Románia. Bánát. Távoli hegyek a Duna felett. Falvak, amelyekben már majdnem kétszáz éve csehek élnek. A világ, ahol megállt az idő. Vadregényes táj és a román Bánát sajátos lakói. Akár idilli is lehetne a kép, ha nem létezne a hideg, amitől még odabent, a házakban is megfagy a víz, a halál, ami néha túlságosan is részese az ottani életnek, az égő gumiabroncsok „illata”, illetve a sok fájdalmas emlék. Kóbor kutyák, eperfa széttaposott gyümölcse, virágzó aranyvessző, a Duna távoli morajlása. Az egyik ilyen faluba érkezik meg egy morvaországi fiatal tanár. Hogy megtanítsa a helyi gyerekeket írni és olvasni, illetve azért, hogy felejtsen. De a falusi élet mindennapi realitásába és a zárt közösségbe való félénk beilleszkedési kísérleteit egyre inkább beárnyékolják a tolakodó emlékek, amelyek a bánáti táj elszigeteltségében és magányában hirtelen felerősödnek: a gyerekkor, a tornateremben töltött keserves évek, a színházi deszkák, a németországi stúdiók, az elvesztett nők, az utazások… (tovább)
Pálinka 7 csillagozás
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Szép, költői próza. Igazából nem sokat lehet megtudni belőle a Bánátról, vagyis a Bánságról, sőt, még az elbeszélőről sem olyan sokat. Tulajdonképpen egyetlen, hosszan kitartott hangulat uralja a szöveget, amely feleslegessé is tesz mindenféle összefüggő, résmentesen elmondott történetet. Anélkül is lehet érezni a végtelen szomorúságot.
Lehet, hogy azért, mert ez a könyv annyira nyomorúságosan kelet-európai, mint mi magunk, fene tudja, mindenesetre kínszenvedés volt előrehaladni vele. Közben persze tagadhatatlanul lírai, de egyszersmind annyira melankolikus, hogy legszívesebben megráztam volna a narrátort, hogy csináljon már valamit magával.
Két okból olvastam el ezt a kötetet:1. szimpatikus az író, 2. a tavalyi olvasmányom után elkezdett érdekelni a Bánát. Utóbbit magam se értem, az a könyv nem tetszett különösebben, sőt, úgy emlékszem rá, hogy olyan semmilyen volt. Nos, a Pálinkával se találtunk egymásra. Egyszerűen ez a vidék és az innen származó prózák nem olyan embernek valók, aki mindig városba vágyik, aki szenvedélyesen szereti a mások által szürkének (koszosnak, büdösnek, blabla) tartott nagyvárosokat. Nem tudtam lelassulni ezekhez a szövegekhez, pedig a lassúság a kötet alappillére. Három írás volt, amit bármikor újraolvasnék, a Sírás, a Második csók és az Ingujj.
Népszerű idézetek
Istenem, küldj le nekem, itt és most, egy élő teremtményt, aki megment! Olyan régóta nem beszéltem hozzád, olyan régóta nem kértelek semmire; most kérlek, egyelőre esedezve kérlek, de ha szép szóval nem megy, fenyegetőzni fogok, zsarolni foglak, mondjuk az életemmel, amely – legalábbis számodra, Istenem, ezt tudom – szerfelett értékes… Nem állok fel, nem mozdulok, a kezem, a szempillám sem rezdül, ha nem küldesz le hozzám újra egy élő teremtményt, aki – itt és most (mert nem bírom már tovább, Te tudod, hogy nem bírom, Mindentudó) – megment…
108. oldal (a túlérett szőlőfürtök alatt)
Már az első őszön gyakran üldögéltem itt (először a tea és a cseh nyelvtan felett; a plébános úr szeretett volna jobban megtanulni csehül, és nem akarta, hogy rögtön az elejétől higgyem, amit az összes faluban mondanak az összes papról: hogy isznak; de szép lassan megjelentek az asztalon a különféle pálinkák és borok): békésen és nyugodtan hallgattam az idős férfit, aki kéjesen élvezte, hogy beszélgethet valakivel Bajorországról, a Régi Képtárról vagy Mörikéről…
111. oldal (mantelfrau)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vida Gábor: Egy dadogás története 94% ·
Összehasonlítás - Patrick McGuinness: Az utolsó száz nap 95% ·
Összehasonlítás - Dragomán György: A fehér király 89% ·
Összehasonlítás - Bodor Ádám: A börtön szaga 90% ·
Összehasonlítás - Domnica Radulescu: A trieszti gyors 86% ·
Összehasonlítás - Lucian Boia: Miért más Románia? 92% ·
Összehasonlítás - Herta Müller: Szívjószág 87% ·
Összehasonlítás - Zudor János: Romániából jöttem ·
Összehasonlítás - Szabó Róbert Csaba: Alakváltók 86% ·
Összehasonlítás - Claudiu M. Florian: Játszadozások kora ·
Összehasonlítás