Amíg ​élünk 87% 64 csillagozás

Az Amíg élünk nem egy megszokott disztópia. Mint, ahogy a főszereplők, mi olvasók sem reménykedhetünk abban, hogy a föld megmarad, az emberek pedig valahogyan megússzák. Az üstökös be fog csapódni és ez ellen senki nem tehet semmit. Mats Strandberg ebben a könyvében azt mutatja meg, hogy az emberek hogyan élik meg azt a pillanatot, amikor megtudják, hogy a Foxworth be fog csapódni, hogyan élnek utána abban a tudatban, hogy a napjaik meg vannak számlálva. Pontosan négy hét és öt nap. Ennyi idő maradt, ebből kell kihozni a legtöbbet.

Olvasás közben elkerülhetetlen volt, hogy ne képzeljem magam bele a szereplők helyzetébe. Végig ott volt az az érzés, az a gyomorgörcs, hogy mit csinálnék, hogyan élném meg ezeket a pillanatokat, kikkel szeretném tölteni az utolsó heteimet. Az agyamban ott motoszkált végig, hogy ez “csak” egy könyv, de képtelen voltam elvonatkoztatni attól, hogy ez, igazából is megtörténhet. Nyomasztó és egyben rémisztő érzés volt.

Az Amíg élünk alap koncepciója az üstükös becsapódása, a világ megsemmisülése. Erre a témára írt Mats Strandberg egy ifjúsági regényt, amelyben az emberi gyarlóságra, az önzőségre, az emberi ostobaságra és állatias viselkedésre fektette a hangsúlyt. Egy elképzelés a részéről, ami nagy valószínűség szerint így lenne, ha mindez a valóságban történne meg és talán kicsit enyhére is vette a figurát, bár lehet, hogy ezt csak én gondolom túl.
De mindeközben megjelenik az igaz szeretet, a barátság, a szerelem és az összetartás egy különös formája, amit úgy tűnik, csak egy borzalmas tragédia tud a felszínre hozni.
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2021/01/31/mats-strandberg-amig-elunk/

Hát nehéz bármit is írnom. Engem nagyon beszippantott a könyv, nagyon remélem, hogy nem jön elő éjszaka álmomban…
A krimi szál nem nagyon tetszett, nem éreztem igazán a helyét a történetben, de oké, valahogy találkoznia kellett a két elbeszélőnek. Minden mást viszont szerettem, a gondolatokat, az érzéseket, a reakciókat; mind-mind igaziak voltak. Vagy legalábbis könnyen elképzelhetőek sajnos.

(…)Bár ahogy korábban is említettem, sok mű feldolgozta már ezt a témát (zömében amerikai akció- és kalandfilmek), én még nem találkoztam olyan alkotással, ami az emberiség végső pusztulásának gondolatát, illetve az ebből fakadó szorongató, nyomasztó érzéseket ennyire hitelesen át tudta volna adni. A történetben kellő hangsúlyt kap rengeteg ehhez kapcsolódó filozófiai, vallási vagy morális kérdés, illetve az azon való elmélkedés, hogy vajon mennyiben más érzés a saját, egyéni halálunkat várni, mint a Földön élő összes élőlényét. Remekül bemutatja, hányféleképpen érezhetnek az emberek egy ilyen helyzetben: van, aki számára vigasztaló, hogy a halál nem magányos út lesz, hanem olyasmi, amit a szeretteivel együtt élhet át, viszont olyanok is akadnak, akik számára pont az a rettenetesen nyomasztó, hogy nem marad utánuk senki, aki emlékezne rájuk, vagy aki elmesélhetné a történetüket. Ezek a gondolatok és érzések húsba vágóak, és különösen erőteljesek attól, hogy kamaszokban fogalmazódnak meg, akiknek egyébként is meg kell birkózniuk az identitáskereséssel, felnőtté válással járó nehézségekkel – még akkor is, ha tudják, hogy már soha nem lesznek felnőttek. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/08/amig-elunk-erte…

A történet alapsztorija egyszerű: a tudósok hirtelen észrevesznek egy Föld felé közeledő üstököst, az ütközés már elkerülhetetlen, a bolygó lakóinak csak néhány hónapja van hátra, mielőtt eljön a világvége. Strandberg nagyon ügyesen ötvözi a világvége témát a műben megjelenő krimi szállal és a szereplők visszatérő filozofikus eszmefuttatásaival. Ahogy a regénybeli alakok igyekeznek mindenfélével elterelni a figyelmüket a közeledő végről, ugyanúgy igyekszik a szerző is ezekkel a hozzáadott elemekkel oldani az olvasóban a világvége-várás borús atmoszféráját.

Két elbeszélő nézőpontjából követhetjük figyelemmel az eseményeket miközben közeledik az üstökös becsapódásának az időpontja: az egyik a reménytelenül szerelmes Simon, a másik a rákbeteg Lucinda. Mivel nem mindentudó narrátorokról van szó, mi is csupán azokat a történéseket ismerhetjük meg, amelyeket ez a két szereplő elég fontosnak talál ahhoz, hogy a saját narratívája részévé tegye; tudatosan vagy tudattalanul mind a ketten formálják, cenzúrázzák az elbeszéléseiket.

A szerelem, barátság, család dimenziójában konfliktusok egész láncolata alakul ki, és a főszereplők számára a közelgő világvégével szemben is ezeknek a problémáknak a megoldása élvez prioritást. Talán hihetetlennek hat, hogy Simon és Lucinda figyelmének fókuszában nem az üstökös áll, de ha jobban belegondolunk, szinte természetes is, hogy azokkal a történésekkel foglalkoznak, amikre valóban hatást tudnak gyakorolni: így próbálják visszanyerni a hatalmat a saját életük fölött.

Bár az Amíg élünk cseppet sem száraz vagy unalmas, erős benne a didaktikus jelleg is. A történet többek között egy tanmese is arról, hogy milyen fontos lenne, hogy ne csak vészhelyzetben figyeljünk igazán oda a másikra, és ne csak akkor merjünk el elkezdeni élni, ha már nem sok van hátra. Emellett a regény hűen mutatja be, hogyan uralkodik el a pánik az embereken, amikor megtudják, hogy közeledik a vég: felbomlanak a civilizáció biztonsági hálójának kötései, átértékelődnek az erkölcsi normák, elszabadul az erőszak, feltűnik a fanatizmus, és megjelennek az üstököstagadók is.

Strandberg példaértékű őszinteséggel festi le nekünk az emberiség gyengeségeit és felhívja a figyelmünket arra, hogy felelőtlen viselkedésünk következtében a Föld már amúgy is régóta haldoklott.

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2020/08/06/mat…

Habár csak egy sima világvége előtti gyilkosságot kinyomozós YA-regénynek tűnhet, ez a regény sokkal több ennél. Tele van félelemmel, megbánással, pánikkal, hittel, szeretettel, megkönnyebbüléssel, önelfogadással, haraggal, szorongással, vallással… Elgondolkodtató, mégis realista leírása annak, hogy milyen lehet megélni egy közeledő világvégét. Elhittem. És azt hiszem, hogy körülbelül akkor tört össze igazán a szívem, amikor az egyik főszereplő spoiler

Talán Lucinda részeit szerettem jobban, mert kibeszél az olvasóhoz, akit egy TellUst hallgató/olvasó idegen lényként képzel el… Jó kis ötlet volt ez a megoldás!

Bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/08/mats-stra…

Hát ez kemény volt. Volt itt minden: világvége, szélsőséges vallásirányzat, rákbetegség, szenvedélybetegség, erőszak, megcsalás.

Hogy őszinte legyek a borító alapján arra számítottam, hogy ez egy szórakoztató szerelmes történet lesz egy kis világvégével megfenyegetve, de nem az lesz a lényeg. Hát elég nagyot tévedtem. Sok fontos kérdést, témát tárgyal ez a könyv, központban az élet értelmével, ami ugyan mi lehet, ha az ember úgyis tudja, hogy hamarosan meg fog halni? És mégis… ilyenkor is találni olyan dolgokat, amiért még érdemes ezt a kis időt leélni.

Ifjúsági könyvről van szó, ez érződik ugyan a stíluson, de mégis sokat tud adni, elgondolkodik általa az ember azon, hogy ő mit tenne ebben a helyzetben, kivel lenne, mit csinálna, ha pontosan tudná a halála dátumát. Valószínűleg ezekkel kéne foglalkoznunk akkor is, ha még hosszúnak tűnik az életünk és nem fenyeget semmilyen üstökös becsapódása…

A borító fogott meg elsőre, utána a cím, majd a történet. Tudtam, ez nekem KELL! Olyan furcsa időket élünk mostanában, no meg amúgy is odavagyok a disztópiákért. Számtalanszor hallottuk a vészjelzést, most jön egy üstökös, most vége lesz a világnak. A könyvben ez nem fake new, megtörténik, elkerülhetetlen. VÉGE. Egy halálos ítélet az egész emberiségre. S mindeközben egy krimiszállal lesz még izgalmasabb, még letehetetlenebb az egész történet. Sokáig kísértett az érzés, hogy éreztem ezt már könyvnél. Hogy odavagyok érte, akarom olvasni, meg nem is. Tudjam már a végét meg ne is. Nem akarom még befejezni. Tartson még! Majd rájöttem, minél volt ez: Backman Björnstad sorozatánál (Mi vagyunk a medvék, egymás ellen). Személyes drámák, társadalmi filozofálások, az élet értelme… Mikor tudod, hogy alapvetően nincs remény…pár hét és minden megszűnik…örökre. És ha ez még nem volna elég, tovább bonyolódik a maradék időd. Letehetetlen! Aki szerette a Mi vagyunk a medvék, és az Egymás ellen könyveket, azoknak biztos ajánlom. Akik nem olvasták eme köteteket, de a téma érdekli őket, azoknak szintén! Olvassátok!

Erős könyv! Főleg azért, mert folyamatos gondolkodásra, sőt önvizsgálatra késztetett… Vajon én mit tennék egy ilyen közeledő világvége helyzetben? Milyen érzelmek borítanának el? Pánik, letargia, düh, félelem, szeretet, tenniakarás, tehetetlenség… Valószínűleg hullámokban mindegyik, de melyik lenne az uralkodó?
Az eseménysor két kamasz váltott szemszögű elbeszélésén keresztül bontakozik ki. És ahogy fejezetről fejezetre közeledünk az elkerülhetetlen apokalipszis felé, úgy vetődnek fel ennek az abszurd helyzetnek a morális következményei, a vallási fanatizmus, a társadalmi és gazdasági összeomlás, az erőszak, az irracionalitás, a lelki torzulások. De mindezekkel párhuzamosan, mintegy ellenpólusként egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a pozitív érzelmek, a szeretet, a szerelem, a barátság, az összefogás… Már akik képesek ezekre, legalább a világ megsemmisülése előtti pillanatokban…

A könyvet karácsonyra kaptam egy jóbarátomtól, előtte nem is hallottam róla – pedig a szerző neve nem ismeretlen számomra –, így eléggé meglepett, de fülszöveg alapján nekem valónak tűnt.
Szeretem a világvége történeteket és disztópiákat, mindig sikerül elgondolkodtatniuk arról, hogy én mit tennék adott helyzetben.

Az alapsztori jó. A Foxwoth üstökös a Föld felé tart, a becsapódás elkerülhetetlen, a világvége biztos. Az emberek reakcióit – vandalizmus, erőszak, teljes kifordulás önmagukból, vallási fanatizmus – valósághűnek éreztem, valami ilyesmire számítanék a valóságban is.

Két nézőpontból ismerhetjük meg az eseményeket. Lucinda, aki a TellUs-on „jelent” a történésekről, amolyan intergalaktikus hajónaplóhoz hasonlóan. A másik szemszög Simoné volt, vele inkább átéltük az embereken történt változásokat és azok hatásait.
Két főszereplőnket külön-külön ismerhetjük meg – majd a két szál egybeér és együtt folytatják a nyomozást.

Elég nehezen hangolódtam rá a könyvre, de miután beindult a cselekmény beszippantott, olvastatta magát a hibái ellenére is. A végével sem voltam maradéktalanul elégedett…

Összességében tetszett, kikapcsolt és elgondolkoztatott.

https://brigeri.blog.hu/2021/03/21/mats_strandberg_amig_elunk

Nagyon döcögősen indult a kapcsolatunk ezzel a könyvvel. Az első száz oldal igazi harc volt: egyáltalán nem szippantott be a regény világába, és igen nehezen tudtam rávenni magam, hogy ne hagyjam félbe, és olvassam ki a könyvet.
Már szenvedtem nyáron egy olyan ifjúsági disztópiával, ahol szintén a meteor becsapódás volt a központi alapja a regénynek, talán éppen emiatt az emlék miatt vonakodtam olvasni a történetet. Nem akartam végigszenvedni mégegyszer azt, hogy a szereplők legnagyobb lázadása egy üzlet megrongálása: de azt kell mondanom, az Amíg élünk esetében megérte végigszenvedni a kezdő fejezeteket. Minél előrébb haladtam a könyvben, egyre jobban beleéltem magam a világvége-hangulatba. Bár rengeteg bekezdésnél a homlokomat ráncoltam, mégis, az író tökéletesen eltalálta, hogyan reagálna az emberiség egy ilyen végződésre.
Örülök, hogy fiatalabbak kaptak főszerepet ebben a könyvben: főszereplőink azokat a pillanatokat akarják ebben a rövid időszakban megtapasztalni, amihez egy egész élet kell. Nagyon szimpatikus volt Simon és a családja, szerintem pontosan így reagálna az emberiség többsége, ahogyan ők tették: szétesnek lelkileg, sokat veszekednek, de mégis, együtt maradnak bármi áron, hogy az utolsó hónapjaikat szeretteikkel élhessék le. Másik főszereplőnk már inkább tűnt egy pótléknak, olyan megalkotott karakternek, aki csak azért került bele a történetbe, hogy az ne legyen túlzottan egyhangú: de mindezek ellenére nem zavart, hogyan találnak ők ketten egymásra, miket sikerült közösen elérniük ebben a néhány hétben.
Az alapötlet tehát valóban nem a legegyedibb de a karakterek és a kivitelezés magával ragadó: nekik köszönhetően kifejezetten olvasmányos regény, bár szerintem nem nyeri el mindenkinek a tetszését, ehhez a stílushoz nekem is sok időbe telt alkalmazkodni. Örülök, hogy sikerült.

spoiler