A ​Boy Called Christmas (A Boy Called Christmas 1.) 92% 40 csillagozás

Nos, én úgy álltam neki olvasni hogy ez egy cuki gyermekeknek íródott könyv, holott szerintem nagyon nem. Kissé kettős érzelmeim vannak a könyv kapcsán, mert egy felől nagyon aranyos, más felől pedig elég brutális (?) ha azt vesszük hogy rajta van a gyermek-ifjúsági címke. Többször megálltam és visszaolvastam, hogy biztos ezt jelent az az angol szó? Kételyeim támadtak, mert a felrobbanó fejek, ennyi “kínzás” és “szadizmus” nem túl gyerekbarát.
Fura… olyan érzésem van mintha Tim Burton-t olvastam volna.
Ettől eltekintve nem volt rossz, sőt tetszett, de nem olvasnám fel a gyerekemnek.

Valamiért anno a magyar verziót jelöltem be elolvasottnak és kedvencnek, úgyhogy most már nem állítgatom át. (De egyébként akkor is az angolt olvastam, sosem olvastam magyarul.)
Most újraolvasva kevésbé érzem azt a rajongást a történet iránt, mint 2017-ben, de ez lehet amiatt is van, hogy nagyon kis szakaszokban tudtam most olvasni a kötetet.
A történetet magát továbbra is szeretem, egyszerre kedves, szívmelengető és mégis vannak benne nehéz témák.
A sorozattal még nem sikerült tovább haladni, de mindenképp szeretném a maradék két részt is elolvasni valamikor, vagy esetleg most, ha már friss a történet. Majd kiderül, hogy fér bele. :D

Nagyon kellemes meglepetés volt ez a kis könyv. Rendkívül élveztem az író fantáziáját amilyen ötletesen építette fel a történetet, hogy indulhatott Santa Claus arra az útra ahol a mai napig jár és hordja gyerekek millióinak az ajándékokat karácsonykor.
Egyetlen dologban nem vagyok biztos, hogy mennyire gyerekkönyv – mert én felnőttként jókat nevettem egyes poénokon de azért vannak benne elég màr-màr kegyetlen spoiler részek amik esetleg a gyerekeket megijeszthetik, és nem tudom, mennyire látják meg mögötte a poént… Én nagyon jókat szórakoztam rajta és biztos el fogom olvasni a második részét – illetve azóta a könyvtárban előjegyeztem az író többi könyveire is. :)

Igazából már a borítóval megvett ez a könyv de a belsőben sem kellett csalódnom. Azt hiszem elég jól mutatja ezt az, hogy két nap alatt olvastam el spoiler. Imádom az olyan varázslatos történeteket amik közben teljesen hihetőek. Matt Haig a Mikulás „születésének” egy alternatív, nagyon szerethető verzióját írta meg tökéletes illusztrációkkal, kellő komolysággal, szomorúsággal, ugyanakkor humorral is fűszerezve. Igazán jó skandináv film alapanyag.

Aranyos történet a karácsonyról/Santáról.
El nem tudtam képzelni, hogy lehet mindent megmagyarázni, ami Santa körül történik, de az írónak sikerült – jó alap gyerekeknek.
Bár azt én se tudom, mennyire gyerekkönyv – kicsit Tim Burtonre emlékeztetett.. spoiler

Matt Haig az egyik kedvenc írom, az ‘Én és az emberek’ című könyve óta.
Viszont tartottam tőle, hogy a meséi nem lesznek szórakoztatóak számomra. off
Ez viszont elgondolkodtatott, hogy Matt kinek is írta pontosan ezt a könyvet. A magyar kiadó 11 éves kortól ajánlja, az angol 12.
Na már most, ha van egy ilyen korú gyereked (nekem nincs, de unokahúgom van) azt ajánlom, olvasd el, mielőtt a kezébe adod. Egyet kell értenem az előttem szólókkal. Volt egy rész ami nagyon ‘Matt Haigosra’ sikeredett, majdnem lefordultam az autópályáról, mikor hallgattam.
Szóval, nálam 4,5 csillag, nagyon szórakoztató, és kicsit más mint amit eddig megszoktam.
A hangulatot mindenképp emelte, hogy Stephen Fry olvasta fel.
Ilyeneket hallgattatnék gimisekkel angol órán.
Gyönyörű, ahogy ez az ember beszél.
!Ami még fontos lehet, ha van Audible előfizetésed, ez is, és a The Midnight Library is ingyenes, egész decemberben.

“An impossibility is just a possibility you don't understand yet…”

Hirtelen elhatározásból kezdtem bele a könyvbe. Megtetszett a borító, a cím és gondoltam a nyelvezete sem lehet túl nehéz. Igazam volt, minden tekintetben beváltotta a hozzafűzött reményeimet. Felnőtt fejjel is élvezetes olvasmány, sőt voltak részek, melyeket kicsit erősnek tartottam egy gyerekkönyvhöz. Mindenesetre az írónak érdekes Télapó-történetet sikerült alkotnia. Jobban belegondolva nem is ismerem az eredetit, számomra a Télapó sosem volt gyerek. Eddig. A kedvencem Miika, az egér volt a maga egyszerű életszemléletével. Nem unatkoztam.

Jópofa, aranyos könyv kellemes illusztrációkkal. Semmit nem tudtam a történetről, így meglepett, hogy (ha alaposan figyeltem), az 1700-as évek végén járunk Finnországban.
Amíg Nikolas az apját kereste, nagyon tetszett a történet, de ahogy elérkeztünk spoiler, kicsit furcsa lett az egész. Mondjuk én a manókat kifejezetten ijesztőnek találom, ebben a kedves kis pixie is megerősített, aki csak úgy poénból fejeket robbant fel. Hát jó.
De amint áthidaltuk ezt, a történet megint szerethetőbbé vált. A vége felé lévő időbeni ugrások nagyok voltak szerintem és pont azt nem mutatták be, ami érdekelt volna, de azért így is jó volt, elolvasom majd a folytatását is.
A nagy rajongást azért nem értem.

Szerintem ez egy hihetetlenül aranyos történet. Nem csak kifejezetten karácsonyi olvasmánynak felel meg. Bár talán akkor a leghangulatosabb. Szerintem sok gyerek kedvenc története lehet. Kiskorában mindenkit érdekel a Mikulás és az ő legendája. Bár szerintem nem csak a legkisebbek élvezhetik ezt a regényt. Bátran tudom ajánlani akár a felnőtteknek is, hiszen mindenki örökösen vár valamit. De ez a valami már nem hasonlít a gyermekkorban mindenki által hitt csodákra. Pedig szerintem a csoda mindenki körül ott van, csak észre kell vennünk.
Matt Haig valami rendkívülit alkotott. Nagyon frappánsan ír és abszolút odaszögezi a székhez az olvasót már magával a stílusával is. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Már alig várom a folytatását.

Tetszett ez a kötet, bár mégsem kapott 5 csillagot tőlem, mivel picit soknak találtam a főszereplőnk szenvedését. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom. Jó téli, bekuckózott rövid olvasás.