A ​Boy Called Christmas (A Boy Called Christmas 1.) 92% 19 csillagozás

Nos, én úgy álltam neki olvasni hogy ez egy cuki gyermekeknek íródott könyv, holott szerintem nagyon nem. Kissé kettős érzelmeim vannak a könyv kapcsán, mert egy felől nagyon aranyos, más felől pedig elég brutális (?) ha azt vesszük hogy rajta van a gyermek-ifjúsági címke. Többször megálltam és visszaolvastam, hogy biztos ezt jelent az az angol szó? Kételyeim támadtak, mert a felrobbanó fejek, ennyi “kínzás” és “szadizmus” nem túl gyerekbarát.
Fura… olyan érzésem van mintha Tim Burton-t olvastam volna.
Ettől eltekintve nem volt rossz, sőt tetszett, de nem olvasnám fel a gyerekemnek.

Nagyon kellemes meglepetés volt ez a kis könyv. Rendkívül élveztem az író fantáziáját amilyen ötletesen építette fel a történetet, hogy indulhatott Santa Claus arra az útra ahol a mai napig jár és hordja gyerekek millióinak az ajándékokat karácsonykor.
Egyetlen dologban nem vagyok biztos, hogy mennyire gyerekkönyv – mert én felnőttként jókat nevettem egyes poénokon de azért vannak benne elég màr-màr kegyetlen spoiler részek amik esetleg a gyerekeket megijeszthetik, és nem tudom, mennyire látják meg mögötte a poént… Én nagyon jókat szórakoztam rajta és biztos el fogom olvasni a második részét – illetve azóta a könyvtárban előjegyeztem az író többi könyveire is. :)

Aranyos történet a karácsonyról/Santáról.
El nem tudtam képzelni, hogy lehet mindent megmagyarázni, ami Santa körül történik, de az írónak sikerült – jó alap gyerekeknek.
Bár azt én se tudom, mennyire gyerekkönyv – kicsit Tim Burtonre emlékeztetett.. spoiler

Igazából már a borítóval megvett ez a könyv de a belsőben sem kellett csalódnom. Azt hiszem elég jól mutatja ezt az, hogy két nap alatt olvastam el spoiler. Imádom az olyan varázslatos történeteket amik közben teljesen hihetőek. Matt Haig a Mikulás „születésének” egy alternatív, nagyon szerethető verzióját írta meg tökéletes illusztrációkkal, kellő komolysággal, szomorúsággal, ugyanakkor humorral is fűszerezve. Igazán jó skandináv film alapanyag.

Hirtelen elhatározásból kezdtem bele a könyvbe. Megtetszett a borító, a cím és gondoltam a nyelvezete sem lehet túl nehéz. Igazam volt, minden tekintetben beváltotta a hozzafűzött reményeimet. Felnőtt fejjel is élvezetes olvasmány, sőt voltak részek, melyeket kicsit erősnek tartottam egy gyerekkönyvhöz. Mindenesetre az írónak érdekes Télapó-történetet sikerült alkotnia. Jobban belegondolva nem is ismerem az eredetit, számomra a Télapó sosem volt gyerek. Eddig. A kedvencem Miika, az egér volt a maga egyszerű életszemléletével. Nem unatkoztam.

Jópofa, aranyos könyv kellemes illusztrációkkal. Semmit nem tudtam a történetről, így meglepett, hogy (ha alaposan figyeltem), az 1700-as évek végén járunk Finnországban.
Amíg Nikolas az apját kereste, nagyon tetszett a történet, de ahogy elérkeztünk spoiler, kicsit furcsa lett az egész. Mondjuk én a manókat kifejezetten ijesztőnek találom, ebben a kedves kis pixie is megerősített, aki csak úgy poénból fejeket robbant fel. Hát jó.
De amint áthidaltuk ezt, a történet megint szerethetőbbé vált. A vége felé lévő időbeni ugrások nagyok voltak szerintem és pont azt nem mutatták be, ami érdekelt volna, de azért így is jó volt, elolvasom majd a folytatását is.
A nagy rajongást azért nem értem.

Szerintem ez egy hihetetlenül aranyos történet. Nem csak kifejezetten karácsonyi olvasmánynak felel meg. Bár talán akkor a leghangulatosabb. Szerintem sok gyerek kedvenc története lehet. Kiskorában mindenkit érdekel a Mikulás és az ő legendája. Bár szerintem nem csak a legkisebbek élvezhetik ezt a regényt. Bátran tudom ajánlani akár a felnőtteknek is, hiszen mindenki örökösen vár valamit. De ez a valami már nem hasonlít a gyermekkorban mindenki által hitt csodákra. Pedig szerintem a csoda mindenki körül ott van, csak észre kell vennünk.
Matt Haig valami rendkívülit alkotott. Nagyon frappánsan ír és abszolút odaszögezi a székhez az olvasót már magával a stílusával is. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Már alig várom a folytatását.