The ​Humans 86% 22 csillagozás

Okosan felépített, ironikusan könnyed sci-fi, ami egy idegen faj szemén keresztül mutatja be a fiatal sárgolyóbisunkat és a rajta nyüzsgő, tiszavirág életű fajunk, akik azt hiszik ők az intelligencia csúcsa. Pedig ha tudnák, mi minden rejlik az unalmas naprendszerükön túl. Rengeteg vicces jelenettel van tele a sztori, ahogy megpróbál beépülni az emberek közé az idegen és közben megérteni a viselkedésünk okait, az elején jó párszor hangosan felnevettem, ugyanakkor az ironikus réteg alatt végig ott rejlik a mélysége a történetnek, ahogy tükröt mutat az emberiségnek és próbálja megfejteni az életünk értelmét és a motivációinkat. Sok-sok idézni való gondolattal van teletűzdelve a szöveg – szerintem a könyv felét szívesen kiírtam volna – és érdekes volt végigkövetni, ahogy a hatalmas intelligenciával rendelkező földönkívüli létformát „megfertőzi” az emberség és nem csak emberré, de emberivé is kezd alakulni. Tökéletesen egyensúlyozik a komolyság és a humor között, még ha a végére nekem kissé túl sok is lett a szentimentalizmus.

Bővebben: https://three-points-of-view.blogspot.com/2019/05/docto…

A könyvekben sokszor nem csak az ember szemén keresztül láthatjuk magunkat, a hibáinkat, az emberi gyarlóságunkat, hanem akár más élőlények szemén keresztül is. Amivel én eddig találkoztam az olvasmányaim során, az az állati szemszög volt.
Ebben a kötetben pedig konkrétan az űrlények azok, akiknek a szemén keresztül kapjuk meg az emberről alkotott képeket, melyek nem minden esetben pozitívak, előítéletesek. De hát…mit is várhatunk? Sajnos igazak is.
Ha kiábrándultál az emberi létedből, akkor kapd a kezedbe ezt a könyvet. Olyan csodálatosan ábrázolja az élet egyes apró mozzanatait, hogy végül te is elkezdesz bízni abban, hogy csodálatos emberi értékeink és érzéseink vannak. Nem veszett el minden belőlünk.
Főhősünk küldetéssel érkezik a Földre, melyről aztán a küldetés végeztével távoznia is kellene. Vajon, hogy láthatja egy űrlény, egy idegen létforma az embert? Mit gondolhat az egyszerű, rutinos szokásainkról pl. a ruhákról és a mogyorókrémről? Ha kíváncsi vagy rá, akkor ezt a könyvet bátran ajánlom a kezedbe.
Nagyon melengette a szívemet. Rengeteg pozitív és értékes gondolatot lelhető fel benne. Az olvasása közben úgy éreztem, hogy egy érzelmi hullámvasúton ülök. Egyszerűen imádtam.

    Már igazán megtanulhattam volna, hogy ne várjak heteket értékelésírással, mert a memóriám többnyire aranyhal, de itt sem sikerült.
    A téma nem új a nap alatt, egy intelligens létforma álcázva a Földre érkezik, és szerencsére nem az egész emberiséget, csak néhány tagját kel likvidálni. De a beépülés közben megismeri az emberi lét mibenlétét. Remek alap mindenről is gondolkodni mint intelligencia, tudat, halál, társadalmi szerepek, családi szerepek – egyszerre kívülállóként és résztvevőként is. Meg persze az alapvető emberi fogalmak és érzelmek nulláról való átgondolására. Matt Haig humora szerintem zseniális, kicsit fekete, néha indokolatlan, de rendkívül intelligens humor (olyan tipikus angol…). Úgyhogy bármelyik kötete jön majd még szembe, benne vagyok. Az irodalmi hivatkozásoknak is örültem (pl. Shakespeare, Tennyson, Whitman stb.)

Egy történet arról, hogyan látja az embereket egy alien. Az eleje nagyon szóraoztató, viccesen mutatja be, hogy a számunkra teljesen hétköznapi és normális csalekvések egy külső idegen szemlélőnek mennyire furcsák lehetnek. Aztán egyre jobban átmagy egy szívmelengető történetbe, ahol rávilágít arra, hogy milyen is embernek lenni. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy vices, de közben mély és wholesome történetet olvasni

Ezt a könyvet Horanna adta kölcsön, mert az ő 2020-as kedvencei között nagyon előkelő helyen szerepelt, úgyhogy az ő ajánlásával ugrottam neki.
Az egyik legviccesebb, legokosabb és legérzelmesebb történet, amit valaha olvastam. Nagyon humoros kívülről szemlélni az emberségünket, hogy mi teszi az embert emberré, hogy miben különbözik az állatoktól, a növényektől, a tárgyaktól vagy egy képzelt intelligens létformától. A szórakoztató emberré váláson kívül viszont olyan témákkal foglalkozik, amik komolyan megérintik és elgondolkodtatják az embert. Mi történik, ha semmibe vesszük valakinek az érzéseit, mit tehetünk, ha valamit nem értünk, hogy reagáljunk a környezetünk érzéseire, tragédiáira, és mit jelent megismerni és megszeretni valakiket. A végén természetesen elsírtam magam, olyan szép volt, de hát én már csak ilyen bőgőmasina vagyok, szóval ezt ne vegyétek készpénznek.

Egy vicces ötlettel indul, ám egyre komolyabb történetté válik. A humor nem tűnik el, de a gondolatok, amiket felvet, nem hagynak nyugodni. Nem tudok magyar fordításról, de aki jól érti az angolt, mindenképp olvassa el, meghatározó élménnyé válhat.