Csak az első milliómról ne kérdezz, szokták mondani gazdag emberek, jelezve, hogy meggazdagodni azért mégiscsak nehezebb, mint gazdagnak maradni. Pedig Máté Krisztina pontosan ezt teszi. Az első millióra kérdez rá, képletesen és valójában is, az első sikerekre, az üzleti élet sikerének titkára. Ezt tette sikeres, sokszor ismételt tévéműsorában és ezt teszi most, a könyvváltozatban is.
És mindezt egy országban, ahol a gazdagság gyanús, a boldogság ellenszenves, a siker pedig sokszor – szégyen.
Holott a könyv szereplői is magyarok és jobbára Magyarországon élnek. Nagyjából egy generáció tagjai, sokuk a start up világból emelkedett ki, felvilágosultak, tehetségesek, pontosan tudják, mit akarnak.
És – őszinték. Mert, aki vállalta a szereplést, tudta, mire vállalkozik. Aki ebben a könyvben szerepel, nem a rövidebb úton, sajátos privatizációból, gigantikus állami megrendelésekből vagy éppen maffia módszerekkel gazdagodott meg.
Ők a maguk feje után mentek, hittek… (tovább)
Az első millióm 16 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 24
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Egy ideje már adós vagyok az értékeléssel, persze senki másnak, csak magamnak. Igazából vagy egy hete sikerült befejeznem és elolvasnom az utolsó oldalakat is. Na, nem azért, mert untatott volna, vagy nem érdekelt, egyszerűen így jött ki, mást sem igen tudtam olvasni, sajnos. De ez nem ide tartozik. :)
Eredetileg négy csillagot akartam adni, el is mondom, miért vontam volna le fél-fél csillagot: az első fél annak szólna, hogy nem találtam következetesnek az interjúk hosszát. Hol hosszabbak, hol rövidebbek; jó lett volna az előszóban ezt megindokolni, mert bennem például kérdéseket vet fel, és nem hinném, hogy ezen kellene tűnődnöm. A másik fél pont a szerzőé, az interjúztatóé: értem én, hogy beszélgetés, de el lehetne szakadni azoktól a pontoktól, ahol értetlenkedés van; az ilyeneken érdemes túllendülni, és a megértés helyett kérdezzünk tovább, majd idővel csak kiderül, aztán ha nem, addig lehet, jobban meg tudjuk kérdezni a homályos részt.
Akkor miért adtam mégis ötös alá-t a négyes helyett? Mert akkor adtam volna rá négyest, ha figyelmen kívül hagynám az értékét: tele van vállalkozó szellemű emberekkel, az inspirációjukkal, az elhivatottságukkal, azzal, hogy szembemennek a kánonnal, a megszokottal, és nem azért, mert punkok akarnak lenni, nem azért, mert lázadni akarnak, hanem mert hisznek valamiben, és ebben a valamiben azt is elhiszik, hogy meg tudják valósítani – vagy erre nem is gondolnak. Néha visszaköszön a vállalkozó „archetípusa”, néha pedig úgy érzem, úgy építkezett valaki, hogy nem volt tudatában annak, hogy építkezik, csak tette a dolgát – miközben hitt abban a valamiben. Ezért simán megérte fél csillagba sűríteni az apró bosszúságokat és megadni azt, ami igazából kijár a kötetnek.
Nem mellesleg sok érdekes terméket, szervezetet, elgondolást ismerhet meg az ember (lánya). Építő szemléletek, magvas gondolatok is vannak benne szép számmal. Pesszimistáknak külön ajánlom, hátha átlátnak a ködön ezután (vagy oszlat belőle a kötet).
Azzal kezdeném, hogy milyen jó érzés volt olvasnom a könyvben bemutatott emberek gondolatait. Hogy miért? Mert érződött rajtuk, hogy lelkesek, imádják a munkájukat, tudják mit akarnak elérni az életben. Mind újat és hasznosat akarnak alkotni és a legjobbak akarnak lenni a munkájukban. Jó tudni, hogy vannak még ilyen emberek.
A könyvnek nem célja megadni, hogy mi a kulcsa a sikeres vállalkozásnak, de azért vannak olyan tulajdonságok, körülmények, amik mindegyikükre vagy majdnem mindegyikükre igazak és valószínűleg van némi közük ahhoz, hogy ezek az emberek ilyen sikeressé tudtak válni.
Többségük mellett nagyon támogató családi környezet áll, emiatt ők nem görcsösök, mernek kockáztatni, elfogadják, hogy a kudarc is az élet része, nem veszik tragédiának, tanulni igyekeznek a hibáikból. Többségük élete korábbi szakaszában valamikor hosszabb időt töltött külföldön (ott dolgoztak vagy tanultak), tehát világot látott emberek, beszélnek angolul. Mind imádják a munkájukat, alkotni akarnak elsősorban, valami újat csinálni és jól csinálni, nem a pénz hajtja őket. Ki merik adni a kezükből a feladatokat, olyan embereket keresnek, akik jobbak, mint ők, megbíznak a kollégáikban, támaszkodnak rájuk, nem akarnak minden saját maguk megcsinálni (bár van köztük, aki azt állítja magáról, hogy kontrollmániás). Sokuknak küldetéstudata van, jobbá akarják tenni az emberek életét, Magyarországot, vagy akár a világot.
Szerintem mindenképpen érdemes elolvasni ezt a könyvet, mert különleges emberekről olvashatunk benne és megtudhatjuk, hogy vállalkozni lehet becsületesen is és meg is lehet élni belőle.
Hogy ne csak az interjúalanyokról írjak: Máté Kriszta őszinte érdeklődéssel beszélgetett a könyvben szereplő emberekkel, odafigyelt rájuk, többnyire érdekeseket kérdezett.
Volt azért néhány kisebb problémám is vele. Kicsit sokszor tette fel ugyanazokat a kérdéseket, néha még ugyanazzal az anekdotával is szemléltette a kérdését, ami egy idő után picit zavart. Persze azt érdekes volt olvasni, hogy ki mit felelt ugyanarra a kérdésre, sokszor nagyon hasonló válaszokat kaptunk, ami azt mutatta nekem, hogy a sikeres emberek szemléletmódjában, hátterében sok lehet a közös. Másik gondom, hogy néha kicsit elbeszélt egymás mellett interjúztató és interjúalany, de azért nem olyan mértékben, hogy az komolyan zavaró legyen. És végül nem tetszett, hogy milyen sokat emlegette a magyarországi viszonyokat, különösen hogy mindig pejoratív felhanggal tette. Mintha Magyarországon minden rossz lenne. Nem akarom homokba dugni a fejem, komoly problémái vannak ennek az országnak és a magyaroknak, de miért kellett ezt ennyire hangsúlyozni? Mert így a beszélgetőpartnerei még értékesebbnek tűntek? Számomra enélkül is azok lettek volna a személyiségük, intelligenciájuk miatt. Fölösleges volt őket azzal fényezni, hogy Magyarországot és általában a magyar embereket lehordta mindennek.
De ettől még ez egy jó interjúkötet, nagyon ajánlom mindenkinek!
Érdekes embereket ismerhettem meg a könyvből.
Könyv apró betűkkel írodott, egy kicsit tömény volt így. Lassan tudtam haladni és zömmel utazás során olvastam
Szerepeltek sikeres üzletemberek a könyvben olyanok akiről még nem hallottam és olyanok akik már meséltek magukról más hasonló fórumon.Biztató a mai helyzethez képest mikor sokan külföldön keresnek szerencsét, hogy a könyv főszereplőinek nagy része huzamosabb ideig élt külföldön, majd hazajöttek megvalósítani terveiket. Volt aki külföldi útja során kapott ötletet amiből az itthoni tevékenységének ötlete adódott.
Én nem találtam zavarónak az beszámolók eltérő hosszúságát, szerintem ez leginkább az interjúalanyok eltérő személyiségéből adódott (nyilván vannak introvertáltabb és extrovertáltabb, beszédesebb személyek). Én mindenképpen ajánlom a könyv elolvasását. Jó érzés arról olvasni, hogy Magyarországon is sok olyan követendő vállalkozói példa, személy és vízió áll előttünk, ami nem csupán az üzleti érdeket helyezi előtérbe, hanem értékteremtéssel, értékközvetítéssel próbál társadalmilag is formálni, hatni.
Népszerű idézetek
Ha nálam okosabb, jobban hozzáértő emberek vannak bizonyos pozícióban, az az én maximalista elvárásomnak megfelel.
364. oldal
El kell engedni a görcsösséget. Próbáljuk meg! Nagyon sok jó vállalkozónak tíz ötletéből kilenc hatalmas nagy hülyeség, de egy bejön. Az oktatási rendszer is görcsössé tesz. Démonizálja a hibákat. Egy röpdolgozatban, témazáróban, vagy, amikor felel az ember, a hibáktól retteg. Ha hibázik, megbélyegzik, kinevetik.De a lazaságnak vagy biztonságtudatnak jönnie kell valahonnan. A görcsösség elengedése lehet az egyetlen út ahhoz, hogy valami olyat alkoss, ami rendszeren kívüli. Ami senkinek nem jutott még az eszébe.
Zeitler Ádám Magyar diákok külföldi tanulását elősegítő Milestone Intézet társalapítója
Fene tudja, miért, de jó érzés, hogy tudok valamit, átadom, és attól valakinek jobb lesz.
366. oldal
Szerintem az nagyon fontos útravaló, hogy az ember érezze, van biztos érzelmi háttere.
389. oldal
A mamánk a mai napig mindegyik gyerekét, mindennap megdicséri valamiért. Van benne valami őrületes optimizmus, és olyan hihetetlen szeretet árad belőle, hogy neki nagyon sok mindent köszönhetünk. Meg nagyon sokat számítanak az iskolák. Én mindig a boldogságra törekedtem és törekszem, és annyira erősen szeretném, hogy tudom, sikerül.
378. oldal
A Sziget alapítójával, Gerendai Károllyal volt nemrég egy beszélgetés, és elmesélte, hogy azért büszke a Szigetre, mert olyan vagány hely lett Magyarország, hogy itt akarnak élni majd a gyerekei. Szerintem ez azt jelenti, hogy egy kicsit rajtunk is múlik, milyen hellyé alakítjuk a hazánkat, hogy a gyerekeink szeretnének-e majd itt élni, vagy nem.
447. oldal
Sokkal szívesebben ül valaki a trónon úgy, hogy nála hülyébbekkel veszi körbe magát, mert akkor ő a legkevésbé hülye a csapatban.
364. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol 95% ·
Összehasonlítás - Souad Mekhennet: Azt mondták, egyedül jöjjek ·
Összehasonlítás - Szily Nóra – Molnár Ferenc: Caramel 89% ·
Összehasonlítás - Hafner Zoltán (szerk.): Krasznahorkai beszélgetések ·
Összehasonlítás - Kenéz Ferenc: A sóvárgás birodalma ·
Összehasonlítás - Kat Holmes: El(t)érés ·
Összehasonlítás - Várszegi Asztrik: A hely szerelmese ·
Összehasonlítás - Pentelényi László (szerk.): Arcok iskolája ·
Összehasonlítás - Csontos János (szerk.): Nyitott műhely I-II. ·
Összehasonlítás - Alföldi Róbert – Csáki Judit: Magánügy 85% ·
Összehasonlítás