A ​józan optimista 7 csillagozás

A jólét evolúciója
Matt Ridley: A józan optimista

A ​világvége megint elmarad… Kétszáz éve a pesszimisták uralják ugyanis a közbeszédet, és folyamatosan azt hirdetik, hogy minden egyre rosszabb, és a jövőben bizonyosan csak még rosszabb lesz. A valóságban azonban azt látjuk, hogy az élet összességében – minden vélt és valós nehézség ellenére – fokozatosan jobbá válik, még ha nem is olyan tempóban és nem annyira általánosan, mint szeretnénk.
Egyre jobban táplálkozunk, nőnek a jövedelmek, egyre hosszabb a várható élettartam. A betegségek, a gyermekhalandóság és az erőszak is lassan visszaszorulnak az egész földgolyón. Úgy tűnik, Ázsia után Afrika is megindult a nyomorból kivezető úton. A világszerte ismert és elismert szerző, Matt Ridley (magyarul megjelent kötetei Az erény eredete, A sötét bábok királynője és Génjeink) szándékosan provokatív művében nem csupán regisztrálja az emberiség gyarapodásának tényeit. Izgalmas kultúrtörténeti háttért festve magyarázza is a folyamatokat.
Az emberiség életét a kőkorszaktól az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Új Polihisztor Akadémiai

>!
Akadémiai, Budapest, 2012
462 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630592178 · Fordította: Nagy Mónika Zsuzsanna

Enciklopédia 7


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Matt Ridley: A józan optimista

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Ridley már a legelején tesz egy óriási megállapítást: az emberi faj sikerének titkát abban látja, hogy miként az evolúció során a gének új és új kapcsolódásaiból új és új specializációk jöttek létre, úgy gondolataink egymással párosodva hoztak létre egyre újabb és újabb ötleteket, mégpedig egyre elképzelhetetlenebb számban. Amiben az emberi elme az állatitól különbözik, az, hogy van kollektív síkja: nem él olyan őrült e bolygón, aki egymaga tudná az utolsó chipig és műanyag mütyűrig bezárólag, hogyan kell elkészíteni ezt a laptopot, amin most pötyögök – mégis, a laptop itt van, mert a kollektív elme birtokolja a tudást*. És ami ebből következik, az okozza Ridley (megalapozott) optimizmusát: mivel az információs forradalomnak köszönhetően úgy néz ki, hogy az emberi gondolatok ma (és holnap) sokkal eredményesebben találkoznak majd egymással, mint eddig, ezért nincs okunk azt hinni, hogy a fejlődés megakad. Hogy esetleg olyan problémába futunk bele, amit ez a kollektív elme nem tud megoldani. Leegyszerűsítve: az, hogy ma jobban élünk, mint 100 éve, és 100 éve jobban éltek a dédik, mint 1000 éve, tudományos tény. Az, hogy 100 év múlva utódaink mégis rosszabbul élnek majd, legfeljebb teória. Ridley okfejtéséből következik továbbá (és ez nekem igen szimpatikus), hogy ennek a fejlődésnek a legnagyobb ellenfelei éppen a kormányok, akik hajlamosak irányítani, ahelyett, hogy hagynák, a dolgok menjenek a maguk útján.

Sajna miután eme okosságokat leszögezi, az író száz oldalt tölt azzal, hogy jobbról-balról, alulról-felülről körbejárja ezt a magvas gondolatot, mintha egy értelmi fogyatékos olvasót képzelne maga elé. Megmondom őszintén, ebben a periódusban többször megfordult a fejemben, hogy a lényeget tudom, minek kínlódnék tovább, de szerencsére Ridley e hosszúra nyúlt bevezető után elkezdi a szőnyegbombázást a maga bámulatosan provokatív, ugyanakkor igencsak alátámasztott érveivel, és hát ilyesmit olvasni, hát az maga a manifesztálódott gyönyör. A legszórakoztatóbbak a bioüzemanyag és radikális természetvédők elleni kirohanásai, biztos vagyok benne, hogy óvodásként militáns biokertészek zaklatták szegényt. De le kell szögeznem, hogy nem találok hibát az állításaiban. A bioüzemanyag szerintem is borzasztó, és a brossúrákból tájékozódó Green Peace-esek szerintem is többet ártanak az orángutánoknak, mint használnak. (Erősen vonz a gondolat, hogy citáljak mindenféle adatokat, de megállom. Olvassátok el.**)

Ami azonban a legprovokatívabb, az a globális felmelegedésről szóló rész. Én a magam részéről teljes mellszélességgel ott állok a jegesmedvék mellett, de ezek a fejezetek szembesítettek vele, hogy ez az elhatározásom mennyire érzelmi, és mennyire nem kapcsolódik hozzá valós tudás. Amit Ridley ehhez a témához hozzáfűz, az felettébb zavarbaejtő, sok szempontból át kellett értékelnem azt, amiben biztos voltam, és alighanem sokat fogok böngészni a témában, hogy tisztuljon a kép. Ajánlom mindenkinek, aki rühelli a fosszilis energiahordozókat, igazi próbakő. Manapság a globális felmelegedésről, mint hype-ról beszélni – az kicsit a holokauszttagadással egyenértékű (feltéve, ha nincs szénbányája az embernek), Ridley mégis elég bátor beleszállni a témába. És az ilyen irodalom kincset ér, mert kikényszeríti a gondolatok más oldalról való megközelítését.

Összegezve: Matt Ridley szerint nyugodtan bízhatunk a jövőben, mert a pesszimistáknak ritkán van igazuk. Én ehhez azért hozzáfűzném, hogy ettől függetlenül nagy hasznot hajthatnak, ha felhívják olyan problémákra a figyelmünket, amikkel a többségnek nem akaródzik foglalkozni – de máris kárt okoznak, ha nem létező veszélyekre sajátítják ki a forrásokat a valódi veszélyek helyett. De optimistának lenni jobb. Már csak a közérzet miatt is.

* Vö. Horváth Viktor A Nagy Reccs című könyvével. Erős bennem a gyanú, hogy az író erre a kollektív elmére reagált utópiájával.***
** Na jó, egyet mégis. Ha a brutálbiokertészek vágyai teljesülnének, és a mai mezőgazdaság teljesen átállna bio-ra, akkor először is duplájára kéne növelni a mezőgazdasági területek méretét, hogy amíg egyik évben az egyik földünkön az ennivalót termesztjük, addig a másik földünkön szépen viruljon a lucerna, amitől helyreáll a föld nitrogéntartalma. Plusz: ha nincs műtrágya, akkor a mainál 7 milliárddal több tehénre lesz szükség, akik letrágyázzák nekünk a cuccost. De ugye nekik meg legelőre lesz szükségük, mert ketrecben ugye mégse tarthatjuk őket, ha már bio. Na, ha ez bekövetkezik: mi marad a háborítatlan természetből? Summa summárum: a biokaja nagyon jó, amíg egyéni szükségletet elégít ki. De csak addig engedhetjük meg magunknak a bio luxusát, amíg az intenzív mezőgazdaság ellátja a tömeg igényeit.
*** Update: vagy mégis inkább Az éden sárkányaira.

36 hozzászólás
imrekati>!
Matt Ridley: A józan optimista

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Annyira optimista és nem utolsósorban jópofa, racionális és liberális piacpárti könyv, hogy most kell olvasnom egy kis pesszimistát is a kiegyensúlyozottság végett. „A nyugat alkonya”-t vagy „A válságok árnyékában”-t Oswald Spenglertől talán megteszi. Fogalmam nincs melyiknek van/lesz igaza. Talán mindkettőnek a maga szempontjából.

Moander>!
Matt Ridley: A józan optimista

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Egy netes „ismerős” ajánlotta ezt a könyvet, akárcsak a „Miért buknak el a nemzetek?” címűt. Nos, nagyon sok mindenben igazat adok a szerzőnek. A média alapvetően a szenzációra és a hisztériakeltésre van kiépülve, ez hoz pénzt és nézettséget.* Minden egyre rosszabb, környezeti katasztrófák, háborúk, éhínség, világméretű betegségek terjedése, és persze a jelenleg legfelkapottabb, a globális felmelegedés. Aki nem hiszi el, amit a médiáról írtam, nyissa meg bármelyik magyar v. külföldi újság online változatát, és számolja össze, hogy hány pozitív hírt talál. Nem sokat fog. Ebben abszolút egyetértek a szerzővel, és amit ír a jelenségről. Azt is megértem és elhiszem neki, hogy az emberek többsége jobban él, mint 300 éve, habár van még mit tenni, ahogy ő is írja. Az emberiségbe vetett bizalma láthatólag megrendíthetetlen.

Viszont nem feltétlen értek egyet vele mindenben, néhány témában erős hurráoptimizmust éreztem. Hogy csak két példát emeljek ki. Az egyik a szójával etetett szarvasmarha. Azért etetik szójával, és nem kukoricával, mert így hamarabb kerül vágósúlyba, és hamarabb mehet a vágóhídra. Az, hogy a szója egészséges v. nem, még mindig vita tárgyát képezi. De ugye beszélhetnénk arról is, hogy az antibiotikumok bekerülnek az emberi szervezetbe is, és ki tudja, hogy milyen hatást váltanak ki. „Jó” dolog, hogy ennyi marhát tudunk felnevelni, és gyorsan levágni, de milyen árat kell ezért valóban fizetni?

A másik, a génmódosított növények. Szerintem a világon nincsen olyan ember, aki pontosan megtudná mondani, hogy okoznak-e bármilyen betegséget az emberi szervezetben vagy ártalmatlanok. Kicsit úgy vagyok velük, mint a mesterséges adalékanyagokkal, tartósítószerekkel és színezékkel kezelt élelmiszeripari termékek esetében. Az élelmiszeripar meg akar győzni arról, hogy a termékeik olyan kis mennyiségben tartalmaznak e betűs anyagokat, hogy nem tudnak ártani az embereknek. Közben például a nátrium-nitrit (ami kb. a létező összes húsipari készítményben benne van) patkányokon végzett kísérletek során rákot okozott. Tehát azért kezeljük bizonyos dolgokat fenntartásokkal, amikről beszél.

Ezeket leszámítva nagyon olvasmányos, nagyon optimista. :) Ajánlott elolvasni, megéri. Hiszen, talán tanul az ember egy új szemléletmódot.

*Csak halkan merem példának állítani a jelenleg zajló menekültáradatot, és amit az kivált, a (magyar) médiából is…

Video>!
Matt Ridley: A józan optimista

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Matt Ridley Génjeink című könyvét is nagyon szerettem, de ez a könyve nagyságrendekkel felülmúlta azt, és az egyik új kedvenc szerzőmmé tette őt. A könyv Jared Diamond Háborúk, járványok, technikák című könyvének szellemében íródott, természettudományos-evolúciós történelemkönyv, és ahhoz hasonlóan szintén kötelezővé kéne tenni (fel is vettem az ajánlott ismeretterjesztő könyvek polcomra ;).

Sajnos a magyar kiadás eszméletlenül rossz minőségű, tele van helyesírási hibával, értelmetlen mondatokkal, szerkesztési hibákkal. A legtöbb könyvben egyáltalán nem szoktam ilyesmivel találkozni, itt meg az volt a fura, ha fél óra olvasás alatt nem találtam egyet se. Természetesen ennek ellenére ajánlom mindenkinek, sok új dolgot lehet tanulni belőle, és igazán lelkesítő. :)


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

A paleolitikum óta valószínűleg nem volt olyan nemzedék, amelyik ne kárhoztatta volna a következő nemzedék nemtörődömségét, és ne adózott volna imádattal az aranykor emlékének. A végeérhetetlen borongások arról, hogy az SMS, az azonnali üzenetküldés és az e-mail hogyan rövidíti le a figyelmi terjedelmet (attention span), egészen Platónra megy vissza, aki azért tartotta károsnak az írást, mert rombolja az emlékezetet.

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Kapcsolódó szócikkek: e-mail · Platón · sms
7 hozzászólás
Kuszma P>!

Az egyik első kockázatitőke-befektető, Georges Doriot mondta, hogy egy cég életében az a legveszélyesebb pillanat, amikor sikeressé válik, mert akkor felhagy az újítással. „Ennek a telefonnak túl sok a hátulütője ahhoz, hogy kommunikációs eszközként számba jöhessen. Számunkra ennek az eszköznek semmi haszna” – szólt egy belső dokumentum a Western Unionnál 1876-ban. Hasonló oka volt annak, hogy az Apple és nem az IBM fejlesztette tökélyre a személyi számítógépet, hogy a Wright fivérek és nem a francia hadsereg találta föl a repülőgépet, hogy Jonas Salk és nem a brit egészségbiztosítás találta fel a gyermekbénulás elleni oltást, hogy az Amazon és nem a posta találta föl az internetes rendelést, és hogy egy finn faipari vállalkozás és nem a nemzeti telefonmonopólium vált világviszonylatban is vezető mobiltelefoncéggé.

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Kuszma P>!

Mivel a kormány monopólium, a kormány az általa működtetett intézményekből többnyire azt váltja ki, hogy azok elveszítik hatékonyságukat, és stagnálni kezdenek; a kormányhivatalok inkább költségvetésük inflációját, semmint ügyfeleik kiszolgálását tartják szem előtt; a lobbicsoportok pedig bűnös szövetséget kötnek a hivatalokkal, hogy minél több pénzt szakítsanak maguknak az adófizetőktől, Mégis, igen sok okos ember továbbra is amellett van, hogy a kormány több mindent kezeljen, és azt feltételezik róla, hogy legközelebb valahogy tökéletesebb és önzetlenebb lesz.

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Kuszma P>!

Ha a vadászó-gyűjtögető ember fitt volt és egészséges, annak az lehetett az oka, hogy a kövéreket és a lassúakat akkoriban már mind korábban megölték.

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Kuszma P>!

Egyszer egy ember a jutalom reményében Tiberius császár elé járult bemutatni a találmányát, a törhetetlen üveget. Tiberius azt kérdezte, ismeri-e más is a titkot, mire azt a választ kapta, hogy nem. Így hát Tiberius a férfi fejét vétette, nehogy az új anyag megjelenése miatt az arany értéktelenné váljon. Függetlenül attól, hogy a történet igaz vagy sem, nemcsak az a tanulsága, hogy a római feltalálókra fáradságukért jutalom helyett büntetés várt, hanem az is, hogy a kockázati tőke olyan ritka kincs volt, hogy egy új ötlet megvalósításához egyenesen a császárhoz kellett fordulni.

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Kuszma P>!

Adam Smith mesél arról a fiúról, akinek az volt a munkája, hogy egy gőzgépet nyitott és zárt, és aki kieszelt egy olyan eszközt, amely ezt a munkát elvégezte helyette. Az a fiú minden bizonnyal úgy szállt sírba, hogy az ötlete nem jutott el másokhoz, vagy nem jutott volna el, ha nincs a skót bölcs. Ma azonban egy ilyen ötletet bizonyára megosztana a vele egyívásúakkal egy internetes fórumon.

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Kapcsolódó szócikkek: Adam Smith
Kuszma P>!

Azt jósolom, hogy a huszonegyedik század a mindenre kiterjedő katallaxia évszázada lesz – Hayek kifejezését kölcsönvéve, aki ezzel a szóval írta le a csere és specializáció által teremtett spontán rendet. Az intelligencia egyre kollektívabb lesz, az innováció és a rend mindinkább lentről felfelé irányul; a munka egyre inkább specializálódik; a szabadidős programok egyre sokrétűbbek lesznek. A vállalatóriások, a nagy politikai pártok és a kormányhivatalok szétmorzsolódnak, fragmentálódnak, akárcsak korábban a központi tervezőirodák. […]
Ennek az évszázadnak a legnagyszerűbb témája a lentről fölfelé szerveződő világ lesz. Az orvosoknak meg kell szokniuk, hogy jól informált betegeket kezelnek, akik utánanéztek saját betegségüknek. Az újságírók alkalmazkodnak az olvasókhoz és a nézőkhöz, akik maguk válogatják össze a híreket, igényeik szerint.

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich August von Hayek
8 hozzászólás
almamag>!

A húsban gazdag táplálék lehetővé tette a hominidák számára, hogy nagyobb agyat növesszenek – ez a szerv ugyanis kilencszer annyi energiát fogyaszt, mint a test többi része. A hús lehetővé tette, hogy az emberi bélrendszer rövidebbé váljon; az elődöknek ugyanis azért volt szükségük a hosszabb bélre, hogy meg tudják emészteni a nyers zöldséget és húst. Így a hosszú bélrendszer helyett lehetett nagyobb agyat növeszteni. A tűz és a főzés azután még nagyobb agyat tett lehetővé, mivel a könnyebben emészthető étellel a még rövidebb bélrendszer is elbírt. A főtt ételben a keményítő elkocsonyásodik, a fehérje pedig denaturálódik, és így kevesebb energiabefektetéssel lényegesen több kalória szabadul fel a szervezetben. Ennek következtében, míg más főemlősök esetében a belek tömege négyszerese az agy tömegének, az ember esetében az agy többet nyom, mint a belek.

67-68. oldal

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Kuszma P>!

Megfigyeltem, hogy nem azt az embert tiszteli bölcsként az emberek nagy tömege, aki akkor reménykedik, amikor mások kétségbeesnek, hanem azt, aki kétségbeesik, amikor mások reménykednek.
John Stuart Mill

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Kuszma P>!

Ha rosszul kezelik, az éghajlatváltozás mérdéklése is épp olyan károkat okozhat az emberiségnek, mint a klímaváltozás. Ha egy gyermek azért hal meg, mert a falujába nem vezetik be a fosszilis energiahordozókra alapuló elektromosságot, és füstmérgezést kap az otthonában, az épp akkora tragédia, mint ha a klímaváltozás okozta árvízben veszti életét. Ha egy erdőt azért vágnak ki az emberek, mert nem használnak fosszilis tüzelőanyagot, az éppúgy eltűnik a Föld felszínéről, mint ha a klímaváltozás miatt pusztul ki. Ha a klímaváltozás csak mérsékelt lesz, ám közben a szénfelhasználás visszafogása súlyos gondokat okoz, akkor úgy járhatunk, mint az, aki az orrvérzését a nyaka köré tekert érszorítóval állítja el.

Matt Ridley: A józan optimista A jólét evolúciója

Kapcsolódó szócikkek: klímaváltozás
23 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Koestler: Alvajárók
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Vermes Géza: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története
Paul Johnson: A zsidók története
Steven Pinker: Az erőszak alkonya
Elaine Morgan: A nő származása
Niall Ferguson: Civilizáció
Graham Hancock: Természetfeletti
Graham Hancock: Istenek kézjegyei
Peter Garlake: Afrikai királyságok