Forgive ​Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock! 371 csillagozás

Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Valami ​olyat kell véghezvinni, ami egyszer és mindenkorra beleég a szürke átlagemberek agyába. Valami olyat, ami számít.

Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó?
A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog.
Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Csak négy barátjától: a Humphrey Bogart-rajongó szomszédtól, egy fiatal hegedűvirtuóztól, egy lelkész lányától és egy tanárától.
Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, sorra fény derül Leonard titkaira.
Talán egy nap elhiszi, hogy nem baj, ha valaki másmilyen, mint a többiek.
Sőt, néha még jó is.

A Napos oldal írójának új regénye titkos zugokba enged betekintést. Egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

Kiadói ajánlás: 14 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
272 oldal · ISBN: 9789633990605 · Fordította: Stern Gábor
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
272 oldal · ISBN: 9789633990612 · Fordította: Stern Gábor
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633990599 · Fordította: Stern Gábor

2 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Leonard Peacock · Herr Silverman · Asher Beal · Charlie Manson · Lauren Rose · Linda Peacock · Ralph Peacock

Helyszínek népszerűség szerint

Manhattan · New Jersey


Kedvencelte 82

Most olvassa 13

Várólistára tette 251

Kívánságlistára tette 171

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

AniTiger P>!
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Leonard Peacocknak csak annyi kell, hogy valaki azt mondja neki:
Nem vagy értéktelen…

Valakit, akit csak pár jó szóra vágyik, nem lehet nem szeretni. Imádtam a gyereket.

Összetett, jól megírt, izgalmasan felépített történet. A főszereplő egy Hamlet-imádó srác, akivel csúnyán elbánt az élet, ezért be akarja fejezni a történetét, de a mellékszereplők is fantasztikusak! Imádtam a fiú kapcsolatát a hegedűssel, a karjait takargató tanárával, a szomszéd Bogart-rajongóval, de még Lindával is.
spoiler

Kedvencek: a levelek a jövőből, Herr Silverman.

Bővebben + borítók innen-onnan:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/04/bocsass-me…

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633990582 · Fordította: Stern Gábor
8 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai >!
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

„És talán tényleg léteznek a világon még olyan emberek, mint Walt, akik arra várnak, hogy rájuk találjak.”

Leonard Peacock! Boldog születésnapot!

Egyszerűen imádtam ezt a könyvet!

Matthew Quick-et kellene méltatnom, de inkább megkeresem, és megölelem.

Megfogott, letaglózott, összetört, elgondolkodtatott.

Nekünk, a világ Leonard Peacockjainak kellenek olyan világítótornyok, mint Matthew Quick, hogy rávilágítson a törékenységünkre, a lelkünkre, az értékünkre, a sérülékenységünkre.

„Szoktad azt érezni, hogy fényt sugárzol, de azt senki sem látja?”

5 hozzászólás
GytAnett>!
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Ez a könyv, amiről nem is tudom, hogy mit írjak. Jó könyv volt? A maga nemében igen. Pedig már ezer éve halogattam, azt hittem, hogy ez nekem nem fog tetszeni, mivel az öngyilkosság témáját feldolgozó könyvekkel nem feltétlenül vagyunk jó barátságban. Viszont Matthew Quick úgy tudta megfogni ezt a témát, hogy egy jó, olvasmányos könyv vált belőle. Ahol nem legyintek a főszereplő gondjaira, ahol azt tudom mondani, hogy igen, megértem. Anno a 13 okom volt ezt nem tudta belőle előhozni, viszont ha az író egy ilyen témához nyúl, ennek kellene lennie az elvárható reakciónak, különben nem volt értelme az egésznek.
Érzékenyítésre kiváló könyv, persze csak az arra fogékonyak számára. Hinni szeretnék abban, hogy még sok-sok olyan ember van, aki mások problémájára nem csak legyint, hanem megértően fordul oda és támaszt nyújt, ha mást nem, csak meghallgatja a bajba jutott társát.
Leonard legnagyobb gondja az volt, hogy nem volt senkije. Nem volt kihez fordulnia, ha gondja volt. Nem volt kivel megbeszélnie a traumáit, ha véletlen mégis lett volna valaki, az csak elbagatellizálta volna, aminél nagyobb hibát el sem lehet követni egy lelkileg sérült embernél.
Az egész történet kb. másfél napot ölel fel, Leonard születésnapját. Akármit is mondunk, azért a legtöbben vágyunk arra, hogy az embereknek legalább ilyenkor eszükbe jussunk. Ez a nap egy kicsit más. spoiler
Azt hiszem, Leonard a magánya miatt lett ilyen fura fazon, mert akárhogy is nézzük, átlagosnak nem mondható. spoiler
Ez az a könyv, ami váltott ki belőlem érzelmeket, mégsem tudok róla mit mondani. Nagyon jó vitatéma lehet ez a könyv a megfelelő klubokban.
A fél csillag levonást azért kapja, mert spoiler
Ajánlom.

3 hozzászólás
Petrasek>!
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Nem szabad hagynod, hogy a világ tönkretegyen. Ezt a harcot nap mint nap meg kell vívnod.
Teljesen összetörte a szívemet ez a könyv, és mégis imádom.
Mindenkinek a kezébe nyomnám, aki egy kicsit is érezte magát magányosnak, reménytelennek és depressziósnak.
Ez az a könyv, ami megszólítja az embert, és nem ereszti amíg végig nem olvassa. Megmutatja, hogy ne féljünk mások avagy önmagunk lenni, még ha következményekkel is jár. Mert ettől leszünk boldogak, vagy legalábbis ez az út vezet a boldlogsághoz.
Mellékesen megmlíteném, hogy mindenkinek kellene egy Herr Silverman, aki csendesen, de kitartóan és teljes szívvel figyel, még akkor is, ha alig ismer, és mindent megtesz, hogy segítsen, akárki is vagy. Nagyon ritka az ilyen ember, ami szomorú tekintve a mai rosszindulatú, előitéletes és magamutogató társadalmat. (kivételek persze szerencsére vannak :))
Egy biztos a szívemhez szólt a könyv, nem egyszer megríkatott, és abszolút a rabjává tett.

Ferger_Jolcsi P>!
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Teljesen vakon kezdtem bele ebbe a kötetbe, nem olvastam el előtte a fülszöveget, így kicsit sokkolódtam, mikor rájöttem, hogy a központi témája a gyilkosság és az öngyilkosság lesz, kicsit meg is ijedtem, hogy durva lesz és nem fog tetszeni. De szerencsére olyan módon adta ezeket a fontos témákat az író, hogy nagyon gyorsan peregtek a lapok és teljesen beszippantott a cselekmény. Az az egy zavart csak a könyvben, hogy rengeteg lábjegyzete volt, volt olyan, hogy majdnem két oldalon keresztül csak a lábjegyzetet olvashattuk, ami nagyon zavaró volt, jobban örültem volna, ha a cselekménybe kerül bele a szövege, hisz ott is helyt állt volna, szóval nem tudom, miért így lett ez megszerkesztve.
Egy elnyomott, megtört és depressziós fiatal fiú szemszögéből olvashatjuk a cselekményeket, aki annyira a gödör aljára ért, hogy spoiler

WindStorm>!
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

(…) a zene ajándék, és amikor csak tehetjük, meg kell vele örvendeztetnünk másokat.

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Szerintem egy kicsit sok volt.
1. : Először nézzük az oldalszámokat, hiszen Leonardnak egyetlen egy napját írja le majd 300 oldalon keresztül.
2. : Ezeken az oldalakon rengeteg leírás, kiegészítés van lejegyzetelve, amelyeket a felétől kezdve már el sem olvastam. Nem adnak olyan sokat hozzá a történethez, inkább csak rontják az olvasási élményt.
3. : Herr Silverman órái sem nyerték el a tetszésem, de ezeken leginkább a tananyag témái zavartak.
4. : Megannyi sötét gondolat, nyomasztó fejezetek és a nagy elhatározás után a könyv vége egyszerűen szörnyű. Mármint igen, végre nem egy olyan vég… de ennél a könyvnél, ilyen lehangoló cselekménynél az ember nem erre a befejezésre számít.

Ezektől eltekintve nem rossz könyv. Ha lehetne, minden nehéz, depresszív sorsú diáknak egy H.Silverman tanárt kívánok.

Tudom, sokan szeretik a könyvet, de megkérek mindenkit, hogy legyen tekintettel arra, hogy ez az én véleményem. Mindenki azt olvas amit szeretne, s mindenkinek más a stílusa, véleménye, és ezt el kell fogadnunk. Ettől jó a moly, hogy ilyen színes közösség vagyunk. Köszönöm!

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633990582 · Fordította: Stern Gábor
perpetua P>!
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Nagyon nehezen rázódtam bele, vártam, hogy mi fog kisülni ebből. A végére még én is meglepődtem, hogy ennyire tetszett ez a könyv.
Kicsit nehéz megemészteni ezt a könyvet. Egy nap eseményeit ismerhetjük meg, de ez a nap egy olyan fiú életébe enged betekintést, akinek hiába van a szülinapja, elvileg az egyik legboldogabb nap lehetne az életében, mégis ezen a napon szeretne gyilkos és öngyilkos is lenni. Furcsa volt végig követni a gondolatait. Én éreztem benne az életvidám fiút (vagyis a lehetőségét), aki megfelelő társaságban tényleg boldog tudna lenni. Ám sajnos tulajdonképpen egyedül tölti az ideje nagy részét, nincsenek barátai. Annyira érdekes bele látni az ilyen emberek fejébe. Sose voltam magam se népszerű, de azért mindig volt mellettem valaki. És nehéz elhinni, hogy tényleg vannak olyanok, akiket ennyire elhanyagolnak a többiek. De mégis, hiszen rengeteg példa van erre. :S
Az ilyen könyvek talán felnyithatják az emberek szemét, legalábbis akiknek szüksége van erre, hogy nyitottabban álljunk embertársainkhoz. Szegény Leonard, ő próbálta meglátni a jót az életében, de mindig újabb és újabb pofonokat kapott. Mindenképp érdekes olvasmány volt, örülök, hogy elolvastam, mert az biztos, hogy még egy darabig rágódni fogok rajta.

3 hozzászólás
DoreenShitQ>!
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Csinálj valamit! Bármit! Mert a legnagyobb forradalom is egy első döntéssel kezdődik, amelyhez lélegzetről lélegzetre közelebb kerülhetsz.

Fogalmam sincs, mit mondhatnék.
Ez a könyv nekem egy érzelmi hullámvasút volt. Az első 70 oldal a legszebben kifejezve fura volt – groteszk és beteg. Alig bírtam olvasni, letettem, eljátszottam a gondolattal, hogy félbehagyom. De milyen jól tettem, hogy olvastam tovább!
Igaz még furább lett, ahogy haladt a történet, de kezdtem megszeretni. A végén már bőgtem. Matthew Quick már megint megcsinálta.

Vannak dolgok, amikből nem szabad gúnyt űzni.

A témája már-már átlagosnak mondható – rengeteg könyv és film dolgozza fel az öngyilkosságot a kamaszok körében. De mégis valahogy Leonard története más, ami abból adódik, hogy ő is más. Mondjuk ki: a srác teljesen kattant.
Leonard karaktere remekül kidolgozott elmebeteg figura, akit csak szeretni lehet. Sok nácis hasonlata van, rengeteg elmélete az életről, és egy tizennyolc éves kamasz srác. Igazából nem is tudom, mi többet mondhatnék a főszereplőnkről – el kell olvasni ezt a könyvet, hogy megismerkedjen vele az ember, mert nem is lehet annyira jellemezni.

A mellékszereplők terén is nagyon erős a könyv – az író rendkívül ért a szereplők kidolgozásához. Szinte lelépnek a lapokról, minden tettük és tulajdonságuk érthető és hihető.
Te más vagy. És én is más vagyok. Másnak lenni jó. De egyben nehéz is. Hidd el, én tudom!
A kedvencem Leonard holokauszt tanára volt. Minden iskolában lenni kéne egy ilyen tanárnak, a szívembe lopta magát – Herr Silverman hihetetlen karakter. Nem tudok mást mondani, csakhogy annyira imádtam.

spoiler

Volt az a rész, ahol kiderülnek a dolgok. Nem tudok mit írni, csak hogy volt az a rész. Teljesen felkavart, eltörött a mécses. Nem tudnám kifejetni spoiler nélkül, de nem is tudok mit mondani. Még így, hogy hagytam magamnak pár napot emésztésre se tudok véleményt formálni. Egyszerűen nem… nem megy.

Tartsd tisztán az elméd!
És világíts!
Akkor is, ha senki sem látja.

Negatívumként: spoiler Ez volt az egyik, másik kicsit a vége. Bejezetlennek érzetem.

Ez egy szabad ország. Nem kényszeríthetnek rád semmit, amit nem akarsz. Viszont megtehetsz bármit, amit akarsz.

Összességében megér egy misét – sőt! Kivételes „kis” könyvecske ez, ami beleég a szürke átlagemberek tudatába.

Boldog Születésnapot, Leonard!

Wello_Book>!
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy mit írjak erről a könyvről.
Más, mint a többi könyv az biztos. És hát a másság néha jó, nem?
Tetszett a könyv és az is, amit szemléltetni akart, de én valamiért többre számítottam.
Valami nagyobb durranásra. Lehet velem van a baj.
Az elejét egy kicsit döcögősen kezdtem, de aztán a 80. oldaltól gördülékenyebbé vált a sztori.
Rémes dolgok történtek Leonard-dal a múltban, és ezért „bosszút” akart állni. Megértem.
Ahhoz, hogy valaki olyan mélyre zuhanjon, hogy az öngyilkosság tűnjön számára az egyetlen kiútnak, nem kell sok. Nem szeretnék pszichológiai szövegekkel jönni, amik próbálják megmagyarázni, hogy milyen egy tinédzser lelki állapota stb.
A lényeg az, hogy tetszett Leonard kifinomultsága, még ha néha trágár szavak is eszébe jutottak, valamint nagyon megkedveltem Herr Silvermant is.
Ámbár arra még nem igazán sikerült rájönnöm, hogy milyen jelentése volt a néha-néha felbukkanó szokatlan szövegformázásnak…

diamondfox P>!
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Érdekes, hogy ezt a könyvet is megvettem, hogy ismerős a címe, aztán megint fogalmam sem volt, hogy miről szól. Érdekes volt, nekem kicsit már-már túl elborult tinidráma, de hát ez ilyen. Nekem sosem volt depresszióm, így ebben nem tudok nyilatkozni és okoskodni sem szeretnék.
A történetet viszont értékelem, mert nem volt túlhúzva, szerintem egész korrektül bemutatta egy tinisrác lelkivilágát és a tanár úrnak egy hatalmas pacsi. Az is tetszett, hogy nem szaladt el a másik irányba a sztori, hanem maradtunk az eredeti vonalon Leonarddal. spoiler

Ahogy fentebb is írtam, nekem ez már kicsit túlzás volt, tehát újraolvasni nem fogom, de semmiképp sem bántam meg, hogy elolvastam :)


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell >!

(…) a zene ajándék, és amikor csak tehetjük, meg kell vele örvendeztetnünk másokat.

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ajándék · zene
8 hozzászólás
mrsp>!

Először semmibe vesznek, aztán kinevetnek, aztán harcolnak ellened… és aztán győzöl.

219. oldal, 32. fejezet

mrsp>!

Akkor nyilallt belém, hogy legtöbbször tök mindegy, mi az igazság – ha az emberek szörnyű dolgokat gondolnak rólad, akkor akár a fejed tetejére is állhatsz, úgysem tudod a véleményüket megváltoztatni.

62. oldal, 11. fejezet

Belle_Maundrell >!

– Nem szabad hagynod, hogy a világ tönkretegyen. Ezt a harcot nap mint nap meg kell vívnod.

225. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Herr Silverman · világ
mrsp>!

Ne csináld! Ne menj be a melóba, hisz gyűlölöd! Csinálj ma valami olyat, amit szeretsz! Hullámvasutazz! Ússz az óceánban pucéran! Menj ki a reptérre, és ülj fel az első gépre – mindegy, hová megy –, csak a kaland kedvéért! Állíts meg egy forgó földgömböt az ujjaddal, és ahová böktél, oda tervezz utazást, még ha az az óceán közepén van is, ahová csak csónakkal tudsz eljutni! Egyél valami tök új, egzotikus kaját! Állíts meg egy vadidegent, és faggasd ki töviről hegyire legnagyobb félelmeiről, legtitkosabb vágyairól és céljairól, majd mondd meg neki, hogy a szíveden viseled a sorsát, hiszen ő is emberi lény! Ülj le a járdára, és rajzolj az aszfaltra színes krétával! Hunyd be a szemed, és próbáld az orroddal látni a világot, a szaglásod legyen a látásod! Aludd végre ki magad! Hívd fel egy rég nem látott barátodat! Gyűrd fel a nadrágod szárát, és gyalogolj be a tengerbe! Nézz meg egy művészfilmet! Etess mókusokat! Csinálj valamit! Bármit! Mert a legnagyobb forradalom is egy első döntéssel kezdődik, amelyhez lélegzetről lélegzetre közelebb kerülhetsz.

51-52. oldal, 9. fejezet

Viktória_Erdei >!

Csinálj ma valami olyat, amit szeretsz! (…) Aludd ki végre magad!

51-52. oldal, 9. fejezet

Belle_Maundrell >!

A gyerekek olyanok, mint a vak utasok: nem látják, mi vár rájuk az út során.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyermek
mrsp>!

Szeretnék hinni benne, hogy a boldogság azért elérhető azok számára is, akik hajlamosak a szomorúságra.

60. oldal, 11. fejezet


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Kelly Oram: A mint aszkéta
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
John Green: Alaska nyomában
Joss Stirling: Lélektársak – Sky
Morgan Matson: Páratlan nyár
Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
James Dashner: Tűzpróba