Ha ​megáll az idő 77 csillagozás

Matt Haig: Ha megáll az idő

Tom Hazard veszélyes titkot rejteget: hiába tűnik átlagos negyvenegy éves férfinak, egy ritka betegségnek köszönhetően évszázadok óta életben van. Előadott Shakespeare-rel, hajózott Cook kapitánnyal és koktélozott Fitzgeralddal – de most már leginkább úgy szeretne élni, mint bárki más.
Tom az életben maradáshoz mindig új identitást vesz fel, és ezúttal tökéletes álcát választ: történelemtanárként kezd dolgozni egy londoni középiskolában, ahol úgy mesélhet a gyerekeknek a háborúkról és boszorkányüldözésekről, mintha nem is lenne ezekről személyes tapasztalata. Megpróbálhatja megszelídíteni a múltat, de az bármelyik pillanatban utolérheti. Egyvalami pedig tilos számára: nem eshet szerelembe.

A Ha megáll az idő korokon átívelő és kortalan romantikus történet arról, milyen érzés elveszíteni és megtalálni magunkat, és arról, hány életet kell leélnünk, mire megtanulunk élni.

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
GABO, Budapest, 2018
396 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634066682 · Fordította: Kőszeghy Anna

Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

William Shakespeare · F. Scott Fitzgerald · Zelda Fitzgerald


Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 110

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Matt Haig: Ha megáll az idő

A maga csendes, lassú folyásával, érzékenységével, szerénységével és mélabújával nekem ez egy tökéletes könyv volt. Imádom az ilyen történeteket, amelyek látszólag egyszerűek, alig történik benne valami, mégis ott van benne az élet körforgása, a kezdet, a vég és az egész örökkévalóság.

Nem időutazós könyv, mégis nagyon érdekes időutazásban volt részem, Tomnak köszönhetően láttam Shakespeare-t a maga idejében, de találkoztam Fitzgeralddal, voltam piacon a 16. században, láttam a kor babonáiból adódó boszorkányüldözést. Két kedvenc könyvem is eszembe jutott, miközben olvastam, Stephen King 11/22/63 könyve és Az időutazó felesége, így aki szerette ezeket a könyveket, szerintem ne hagyja ki Matt Haig könyvét, mert nagyon szép történet volt, sok érzelmes és mélyreható gondolattal.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/10/matt-haig-ha-mega…

Málnika P>!
Matt Haig: Ha megáll az idő

„Ha nem félnénk az idő múlásától, és attól, kiktől fog megfosztani… Igen. Mit tennénk? Kivel törődnénk? Milyen csatákat vívnánk? Mely ösvényeket hagynánk ott? Milyen élvezeteket engednénk magunknak? Milyen rejtélyeket oldanánk meg? Egyszóval: hogyan élnénk?”

Ilyen és ehhez hasonló fontos kérdéseket boncolgat létezésünkről ez a felnőtteknek szóló mese, a 439 éves főszereplő, Tom szemszögéből. Az igen lassan öregedő férfi elképesztően sok tapasztalatra tesz szert, időben és térben egyaránt, miközben nemcsak ő van veszélyben, hanem az a néhány ember is, akit közel mer engedni magához. A fantasy és a romantika műfaji keveredése kiválóan működik a regényben, miközben mégis az önfejlesztés vonal a legerősebb.

Napjainkban, amikor az idő akkora érték lett, hogy szinte csak fejvesztve rohanunk át a napokon, a hatékonyság és a kitűzött célok elérése érdekében, e könyvet olvasva egy egészen más perspektívából tárulhat elénk az élet valódi értelme. Fel lehet-e dolgozni a múltat? Megéri-e állandóan aggodalmaskodni a jövő miatt? Mikor teszünk jót: ha védjük magunkat, és burkot vonunk magunk köré, vagy ha kockáztatunk, és megnyitjuk a szívünket? Számos értékes gondolatot elindított bennem ez a regény, miközben az élvezetes, gördülékeny stílusnak, a magával ragadó főszereplőnek és az izgalmas történetvezetésnek köszönhetően teljesen megfeledkeztem arról, hogy maga az alaptéma mennyire elrugaszkodott a valóságtól. Paradoxonként valahogy minden egyes mondatából a valóság zúdul az olvasóra. A végső tanulságok közül pedig kiemelt helyet foglal el az itt és a most értékelése, amely a mindfulness és a slow mozgalom kedvelőinek nem lesz újdonság.
„Abba kell hagyni az előrelapozást, és arra az oldalra összpontosítani, ahol épp tartunk.”

2 hozzászólás
meseanyu P>!
Matt Haig: Ha megáll az idő

Nagyon jó az alapötlet, de sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sem a sztori, sem a stílus nem tudott annyira elbűvölni, mint vártam. Pedig voltak benne nagyon jó meglátások, pl. a jelenkori történésekkel kapcsolatban, hogy az ember nem tanult semmit a történelemből. Ígéretesek voltak azok a részek is, ahol mindenféle híres emberrel találkozott a főhős hosszú élete során, de valahogy azokból az epizódokból se tudta kihozni a maximumot. Jellegtelen, sőt néha unalmas volt az egész. Kár érte!

Garbai_Ildikó P>!
Matt Haig: Ha megáll az idő

Nagyon szép és egyben talán kicsit szomorú is ez a könyv. Jó volt elmerülni ebben a világban ahol Tom szemszögéből az időt jártuk körbe. A múlt,jelen és a jövő mennyire határozza meg az életünket. Volt benne sok gondolat a mi megfogott. Mennyire fontos a jelenre figyelni. Tudom ez már közhely de mégis fontos. Tom történetében sok minden van igazi hullámvasút volt. Szórakoztató történet amiben hasznos gondolatok vannak és talán az ember a saját életét is átgondolja ezáltal. Jó érzés volt olvasni.

kratas P>!
Matt Haig: Ha megáll az idő

Kedvenc. Újra fogom olvasni, úgy 100-150 év múlva :)
Félre a viccet, ez egy remek történet, ami finoman igyekszik megközelíteni egy mindannyiunkat foglalkoztató kérdést, ami pedig a halandóság.
Ki ne játszott volna el már a gondolattal, hogy milyen lenne örökké élni? Kinek nem jutott még soha eszébe, hogy milyen is az elmúlás, hová tűnik a szeretet, a barátság, a harag, mi történik az emlékekkel.. ez a könyv ezzel játszik, néhol kicsit felületesen, többnyire – a könnyed stílus ellenére – inkább komolyan.

Baráth_Zsuzsanna P>!
Matt Haig: Ha megáll az idő

Vajon mi lesz abból, ha egy olyan kiváló fantáziával rendelkező író, mint Matt Haig (aki engem megvett kilóra két korábbi könyvével, nevezetesen a A fiú, akit Karácsonynak hívnak és A lány, aki megmenti a Karácsonyt cíművel) eg olyan érdekes témáról ír regényt, mint az idő? Nos, többet vártam ettől az alkotástól, mint amit kaptam tőle, kissé szétesős volt a történet, a főszereplő karaktere is pöttyet unalmasra sikeredett és a katarzis is elmaradt, de ha remekmű nem is, egy helyre kis lektűr azért lett belőle, amit egyszer mindenképpen érdemes elolvasni, de ennél azért szerintem lényegesen több volt ebben a sztoriban. A Hegylakóból jól ismert dilemmát tárja elénk a szerző: mi értelme van a hosszú életnek, ha végig kell néznünk, hogy a szeretteink eltávoznak mellőlünk, az emberek kivetnek maguk közül és örökké menekülnünk kell, elsősorban a saját kínzó gondolataink elől? Hogyan lehet egyedül szembenézni az évszázadokkal, megtalálni a helyünket egy folyamatosan változó világban, meddig bírja el a lelkünk, hogy folyton újra kell kezdenünk, miközben az emberek, akik addig körülvettek bennünket, egyszerűen eltűnnek az életünkből? Merjünk-e engedni az érzelmeinknek, miközben tudjuk, hogy a végkimenetel csak tragikus lehet, hiszen a kedves megöregszik és meghal, míg mi fiatalok maradunk, van jogunk némi boldoságot lopni a rohanó időben, vagy csak csendben aszisztáljuk végig a történelmet majd váljunk mi is semmivé? Mit tanulunk az évszázadok során önmagunkról és a világról, fejlődünk és próbálunk a lehetőségekhez képest teljes életet élni vagy csak vegetálunk? Annyi izgalmas kérdés vetődik fel a téma kapcsán, és sajnos nem ebből a könyvből fogjuk megtudni a válaszokat. Az írónak rengeteg jó ötlete van, sok történelmi korba nyerhetünk bepillantást, láthatjuk Shakespeare-t színpadon, egy klubba járhatunk Charlie Chaplin-nel, beszélgethetünk egy jót Fitzgerald-dal, és megannyi érdekes emberrel, miközben napjaink Londonjának mindennapi életébe is betekintést nyerhetünk, vagyis nem unatkozunk, de a sok kicsiből valahogy nem áll össze az egész. Sajnos a végére elfogy a puskapor, az ígéretes kezdet, a hullámzó színvonalú folytatás (amelynek vannak zseniális magasságai, de elég komoly hullámvölgyei is) után egy csalódást keltő, semmitmondó lezárás lesz az olvasó jussa. Tisztes középszer, de az írótól ez kevés.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/06/20/konyvkritika_m…

Aysa P>!
Matt Haig: Ha megáll az idő

A történet egyből megfogott, mert bár nem időutazós, mégis egy több száz évet átélt ember szemén keresztül ismerhetjük meg a világot.
Nem is gondolná az ember, hogy milyen nehéz lehet így élni. Persze eszembe jutott a legalapvetőbb probléma, hogy mindenki idővel meghal körülötted és ez már is nagyon szomorúvá teszi ezt az élethelyzetet. Ráadásul az adott korokban is akadnak plusz nehézségek. Mégis ha arra gondolunk, hogy lassabban öregszünk, akkor felvetődik bennünk, ez vajon milyen lehetőségeket jelenthet?!
A fő szál a jelenben játszódik, de sűrűn tekintünk a múlt eseményeibe. Amik néhol izgik, néhol meg várom, hogy térjünk vissza a jelenre. Viszont amint beleélem magam abba a fejezetbe, maradnék megint abban az időben. Ördögi kör nálam ez a váltogatás :D

Meg kell hagyni, hogy nem történik benne világmegváltás, nem is épít akciódús eseményekre. A központban az érzelmi rész bontakozik ki jobban, hogy hogyan tud valaki ennyi évig így élni és persze, hogy mi történt vele ezidő alatt.
Engem megvett magának, elég gyorsan elolvastam, ajánlom :)

Oláh_Zita P>!
Matt Haig: Ha megáll az idő

Csodálatos és különleges könyv. Engem már az alaptörténet, az időutazás is nagyon érdekelt, de az ehhez kapcsolódó élettörténet és filozofikus gondolatok külön szintre emelték a könyvet. Haig olyan kérdésket fejteget, ami sok gondolkodó embert érint(het). Mi az idő? Hogyan tanuljunk meg együtt élni vele? Mit ér a gazdaság, ha nincs akivel megoszthatod?? Ezzel pedig tökéletes egyetértek. Nagyon tetszett, hogy spoiler, ez nagyon emberi. Ahogy korokon átível a történet, és elmélkedik az emberi viselkedésről, teszi mindezt nem bántóan és felülről, hanem belülről, emberien. Mindannyian tanulhatunk valamit Matt Haig-től. Biztos el fogom még olvasni, mert a kedvencek kedvence lett!

5 hozzászólás
Belle_Maundrell >!
Matt Haig: Ha megáll az idő

Ez az első könyvem az írótól, szóval nem tudtam, mire számítsak – a fülszöveget leszámítva –, de egész kellemes csalódás volt.
Nagyon tetszett az alapötlet, és kíváncsi voltam, mit tud kihozni belőle. A melankolikus, merengős hangulata nagyon bejött, az író stílusa is tetszett, és sok szép gondolatot tartalmaz életről, halandóságról vagy halhatatlanságról, szerelemről, időről, meg mindenféle egyéb mély témáról. Számomra ez volt a könyv legnagyobb erőssége, szeretem az ilyen filozofálgatós, szomorkás történeteket.
Tom sajnos elég halovány főhős, amit persze foghatunk a kiégettségére, de nem is tudott igazán közel kerülni hozzám, szóval valami tényleg nem stimmelt. A dilemmái legalább átjöttek, sajnáltam is szegényt, és örömmel követtem figyelemmel, ahogy szép fokozatosan ismét rátalált a boldogságra és a szerelemre, összebarátkozott egy kutyával, célt talált magának, és ráébredt, hogy az élet szép. Tenéked magyarázzam?
Érdekesek voltak a múltba visszatekintős részek, az írónak sikrült jól elkapnia a különböző korszakok hangulatát, és kifejezetten tetszett, amikor olyan híres alakok bukkantak fel, mint Shakespeare, Richard Burbage, Cook kapitány, Zelda és F. Scott Fitzgerald vagy Charlie Chaplin.
Viszont sajnos a romantikus (vagy családi) szállal egyáltalán nem vagyok megelégedve. Egyértelműen ez a leggyengébb láncszem. Hiába volt többször is hangsúlyozva, hogy Rose volt Tom élete nagy szerelme, nekem egyáltalán nem jött át, semmiféle kémiát nem éreztem közöttük. Marion is szörnyen halovány és fura volt, spoiler. A jelen se jobb ebből a szempontból, Camille talán még Rose-nál is jelentéktelenebbnek tűnt, ráadásul néha nagyon furán viselkedett. spoiler
A befejezésért nem vagyok oda, több okból kifolyólag is. Az Omai-féle akciózás meglehetősen bénácska, nem is illett a korábbi hangulathoz, spoiler az érzelmi rész meg kicsit túl lett volna. Annyira furán tudathasadásos érzéseim vannak egyébként, mert annyira elkülönül bennem regény csapnivaló romantikus része a többitől. Az nagyon tetszett, hogy Tom meglátta a szépséget a világban és nyitottabbá vált, de ha Camille-ra gondolok, akkor nem tudok lelkesedni. Annyira nyálas és rózsaszín lett a vége. Kár érte, pedig annyira jó lehetett volna, ha az író jobb női karaktereket alkot, és ír egy tisztességes, borzongatóan szép szerelmi szálat ehelyett a lagymatag izéke helyett.
Mindent összevetve azért tetszett, de tényleg annyival jobb lett volna a szerelmi szerencsétlenkedés nélkül. Hülyeség, hogy ezt mondom, mert végül is az volt mindennek a katalizátora, szóval inkább úgy fogalmazom, hogy egy rendesen megírt változattal. Szörnyű, hogy emiatt kell 3,5 csillagot adnom, pedig annyira jól indult a kapcsolatunk. (Vegyük úgy, hogy ez 3,75 csillag.) De az elmélkedős, borongós részére fogok emlékezni, azt szerette a kis lelkületem. Meg persze azt is, ahogy Tom meglátta a fényt azt alagút végén.
Most felébredt bennem az érdeklődés az író karácsonyi mesekönyvei iránt is, de azért azzal megvárom a decembert. :)

Evika82 P>!
Matt Haig: Ha megáll az idő

Sokszor éreztem monotonnak, vontatottnak a történetet. Pedig igazán érdekes könyv is lehetett volna, de a főszereplő semmi érzelmet nem váltott ki belőlem, ami azért elég nagy baj. Életének egy-egy periódusának leírását viszont élveztem. Sok helyen megfordult élete során, megismerkedett sok híres vagy kevésbé híres emberrel. ;)
A szerelmi, családi szál az harmatgyenge lett… persze tudom, hogy nem azon volt a fő hangsúly, de akkor is kicsit jobban megerőltethette volna magát az az író a kidolgozása közben…


Népszerű idézetek

Málnika P>!

Feldolgozni – mondhatnám ezzel a manapság divatos szóval. Pedig a múltat képtelenség teljesen lezárni. Legfeljebb elfogadni lehet.

132. oldal, 2. rész (Az ember, aki Amerika volt)

Málnika P>!

A jövő már csak ilyen. Nem tudjuk, mit hoz. Egy adott ponton el kell fogadni, hogy nem tudhatjuk. Abba kell hagyni az előrelapozást, és arra az oldalra összpontosítani, ahol épp tartunk.

386. oldal, 5. rész (A visszatérés)

Málnika P>!

Néha egyszerűen azt kell észrevenni, ami eleve ott van, és felfedezni a szemünk előtt lévő dolgokat. Az embereket, akiket szeretünk.

363. oldal, 5. rész (A visszatérés)

Bea_Könyvutca P>!

Egy ágyban ébredni, beszélgetni, nevetni, és kényelmes csendben lenni vele. Reggelit adni neki: pirítóst, feketeribizli-lekvárt, rózsaszín grapefruitlevet, esetleg egy kis görögdinnyét, felvágva, tányéron. Elmosolyodna, lelki szemeim előtt látom a mosolyát, és érzem, hogy végre boldog mernék lenni egy másik emberrel.

253. oldal

2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Fölkacag. A világ legegyszerűbb, legőszintébb öröme – döbbenek rá – ha megnevettetünk valakit, akit szeretünk.

297. oldal

Málnika P>!

Elvégre nem azok vagyunk, akik a születésünkkor. Hanem azok, akikké válunk. Amit az élet tesz velünk.

381. oldal, 5. rész (A visszatérés)

Málnika P>!

Úgy látszik, képtelenség egyszerre létezni és nem okozni fájdalmat – sem magamnak, sem másoknak.

305. oldal, 4. rész (A zongorista)

Málnika P>!

A múlt nem külön rekesz, hanem sok-sok hely egyszerre. Mindig kész betörni a jelenbe.

219. oldal, 3. rész (Rose)

Málnika P>!

Egyfelé lehet haladni, előre. Mégsem kell mindig előrenézni, néha az a jó, ha körbepillantasz, és megelégszel azzal, ahol éppen vagy.

388. oldal, 5. rész (A visszatérés)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman – Michael Reaves – Mallory Reaves: Ezüst Álom
Neil Gaiman: Csillagpor
J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Rysa Walker: Timebound – Időcsapda
Alexandra Bracken: Világok utazói
Karen Akins: Időhurok
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Mitch Albom: Az Idő Ura
Neil Gaiman: Óceán az út végén
Neil Gaiman: Anansi fiúk