A ​fiú, akit Karácsonynak hívnak (A fiú, akit Karácsonynak hívnak 1.) 91% 1058 csillagozás

”Márpedig a remény a legszebb dolog ezen a világon.”

A fiú, akit Karácsonynak hívnak egy számomra meglepően szomorú, mégis sok helyen humoros, és főként szívmelengető mese arról, milyen gyerek is lehetett a Mikulás. A szerző – mint azt az előszóból megtudhatjuk – fia kérdésén felbuzdulva sző egy igazán fantáziadús történetet egy Nikolas nevű kisfiúról, aki Finnország kellős közepén élt, és arról, milyen küzdelmes út vezetett ahhoz, hogy Karácsony apó váljék belőle. Karola néni gonoszságát, egyetlen játéka, a répababa elvesztését, apja küldetését mind-mind hihetetlenül fájdalmas volt olvasni, a karácsony szelleme pedig tulajdonképpen csak az utolsó lapokon érhető tetten. Karácsony apó kitartása azonban megtérül: megtalálja a küldetését, hogyan teheti boldogabbá az emberek életét. A könyvet olvasva pedig, a rengeteg ránk zúdított szomorúságon túl, mi olvasók is kicsit jobban hihetünk a csodákban.

Az egyik legaranyosabb könyv amit olvastam. Szívfájdítóan gyönyörű, ahogy a szegénységet leírja, ahogy a remény harcol benne a kilátástalansággal, de vidám is, és kedves, és egy cseppnyit szomorú is. A kisfiú, Nikolas akiről a történet szól egy végtelenül kedves, szeretetreméltó gyerek, és akármilyenek is a körülmények mindig teli van reménnyel. Ez a könyv nem csak a hitről, és a csodavárásról szól, hanem az emberi természetről is, a jóság hatalmáról, és arról, hogy a kevés is pont elég lehet. Minden 11-12 évesnek (és az annál idősebbeknek is, egészen 99 éves korig) tudom ajánlani, karácsonykor, húsvétkor és hétköznapokon is. Feltétlenül.

Ez a könyv már a címválasztással megvett magának, mert egy nem mindennapi karácsonyos történetet ígért, amit végül meg is kaptam tőle. Kedves és vicces, ennek ellenére vannak benne szomorú jelenetek is. Matt Haig tehetséges mesélő, aki tudja, hogyan kell könnyeket csalni a szemekbe, és mosolyt varázsolni az arcokra. Szerettem a könyv mondanivalóját, a kedvenc idézetem egyértelműen ez: „A képtelenség nem más, mint az elképzelhető, amit egyelőre még elképzelhetetlennek találsz.”
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2016/12/14/matt_haig_a_fiu_ak…

Nem értem hogy mikor elsőre olvastam hogyan is hagyhattam ki az értékelést. Szóval másodjára olvasva is tetszett nagyon de kicsit megrázó is volt egyben egy gyereknek nem lenne szabad ilyesmiket átélnie még egy mesében se. És bár tök jó a végkifejlet kicsit sem volt kedves mese számomra.

Kedves, bájos, aranyos, vicces, lenyűgöző mese, varázslattal és szeretettel teli történet, újra gyereknek érezhettem magam az olvasása közben, és biztosan állítom, hogy minden karácsonykor el fogom olvasni. Most pedig már Titusz várja türelmetlenül, hogy olvashassa.

Az illusztrációk eleinte kissé furák voltak, de hamar megszerettem őket, a végén nem is értettem, hogy mi furcsát találtam rajtuk, mert most már egyenesen imádom ezeket a rajzokat! :D A könyv borítója is csodaszép!

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/12/matt-haig-fiu-akit…

A karácsonyi hangulathoz, 7 és 100 év közötti gyermekek számára kitűnő olvasmány. Emlékeztet bennünket az adás örömére, a tiszta lelkiismeret értékére és a remény erejére. A szavak áramlásával, hangjának gazdagságával, Andersen féle ártatlansággal, vagy éppen Roald Dahl arculatú humor szálaival átszőve. Ahol a jóság és a kedvesség egyfajta mágia. A könyvet csak azoknak ajánlanám, akik még hisznek a mesékben, akik még emlékeznek rá, melyik volt a kedvence. spoiler. Remek alkalom ahhoz, hogy megfejthesse, miért. A könyv ugyanis pontosan azokról az értékekről szól, tanítva, nevelve, de közel sem didaktikusan, amik minden ember, minden család alapjai: szeretet, tolerancia, elfogadás, egymás segítése, s teszi ezt annyira kedves, bájos módon, hogy egészen biztos vagyok abban: elvarázsol minden olvasót. Azért is varázslatos, mert visszarepített az időben, és olvasás közben újból felidézte gyerekkoromat, amikor a szünet alatt szülői felügyelet nélkül jártam, (jártuk) a környéket, játszottunk, barátkoztunk, világfelfedeztünk, amikor jó volt gyereknek lenni. Chris Mould illusztrációi is nagyon izgalmasra sikerültek. Olyan érzésem volt, hogy nem csupán rajzolt, hanem apró montázsokat készített. Mintha az egyes szereplők különálló részekből állnának össze, amelyek aztán úgy kapcsolódnak egybe, hogy egy karakteres, sajátos képet adnak ki. Mindenképpen érdemes elnézegetni ezeket a csodás rajzokat, hiszen számos érdekes apróságot lehet felfedezni bennük. Egy könyv és az élet, nem csak karácsonyra.

Annyira vártam már, hogy olvashassam ezt a kötetet!!!! Hiszen mind az íróról, mind az írásairól csupa jókat hallottam♥
Egyik barátnőmtől pedig megkaptam ezt a könyvet, karácsonyra, és mondanom sem kell mennyire örültem neki:DD *ugrálva vinnyogtam*
Na, de a könyvről.
Nem olvastam el, hogy miről szól, a netflixes filmet sem néztem meg belőle, ugyanis nagyon élek az “előbb a könyv, aztán a film” elven:D
Ahogyan elkezdtem csak olvastam, olvastam, olvastam… és vége lett. Ahogyan az utolsó oldalhoz értem előjöttek az örömkönnyeim, és csak ölelgettem magamhoz a könyvet. I M Á D T A M az elejétől a végéig!! Holnap pedig a családdal megnézzük a filmet belőle :)
Remélem, hogy a többi részét is megfilmesítik, vagy újra ki fogják adni, mert nagyon izgatottan várom, hogy micsoda kalandok fognak történni még :)
Végezetül pedig köszönöm Matt Haignek ezt a csodás élményt. Új kedvenc könyvet és írót avattam. Kíváncsi vagyok a többi írására is♥

„Ha ugyanis hiszünk valamiben, nem kell látnunk ahhoz, hogy tudjuk, létezik.”

Imádtam ezt a könyvet, az egész történetet. Egy rossz szavam nincsen, és ki merem jelenteni, hogy 2017 egyik kedvenc olvasmánya lett.
Egy különleges történet egy különleges fiúról. Olyan könyv, amit kortól és nemtől függetlenül bárkinek ajánlom, Karácsonyimádóknak és Grincseknek egyaránt.
Maga a nagybetűs (karácsonyi) CSODA. Újraolvasós lett.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2017/12/matt-haig-fiu…

“ A világot ugyanis azok teszik barátságos és biztonságos hellyé, akiket szeretünk, és ha hirtelen örökre eltűnnek, semmi sem tűnik többé barátságosnak és biztonságosnak.“
Egy csodálatos mese gyermekeknek és felnőtteknek. A kis Nicolas gyermekkorát megismerni igazán szívszorító volt, azonban a hit ereje felülkerekedik és csodák születnek.
Megismerkedhetünk rénszarvasokkal, koboldokkal, trollokkal , Igazmondó Glimpivel és ami nagyon tanulságos, a Boldogságkalauzzal. Melyikőnknek ne lenne rá szüksége néha? És a mesékre, vagy csodákra?

Megérte elolvasni, mert egy szívmelengető, igazi karácsonyi történet, amit nem lehet nem szeretni.
A filmet is meg fogom nézni, hiszen nagyon érdekel, hogy mit hoztak ki belőle. Remélem könyvhű lesz.
Az illusztrációk egyszerre viccesek és meseszépek.
Igazán eredeti eredettörténet – micsoda megfogalmazás – ez Karácsony apó életéről. :)
Örültem, hogy viszontláttam az Igazmondó Glimpit, akiről korábban már olvastam, mert nálam az ő saját kötete került előbb sorra. ;)