K'eyush 7 csillagozás

Mátrai Tamás: K'eyush

2026. ​január 1-jén meteor robban fel az alaszkai Kodiak-sziget felett. Bár a hatóságok igyekeznek mindenkit kitelepíteni a szigetről, egyvalaki mégis ott marad: Ila, a 12 éves árva inuit lány. A meteor anyaga az egész Kodiak-szigetet beborítja, és amelyik állathoz eljut, az egy nyelvet kezd beszélni Ilával: az inuitok inuktitut nyelvét. Az öntudatra ébredt állatokat Taqukaq, a Kodiak medve szervezi társadalommá, aki két álmát is valóra szeretné váltani: létre akar hozni egy embermentes állat-országot, valamint megpróbál eltűnt gyermeke nyomára bukkanni. Mikor Taqukaq tudomást szerez Ila létéről, csak azzal a feltétellel engedi a szigeten maradni, hogy Ila egyetlen állatnak sem árthat. Ezért Ilának menekülnie kell, amikor önvédelemből megöl egy medvét. Ám amikor Ila megtudja, hogy az amerikai kormány óriási olajfinomítóvá tervezi átalakítani Kodiakot, visszatér a szigetre, hogy megmentse azt a pusztulástól. A történet folyamán versein, meséin, közmondásain, hiedelmein keresztül… (tovább)

>!
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150031200 · Illusztrálta: Szendrei Tibor

Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

dontforgettosmileandread >!
Mátrai Tamás: K'eyush

Nagyon meglepett ez a könyv, a jó értelemben. Írói , recenziós példányban volt szerencsém elolvasni. Már a fülszöveg is megnyerő, igazán izgalmas és kalandos regényt ígér! Magamtól nem biztos, hogy rátaláltam volna, erre a csodás könyvre. Nagyon vegyes érzéseim voltak a könyv olvasása közben. (Szintén a jó értelemben.) Először egy kedves „mesének” gondoltam, a borítója alapján. (Ami még mindig egy nagy WOW számomra, annyira jó grafika). Amint átrendezem a könyvespolcomat, fő helyre fog kerülni! Kicsit meg is rettentem a sok szokatlan szereplő név olvasásakor, de végül hamar hozzászoktam. Azután egyre inkább érdekesebb lett, izgalmasabb, szívmelengetőbb és elképzelhetőbb. Aztán jöttek a megindító részek is. Annyira különleges világba kalauzol. Szerettem a téli, alaszkai világot. Szerettem, hogy itt – 5 évvel később a jelenhez- bármi megtörténhet. Jó eljátszani a gondolattal, mennyi változás történhet- akár már egy év alatt is- no , de öt év.. ? Hosszú idő. És tényleg csak egyvalaki (Ő) tudhatja mi lesz velünk, a földdel, az emberiséggel a jövőben. Mégis, fejben , mi lenne , ha az állatok beszélni tudnának velünk? Én hatalmas állat fan vagyok, kiváltképp sok plüss medvém is van, egyszerűen oda vagyok a róluk szóló dokumentumfilmekért. Igazán kommunikálnék velük, no persze, ha Aklaq-hoz hasonlóval találkoznék.
Mindenestre: fontos dolgok vannak beemelve meseszerű köntösbe. Kodiak szigetéről eddig nem hallottam, de így talán még izgalmasabb volt. A közbeni rajzok is hozzátesznek az élményhez. A főszereplő Ila, igazán talpraesett lány, szerettem a vakmerőségét, a gondolatait, mondatait. Hihetetlen erő, bátorság van benne, irigylésre méltó. Az állatokkal kötött barátsága példaértékű. És az, hogyan látnak , láthatnak minket, embereket, az állatok? Elgondolkodtató. Vajon tényleg ilyenek vagyunk „külső” szemlélőként?
Illúzió, fantázia, tökéletes kikapcsolódás volt két tétel között. Olvassátok, megéri!!

egy_könyvmoooly>!
Mátrai Tamás: K'eyush

Hogy mit jelent számomra egy igazán jó könyv?
Röviden azt tudnám mondani:ami érzéseket vált ki belőlem.Inkább utáljak egy könyvet teljes szívemből, mintsem, hogy semmilyen érzelmet ne váltson ki belőlem, az előbbi legalább egy életre belevési magát az emlékezetemben, az utóbbi ellenben kis idő múltán a feledésbe merül.
Mátrai Tamás könyve viszont egy harmadik kategóriába tartozik.Olvasás közben folyamatosan kavarogtak bennem az érzesek: néhol elképesztően szívetmelengető, néhol szívfacsaró volt.Néhol sírva nevettem, néhol a könnyeimet törölgettem.És ami a hab a tortára: a cselekmény elképesztően pörgős és izgalmas, és rengeteg információt csempészett bele az alaszkai világról rejtetten az író, ami által gyarapodott a tudásom.
Nagyon tetszett a könyvben az, hogy nem csak a három főszereplőt ismerhettük meg közelebbről, hanem minden karakter háttértörténetét is, ami által jobban megérthettük az ő tetteiket és viselkedésüket.Személyes kedvencem a Hétfejű Sárkány egyesület tagjai bemutatása volt, ahol többek között megjelent Steve Jobs–Kukac névvel, vagy éppenséggel Kevin Costner–Bájgunárként (a többi 5 tagot nem lövöm le).
Őszíntén szólva az elején fogtam a fejem, hogy mégis mit kezdjek ezzel a sok számmal, adattal és rövidítésekkel, na meg a kiejthetetlen „Q” betűs nevekkel, de szerencsére a félelmem nem igazolódott be, mert nem játszottak fontos szerepet a történetben, a nevek pedig egy idő után rögzültek–bár kiejteni még mindig nem tudom őket :D .
Kiskorom óta nem olvastam olyan történetet, melynek főszereplői állatok, de nem kellett csalódnom, mindannyian legalább annyira (ha nem nem jobban) a szívemhez nőttek, mint egy ember.
Végső-soron nem szabad elmennem a gyönyörű és letisztult borítón, ami nem csak szép, de nagyon jellemzi és tükrözi a könyvet.
Köszönöm, hogy egy ilyen szuper könyvvel indíthattam az évet!

eperturmix>!
Mátrai Tamás: K'eyush

Mivel az eddigi összes tudásom Alaszkáról a Miért éppen Alaszka? című sorozatban merült ki, a Kodiak sziget létezéséről eleddig nem is tudtam, így ez a könyv egy teljesen ismeretlen és különleges világba kalauzolt. Bár eredetileg ifjúsági regénynek íródott, nekem (gyereklelkű és nem kimondott sci-fi rajongó) felnőttként is izgalmas olvasmány volt.
A megnyerő borító jól ellenpontozza az akció-kalandregényt ígérő, reklámszagú kérdésekkel tarkított hátsó szöveget. Ugyan a regényben nincs hiány kalandokban és akcióban, de azok stílusa és megjelenítése szerencsére sokkal szimpatikusabb annál, amit a hátsó fülszöveg sejtet. A regényhez tartozó (bár benne nem olvasható) ajánló fülszöveg pedig túl sok cselekményleírást tartalmaz.
A történet a közeljövőben, 2026-ban játszódik, de ez igazából leginkább science-fiction elem, mert a Kodiak szigeten csak a tévedésből odavetődött Örök Dotoranduszoknak van iPhone13-ja.
A főszereplő inuit lány, Ila igazi mesebeli hősnő. Ugyan csupán 12 éves, ránézésre tíznek gondolják, igazolványai alapján már 18 is elmúlt – a képességei jóval meghaladják sok felnőttét. Egyrészt egy két lábon járó lexikon, rengeteg ismerete van az őt körülvevő állatokról, tájakról, ismer rengeteg inuit dalt, verset és mesét. Amit fejből nem tud, azt megtalálja a könyveiben. Megtanuljuk tőle például, hogyan lehet írni-olvasni nem, de beszélni annál inkább tudó medvéket angolra oktatni; hogyan kell szakszerűen megtísztítani egy Winchester vadászpuskát; milyen a látása a sitka feketefarkú szarvasoknak vagy hogyan kell szabályos léket készíteni szekercével. Ettől időnként a regény is kicsit olyan mintha okosítani szeretné az olvasóit, de mivel ezt nem szájbarágósan vagy didaktikusan teszi, ez nem zavaró.
Emellett Ila nagyon gyors észjárású, talpraesett, önálló, bátor, és hihetetlen energiákkal rendelkezik. Továbbá érzelmileg is nagyon rendben van, annak ellenére (vagy épp emiatt), hogy életében nem sok élő emberrel találkozott. Az anyukáját nem ismerte, apukája pedig a történet elején meghal. A legmegszorultabb helyzetekben is lélekjelenléttel áll neki a problémamegoldásnak és gyakorlatilag az egész cselekményben mások megsegítésén dolgozik. Ugyanolyan megnyerően kommunikál egy félelmetes medveóriással, mint az amerikai elnökkel. Mindezen képességei ellenére nem teljesen a valóságtól elemelkedett alak, ő is tud indulatos lenni, időnként kimerül, valamint vannak érzékeny időszakai, amikor eszébe jutnak saját veszteségei.
Majdnem ugyanennyire kidolgozottak a regény állatszereplői is, akiknek szintén inuktitut nyelvű nevük van.
Amennyire sikeres a borítón szereplő illusztráció, annyira nem ragadtak meg Szendrei Tibor könyvbéli grafikái. Értem én, hogy a fiatalabb olvasóközönségnek ez lehet vonzó, de nekem sokszor feleslegesnek bizonyultak ezek a képek és inkább a múltban éreztem tőlük magam, mint a jövőben.
A történet végig fordulatos, például az, hogy mit jelent K’eyush és miért ez a regény címe csak a legvégén derül ki. Emellett sok benne a humor de nem mentes az érzékeny ábrázolástól sem.
Semmiképp sem szokványos olvasmány, szerettem.

Tündérgubó>!
Mátrai Tamás: K'eyush

Na, hát én őszintén nem erre számítottam. Nagyon tetszett, hogy ennyi mindent megtudhattunk belőle Alaszkáról és megismerhettem egy, a valóságban is, gyönyörű sziget, Kodiak nevét. A szereplőket a szívembe zártam, a vége pedig különösen tetszett. Örülök, hogy vannak benne illusztrációk, nagyon feldobták, nekem így az egész hozott egy ilyen „klasszikus gyerekkönyv” érzést. Amit negatívumnak mondanék, az a sok adat. De tényleg. Nagyon sok. Az írő bizonyára nagy fegyver-rajongó lehet, mivel a könyvben az összes fegyvernek megtudhattuk a pontos nevét, típusát, kinézetét. Ez annak bizonyára segíthet az elképzelésükben, aki ért hozzá… de én ezekből a részekből egy kukkot nem értettem. Amire viszont semmi panaszom nem lehet, az a könyv külső kinézete. A gerince és a hátulja kifejezetten hangulatos, megmutatja, hogy ez a könyv inuitokról (is) szól. A borító pedig… hát az számomra eszméletlenül szép. *-* Most is itt ül a polcomon borítóval kifelé.
Röviden, tömören, ez egy nagyon érdekes könyv, szerintem érdemes elolvasni. :)
spoiler


Népszerű idézetek

Tündérgubó>!

-A tegnap már hamu; a holnap még fa; csak ma lobog ragyogó lánggal a tűz

11. oldal

eperturmix>!

A nyarak és az őszök a nagy kóborlások, a lobogó tábortüzek, és a véget nem érő mesék bűvöletében teltek. Apa turistákat kísért, akik kövéren és szomorúan érkeztek, és soványan, de vidáman távoztak; valamint kutatókkal dolgozott, akik soványan érkeztek, rengeteg csacsiságot kérdeztek, több ládányi papírt teleírtak, mindent lefényképeztek, majd még soványabban távoztak.

14. oldal

eperturmix>!

Az utazás motoros szánon kezdődött, majd egyre nagyobb repülőgépek röpítették őket egyre nagyobb városokba, ahol egyre több furcsa ember nyüzsgött. Ila szentül meg volt róla győzödve, hogy jelmezbálba csöppentek. Látott például egy Pingvint, aki egy zenekar előtt hadonászott. Meg egy csapat Lundát, akik rajongva vonultak egy nagy hasú Keresztespók után. Aztán megjelent az Elefántfóka, aki úgy kitömte magát, hogy Ila attól tartott menten lereped róla a jelmez. De a legérdekesebb mégiscsak egy fiatal pár volt – a Lumma és a Tündér, ahogy Ila nevezte őket –, ahol a fiú fehér inget, fekete kabátot és még feketébb kalapot viselt, míg ellenben a lány tetőtől talpig apró lyukú fehér hálóba tekerte magát, ami úgy kavargott körülötte, mint a hóvihar. Apa hiába győzködte Ilát, hogy a Pingvin valójában karmester, aki a zenekart írányítja; hogy a Lundák meg a Pók apácák és egy pap, vagyis a keresztények Istenének szolgálói; hogy az Elefántfóka tényleg ilyen kövér, még sincs száz felesége; és hogy a fiatal pár azért öltözött így, mert épp most házasodtak össze. Ila hitte is, nem is Apa magyarázatait, de biztos, ami biztos, nagyokat kacagott rajtuk.

15-16. oldal

eperturmix>!

– Nem értem – vágott közbe Ila –, akkor miért nem láttam a Linnaeát az Olga-öbölben?
– Hohó, most jön a kaland! A hajó eleinte ment is, mint a veszedelem. Már majdnem hazaértünk, már látszott az Olga-öböl bejárata, amikor hirtelen balra kanyarodott, beúszott egy kis öbölbe, ledobta a horgonyt, és többet nem mozdult csak hablatyolt. Be nem állt a szája! De olyan pöszén beszélt, hogy csak annyit bírtunk kihámozni a mondókájából, hogy: Nógass! Nógass! Erre mi nekiálltunk őt nógatni. Mondtuk neki, hogy „Gyerünk, Linnaea! Tudod te azt! Menni fog!”, de nem használt. Pedig én még a farát is megvereggetm, Aklaq meg össze-vissza nyomkodta a kijelzőjét…
-Nógass…Nógass…. – ismételgette Ila töprengeve, aztán kurtán felnevetett és megkérdezte:
– Te, Tuktu, véletlenül nem azt mondta, hogy: „no gas”?
– De, persze, „nógassz”. Mondom, hogy pösze…

162. oldal

eperturmix>!

Soha ember nem hallgatta akkora áhítattal és nem szavalta olyan mély átéléssel a „Jön a tavasz megy a tél, Barna medve üldögél” című versikét, mint Ila medve-tanítványai.

108. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Körmendi Zoltán: Krisztina Amerikában
On Sai: A két herceg
Jocelyn Witech: A belső ajtók mágikus ereje
Ashley Carrigan: Az oroszlán árnyékában
Robert Clentar: Kristályszilánkok
Frank Márton: Az áldozat
Alynne Webb: Az utolsó
Varsányi Ferenc: Sárkányföld titka
Molnár Anna Lujza: Betli
Susan Salina: S'almeyna