehéz belefogni,pedig sok gondolatom van erről a témáról.
Kezdjük a negatívummal, ami talán az egyetlen is számomra : Ez az irtó sok lábjegyzetes hülyeség… Könyörgöm,minek?! Teljesen megtörte az olvasás ritmusát, néha követhetetlenné tette és idegesített hogy keresgélnem kell hogy hol is a fránya kis szám,akkor mi tartozik oda,utána megkeresni h ja egyébként előzőleg hol tartottam .. NEM! Ez egy rossz megoldás volt. Kb. az összes kis megjegyzés simán beleilleszthető lett volna a szövegbe öö mondjuk egy gondolatjellel és akkor nem kellett volna ugrálni … Na erről ennyit. Ez a fél csillag levonásom.

Egyébként maga a könyv és Leonard helyzete nagyon elgondolkodtató és marha tanulságos. Nagyon tetszett…pont ezért. Volt egy édes-keserű hangulata az egész könyvnek,körbelengte a reménytelenség és szomorúság is,de mégis éreztem néhol vidámságot is,megmosolyogtam egy-egy megjegyzést. Végeredményben nagyon mély gondolatokat és igazságokat tartogat ez a könyv. Annyi de annyi gondolatnál bólogattam, hogy basszus..mennyire igaz…így van..stb. :S

Kedvenc karakterem egyértelműen Herr Silverman lett,komolyan, létezik még ilyen tanár ? Kétlem. (Tisztelet a kívételnek) A mostani iskolákban sajnos már a kisebb gyerekek is megtapasztalhatják,hogy egyszerűen NEM lehetnek semmiben mások,mint a többi gyerek,különben nem elég hogy a társai kigúnyolják,de még a tanárok is megszégyenítik, és egyszerűen erőnek erejével beletuszkolják egy általuk felépített normálisnak tartott felszínes képbe,hogy igen is minden gyerek legyen a jó kis elfogadott norma szerinti futószalagon legyártott gyerek/felnőtt/akármi. A lényeg hogy beletartozzon a sémába. Mert milyen jó egyformának lenni,nem?! Igaz hogy sok ember felnőtt korára is ezért lesz depis és bizonytalan…. Nem jöhet rá arra sem,hogy ő maga kicsoda valójában,mert szorong mások ítéletétől.. No igen…. Befejeztem a filozofálgatást.Elnézést. :D
Szóval irtó jó, hogy létezett legalább ebben a könyvben egy olyan megértő,elfogadó , nem csak a felszínt bámuló ember, aki foggal-körömmel próbált segíteni,mert látta,hogy szükség van rá. :)
Leonard anyja….egy utolsó senkiházi.
És már csak azért sem azzal fejezem be az értékelést, hogy Boldog Szülinapot Leonard :D Egyébként irtó kíváncsi voltam,sokan miért írták ezt az értékelésükbe, de legalább megtudtam a választ :S :)

Jó könyv volt,érdemes volt elolvasni :)

>!
Picibogyó
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Először is szeretnék boldog szülinapot kívánni Leonardnak.
Boldog szülinapot Leonard Peacock!
Most, hogy ezt megtettem szeretném elmondani, hogy milyen hálás vagyok az írónak, hogy megírta ezt a mélyen megindító, szomorú mégis gyönyörű történetet.
Köszönöm Matthew Quick! Egy csodálatos ember vagy.

Ez a könyv nem egyszerűen csak egy kamasz fiúról szól, aki nem találja helyét a világban. Ez a könyv a magányról szól, a szeretet hiányáról és, hogy milyen elveszettnek érezheti magát az az ember, aki jelet küld a külvilágnak, de senki nem vesz róla tudomást.

„Szoktad azt érezni, hogy fényt sugárzol, de azt senki sem látja?”

Ha elolvassuk a történetet, kicsit mi is magunkra ismerhetünk a főszereplő személyében. Mindenki érezte már magát elveszettnek, szomorúnak, reménytelennek. De ez a könyv megtanítja, hogy van remény.
Van remény, hogy a fényt, amit sugárzunk, egyszer majd valaki meglássa.

>!
pattsims97
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Különlegesség! Talán ezzel a szóval lehetne a legjobban leírni ezt a könyvet!

Nekiálltam, mert jó volt a borító, és a történet is izgalmasnak tűnt… de ez sokkal több volt mint némi izgalom. Leonard Peacock élete legszörnyűbb szilnapját átélni, nem csupán izgalmas, hanem egyben szomorú is volt. Rengeteg érzelmet ébreszt az emberben ez a könyv.

A nyelvezet, illetve a szerkesztési mód egészen csodálatos! Kezdeném ott, hogy még soha nem olvastam olyan könyvet, ahol a lábjegyzet teszi színessé a történetet, és több mint fél oldalas lábjegyzeteket olvashatunk. Néha furcsa volt az össze vissza írt szavak, illetve a mindössze egy szó/lap felállás, de azt hiszem rájöttem mi is volt ezzel a célja: Az író a szavak összevisszaságával, a lapok ürességével akarta Leo érzeleméit átadni az olvasónak, ami az én esetemben teljes mértékben sikerül!

Imádtam! Le sem tudtam tenni!

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

(…) a zene ajándék, és amikor csak tehetjük, meg kell vele örvendeztetnünk másokat.

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ajándék · zene
1 hozzászólás
>!
mrsp

Először semmibe vesznek, aztán kinevetnek, aztán harcolnak ellened… és aztán győzöl.

219. oldal, 32. fejezet

>!
mrsp

Akkor nyilallt belém, hogy legtöbbször tök mindegy, mi az igazság – ha az emberek szörnyű dolgokat gondolnak rólad, akkor akár a fejed tetejére is állhatsz, úgysem tudod a véleményüket megváltoztatni.

62. oldal, 11. fejezet

>!
Belle_Maundrell 

– Nem szabad hagynod, hogy a világ tönkretegyen. Ezt a harcot nap mint nap meg kell vívnod.

225. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Herr Silverman
>!
mrsp

Ne csináld! Ne menj be a melóba, hisz gyűlölöd! Csinálj ma valami olyat, amit szeretsz! Hullámvasutazz! Ússz az óceánban pucéran! Menj ki a reptérre, és ülj fel az első gépre – mindegy, hová megy –, csak a kaland kedvéért! Állíts meg egy forgó földgömböt az ujjaddal, és ahová böktél, oda tervezz utazást, még ha az az óceán közepén van is, ahová csak csónakkal tudsz eljutni! Egyél valami tök új, egzotikus kaját! Állíts meg egy vadidegent, és faggasd ki töviről hegyire legnagyobb félelmeiről, legtitkosabb vágyairól és céljairól, majd mondd meg neki, hogy a szíveden viseled a sorsát, hiszen ő is emberi lény! Ülj le a járdára, és rajzolj az aszfaltra színes krétával! Hunyd be a szemed, és próbáld az orroddal látni a világot, a szaglásod legyen a látásod! Aludd végre ki magad! Hívd fel egy rég nem látott barátodat! Gyűrd fel a nadrágod szárát, és gyalogolj be a tengerbe! Nézz meg egy művészfilmet! Etess mókusokat! Csinálj valamit! Bármit! Mert a legnagyobb forradalom is egy első döntéssel kezdődik, amelyhez lélegzetről lélegzetre közelebb kerülhetsz.

51-52. oldal, 9. fejezet

>!
Belle_Maundrell 

A gyerekek olyanok, mint a vak utasok: nem látják, mi vár rájuk az út során.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyerek
>!
Belle_Maundrell 

Ti még sosem csináltatok semmit csak azért, hogy megtartsatok egy barátot?

188. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leonard Peacock
>!
Viktória_Erdei 

Csinálj ma valami olyat, amit szeretsz! (…) Aludd ki végre magad!

51-52. oldal, 9. fejezet

>!
mrsp

Szeretnék hinni benne, hogy a boldogság azért elérhető azok számára is, akik hajlamosak a szomorúságra.

60. oldal, 11. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Kalapos Éva: D.A.C. – Egy új élet
John Green: Alaska nyomában
Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év
Sara Shepard: Pretty Little Liars
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
John Green: Csillagainkban a hiba
Gayle Forman: Ha maradnék
Lois Lowry: Nyáron történt
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…