Én ​és az emberek 85 csillagozás

Matt Haig: Én és az emberek

Andrew ​Martin megoldja a világ legbonyolultabb matematikai rejtélyét. Aztán eltűnik, és a közeli autósztrádán bukkan fel újra. Anyaszült meztelen, és barátságosan leköp minden arra haladót. Ám ez a férfi már nem Martin professzor, hanem egy idegen lény, aki a tudós alakját felvéve azért jött, hogy információkat gyűjtsön és megsemmisítse a képletet, amely veszélybe sodorhatná az univerzum jövőjét. A lény figyel, de nem ért semmit az emberekből. Miért hordanak ruhát, miért alapítanak családot, miért bámulják hétvégenként, ahogy huszonkét férfi kerget egy labdát? De a legfontosabb: mi az a furcsa érzés, amely összeköti az embereket, és amit úgy hívnak: szeretet?

Matt Haig könyve egyszerre humoros sci-fi és szívmelengető mű a világegyetem legnagyobb rejtélyéről, azaz rólunk, emberekről.

„Matt Haig briliáns módon mutatja meg, hogy mi a szerelem, és mit jelent embernek lenni. Nagyon régóta az egyik legjobb könyv, amit olvastam.” (S. J. Watson, a Mielőtt elalszom című… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Alexandra, Pécs, 2015
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633576489 · Fordította: Bujdosó István

Enciklopédia 37


Kedvencelte 23

Most olvassa 6

Várólistára tette 128

Kívánságlistára tette 125

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Matt Haig: Én és az emberek

Ennek a könyvnek nem a történet a lényege. Hanem az érzelmek, a rádöbbenés, hogy az emberek nem gonoszak, szeretnek, nevetnek, gondoskodnak, zenét hallgatnak, verseket, könyveket olvasnak, de ugyanakkor szomorkodnak, hibáznak, küzdenek, felelősséget vállalnak.

Matt Haig ironikus, fekete humora fantasztikus, a történet egyedi és különleges, mert mindamellett, hogy vicces és nagyon szórakoztató, elgondolkodtató, szívet melengető, és megható. Mindenkinek olvasnia kell ezt a könyvet.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/03/matt-haig-en-es-a…

>!
gazibla P
Matt Haig: Én és az emberek

EZ A KÖNYV MEGVÁLTOZTATOTT! Nem is írok mást róla. Olvassátok!

6 hozzászólás
>!
mezei P
Matt Haig: Én és az emberek

„Szívmelengető, vicces regény a világegyetem legnagyobb rejtélyéről, rólunk, emberekről.”

Ez a mondat áll a borítón, és ennél jobban én sem tudnám összefoglalni a könyvet.

Furcsa, és vicces volt olvasni arról, hogy hogyan lát(hat)nak minket, embereket az idegenek. Matt Haig érdekes meglátásai, ironikus stílusa rögtön magával ragadott. És bár a könyv tényleg az emberekről szól – úgy általában –, ennél jóval többet kapunk. Hiszen nemcsak emberek vagyunk, hanem házastársak is: feleségek vagy férjek. Szülők, kamasz gyerekek. Munkatársak, barátok. Vagy akár gazdik. Az emberi lét egy-egy szelete. Számomra talán a legmeghatóbb, legfontosabb részek Gulliver és az „apa” közötti jelenetek voltak. A vége meglehetősen szentimentálisra sikeredett, mindezek ellenére egy nagyon szerethető, elgondolkodtató könyv. Olyannyira, hogy én személy szerint még mindig rágódok azon, hogy „Andrew Martin professzor” a jó döntést hozta-e. És hogy én hogyan döntenék.

>!
Chöpp
Matt Haig: Én és az emberek

5 azért mert:
– minden számomra értékes és fontos benne van
– magával ragadó és izgalmas
– így van jól kigondolva, megírva
– kell, hogy magad előtt tartsd a témát
– élveztem minden egyes oldalát.

>!
kratas P
Matt Haig: Én és az emberek

Nekem megint hiányzott belőle valami (tudom, telhetetlen vagyok). De – és ezt az észrevételt az utószóban a szerző írásba is adja – úgy éreztem, hogy az író elsődleges célja nem a szórakoztatás, hanem aaaa… talán úgy fejezném ki magam, hogy a megerősítés. Annak a ténynek a megerősítése, hogy az emberiség még nem érett meg a pusztulásra, hiszen ameddig képesek vagyunk szeretni egymást, gondoskodunk másokról, örülünk minden napnak, amit megélünk és próbálunk boldogok lenni, addig van itt remény.
Ha ez volt az igazi cél, akkor lehetett volna kicsit ütősebb is. Több érzelem. Ha meg mégiscsak szórakoztatni szerette volna Mr. Haig az olvasóit, akkor meg több érzés. Kellett volna még egy 50-100 oldal, ahol a csetlő-botló földönkívüli kalandjait olvashatjuk. A Marslakó a mostohám c. filmnek ugyanez a mondanivalója így, aztán az csak egy könnyű kis limonádé, nem egy könyv :)

>!
Vackor6 P
Matt Haig: Én és az emberek

Kicsit furcsa, de humoros és eszméletlen egy könyv! Mint mikor valami finom ételt lapátolsz be, jóformán rágás nélkül, majd hirtelen olyan ízt fedezel fel a falatban, ami annyira finom, hogy sokáig rágod-ízlelgeted. Szóval emeld ki a könyvből, ami Neked szól vagy csak egyszerűen dőlj hátra és élvezd a saját magunkról készült videót.
Nagyon szerethető… amolyan könyvespolcon-maradós…

>!
fülcimpa
Matt Haig: Én és az emberek

2015-ben ajándékozott meg vele a bátyám felesége. A sógornőm okos, értelmes, kedves, aranyos nő és zenéééész, de még mindig nem ismer eléggé, sorra rosszul választ könyvet. Ebben persze én azt érzem, hogy folyton magára gondol. Ergo el is viszem neki ezt a regényt, teljesedjen ki vele/benne.
Tehát miért is vártam az olvasással ennyit? Mert tudtam, hogy a történet nem az enyém.
A borító csodás, de a téma, vagyis az egyetemes szeretet megriasztott. Nagyon szeretek, érzelmes is vagyok, de amikor erről írnak oldalakon keresztül, főleg ahogyan azt Matt Haig tette, csöppet taszító számomra. És mindig ugyanoda lyukadtunk ki, csűrte csavarta, nem kímélt.
A humora veszett jó, bárcsak megmaradt volna végig, akkor azt mondanám fain, frankó, élvezetesen vicces, köszönöm az élményt.
Nagyon vártam hogy vége legyen, gyakorlatilag szétsóhajtoztam magam az utolsó negyed részétől kezdve.
Rajongóktól elnézést kérek, szívemből.
Ja, a matek meg sosem volt a kedvencem, azt a tézist sem csípem, hogy aki jó matekos az jó zenész. Matematika nélkül is ment és megy, remélem nyugdíjas koromig és még azután is szépen fogok brácsázni.

>!
Sisyll
Matt Haig: Én és az emberek

Imádtam a könyvet. Elejétől a végéig.
A helyzet az, hogy gőzöm sem volt, milyen történetre számíthatok, fülszöveget nem olvastam. Mások értékelései alapján, azt hiszem ezzel nem lőttem mellé, mert legalább elvárások nélkül indultam neki. Ami meghatározta azon szándékom, hogy elolvassam a könyvet, azok az idézetek, amiket láttam belőle ( köszi @Chöpp :) ) Ezek alapján úgy éreztem, hogy egy szívtápláló regényt fogok olvasni. Így is lett.
A történet talán valóban kiszámítható, túl nagy csavar nincs benne, ugyanakkor Andrew látásmódja, megismerkedése a világgal és velünk, emberekkel, annál jobban vonzott. Igen, vannak benne életbölcsességek, és igen, lehet néhol sok, esetleg talán szájbarágós, de azt hiszem pont olyan időket élünk, amikor igenis fontos, hogy olvassunk ilyen könyveket, és néha direkt rávilágítsanak arra, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Lássuk be, van, amit csak akkor tudunk értékelni, ha elveszítjük. Andrew szemén keresztül, elveszíthetjük világunk és újra megismerkedhetünk vele, elgondolkodhatunk a miérteken, sőt akár újabbakat is feltehetünk.
Matt Haig köszönetnyilvánítása nagyon szimpatikus volt számomra. Megindító, hogy min ment keresztül és miként váltotta meg az írás, és azt hiszem ennél jobb terápiát, önkifejezésmódot nem is választhatott volna, főleg, hogy ennek gyümölcsét mi is élvezhetjük. Nem csak a történet mondanivalója volt szimpatikus számomra, de Matt stílusa is.
A Tanácsok egy embernek c. fejezetet én egyébként egy az egyben kinyomtatnám,és mindenkinek adnék belőle egy példányt, mert ha nem is az összes, de a legtöbb pontja igaz, és megfelelő érzelmi és szellemi útravaló lenne mindenki számára.
Ami biztos, én a könyvből, tuti beszerzek majd egy példányt. Számomra olyan darab lett, aminek mindenképp itt kell csücsülnie a házi könyvtáram polcán. Remélem később többen olvassák, és minél több pozitív élményt okoz majd másoknak is.

1 hozzászólás
>!
Boritek70 P
Matt Haig: Én és az emberek

Valahogy benne van ebben a könyvben, miért jó embernek lenni, akkor is, ha néha nagyon nehéz…

>!
Jeffi P
Matt Haig: Én és az emberek

Nem egészen ezt vártam. Talán megint túl nagy elvárásaim voltam. A könyv egy harmadánál lehetett sejteni a végkimenetelt. A két harmadánál megörültem, hogy talán mégsem az lesz a vége, amire gondoltam. De az lett. Annyi, hogy mentek egy plusz kört a dolgok. Ennek ellenére nem volt rossz.
Tudtam, hogy lesz benne matematika, de gondoltam csak amolyan háttérként, mint kiinduló pont és ok, amiért egy idegen lény a földre jön megsemmisíteni mindent. Ehelyett elég konkrétan mindenben, minden témában ott volt a matematika. Tartom, hogy azok, akik szeretik, a matekot nálam százszor jobban fogják élvezni a könyvet.

Bővebben a blogomban: http://jeffi-olvas.blogspot.hu/2016/01/matt-haig-en-es-…


Népszerű idézetek

>!
Bea_Könyvutca P

Ne akarj tökéletes lenni! Csak a hibák viszik előre az evolúciót és az életet.

269. oldal

6 hozzászólás
>!
Vackor6 P

A szeretet az, hogy segítünk a másiknak a túlélésben.
És segítünk megfeledkezni a dolgok értelméről. Hogy ne keresgéljen tovább, hanem kezdjen el élni. A szeretet lényege, hogy fogjuk a másik kezét, akivel törődünk, és a jelenben élünk. A múlt és a jövő csak mítosz. Nem valóság. A múlt nem más, mint a már elhalt jelen, a jövő pedig soha nem is létezett, ugyanis mire odaértünk hozzá, jelen lett belőle. Csak a jelen számít, az örökké változó, nyughatatlan jelen, amely oly könnyen elillan. Csak akkor ragadhatjuk meg, ha képesek vagyunk elengedni.
Hát én elengedtem.

222. oldal - Az elengedés művészete (Alexandra, 2015)

2 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

A reggelek voltak igazán nehezek számomra. Ez tényleg kemény dió a Földön. Az ember ugyanis reggel, amikor fel kell kelni, álmosabb, mint amikor lefeküdt aludni.

200. oldal

3 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

Ha valaki őrült, az emberek rendszerint nem szeretik. Kivéve, ha az illető jól tud festeni, de ez esetben is csak halála után kedvelik meg.

41. oldal

>!
Chöpp

A másokkal való törődés tesz emberré. Törődj többet másokkal, légy emberebb ember!

272. oldal

Kapcsolódó szócikkek: törődés
>!
Chöpp

A civilizációval együtt fejlődik a közöny. Ez egy betegség. Ellenszere a művészet. És a szeretet.

273. oldal

Kapcsolódó szócikkek: közöny
>!
Chöpp

Az elméd is egy galaxis. Több benne a sötétség, mint a fény. De a fénytől értékes.

273. oldal

Kapcsolódó szócikkek: elme

Hasonló könyvek címkék alapján

Douglas Adams: A kétség lazaca
Sophie Kinsella: Tripla koktél
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik
Jodi Taylor: Második esély
Jasper Fforde: A Jane Eyre eset
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció
Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág
Mark Haddon: Bumm!
H. G. Wells: Világok harca
Philip Pullman: Az arany iránytű